Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-11 / 35. szám

1992. február 11., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 (Folytatás az 1. oldalról) Özdon a helyzet változat­lan, sőt egyre veszélyesebb fordulatokhoz közeledik. A gyár néma, vésztjósló csend­ben várakozik. Állnak a nagyolvasztók, kihűltek a Martin-kemencék és szüne­tel a termelés a Rúd- és Dróthengerműben is. Csak Petrenkó úr hengerdéjében dolgoznak teljes kapacitás­sal, és viszonylag jó lába­kon áll a Munkás Kft. is. A többiek csöndesen, szinte a sorsukba beletörődve ve­getálnak, s működőképessé­gük fenntartására újabb el­bocsátásokat terveznek. A gyárba — jegyzik meg mo- solytalan, fanyar, önironikus humorral néhányan — be­költözött a pacsirta. Éneke tavasszal nem vidámítja, hanem tovább keseríti a már most is apatikus kohá­szokat. — A pénz az utolsó fillé­rig elfogyott — folytatja Hernádi János. — A feb­ruári munkáért talán még fizethetnek bért, de a már­ciusira már nincs fedezet. Emellett veszélybe került körülbelül kétezer dolgozó törvényesen járó végkielégí­tésének kifizetése is, mert a kormánytól nem érkezett meg az ígért ötszázmillió forint. Üres zsebbel hogyan is engedhetnénk az utcára az embereket? A szakszervezeti titkárok­kal hosszan beszélgettem a kohászat tavalyi évéről, s az idei kilátásokról. Szó volt a munkanélküliségről, amely ezt a körzetet sújtja a legjobban. Most hét és fél ezer állásra várót tartanak nyilván, de várható, hogy létszámuk jobb esetben ki­lenc, rosszabban pedig tíz­ezerre emelkedik. Kétezren otthon tétlenkednek — ők korábbi jövedelmük nyolc­van százalékát kapják kéz- hez — szerencsésebbnek mondható társaik bejárnak űgyan a gyárba, de ott sincs munka. Bontják a fel­számolásra már régen meg­érett üzemeket, berendezése­ket és őrködnek a még megmenthető gépek fölött. . A szakszervezeti titkárok szerint az ózdi kohászkodás halálos ítéletét még a párt­állam idején kimondták — Persze csak zárt ajtók mö­gött. Magyarországon több vasat és acélt termeltek, mint amennyire vásárlói igény volt. A következtetés: csökkentsék a kapacitásokat. Az ózdiak szerint elsősor­ban csakis az ő kárukra, hiszen Dunaújváros és Di­ósgyőr mellett valódi erővel rendelkező érdekcsoportok lobbyztak. Amikor a német partnerekkel megkötötték a szerződéseket, úgy vélték, ismét felvirágoztathatják Özdon a vas- és acélgyár­tást, kenyeret adhatnak az emberek kezébe. Sajnos, csak délibábok után futot­tak. A németek elmentek Ózdról, és az itteniek újra hittek benne, hogy megin­dulhat a termelés. Akkor úgy látszott, hogy vásárlót, piacot is sikerül találni. Pénzre lett volna szükségük, de a kormány hosszú hóna­pokig halogatta a döntést. A szakszervezeti titkárok szerint ez újabb mérhetet­len károkat okozott. A szep­temberi kormányülésen az­tán döntöttek: a kohászat beindításához egymilliárd forintot utalnak át. — Ez a pénz volt Kupa Mihály mézesmadzagja. Jó néhányan bedőltek és a munkába vetették magukat. Most már tudjuk, az egy­milliárd pusztán arra volt elég, hogy helyben bizonyít­suk be az ózdi kohászat életképtelenségét. Hideg alapanyagot raktunk a Mar­tin-kemencébe. amely a szakmai öngyilkossággal volt egyenlő. Tavaly november­ben indíthattuk újra a gyá­rat, de az idén januárban ismét feltehettük a lakatot az üzemekre. Ha több pénzt kapunk, vagy gyorsabban eljut Özdra a segítség, ta­lán túléltük volna ezt a ki tudja hfeyadik válságot. Így viszont kidobott pénznek tűnik a milliárd, helyesebb lett volna, ha azonnal hoz­zálátnak a felszámoláshoz. Most késik az ígért 500 mil­lió. Befektethető tőkéje, pén­ze nincs senkinek, különö­sen nem annyi, amennyiből több ezer embernek teremt­hetnének új munkahelyet. Még az elképzeléseket sem körvonalazták, mi a gyógy­ír a mi bajainkra? Nincs gyors és eredményes válság- kezelő program. Itt nem évtizedes, a messzi távolba néző koncepcióra van szük­ség, hanem mihamarabbi állami közbeavatkozásra. Mit tett ebben a helyzet­ben a szakszervezet? Az Ózdi Kohászati Dolgozók Érdekképviseleti Szövetségé­nek dokumentumait lapoz­gatom. Az 1992. január 20-i keltezéssel ellátott határozat szerint: „mivel eddig még nem kezdődött meg az új munkahelyek telepítése a térségben, az érdekképvise­leti testület úgy döntött, hogy a végsőkig ragaszko­dik a még meglévő munka­helyekhez. Ennek megvaló­sítására a szakszervezet fel­szólítja a gazdasági vezető­ket, hogy a jelenlegi álla­potban őrizzék meg a IV-es számú kohót, egy keverő kemencét, minimum négy acélműi kemencét, az üstke­mencét, a FAM-ot és az említett termelőberendezé­sek biztosítására, üzemelte­tésére szolgáló rendszereket. Követeli továbbá a testület, hogy az Ózdi Kohászati Üzemék és az általa alapí­tott társaságok vezetői — a közös érdekek messzemenő figyelembe vételével — a lehető legrövidebb időn be­lül készítsék el a vállalat- csoport túlélési, illetve ki­bontakozási programját. A szövetségi tanács tisztában van azzal, hogy a jelenlegi állapotok nem tarthatók fenn hosszabb ideig, változ­tatásokra van szükség. Meg­győződése viszont, hogy a jelenlegi helyzeten lehet és kell is változtatni.” Február 3-án az érdek- képviseleti szövetség, a Vas- és Fémipari Dolgozók Szak- szervezetének vezetői, to­vábbá az ózdi országgyűlési képviselők Budapesten, a szakszervezet székházában egyeztető tárgyalást tartot­tak. A felek egyetértettek abban, hogy Özdon és tér­ségében a válság tovább mélyült, amelynek feloldá­sára a szükséges intézkedé­seket még mindig nem tet­ték meg. Az országgyűlési képviselők ezért tárgyaláso­kat kezdeményeznek Szabó Iván, ipari és kereskedelmi miniszterrel, s levelet írtak Antall József miniszterel­nöknek. Itt tartunk most Özdon, 1992. február elején. Udvardy József Panaszos leveleit, telefo­nok, személyes megkeresés indította szerkesztőségünket Oknyomozásra. A bejelentők — 25 cukorrépa-termelő — panasza: átvágták őkét, je­lentős összegektől estek öl, noha becsületesen megdol­goztak azért, amire szerződ­tek. Az első levél január 'kö­zepén érkezett szerkesztősé­günkbe. Aláírói — mind a 21-en — arról értesítettek, hogy Vilmány térségében a Monopolt nevet viselő száz­tagú termelőcsoportot anya­giakban megrövidítették. Azt szeretnék megtudni: ki, hol és miikor vétett a megkötött szerződéseik ellen? Ugyanezt mondta el sze­mélyesen Ruskó Sándor me- gyaszói lakos, aki még azt is tudni vélte, hogy a tele­pülés határában 150 katasz­teri holdon földben maradt cukorrépának vagy a helyi Aranykalász Termelőszövet­kezet, vagy a Szerencsi Cu­korgyár a felelőse. A vilmányi.ak a vizsolyi Lenin Tsz-t hibáztatják, mert hiába volt „felügyelője” a termelésnek, akit tisztelet­díjban részesítettek, nem állt a helyzet magaslatán. Az elő­írt termesztési műveletek felügyeletét nem úgy látta el, mint ahogyan az írásban rögzítve volt. Az is annyi pénzt kapott, aki tisztessége­sen eleget tett a szerződés­nek, mint az, aki a jó isten­re bízta a művelést. De a szerződést kötők arra sem méltatták őket, hogy közös összejövetelen véleményt nyilváníthassanak. Megyaszó határát — ott- jártunkkor — vastag hóré­teg borította, a jelzett terü­letet nem lehetett megköze­líteni, a valós helyzetet meg­ítélni. így hát a szerződés aláíróját, Kovács Andrást, a helyi termelőszövetkezet (volt) elnökhelyettesét keres­tük meg. Válasza rövid volt. Udvariasan adta tudtunkra: január 1-jével kilépett a szö­vetkezetből, így már nem jogosult a felvilágosításra (!). Maradt az elnök, Sárosi György, alki megerősítette: valóban károsodás érte a termelőket, de rajtuk keresz­tül a szövetkezetét is. Közöl­te, hogy az általam említett területnagyság csupán negye­de, fele károsult, de ez is több millió forintos kiesést eredményezett. A természet olyan időjárást produkált, hogy hetekig tartott az eső­zés, amit egy hirtelen le­hűlés, fagy követett, meg­gátolta a cukorrépa kiásá­sát, elszállítását. S hogy eb­ben milyen mértékű a fele­lőssége a cukorgyárnak, nem nyilatkozott. Az, hogy ez esetben ki és milyen mértékben vonható felelősségre, a termelőket ért kár megfizetésére, tisztá­zatlan maradt. Az egyetlen, akit szidni lehet: a termé­szet és a Mindenható. Ami még idekívánkozik: a szer­ződések megkötésére, azok kitételeire mindkét félnek jobban oda kelRene) figyel­nie. Mert később — veszte­ség esetén — a jogos pa­nasz elvész, mint ahogyan ez a cukorrépa esetében is történt. (fekete) r Az „Uj Távlatok"-ra figyelve Tokaj képviselő-testülete 1992. február 5-1 ülé­sén felhívással fordul Tokaj-Hegyalja, Taktaköz, Bodrogköz lakosságához, intézményeihez, gazdál­kodó szervezeteihez, vállalkozókhoz, hogy tá­mogassák dr. Kupa Mihály országgyűlési képvi­selőnk nemes felajánlása által létrehozott „Üj Távlatok” alapítványt. Az itt élők számára köztudott, hogy térségünk az elmúlt évtizedek során mindig hátrányt szen­vedett a társadalmi és gazdasági fejlesztések te­rületén. A települések összevonásával, az intéz­ményrendszer koncentrálásával falvak és kisvá­rosok jutottak szinte kilátástalan helyzetbe. A térségben működő erejüket vesztett gazdálkodó szervezetek rendre arra kényszerülnek, hogy munkaerejüktől megszabaduljanak, a csekély vállalkozói réteg pedig nem képes a „felesleges­sé” vált munkaerőt felszívni. Válságban van az oktatás és a kultúra ügye Is. A felgyülemlett társadalmi-gazdasági feszültségek oldására csak valamennyiünk összehangolt és egységes áldo­zatvállalásával leszünk képesek gyógyírt találni. Ezeknek a problémáknak az oldását tűzte ki maga elé az ,,Űj Távlatok” alapítvány, amely­től nem lehet azt várni, hogy egycsapásra meg­oldja napi gondjainkat, de magában hordozza az esélyt az egységes felemelkedésre, a szociá­lisan rászorulók támogatására. Ismételten kérünk mindenkit — aki teheti —, sorakozzon fel az alapítványt támogatók körébe. Tokaj város képviselő-testülete tehetne olcsóbb a fűtés? A díjak csökkentésének lehetőségeiről lesz SZo február 15-én Gödöllőn, amelyet a Ma­gyar önkormányzatok Szövetsége szervez, a vúlönböző települések képviselőinek. Idő­szerűségét az indokolja, hogy a távfűtőmű- vek egy része hamarosan önkormányzati tu- üjdonba kerül, és mindenütt megvizsgálják hogyan működhetnének gazdaságosabban. .? eddigi gyakorlat szerint a fűtőművek kö- zu* néhány, a magas számlák kiállításában olt érdekelt. Máshol — főként lakótelepi ükásokban — a műszakilag rosszul kiépí­tett csőrendszer okoz gondot. Az önkormányzatok változtatni kívánnak a helyzeten, ám a technikai megoldá­si 02 legtöbb helyen hiányzik a megfelelő ükismeret. Ezért a tanácskozásra olyan oadókat hívtak meg, akik segítséget nyúj- ,az önkormányzati tulajdonba kerülő 1 v*útőművek ésszerű üzemeltetéséhez. Szó e Sz, arról is, hogy az átlagdíj helyett az loh n'. — lakásonkénti — mérésre hogyan et áttérni, a csőrendszereket korszerűsí- 1 ős a lakótelepi lakások hőszigetelését me§oldani. 20 a Számítások szerint egy-egy panellakásban ~730 százalékos megtakarítás is elérhető fűtésnél, így havi átlagban a díj akár 600 800 forinttal csökkenhet. Á radioaktív fertőzés ellen 1986 óta az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézettel együttműköd­ve, az MTA és az Agroinnova anyagi támogatásával végeznek kísérleteket a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem szervetlen és analitikai kémiai tanszékén makrociklusos komplexképzö ligandumok gyakorlati alkalmazására. (MTI-fotó — Oláh Tibor.) Már az ég is likacsos fölöttünk Most már az északi földteke felett is lyuk keletkezik az ózonrétegben. Ezt az aggasztó tényt állapították meg a legutóbbi mérések, amelyeket európai és amerikai tudósok vé­geztek. Mind ez ideig csupán az Antarktisz feletti ózonlyukat ismerték. Az ózonréteg pajzsot alkot a Föld körül, és megvédi az élőlényeket a veszélyes ibolyántúli-sugár­zástól. A riasztó felfedezést először az amerikai űrrepüléseken részt vett tudósok közölték Washingtonban. Ez a vegyianyag-felhő egé­szen az amerikai Maine államig terjed. Ja­nuár 20-án, egy mérési feladattal megbízott repülőgép rekordmennyiségű klórmonoxidra bukkant az Egyesült Államok északkeleti partvidéke és Kanada felett. Az értékek magasabbak voltak azoknál, amelyeket va­laha is mértek az Antarktisz felett. Michael Kurylo, a NASA (az Amerikai Űrhajózási és Űrkutatási Hivatal) egyik igazgatója azt mondta a DPA német hírügynökség tudó­sítójának, hogy növekvő veszély fenyegeti az északi sarkvidéket és a középső szélessé­gi fokok mentén elterülő földrészeket. Egy európai ózonkutató vizsgálat, amely ez év márciusáig tart, hasonló következte­tésre jutott. Az Észak- és Közép-Európa fe­letti ózonréteg — jelentették a programban részt vevő kutatók — ezen a télen módfe­lett vékony. A német környezetvédelmi miniszter, Klaus Töpfer felszólította az Európai Közös­ségek országaiban működő kollégáit, hogy már márciusban, legközelebbi tanácsülésü­kön foglalkozzanak a problémával. (MTI-Panoráma) Panasz panaszt követ... Keserű a cukorrépa

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom