Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-11 / 35. szám

XLVIII. évfolyam, 35. szám 1992. február 11. Kedd Ára: 9,60 Ft BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN FÜGGETLEN NAPILAPJA--------------------------------\ A dd hozzá a neved! H árom kis háztartási gép valami csoda okán csaknem egy­szerre romlott el. A be­teg műszereket betettem egy szatyorba, s a kis szerviz főnökének figyel­mébe ajánlottam. Az ese­dékes időpontban vissza­kaptam a pakkot, kifizet­tem a számlát, s csak otthon vettem észre, hogy mindhárom masina föl van cédulázva. A javítást végző mester írta. Már az meghatott, hogy a nem elsősorban íráshoz szo­kott kéz nem valamiféle formanyomtatványt töltött ki. A levél csak nekem szólt. Udvarias megszólí­tással kezdődött, s tudó­sított arról, hogy a szén­kefe elkopott, ki kellett cserélni, a forgó alkatré­szek tisztításban és zsír­zásban részesültek. A má­sik műszaki diagnózis kö­zölte, hogy egy csavar meghúzásával csak a kontaktust kellett megte­remteni, ám ajánlatos lenne kicserélni a fogas­kereket, mert hamarosan tönkremegy. A harmadik levél is tartalmazta a kórt és a medicinát, s egy kis tasakban a hi­bás, kicserélt alkatrészt. Aztán dátum és aláírás. Nem a cégfőnök, hanem ez aranykezű mester lát­ta el kézjegyével a do­kumentumot. Kedvemre való volt ez a kedves adminisztráció. Hizelgett hiúságomnak, s fogyasztói kiszolgáltatott­ságom korábbi érzése egycsapásra megszűnt. A szolgáltató valóban ki- szolgált. És mindenről tá­jékoztatott, s a mester a nevét adta, mintegy ga­ranciaként a munkájához. Eszembe jutott, hogy nem lehetne-e ezt a módszert máshol, máskor is alkal- mazni... A nyilvánosság, s e* a fajta nyilvános­ig fegyelemre és tisz­tességre intene. Nem ke- nödne el a felelősség ha­tárvonalai, számonkérhe- tö lenne a minőség, tet- tenérhető a mulasztás. Persze, be kell vallanom ~ visszatérve a példára ~ a műszaki bizonyítvány­tól nem lettem okosabb, s a döglött alkatrésszel sem tudtam mit kezdeni. Ám van ennek a törté­netnek egy, a rációt is Meghaladó vonulata: mert ugyan valami ház­tartási gép a téma, de valami másról, valami többről van szó. Valami szokatlanul kellemes kom­munikációról, fogyasztó és szolgáltató, megrendelő ós végrehajtó, bajbaju­tott és bajt orvosló, em- ^er és ember között. (brackó) J Magukra maradnak a dolgozók? Áru­és autóparádé Van vevője a borsodi szénnek Elfogadható szinten mű­ködtök a bányák mind a termelést, mind a gazdálko­dást tekintve az év eddig eltelt időszakában — álla­pította meg dr. Reményi Gábor, a Borsodi Szénbá­nyák felszámolási biztosa. Ebben az is szerepet ját­szott, hogy van kereslet a borsodi szén iránt, azaz el tudják azt adni. Azt is meg­állapította viszont, hogy nyomja a vállalatot a múlt évi pénzügyi adósság, amely­nek likvidálása kétséges. A vállalat számos intéz­kedést foganatosított és ^ a következőkben is szükség­képpen foganatosít majd, hogy eleget tudjon tenni a múlt évben a kormány és a bányászszakszervezet közötti megállapodás borsodi szén­medencére vonatkozó elő­írásainak. Kedvezően alakúit a Vil­lamosipari Tröszt és a szén­bányák közötti megállapo­dásnak a. vállalatra vonat­kozó része. A borsodi szén­bányákban termelt szénből ugyanis az idén éves szin­ten 1 550 000 tonna szenet vesznek át a villamoserő­művök, zömmel a Borsodi Hőerőmű és kisebb mennyir s'égben a tiszapalkonyai erő­mű is. Ide elsősorban a berentei szénosztályozóról szállítják az erőművi sze­net, de közvetlenül teher­gépkocsival is továbbítanak részükre egyes bányákból. Ennél az jelenít gondot, hogy az átvétel szezonális, azaz az őszi-téli hónapokban na­gyobb arányú, míg a nyári hónapokban csökken; azt akikor készletezni kelik Kiszállás Lyukóbányán. Itt még le is szállnak. Archív felvétel. Sajnos. Félmilliárdra vár az ózdi kohászat Csak egyetlen szikra kell? — Az ózdi kohászat gond­ja, a város helyzete pillanat­nyilag a magyar gazdaság és társadalom legveszélyesebb puskaporos hordója. Egyetlen szikra kell csupán, és máris robbanhat. Véleményem sze­rint a kormány ismét halogat­ja a döntést, nem tesz eleget ígéretének. Semmi kedvem sincs fenyegetőzni, rémképe­ket festeni a falra, de ha nem születik gyors intézkedés, ak­kor beláthatatlan következmé­nyekkel, tragédiával kell szá­molnunk. Az előbbi gondolatokat Her­nádi Jánostól, az Ózdi Acél­mű Részvénytársaság szak- szervezeti bizottságának tit­kárától hallottam. Szavait csak megerősítette Kovács Ferenc, az ÓKD és Koós István a Pekó Művek szakszervezeti tit­kára. (Folytatás a 3. oldalon) Örök érvényű törvény: a bolha nem győzi le az ele­fántot. Történt volt, hogy a miskolci Fémlak Kft. szak­szervezeti bizottsága a dol­gozókkal egyetértésben bi­zalmatlansági indítványt nyújtott be a társaság ügy­vezető igazgatójával, Ko- csán Lajossal szemben, a cég tulajdonosához, a Hajdú Megyei Általános Építőipari Vállalkozási Részvénytársa­sághoz. A tulaj viszont azt üzente vissza: bizodalmám teljes az igazgatóban ... Maradjunk tovább a ha­sonlatnál: a bolha ugrott. Az ügy vezető igazgató ellen benyújtott bizalmatlansági indítványt csaknem vala­mennyi dolgozó aláírta. Megfogalmazták: „...a dol­gozók véleménye szerint, a súlyos gazdasági környezet­ben működő kft. helyzetét szinte kilátástalanná tette az igazgató, hibás döntések sorozatával, autokrata veze­tési stílusával... Egyszemé­lyes döntéseivel a dolgozói véleményeket lesöpri, komp­romisszumkészséget egyálta­lán nem tanúsít... A je­lenlegi nehéz helyzet meg­oldására konkrét tervezete, elképzelése — véleményünk szerint — nincsen...” Szum- ma-szummárum, a kft. dől­Bizalmatlansági indítvány gozói — akik egyébként al­kalmazottak, csakúgy mint az igazgató — egyértelmű­en kinyilvánították: a je­lenlegi igazgatóval nem tud­nak, és nem is igen akar­nak együtt dolgozni... így tehát tegnapra ter­melési tanácskozást szervez­tek, tetemre hívták az igaz­gatót. Kocsán Lajos állt a kihívás elé, de amit ott és akkor mondott, egyáltalán nem voltak meggyőzőek. Olyannyira nem, hogy az összejövetel végeztével a csaknem száz munkás — három társuk tartózkodása mellett — akképp foglalt állást: nyomatékosan kérik a tulajdonost, váltson veze­tőt! E kérésük közvetítésére pedig felkérték az építő­ipari szakszervezeti szövet­ség megyei titkárát. Az előzményekhez külön­ben az tartozik: a Férniak Kft.-t a BÁÉV alapította, még 1988 végén. A társaság aztán 1989-ben, 1990-ben hozta is magát, nyereséget termelt, de a tavalyi eszten­dő a 'krízis éve volt. Erre mondta az igazgató a teg­napi összejöveteleni: — Bíztam abban, a fel­lendülés 1992-ben eljön. Épp ezért igyekeztem mind a létszámot, mind pedig a ka­pacitást megőrizni... Az évindulás azonban 1991-et követte, a társaság továbbra is a mélyrepülést „választotta”. Persze, már a Hajdú megyei építőipari cég égisze alatt, mert hogy a BÁÉV tartozása fejében át­adta a Fémlakot a debre­cenieknek. Kimondva, ki­mondatlanul: a hajdúsági­aknak egy érdeke fűződik a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat egykori lakatosüzeméhez. A nyere­séges működtetés, illetve, ha ez nem megy, a mihama­rabbi értékesítése. Azért, hogy pénzükhöz jussanak ... A termelési tanácskozáson munkás és szakszervezeti funkcionárius egyaránt an­nak a véleményének adott hangot: ez a kívánalom a (Folytatás a 2. oldalon) Másfél száz embert érint Búcsú a pamutfonótól Tovább mélyül a textil­ipar válsága, és a krízis el­érte a Masterfil Pamutfonó­ipari Vállalat miskolci gyá­rát is. Olyannyira, hogy je­lentékenyen csökkent ter­mékeik iránt a fizetőképes •kereslet, és •részleges kapa­citással kénytelenek dolgoz­ni. A jelenlegi helyzetben — tudtuk meg a gyár veze­tésétől — nincs más válasz­tási lehetőségük, mint hogy tovább csökkentsék a kapa­citásukat, és embereket bo­csássanak el. A munkaügyi központ miskolci kirendelt­ségének már bejelentették: másfél száz embert kívánnak elküldeni a cégtől. Mit ígér a miskolci vásár? Többdimenziós .vásári pa­rádé színhellyé lesz Miskolc, s erre a látványosságra nemcsak itt, hanem az or­szágban, ső:t, a határon túl is készülnek. A rendezvény igazi üzleti vállalkozás lesz augusztus 14. és ;23. kö­zött. A rendhagyó jelleg mi­att információink is sok hélyről jszármaznak, de ala­pul vettük a szervező Álta­lános Kereskedelemfejlesz­tési Kft. most megjelent vendégcsalogató kiadványát i'S. A városi sportcsarnok és környéke egyszerre és egy helyütt négy programnak biztosít lehetőséget. Csoba Tamásnak, Miskolc polgár­mesterének invitáló soraiból idézünk: „Változó gazdasági viliágunk, átalakuló üzleti kapcsolataink adnak igazi áttekintést az immár 14. al­kalommal megrendezendő Nemzetközi Kiállításnak és Vásárnak, ahol ipari, élel­miszeripari, kereskedelmi vállalkozóik és vállalatok, gyártók és forgalmazók, ban­kók és egyéb szolgáltatást nyújtó intézmények bővíthe­tik kapcsolataikat, ismerhe­tik meg a hazad és a ha­táron túli piac újdonságait. A .kiállítók számára megnyí­lik egy újabb — a marke­tingstratégiába illő — lehe­tőség a közvetlen kapcsolat (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom