Észak-Magyarország, 1992. február (48. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-10 / 34. szám

1992. február 10., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Sára asszonyt 160 korbácsütéssel büntették Csúnyaszájú eleink Dicsekedni vagy szomorkod- ni illik ilyenkor? Elhallgatva egy kacskaringós mondást utalok egy közelmúltban publikált tényre, mely szerint Magyaror­szág a káromkodásban világel- . ső, A hűvös angolszász kutatók megállapították, hogy e tájon te­rem a legizesebb, s egyben leg- ocsmányabb, csúnya szó és szófűzés. Ajeles „káromkológu- sok" véleményével vitatkozni nem tudok, de a témában dobo­gós helyünket bizonyítani lát­szik, hogy az akadémiai székfoglalóval fölérő értekezés példákat sem angolul, sem pe­dig magyarul nem közöl. Nehéz így a bizonyítás, nyúljunk hát vissza a múltba, hivatkozzunk és hagyatkozzunk csúnyaszájú eleinkre. A tudós néprajzkutató, Györffy István írja: „Csúnya szo­kása a magyar embernek. Ha megharagszik, mindjárt károm­kodással könnyít magán. Nem kímél sem Istent, sem embert. Sőt, sajnos, az ország egyes ré­szein a káromkodás és parázna beszéd már annyira elhatalma­sodott, hogy a magyar ember még jókedvében is ezen csúf beszédmóddal él. Enyelgésétis ilyen csúf szavakkal fűszerezi." Tekintsünk el e szavak felemle­getésétől. Ám tény az, hogy a szép beszédre termett szájon, gyakran ok nélkül, szinte kötő­szóként szökken szárba a csú­nyaság dudvája. Mai tapasz­talataink birtokában őseink visszafogottabbak, mérsékel­tebbek voltak, mint mi. Istent és a közeli hozzátartozókat nem szidták. Nem „anyáztak". Régi iratokban feljegyezték a XVIII. század elejének legdivatosabb káromkodásait. Vázlatosa lista, de jellemző, s naív egyszerűsé­gében szinte megható. „Adta te­remtette! Kutya ménkű terem­tette! Kutya méhében született! Hamislelkű huncut! Fikom te­remtette! Láncos mendörgős menkű üsse meg! Az ördög tör­delje meg a tüzesen járt kezét! Az Isten nyila hordja szóllyel a lelkét a tüzes teremtettének! Eb ura kurta! Tatár égesse meg a lelkét! Kopasz veres kutya! Lé­lek kurafi! Hamislelkű hunczfut! A görbe kucsmás anyádat!" A csúnyaszájúakat kemé­nyen megbüntették. Egy 1769­ből való karcagi feljegyzés sze­rint „Bucsai Ferenc minthogy már azelőtt is attával, most pe­dig teremtettével káromkodott és e mellett valami gyanús asz- szonnyal tilalmas időben találta­tott, 50 pálcával megbüntetvén, proscibáltatott a városból.” Az még csak jó volt, ha a számű­zött saját lábán távozhatott. Aki megfeküdte a derest, az nehe­zen kászálódott le róla. Egy 1740-ben keltezett miskolci irat arról tudósít, hogy az Istent sú­lyosan káromló Sára asszonyt, József kocsis feleségét, mások elrettentő példájára halállal megegyező büntetéssel, 160 kemény korbácsütéssel büntet­ték... Péter mester, az akkori miskolci hóhér a megmondha­tója, hogy a mai Búza tér egyik szögletében lévő égetőpáston ennek a penitenciának a felét sem bírta ki egy erős férfi. Hát még egy gyenge nő! Még javában lobogtak az ink­vizíció máglyái, még boszorká­nyokat sütögettek, vízpróbának vetettek alá, keresvén a stig­mát, de a káromkodók közül is bőven került ki áldozat. A meg­sárgult protokollumokat lapoz­gatva a már idézett Györffy István jegyzi meg a cserfes szá­jú asszonyokról. Egymást „kur­vának, ringyónak, búbosnak, nagy húpacérnak, nagyfakó­nak, nagylustának, sundának, harangnak, fellajtárnak, Judás- nak, Hupucinénak, lélekkurafi­nak, bíró uram hazugjának, pi- perekontyúnak, fattyavetett kur­vának pirikontyúnak, mófónak, málékontyúnak, berhét költő­nek, pápistásnak, zabinak, rü­hesnek, lustosnak, nyelveské- nek, nagykiáltásúnak, nagytor­kúnak, csipásnak, csapottas kurvának, topa lónak, varan­gyom békának, német lónak, száraz keszőlcének, hámfalá­búnak, görbe lábúnak, égetni valónak, szabad szájúnak, világ leányának, szóban forgó asz- szonynak, híres nyelvrevaló kurvának, utca címerjének, nagyfertelmesnek, búbosnak, beste léleknek, pernahajder- nek. huncfutnak, selmának, sej- der-sujdernak” nevezték. Van valami sorsszerű abban, s fenti fejtegetéseinket igazolni látszik, hogy első nyelvemléke­ink egyike káromkodás volt. Nagy Lajos királyunk alatt, 1355-ben, magyar vitézek e szavak kíséretében mészárol­tak le német lovagokat: „Wezteg kwrwanewfya záros Nemeth, Iwttatok werenkewt Ma yzywk thy wertheketh!" A magyarról magyarra fordítással a tisztelt olvasó is megbirkózhat. De nem is ez az érdekes, hanem az a mostanában gyakran fölemle­getett tény, mely szerint a kora­beli káromkodással kapcsolatos okiratok valóságos remekei a régi magyar törvényszéki stílus­nak. Példaként álljon itt egy 1778-ból való jegyzőkönyv: „Ámbátor raboskodó Kotzka Fe­renc és Zselyi László Isten és vi­lág törvényeivel nem gondol­ván, az lajosi csárdában 14 itce borokat felkortyolván és az bor­ral egyetemben ezeket is meg- iván s az szállókban rendetlen kifogásokkal belekötni és elede­leket tálastól a földhöz verni bá­torkodván, baromi "éktelenség- gel, keresztyéni, sőt emberi vol­tukról is megfeledkezvén iszo­nyú és egyenesen az egeket hasogató káromkodásokra fa­kadván: a felséges teremtő jó Isteneket külömb-külömb féle fertelmes, minden istenes füle­ket rémítő káromkodásokkal szidalmazni s feszegetni nem ir­tóztak; és noha ezen szörnyű és mocskos, sőt ördögi inkább, mint emberi szájbúi eredett ká­romlásokat tulajdon vallások­ban álhatatos vakmerőséggel tagadnák, mindazonáltal tanú- bizonyságoknak vallásábúl te­temesen reájuk bizonyíttatik az tudvalevő égtelen, csak említeni is iszonyú és az hajakat bor­zasztó Istennek és az szentsé- ges tulajdonságainak károm­lása, mely hallatlan és jó Istene­ket megvető szidalmakért mind­ketten megérdemelnék, hogy háládatlan lelkeket az hóhérnak gyalázatos pallosa alatt ily cé­géres vétekkel undokosíttatott szájokon kiokádnák... Azért mostan a nyakokon függő halál­nak gyalázatos büntetéstől megszabadíttatnak ugyan, mindazonáltal magoknak jöven­dőbeli tanúságokra és mások idvességes példájokra 3 esz­tendei való tomlocre olyan for­mán kárhoztatnak, hogy innep és vasárnapokon a nyakokban jeles betűkkel kirajzolt táblával a templom eleibe kitétessenek térdepelve." Az idő bebizonyította, hogy a rút beszéd nem szépítette meg a csúnya világot. Ezért aztán hi­ába hivatkozunk bölcs és balga­tag eleinkre. Töredelmesen bevalljuk, hogy egy káromko­dással fölérő kérdőjel hiányzik a címből. Brackó István Megyénkben is Kevesebb lakás épült Előzetes adatok szerint 1991- ben alig 33 ezer lakás épült az or­szágban. Ez a szám az előző évben már erősen lecsökkent lakás­építésnek is csak a háromnegyed részét teszi ki. (Az 1970-es évek második felében pl. átlagosan még 90 500 lakás épült évente. Az 1991. évi teljesítés ennek alig több mint egyharmada csupán.) A lakások építtetői között gya- , korlatilag már csak gazdálkodó szervezetek és természetes szemé­lyek vannak. Szinte jelképessé vált az állam és a helyi önkormányza­tok lakásépítési tevékenysége. Míg az elmúlt évben 24 ezer lakást természetes személyek építtettek (ez 1990-hez hasonlóan a teljes (mindössze 2,4 épített lakás 1000 főre!) Budapestre jellemző, ahol a népesség közel 20%-os arányával szemben az országos lakás­építésnek csak 15%-a valósult meg. A főváros mellett a nagy népes­ségszámú megyékben (Pest. Szabolcs-Szatmár-Bereg. Hajdú- Bihar és Borsod-Abaúj-Zentplén megyék) építették a legtöbb lakást, de mindenütt kevesebbet, mint az előző évben. A legkedvezőbb ké­pet Pest megye mutatja, ahol csak 3%-os a csökkenés. A lakások használatbavételének folyamata a korábbiakhoz képest egyenletesebb volt: az 1991-ben épített lakások egyharmad részét építés 73%-a), az önkormányzatok alig 1500 darabot, a központi költ­ségvetési szervek pedig mindössze 100 lakást. Az önkormányzat, mint építtetői kategória a fővároson kí­vül csak négy megye, lakás­építésében „említésre méltó”, ahol 70-120 lakás építésével 8-12%-os részarányt képvisel. (Csongrád, Vas. Komárom-Esztergom és Ba­ranya megyék.) Csökkent az OTP közvetlen beruházásában épülő la­kások száma is, az 1991 szeptem­ber végén épülő 4100 lakás alig 40%-a volt az előző évi mennyi­ségnek. A lakásépíttetők szerinti adatok és a területi jellemzők szorosan összefüggnek: legkevésbé a közsé­gekben esett vissza a lakásépítési tevékenység (holott az itt élő né­pesség száma a várossá nyilvánítá­sok miatt is csökkent), s a legnagyobb arányú visszaesés már az I. félévben használatba vet­ték. Ugyanakkor niég mindig az év utolsó hónapja a legjelentősebb a lakásépítések befejezése szem­pontjából: a lakások negyedrészét ekkor vették használatba. A lakásépítések visszaszorulá­sával párhuzamosan csökkent a lakásmegszűnések száma is. 1991- ben mindössze 5400 lakás szűnt még, ez 2000 lakással kevesebb, mint 1990-ben. Minden felépített lakásból - országosan átlagban - 16 lakás a megszűnést pótolta. Alig 1800 - magánszemélyek által - épített üdülőegységet vettek használatba az elmúlt évben, 32%- kal kevesebbet, mint 1990-ben. Ennek közel egyharmada Pest me­gyében létesült. Központi Statisztikai Hivatal Tájékoztatási főosztály Japánba tart a francia konyak Az Egyesült Államokban és Eu- 1°Pában érezhető gazdasági ne­hézségek, amihez az ízlés meg- vo It ozása is hozzájárul, arra bír- ,Qk a francia konyak leghíresebb elöállítóit, hogy terméküket oda exportálják, ahol a pénz van: Ja­pánba. Az ital készítőinek klasszikus O,thonában, Cognac városában és c"inak környékén 80 ezer hektáron ,erniclt szőlőből mintegy 60 válla- at gyárt konyakot. A leghíreseb­bek Jean Martelj, Richard htennessy és James Útard. Afran- Cla konyaknak három változata vJ,n ■ Ha csak négy és fél évig pi- te'tt fahordókban, háromcsilla­gosnak nevezik. Négy és fél év és 'tel és fél év között VSÓP jelzést kap (Very Superior Old Pale). A tat és fél évnél öregebb ital Napo- e°n vagy XO néven kerül forgó­imba. Van azonban 75 éves és meg régebbi konyak is, ára üve­gként 200 dollár. A konyak gazdasági barométer T mondta Gilles Hencssy, az egyik tegisniertebb cég jelenlegi tulajdo- '!°sa, az Associated Press ameri- Ka' hírügynökség tudósítójának, - most Ázsiára kell koncentrálnunk, te'iessy fel is épített egy 50 millió ‘ °Jhír értékű palackozót, amely a "övekvő ázsiai szükséglet kielégí­tőére szolgál. Japán már 1990-ben túlszár­nyalta az Egyesült Államokat a ko­nyakimport területén: 26,9 millió palackot vásárolt Franciaország­ban. Egy VSOP jelzésű közepes minőségű konyak üvegje, amelyet Párizsban 30 dollárért árusítanak, Tokióban eléri a 80 dolláros árat. Cognac városa egyébként 1492 óta a kellemes élet jelképe. Abban az évben ott született I. Ferenc ki­rály. Kastélya nta az Otard ko­nyakgyáros család tulajdonában van. A városról elnevezett ital XIV. Lajos udvarában lett népszerű. De Cognac városa a XVIII. században alapozta meg igazából az ital hír­nevét azzal, hogy csak a legszigo­rúbb előírások szerint volt szabad előállítani. A különleges szőlőből sajtolt bort kétszer desztillálják, mielőtt fahordóba kerül. Ott kapja meg a színét. A franciák számára a konyak szent. Aki bármilyen más itallal keveri, azt lenézik. Legújabban - panaszkodnak Cognac város híres cégeinek tulaj­donosai - mind több francia kezd vizet inni az étkezésekhez és le­mond a vacsora utáni konyakról is. Szerencsére azonban a jómódú ja­pánok számára a konyak a sok százéves előkelő életmód jelképévé vált. amit durván sznobizmusnak lehetne nevezni. A lényeg azonban, hogy egyelőre biztosítja a francia konyakgyártók prosperitását. P. D. Királyi látogatás II. Erzsébet angol királynő uralkodása kezdetének 40. évfordulóján nyu­godt, eseménytelen napot töltött a kelet-angliai Norfolk megyében, Sandring- hami birtokán. A nap folyamán meglátogatott egy kórházat a közeli Snettishamben, ahol főként rákbetegeket kezelnek. Londonban a királynő tá­vollétében tüzérségi díszsortűz, faültetési ünnepség és alkalmi bélyegsorozat kiadása köszöntötte az évfordulót. Az állami BBC tévé másfélórás dokumen­tumfilmben emlékezett meg a nevezetes napról s ebben a hatvanöt éves ki­rálynő maga is megszólalt, mondván, hogy hivatása életre szól. Ezzel ismét lecsendesítette az időről időre lábra kapott pletykákat, hogy esetleg lemonda­na a trónról fia. Károly herceg trónörökös javára. Avantgarde frizurák A Kispesti Munkásotthonban amatőr „fodrászok” készítették el avantgarde hajkölteményeiket. (MTI-Fotó: Földi Imre) Személyi és útlevél együtt Mostanában sokakat foglal­koztat Oroszországban, mi lesz a szovjet személyi igazol­ványokkal? Az oroszországi Belügyminisztériumban el­mondták munkatársunknak, hogy a közeli jövőben egyelőre nem tervezik az igazolványok cseréjét. Az Állami Jegynyoni- dában is, mintha mi sem tör­tént volna, továbbra is a régi nyomóformák szerinti, sarló­kalapácsos íveket nyomják. Nyikolaj Kovalenko, a minisz­térium illetékes főosztályának vezetője elmondta, hogy kor­mánybizottság foglalkozik az új oroszországi személyi iga­zolvány kidolgozásával, az ok­mányok cseréje viszont leg­alább 3-5 ével vesz majd igénybe.- Szeretnénk, ha az új sze­mélyi kettős funkciót töltene be - mondta Kovalenko -, és útle­vélként is szolgálna. Az egysé­ges igazolvány kevesebbe is kerülne és jobban igazodna az érvényes oroszországi ki- és beutazási törvényhez. A régi személyivel ellentétben az új­ban nem kellene feltüntetni a tulajdonos nemzetiségét, csu­pán a nevét, születési helyét és idejét, nemét és vércsoportját. A tervek szerint minden 15. évét betöltött oroszországi la­kos kapna ilyen igazolványt. Zsugorított telefon A Japán NEC cég világre­kordot javított hordozhatóte- lefon-zsugorításból - jelen­tette a Reuter. A készülék el­fér egy hosszúkásabb szabá­sú ingzsebben: 2,1 centi­méter vastag, 5,6 centiméter széles és 15,3 centiméter hosszú. Súlya 22 deka­gramm. A minitelefon már eb­ben a hónapban bemutatko­zik az Egyesült Államokban, s hamarosan további 30 or­szágban árulják majd. Ára 1800 dollár, s a NEC azt re­méli, hogy havonta 60 ezer darabot tud majd eladni be­lőle.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom