Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-11 / 35. szám
XLVIII. évfolyam, 35. szám 1992. február 11. Kedd Ára: 9,60 Ft BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN FÜGGETLEN NAPILAPJA--------------------------------\ A dd hozzá a neved! H árom kis háztartási gép valami csoda okán csaknem egyszerre romlott el. A beteg műszereket betettem egy szatyorba, s a kis szerviz főnökének figyelmébe ajánlottam. Az esedékes időpontban visszakaptam a pakkot, kifizettem a számlát, s csak otthon vettem észre, hogy mindhárom masina föl van cédulázva. A javítást végző mester írta. Már az meghatott, hogy a nem elsősorban íráshoz szokott kéz nem valamiféle formanyomtatványt töltött ki. A levél csak nekem szólt. Udvarias megszólítással kezdődött, s tudósított arról, hogy a szénkefe elkopott, ki kellett cserélni, a forgó alkatrészek tisztításban és zsírzásban részesültek. A másik műszaki diagnózis közölte, hogy egy csavar meghúzásával csak a kontaktust kellett megteremteni, ám ajánlatos lenne kicserélni a fogaskereket, mert hamarosan tönkremegy. A harmadik levél is tartalmazta a kórt és a medicinát, s egy kis tasakban a hibás, kicserélt alkatrészt. Aztán dátum és aláírás. Nem a cégfőnök, hanem ez aranykezű mester látta el kézjegyével a dokumentumot. Kedvemre való volt ez a kedves adminisztráció. Hizelgett hiúságomnak, s fogyasztói kiszolgáltatottságom korábbi érzése egycsapásra megszűnt. A szolgáltató valóban ki- szolgált. És mindenről tájékoztatott, s a mester a nevét adta, mintegy garanciaként a munkájához. Eszembe jutott, hogy nem lehetne-e ezt a módszert máshol, máskor is alkal- mazni... A nyilvánosság, s e* a fajta nyilvánosig fegyelemre és tisztességre intene. Nem ke- nödne el a felelősség határvonalai, számonkérhe- tö lenne a minőség, tet- tenérhető a mulasztás. Persze, be kell vallanom ~ visszatérve a példára ~ a műszaki bizonyítványtól nem lettem okosabb, s a döglött alkatrésszel sem tudtam mit kezdeni. Ám van ennek a történetnek egy, a rációt is Meghaladó vonulata: mert ugyan valami háztartási gép a téma, de valami másról, valami többről van szó. Valami szokatlanul kellemes kommunikációról, fogyasztó és szolgáltató, megrendelő ós végrehajtó, bajbajutott és bajt orvosló, em- ^er és ember között. (brackó) J Magukra maradnak a dolgozók? Árués autóparádé Van vevője a borsodi szénnek Elfogadható szinten működtök a bányák mind a termelést, mind a gazdálkodást tekintve az év eddig eltelt időszakában — állapította meg dr. Reményi Gábor, a Borsodi Szénbányák felszámolási biztosa. Ebben az is szerepet játszott, hogy van kereslet a borsodi szén iránt, azaz el tudják azt adni. Azt is megállapította viszont, hogy nyomja a vállalatot a múlt évi pénzügyi adósság, amelynek likvidálása kétséges. A vállalat számos intézkedést foganatosított és ^ a következőkben is szükségképpen foganatosít majd, hogy eleget tudjon tenni a múlt évben a kormány és a bányászszakszervezet közötti megállapodás borsodi szénmedencére vonatkozó előírásainak. Kedvezően alakúit a Villamosipari Tröszt és a szénbányák közötti megállapodásnak a. vállalatra vonatkozó része. A borsodi szénbányákban termelt szénből ugyanis az idén éves szinten 1 550 000 tonna szenet vesznek át a villamoserőművök, zömmel a Borsodi Hőerőmű és kisebb mennyir s'égben a tiszapalkonyai erőmű is. Ide elsősorban a berentei szénosztályozóról szállítják az erőművi szenet, de közvetlenül tehergépkocsival is továbbítanak részükre egyes bányákból. Ennél az jelenít gondot, hogy az átvétel szezonális, azaz az őszi-téli hónapokban nagyobb arányú, míg a nyári hónapokban csökken; azt akikor készletezni kelik Kiszállás Lyukóbányán. Itt még le is szállnak. Archív felvétel. Sajnos. Félmilliárdra vár az ózdi kohászat Csak egyetlen szikra kell? — Az ózdi kohászat gondja, a város helyzete pillanatnyilag a magyar gazdaság és társadalom legveszélyesebb puskaporos hordója. Egyetlen szikra kell csupán, és máris robbanhat. Véleményem szerint a kormány ismét halogatja a döntést, nem tesz eleget ígéretének. Semmi kedvem sincs fenyegetőzni, rémképeket festeni a falra, de ha nem születik gyors intézkedés, akkor beláthatatlan következményekkel, tragédiával kell számolnunk. Az előbbi gondolatokat Hernádi Jánostól, az Ózdi Acélmű Részvénytársaság szak- szervezeti bizottságának titkárától hallottam. Szavait csak megerősítette Kovács Ferenc, az ÓKD és Koós István a Pekó Művek szakszervezeti titkára. (Folytatás a 3. oldalon) Örök érvényű törvény: a bolha nem győzi le az elefántot. Történt volt, hogy a miskolci Fémlak Kft. szakszervezeti bizottsága a dolgozókkal egyetértésben bizalmatlansági indítványt nyújtott be a társaság ügyvezető igazgatójával, Ko- csán Lajossal szemben, a cég tulajdonosához, a Hajdú Megyei Általános Építőipari Vállalkozási Részvénytársasághoz. A tulaj viszont azt üzente vissza: bizodalmám teljes az igazgatóban ... Maradjunk tovább a hasonlatnál: a bolha ugrott. Az ügy vezető igazgató ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt csaknem valamennyi dolgozó aláírta. Megfogalmazták: „...a dolgozók véleménye szerint, a súlyos gazdasági környezetben működő kft. helyzetét szinte kilátástalanná tette az igazgató, hibás döntések sorozatával, autokrata vezetési stílusával... Egyszemélyes döntéseivel a dolgozói véleményeket lesöpri, kompromisszumkészséget egyáltalán nem tanúsít... A jelenlegi nehéz helyzet megoldására konkrét tervezete, elképzelése — véleményünk szerint — nincsen...” Szum- ma-szummárum, a kft. dőlBizalmatlansági indítvány gozói — akik egyébként alkalmazottak, csakúgy mint az igazgató — egyértelműen kinyilvánították: a jelenlegi igazgatóval nem tudnak, és nem is igen akarnak együtt dolgozni... így tehát tegnapra termelési tanácskozást szerveztek, tetemre hívták az igazgatót. Kocsán Lajos állt a kihívás elé, de amit ott és akkor mondott, egyáltalán nem voltak meggyőzőek. Olyannyira nem, hogy az összejövetel végeztével a csaknem száz munkás — három társuk tartózkodása mellett — akképp foglalt állást: nyomatékosan kérik a tulajdonost, váltson vezetőt! E kérésük közvetítésére pedig felkérték az építőipari szakszervezeti szövetség megyei titkárát. Az előzményekhez különben az tartozik: a Férniak Kft.-t a BÁÉV alapította, még 1988 végén. A társaság aztán 1989-ben, 1990-ben hozta is magát, nyereséget termelt, de a tavalyi esztendő a 'krízis éve volt. Erre mondta az igazgató a tegnapi összejöveteleni: — Bíztam abban, a fellendülés 1992-ben eljön. Épp ezért igyekeztem mind a létszámot, mind pedig a kapacitást megőrizni... Az évindulás azonban 1991-et követte, a társaság továbbra is a mélyrepülést „választotta”. Persze, már a Hajdú megyei építőipari cég égisze alatt, mert hogy a BÁÉV tartozása fejében átadta a Fémlakot a debrecenieknek. Kimondva, kimondatlanul: a hajdúságiaknak egy érdeke fűződik a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat egykori lakatosüzeméhez. A nyereséges működtetés, illetve, ha ez nem megy, a mihamarabbi értékesítése. Azért, hogy pénzükhöz jussanak ... A termelési tanácskozáson munkás és szakszervezeti funkcionárius egyaránt annak a véleményének adott hangot: ez a kívánalom a (Folytatás a 2. oldalon) Másfél száz embert érint Búcsú a pamutfonótól Tovább mélyül a textilipar válsága, és a krízis elérte a Masterfil Pamutfonóipari Vállalat miskolci gyárát is. Olyannyira, hogy jelentékenyen csökkent termékeik iránt a fizetőképes •kereslet, és •részleges kapacitással kénytelenek dolgozni. A jelenlegi helyzetben — tudtuk meg a gyár vezetésétől — nincs más választási lehetőségük, mint hogy tovább csökkentsék a kapacitásukat, és embereket bocsássanak el. A munkaügyi központ miskolci kirendeltségének már bejelentették: másfél száz embert kívánnak elküldeni a cégtől. Mit ígér a miskolci vásár? Többdimenziós .vásári parádé színhellyé lesz Miskolc, s erre a látványosságra nemcsak itt, hanem az országban, ső:t, a határon túl is készülnek. A rendezvény igazi üzleti vállalkozás lesz augusztus 14. és ;23. között. A rendhagyó jelleg miatt információink is sok hélyről jszármaznak, de alapul vettük a szervező Általános Kereskedelemfejlesztési Kft. most megjelent vendégcsalogató kiadványát i'S. A városi sportcsarnok és környéke egyszerre és egy helyütt négy programnak biztosít lehetőséget. Csoba Tamásnak, Miskolc polgármesterének invitáló soraiból idézünk: „Változó gazdasági viliágunk, átalakuló üzleti kapcsolataink adnak igazi áttekintést az immár 14. alkalommal megrendezendő Nemzetközi Kiállításnak és Vásárnak, ahol ipari, élelmiszeripari, kereskedelmi vállalkozóik és vállalatok, gyártók és forgalmazók, bankók és egyéb szolgáltatást nyújtó intézmények bővíthetik kapcsolataikat, ismerhetik meg a hazad és a határon túli piac újdonságait. A .kiállítók számára megnyílik egy újabb — a marketingstratégiába illő — lehetőség a közvetlen kapcsolat (Folytatás a 2. oldalon)
