Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-03 / 28. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1992. február 3., hétfő Az ÉRV hozzászól: Miért drága Miskolcon az ivóvíz? Immár több, mint egyéves múltra tekint vissza az az egyoldalú polémia, amit a Miskolci Vízművek és a Miskolc Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala indított és folytat a sajtó nyilvánosságán keresztül, s amelynek végkiicsengését úgy lehet ösz- szefoglalni, hogy azért drága Miskolcon az ivóvíz, mert az Észak-magyarországi Regionális Vízművek drágán adja azt a vizet, amelyet a Miskolci Vízművek kénytelen megvenni. A közelmúltban sorozatban megjelent nyilatkozatokban, cikkekben az ön- kormányzat tisztségviselői közül néhányan abban vélték megtalálni ennek ellenszerét, hogy a Miiskolc város ivóvízellátását is szolgáló vízműveket a városnak át kell vennie. A magunk részéről azt szeretnénk, ha Miskolc város és a három vízműből — a keleti csúcsvízműből, a bocs—sajóládi vízműből és az alsózsolcai kutakból — ellátott községek lakói végre valóságos képet kapjanak arról, hogy valójában mennyibe kerül a miskolci víz, illetve, hogy miért kellett 1991-ben 30,60 Ft-ot, 1992- ben 31,40 Ft-ot fizetniük köbméteréért. A jelenleg hatályos jogszabályok szerint az ivóvízárakat a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium határozza meg. Ezt azonban — a miskolci vízmű és az önkormányzat részéről nyilatkozónak minden ilyen irányú hangulatkeltése ellenére — nem jó, vagy rossz kedvük alapján, hanem az érintett vízmű vállalat által felterjesztett árkalkuláció meghatározó jellegű figyelembevételével teszi. Abban tehát, hogy Miskolcon az ivóvíz ára 1991-ben duplájára nőtt, a Miskolci Vízművek árfelterjesztésének — ismerve azt a dokumentációt, nyugodtan megállapíthatjuk — kizárólagos szerepe volt, ugyanis, az abban megjelölt árat a minisztérium változtatás nélkül elfogadta. Ez a bizonyos árfelterjesztés azt tartalmazta, hogy 1991-ben a város ivóvízellátásáért felelős vállalat az ÉRV-től 18 millió m:l vizet fog vásárolni, amiért köbméterenként 21,20 Ft-ot kell fizetnie. Ehhez képest az ÉRV — a Miskolci Vízművek igényközlése alapján — úgy számolt, hogy Miskolc város vízfogyasztásához 14 ,miillió m3 ivóvizet Ikell átadnia, a tényszámok viszont azt mutatják, hogy mindösz- sze 10,5 millió m:! ivóvizet vett át tőlünk a társvállalat. Ha figyelembe vesszük azt, hogy a bükki karsztforrások- ból felszínre hozott víz a Miskolci Vízműveknek 15 Ft/ m:l-nél nem kerül többe, s ha azt is tudjuk, hogy 1991- ben Miskolc ivóvízfogyasztása 35,9 millió m:! volt, akkor a mennyiségi arányokkal számolva kiderül, hogy az ármegállapításnál figyelembe vett több, mint 50% helyett mindössze 29% volt az összfogyasztásból az ÉRV által átadott vízmennyiség, 21.20 Ft/m3-es áron, a többi 71% pedig az olcsó karsztvízből „jött össze”, akkor jogos a kérdés: miért olyan drága a víz Miskolcon? Egy biztos: nem az ÉRV miatt. Az előzőekben jelzett ÉRV részesedési arány 1992-ben várhatóan csak 25% körül fog alakulni. A fentiekből az a megalapozott vélemény is levonható, hogy a Miskolci Vízművek ilyen ár mellett jelentős nyereségeit ént el', sőt, az 1990. évi, kb. 80—90 milliós veszteségét is sikerült eltüntetnie. Éppen ezért érthetetlen számunkra az, hogy 1990 tavasza óta, de különösen 1991. évben miért nem egyenlítette ki vízdíjszámlá- it, miért tartozik tehát immár évek óta 40—80 millió forinttal az ÉRV-nek? Ha büntetőjogi normát nem is sért ez a magatartás, azt azért meg lehet állapítani, hogy a fogyasztók zsebéből kivett vízdíj mértéke túlzott. Itt azt is meg kell említenünk, hogy a Miskolci Vízműveknek lehetősége volt és van is arra, hogy a fogyasztóknak árengedményt adjon. A vízdíj ugyanis maximált ár, melynél alacsonyabb ösz- szegben meg lehet határozni Csak „narkózisban” nem lehet ezt megérteni! Tisztelt Szerkesztőség! „Legyen világosság!” — mondá az Ür! „Legyen világosság!” — mondá Cs. A. úr, erősen kifogásolván azt az Istentől elrugaszkodott jelenséget, hogy a Kossuth- szobor az Erzsébet téren áll! (Észak-Magyarország, 1992. jan. 8.) Ez nem rend, főleg nem „világosság”! „Cipőt a cipőboltból” — Kossuth térre a Kossuth- szobrot! Mert röndnek muszáj lönni! Hát kedves Atyámfiái, nézzünk már kissé körül a széles nagyvilágban, vagy legalábbis a nagy faluban, Budapesten, példának okáért: mi van a budapesti Kossuth Lajos téren! „A tér északi oldalán Kossuth bronz-alakja tekint az Országházra, a déli oldalon II. Rákóczi Ferenc lovasszobra áll.” (Ütikönyvek sorozat: Magyarország. Panoráma Kiadó 1968.) Most akkor telepítsük át a nagyságos fejedelem szobrát a Rákóczi térre? Nem fér el ott, a Kossuth téren? A Rákóczi téren másféle „kurucok” mászkálnak! Arany János utca Budapest majdnem minden kerületében található, sőt, Remete-Kertvárosban Arany János tér is, mégis hol van koszorús költőnk szobra? A Nemzeti Múzeum kertjében! És még abban a dicső „osztályharcos” ántivilágban is, mikor gróf Széchenyi Zsig- mond — nem egészen szabad akaratából — a Hortobágyon üdült, a Stróbl Alajos—Schiekedanz Albert által alkotott műremek jobboldalán a parasztságot megszemélyesítő Toldi társaságából, szóval még akkor sem távolították el a Piroskaként megmintázott gróf Széchenyi Clemence szobrát. Megemlíteném még: Gárdonyi Géza szobra a Bartók Béla úton van, a Mátyás templom pedig a Szentháromság téren, Ady Endre a Liszt Ferenc teret díszíti, míg gróf Széchenyi István és Deák Ferenc békésen megfér a Roosevelt téren. Ugye, hogy nem „egyedülálló eset”, hogy kiváló honfitársaink szobra nem a róluk elnevezett téren áll! Szegény Erzsébet tér! Régebben, egy másik kedves olvasó, szobrokkal akarta telezsúfolni, „bútorraktárrá” változtatni Miskolc egyik legszebb, tágas, szel- lős terét! Kossuth határozott, erőt sugárzó bronzalakja, háta mögött az Avas üde zöldjével, olyan művészi élményt nyújt, hogy aki először látta, soha nem fogja feledni, aki pedig gyakran látja, nem engedi megváltoztatni! Most, mikor a magyar társadalom józan, igazságos, törvényes felelősségre- vonást, a kisebb bűnök bocsánatát, megbékélést hirdet, ne azt keressük, ami szétválaszt bennünket, hanem ami összeköt! A bajor Wittelsbach Erzsébet, a szlovák nevű, és származású Kossuth, a rác-szlovák Petőfi, az osztrák gróf Lei- ningen-Westerburg, aki magyarul se tudott, a rác Damjánovich-Damjanich, és Knézich: „az igazságtétel órájában” be kell látnunk: igenis, egyek voltak; egyek, a magyar nép szeretetében! Ezért, mivel ők is megbecsülték hazánkat, és népünket, sőt voltak, akik életű • a víz árát, magasabb mértékben azonban nem. Ha a miskolci önkormányzat- és a vízművek magasnak találja a víz árát, akkor miért nem csökkentette azt? Ilyen vízárak mellett persze megkérdőjelezhető annak a nyilatkozatnak a komolysága is, ami szerint, ha a jelzett három vízmű ön- kormányzati tulajdonba (értsd: a Miskolc városi ön- kormányzat tulajdonába) kerül, akkor rögvest megoldódik az árprobléma és olcsóbb lesz a víz. Az ÉRV vízdíja jelénleg is jóval alacsonyabb, mint a Miskolci Vízműveké (24 Ft/m3, illetve 31,40 Ft/m3). Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a három vízterMiskolc város polgárai a helyi sajtóból és a Miskolci Rádió adásaiból értesülhettek arról, hogy a hat miskolci gimnázium közül négyet az egyházak maguknak (vissza) követelnek. Az eddigi reagálások azt látszanak igazolni, hogy a tanárok, a szülök és a gyerekek jelentősebb része a tervezett változásokat enyhén szólva ellenérzéssel fogadta. A szóbanforgó jóhírű középiskolákban az elmúlt 40 évben több tízezer — zömében jól felkészült — fiatal érettségizett, közülük több ezren — jóval az országos átlag fölötti arányban — sikeresen felvételiztek, majd diplomáztak különböző főiskolákon, egyetemeken. A miskolci alma műterekből került ki a megyében napjainkban tevékenykedő önkormányzati képviselők, valamint a borsodi parllar- men'ti honatyák jelentős része fc. Ezen intézmények kiválóan felkészült tanárai és igazgatói tudásuk legjavát adva, hitük és lelkiismeretűknek megfelelően tették a dolgukat, s mint tiar pasztaltuk, igen jó eredménynyel. Térségünkben — benne városunkban — az országosan jelentkező problémák, részben a múltból örökölt, részben a mostanság előidézett okok következtében, hatványosabban jelentkeznek. A város nagyüzemei nehéz hónapokat, éveket élnek át. A munkanélküliség térségünkben jóval az országos átlag feletti. Tragikusan gyorsan nő a létminimum alatt élők. és a szó valódi értelmében a nyomorgó emberek száma. A közelmúltban a még Európa élenjárói között számontar- tott magyar mezőgazdaság a politikai hatalom tudatos, és törvényileg is rosszul szabályozott privatizációnak nevezett szövetkezetellenes agrárpolitikája következtében a városkörnyéki falvakban (is) igen rossz és feszült a hangulat. Ilyen körülmények között újabb feszültségforrás az egyházak szóbanforgó követelése. Ügy véljük, senkinek nincs olyan mérőműszere, amely a tervezett intézkedések esetleges megvalósulása esetén, azaz emberi, gazdasági és politikai hatását előre jelezné. A város mai értelmisége és a különböző szintű gazdasági és politikai vezetői között nem kevés van olyan, akinek csak a mostanság oly sokszor — de véleményünk szerint igaztala- nul — bemocskolt rendszer tette lehetővé, hogy később értelmiségivé váljék. Valószínű, hogy ez így és most kimondva nem mindenkinek fog tetszeni. de akkor is1 igaz. A Munkáspárt Miskolc városi koordinációs bizottsága kéri a város polgárait és felelős ön- kormányzati vezetőit, gondolják meg: kel:l-e, feltétlenül szükséges-e a város hat gimnáziuma közül négyet gyorsan egyházi iskolává átalakítani? Az egyházak befolyása növekedésén túl, milyen tényleges haszna lenne e változásoknak? Miskolci polgárok, ez az út nem Európába, hanem valahová máshová vezet. Javasoljuk, hogy a miskolci önkormányzat az egyházak kérését utasítsa el. MSZMP Miskolc városi koordinációs bizottsága m ezer borsodi rádiigi nevében... melő üzem — egyébként törvény által lehetővé nem tett — önkormányzati tulajdonba kerülése esetén csökkenni fog a vízdíj. 1993-tól a víz- árakat az önkormányzatok fogják meghatározni az általuk alapított vízmű vállalatok tekintetében, márpedig az önkormányzat is a saját vállalatának minél nyereségesebb működésében — magas nyereségtartalmú árban — érdekelt, nem pedig az árcsökkentésben. A miskolci vízdíj témakörében eddig megjelent nyilatkozatok tartalma pedig azt mutatja, hogy elegendőnek vélik egyesek a lakosság tájékoztatása körében azt, hogy a tényeknek csak egy részét hozzák tudomására, amiből nem kaphat teljes képet a valós helyzetről. Törekvésünk e cikkei kapcsolatosan az, hogy ezt a képet teljessé tegyük és megkönnyítsük a válaszadást a címben féltett kérdésre. Fehér István Észak-magyarországi Regionális Vízművek, Kazincbarcika két áldozták szabadságunkért, adjuk meg nekik is az őket megillető tiszteletet! Csak „narkózisban” nem lehet ezt megérteni! Különben is; Kossuth apánk szobra nem az „Erzsébet királyné”, hanem csak szimplán, az Erzsébet téren áll. Azt el tudom képzelni, hogy a Honvédelmi Bizottmány volt elnöke, ha élne, szerénységből tiltakozna az ellen, hogy tiszteletére szobrot állítsanak, de hogy az Erzsébet téren álljon az a szobor, az ellen szava se lenne! Mert mit ír a márciusi ifjak egyik kimagasló tagja, Petőfi barátja, Jókai Mór, az 1875-ben megjelent, Az élet komédiásai című könyve első lapjára? „Ö Császári, és Királyi Felségének, Erzsébet, Ausztriai Császárnénak, Magyarország koronás Királynéjának, legmagasabb kegyteljes engedőimével, legmélyebb hódolattal ajánlja: a szerző.” Szegény szomorúsorsú, szeretett királynénk, aki úgy szerette az állatokat, madarakat, szóval a természetet, jobban erezné magát a Népkert hűs fái között! Hogy a Népkert egyik útját, az ott felállított szoborral, Erzsébet királyné sétánynak neveznék el, azt csak helyeselni lehetne! Azért pedig, hogy Kossuth apánk szobra az Erzsébet téren áll; ettől még nem lesz nagyobb világosság sem a közéletben, sem a közterületeken, sem a fejekben! Ugye, ebben megegyezünk! „Narkózis” nélkül is! Csörnök Jenő Miskolc Tisztelt Gombár Csaba úr! A Magyar Rádió műsorainak rendszeres hallgatója és miskolci lakos lévén sajnálattal értesültem arról, hogy a helyi körzeti adó műsoridejét és sugárzási frekvenciáját 1992. jan. 2- től, ill. jan. 13-tól megváltoztatták. Ezzel kapcsolatban a többi hallgatóhoz csatlakozva szeretném véleményemet közölni, és kérem az alábbiakat átgondolva intézkedését felülvizsgálni szíveskedjen. 1. Azzal, hogy a Magyar Rádió miskolci helyi adó sugárzási területének bővítését lehetővé tette, mint miskolci lakos és mint magyar rádióhallgató egyet tudok érteni, de azzal nem, hogy ezen adó középhullámon való adását megszüntették. Megjegyzem, hogy a budapesti Kossuth rádió URH sávon való sugárzásának beindításakor a közép- hullámú adó megszüntetése badarságnak tűnt volna. 2. Azzal együtt, hogy egy fejlesztést, egy továbblépést tesznek a jövő érdekében, a múltat részben megszüntetni helytelennek tartom, és 1992. jan. 21-én a rádióban is elhangzott országgyűlési véleményt tudom csak megismételni, minthogy ez az intézkedés az adózó magyar állampolgárok arculcsapását jelenti! Meg szeretném jegyezni, hogy a miskolci körzeti adó vétele a középhullámon lehetőséget adott a helyi lakosoknak arra, hogy 5.55 órától a munkába készülés és munkába járás közben informálódjanak a Borsod és Heves megye ill. kimondottan a helyi, éppen aktuális témákról. Értem ezalatt az időjárást, az utak állapotát, helyi újságok lapszemléit, a körzetben élő lakosságot érintő reklámokat, árleszállításokat stb. Úgy gondolom, hogy a körzeti adások jellegéből fakadóan éppen ezen információk közlése az egyik legfontosabb szempont a műsorok összeállításánál is. A reggeli adás időpontjának áthelyezésével, a 6.55 órai műsorkezdéssel kapcsolatban sajnos nem vették figyelembe, hogy ezen a vidéken általában 6—7 órára járnak az emberek dolgozni, így munkaidő alatt a rádió hallgatására csak a munkanélkülieknek és a nyugdíjasoknak van lehetősége, nem a munkábajárók- nak, akiknek szükségesek ezek az információk. Itt még külön megjegyezném, hogy a Krassó László főszerkesztő úrrai történt telefonbeszélgetés kapcsán azt az indokot, hogy bárki vehet 500 forintért URH vételre alkalmas készüléket, elfogadni nem tudom. Talán a miskolci rádióban, az emődi átjátszó állomás vezetőjének, Székely István úrnak a nyilatkozatát tartom reálisnak, aki azt mondta, hogy a Sokol rádió középhullámú vételének színvonalát elérő, URH sávot is fogó készülék 1500—2000 forintba kerülhet. Ügy érzem, felesleges szíves tudomásukra hozni, hogy a Borsod megyében élő nyugdíjasok, munkanélküliek és talán a középkeresetű rádióhallgatók költségvetésében ez az összeg nem kismértékű. 3. A Magyarországon végbement rendszerváltás után nagyon furcsállom, hogy a Magyar Rádió — amely a magyar hallgatókért jött létre, s a hallgatók pénzéből tartja fenn magát — olyan önkényes intézkedést tesz, amely a helyi önkormányzatokkal, helyi rádió- hallgatókkal nincs egyeztetve, és tulajdonképpen a kialakult demokráciában az önkényuralmat fejezi ki. A fentiekben leírtak alapján kérem, hogy a miskolci körzeti stúdiónak adják vissza az 1116 KHz-es kö- zéphullámhosszon a sugárzási lehetőséget, és legalább a reggeli adás esetében az eredeti — 5.55 órai — adáskezdést középhullámon is. Megjegyzem, hogy a Kossuth rádió 5 órai adáskezdése is sok koránkelő munkásembert bosszant. Bizonyára az elnök urat is tájékoztatták arról, hogy a rádióban is közölt kfc>- 500 telefonáló reklamációján kívül is sokan vannak, akik ezt az intézkedést kifogásolták, ezért reménykedem az Ön józan ítélőképességében, hogy a kiadott intézkedést felülvizsgálva, helyt ad Borsod és Heves megye rádióhallgatóinak ;1 helyi adó középhullámon való vételére. Maradok tisztelettel, bízva a rádióhallgatók nagy tömegéből egy hallgató kérésének kedvező elbírálásában. Horváth Béla Miskolc Közlemény A Vox Privinciae Borsod-Abaúj-Zemplén megye Borsod-Abaúj-Zemplén, Gömör-Torna gazdasági, társadalmi elzárkózásának felszámolása, a korszerű ismeretek elsajátítása érdekében pályázatot hirdet:-f kiváló szakemberek továbbképzésének,-f- idegen nyelv magas szintű elsajátításának,-f- magas színvonalú külföldi szakmai ismeretek megyében történő elterjesztésének segítésére. Támogatásban csak olyan személy részesíthető, aki a megyében állandó bejelentett lakással rendelkezik és kötelezettséget vállal arra, hogy az így elsajátított ismereteket a megyében fogja hasznosítani. A pályázatokat a következő címre kérjük küldeni: Vox Privinciae Borsod-Abaúj-Zemplén megye Porkoláb Albert titkár 3525 Miskolc, Városház tér 1. A pályázatokat az elnökség folyamatosan fogadja és évente négy alkalommal bírálja el. Eíidiázi giuiziumobkal simább az dl Európába?
