Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-09 / 7. szám
1992. január 9., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Érdekvédelmi vita a pamutfonóban Az Észak-Magyarország múlit év december 6-á.n megjelent első oldalas cikkére, mely „Munkástanács a Pamutfonóban” címmel látott napvilágot, bizonyára sokan emlékeznek. Alcíme jól érzékelteti a mondanivalót: „Ne adják el fejünk felőli: a gyárait”, továbbá: „önállósodni, saját lábra állni szeretnénk”. Az írás a Mias- terfil PFV Munkástanácsa véleményét tükrözi. Beszámolt e cikk az újonnan megalakult munkástanács első sikeréről is, hogy „amit a hat hónap alatt a. szakszervezet egyedül nem tudott elintézni, nekünk sikerült”. Decemberben ugyanis már az első félévi fizetés átlagának 80 százalékát vihettük haza, a gyár állásának idején. Ehhez tudni kell, hogy a vállalat vezetése az állásidőben valamennyi gyárában havi 70'00 forintot fizetett dolgozóinak. „E cikk megjelenése után nem sókkal félkereste szerkesztőségünket a Pamutfonó Miskolci Gyára üzemi szak- szervezetének titkára” — írja ugyancsak az Észak-Ma- gyarország, az 1991. december 19-i számában: „Megfontoltabb érdekvédelem kell” címmel. Idézet a cikkből: „Tudomásunk szerint azonban ők, mint vállalati munkástanács, nem tárgyaltak a vezérigazgatóval ez ügyben. Mi azt állítjuk, hogy a szakszervezeti bizottság kezdeményezésére, levélváltások, vsz.-ülé- sek, azaz kitartó munka eredményeként könyvelhető el, hogy az ezzel kapcsolatos módosítás bekerült a vállalati kollektív szerződésbe.” Ezek után elmondhatom, hogy nagyon finoman fogalmaztam, amikor azlt mondtam, hogy „amit a szakszervezet egyediül nem tudott elintézni”, hiszen itt még védtem is a szakszervezetet az igazgatói tanáccsal és a vt.- vel szemben. Meg tudom ezt másképpen is fogalmazni. Teljesen érthető Fölldesiné idegessége, ha énről a témáról van szó, ugyanis ő írta alá a kollektív szerződés gyári függelékét Hencsei Igazgató úrral egyetemben, amelyből pont az az oldal hiányzik, amely az állásidő bérezésének módosítására vonatkozott volna, és ami miatt a kollektív szerződés 1991 júliusában módosításra került. Hová tette az aláírás ideje alatt Földesiné „megfontolt érdekvédelmét”, hiszen így ezt a szerződésmódosítást teljesen felesleges volt több tucat példányban „lehúzni”? 1991. november 13-án, a munkástanács álltai a B-mű- szak részére szervezett munkásgyűlésen Földesiné így nyilatkozott: „Az állásidő díjazásával kapcsolatosan a vszb-n belül harciasán léptünk fel a vállalatvezetés ellen, de sajnos, nem tudtunk eredményt elérni. Minden gyár a vszb-n belül mellénk állt és szeretnénk továbblépni.” Eddiig szól a jegyző- könyvi idézet. Tehát valójában Földesiné egy saját maga által elfogadott és helytelenül aláírt kollektív szerződés eliten lép fel hairciasan. A közelmúltban ezt úgy mondtuk tréfásan, hogy „pofon az imperializmusnak”. Ez úton szeretném tájékoztatni Földesinét arról, hogy a munkástanács 199il. november 14- én levélben fordult dr. Szántai Jánoshoz, az Országos Munkástanács ügyvédjéhez. Idézet a levélből): „Vállalatunknál az állásidő bérezése az alábbiak szerint történt: állásidő alatt a dolgozó otthon volt, ez időre egységesen 7000 Ft/hó bérezést kapott. A kollektív szerződés a következők szerint fogalmaz: — ha a vállalat, illeltve a gyár a dolgozóit átmenetileg sem tudja munkával ellátni, részére ""h kiesett időre a bérbesorolás szerinti bértétel alsó határa fizetendő. Majd külön bekezdésben: — az állásidőre járó díjazást a gyári függelékben kell szabályozni munkakörönként. A gyári szakszervezet kérte a vezérigazgatót, a kollektív szerződésbe vegyék bele, hogy állásidőre az átlagbér 80 százalékát adják. A vezérigazgató erre nem volt hajlandó.” Eddig a levélidézet, majd megkérdeztük az ügyvédünktől, hogy jogos-e a vezérigazgató ilyenforma Intézkedése? Ö azt válaszolta, hogy Bakonyi úrral történt beszélgetésében erről konkrétan semmit nem nyilatkozott, de azt kifogásolta, miért rekesztettük ki a munkástanácsból. Ami ebben a témában a Földesiné utolsó mondata, hogy: az állásidő bérezésének módosítása bekerült a kollektív szerződésbe — teljesen új számunkra, mert 1991. november 21-én délultán a gyári szb. meghívására a szak- szervezeti aktívákkal ismertettem a munkástanács megalakulását, célját, egyben biztosítottuk egymást az együttműködésről. Itt, ezen a gyűlésen még szó nem volt a kollektív szerződés módosításáról. Az igazgató e napon a budapesti központban volt. Másnap reggel, november 22- én, az összevont osztályvezetői értekezleten Hencsei igazgató úr azzal kezdte, hogy a Bakonyi vezérigazgató úr „beadta a derekát”, és december 1-jtől az állásidőre az átlagfizetés 80 százaléka lesz kifizetve. Azt hiszem, itt szintén világos Földesiné hlöffölése, de azért ide illik egy kérdés. A kollektív szerződés ilyen nagy horderejű módosítását nem kellett volna a gyári szb-titkároknak is jóváhagyniuk? A cikk következő 20 sora megegyezik a gyári vezetés ismert szövegével. Én személy szerint szégyenletesnek tartom, hogy ezt egy magát érdekvédelmi szervezetnek valló szerv (amelynek én is 34. éve tagja vagyok) kritika nélkül szajkózza. A cikk utolsó mondata így hangzik: „A miskolci gyár valamennyiünk szívügye, megélhetésünk forrása.” Véleményem erre: ugyanezt érezhette az a 250 fő is, akik 180 milliós gyári nyereség után, 30—34 éves munkaviszonnyal a munkakönyvükben kényszerültek a gyártól megválni. Amíg ezek az emberek könnyező szemmel mentek a bizonytalanba, Földesiné a „Megfontoltabb érdekvédelem” jelszavával készítette a pénzt elő az ittma- radók karácsonyi szaloncukorkájára, és mégcsak együttérzését sem fejezte ki irányukban, nemhogy harciasán tiltakozott volna a le- számolltatásuk miatt. Csiba György, a Miasterfil PFV Munkástanács elnöke Bajban van a társadalom- biztosítás. .Nincs vagyona, tőkéjét a múltban költség- vetési hiányok pótlásába, más tárcák kisegítésére használták gyakran fel. Mentési munkák vannak folyamatban, törvények készülőben. Mentjük a sók nyugdíjas által évtizedek óta befizetett biztonságot, azt, hogy ha szűkösen is, de egy élet. munkája ellenértékéként megkapjuk — a gondtalan életet nem —, de a létfenntartáshoz nélkülözhetetlen, szűkösen mért összeget, ami a ki- centizett életvitelünkhöz feltétlenül szükséges. Szégyen- kezünk, mert panaszkodni vagyunk kénytelenek, szégyenkezünk, mert sajnálnak, szégyen, hogy restell,kednünk 'kell, mikor sókat, nagyon sokat dolgoztunlk, fizettünk, egy nyugodt, megérdemelten békés öregség reményében. Törvény javaslat született a hiányok korrigálására, a társadalombiztosítás helyzetének stabilizálására. A kapott tájékoztatás azonban azt sugallja, hogy a javaslattevők a törvénynek csak az anyagi vonzatait tartották szem előtt, az emberit kevéssé, néhol morzsákban. Különben, többek között a nyugdíjkorhatár meghosz- szabbítása nem szerepelne a javaslatok között. ■Nézzük, kikkel akarják megvalósítani a törvényjavaslatban foglaltakat? A mai középkorú, önki- zsákmányait és kizsákmányolt, testi-szellemi rabló- gazdálkodással megrokkan- tott egészségű férfiakkal, nőkkel, ákilk idős szüleik támogatásán a gyermekeik segítésén kívül a létbizonytalanságtól, kenyerük elvesztésétől is rettegnek. A 30— 40 éves korosztálytól, akiknek otthont kell teremteniük, kölcsönökkel, adókkal, rezsivel, filléres gondokkal küszködnek, gyereket nevelnék, bölcsődébe, óvodába rohannak, családot próbálnak, el- és megtartani, s hiába várták az anyák 4—6 órás munkaidejének bevezetését, mely normális fizetéssel nyugalmat, rendet teremtene a családok életében, a gyermekek .nevelésében, s talán a munkanélküliség enyhítésének is hasznos módja lenne. Ezeknél az embereknél kell a .nyugdíjkorhatárt meghosszabbítani, akiknél a halálozási, öngyilkossági, italozás! arányok megdöbbentően magasak, a világranglista élén állnak? — Majd a fiatalabbak bírják a hosszabbítást, s nem roppannak össze, hiszen életük .remélhetően egyre inkább pozitiven változik! — vélik a törvényalkotóik. Nézzük meg hát a mai iskolás fiatalok egészségi állapotát! Minden gyermekekkel foglalkozó felnőttnek ismerős lesz a kórkép: a szervezet krónikus, működésíbeli zavarainak gyakorisága, idegi megterhelésből fakadó hipertónia, a koncentráló képesség gyakori hiánya, a teljesítményeik hullámzása, rossz fizikai erőnlét, fáradékonyság, érzelmi labilitás, szorongás, gyakori stressz- állapot, alkohol és drogok károsító hatása, stb. Gondolom, e kórképet látva normális ember nem gondolhatja, hogy a törvény- tervezet e javaslatai 1992- ben időszerűek. Reméljük, hogy az Országgyűlésen alaposan átgondolják képviselőink, hogy a javaslat milyen pontjaira adják igenlő voksukat. Kérjük, felelősséggel döntsenek ! Garadnai Ferencné ny. tanítónő Miskolc Fáinak a húsipariak Friss hús érkezik a He- jőhúsltól a miskolci Városház téri kombinált húsboltba! mivelhogy itt hallat is lehet kapni, a szárnyasokról nem is beszélve. A derék legényék ,,szármáznák”, mivel a jól fűtött gépkocsiból vértől és váladéktól átázott ruhájukban egyene- sen a jeges, latyakos Széchenyi utcára landolnak. Aztán két félbevágott sertést vesznek válílukra és viszik az áruházba. Szép, hogy az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat még mindig „Köjál”-cipőkben jár, nekik nem fázik sem a lábuk, sem a hátuk a jól fűtött irodákban. Mert a dolgozók a hűtőházban is fáznák. A divatszalonokban persze lehet vásárolni víztaszító anyaggal impegrált ■műszáias ruhát. De hát a ■szabály az szabály. A postások már kitalálták, hogy polietilén kétréteges fólia közé zárványozott (nyomástartó) levegővel „puhított” boríték mindössze 15 forintért kiválóan véd a pecséték ellen. Esetleg ezt a belső rétegen tovább lehetne puhítani vékony poliuretánhab-ihőszige- telő réteggel. Erre aztán ráhúzhatják a (véres, vizes) fehér vászonfelöltőt. Mert ugye a hús kemény is lőhet, sőt csontos is. De a háromrétegű védőöltözet alatt nem fázna és fájdulna meg a dolgozók válla és háta. Részvény ... hol vtan az már ? De ki az a szabómester, aki elkészíti ezt az esetleg négyrétegű védőruhát. Talán a hányás zoknaik, fúróm unká soknak is jó lenne. Mert közben arra is gondolok, hogy így kifelé nem szellőzik a testbőr... De ezt oldja meg valaki más, talán a ruházati bolt kérhetné az illetékes felsőbb minisztériumot. A WOMA csatornatisztító munkás — tovább sétálva az utcán — az erőteljes olvadásra felkészülve, mossa a csapadékcsatornát a villamossínek mellett. Hideg gumicsizmát visel, mivelhogy a fentebb említett hőszigetelésre — filléres dolgokra — nem telik a költségvetésből... bánfi(M) 3x6 nap a hónap Hétfőn, kéthetes téli szünet után megkezdődött a termelés a felszámolás alatt álló Diósgyőri Gépgyárban. A cég e naptól új munkarend szerint dolgozik, energiatakarékossági okokból 3x6 napot járnak a gépek, majd nyolc nap pihenő következik, fgy, a fűtési idény befejezéséig havonta, cirka húsz millió forint árú energiát takaríthatnak meg. Egyébként ez az év egy egyedi gépgyár számára a véget is jelentette, hiszen ja profilváltás nehézségei, az eredménytelenség és a piacnélküliség egyaránt a gyáregység bezárását indokolta. A többi gyárrészleg üzemel, bár meglehetősen gyér kapacitással. Fotó: Fojtán László Ki érti meg a fogyasztót? Égnek a „vizes” telefonvonalak (Folytatás az 1. oldalról) A titkárságon jeleztük: égnek a vonalak, túlterhelt a telefonrendszer, nem lehet megkapni a mellékeket, mert a fogyasztók közül sokan hívják a számlázókat, hogy eleget tegyenek önként efféle kötelességüknek. Megtudtuk, hogy eközben a vízóra- leolvasók járják a várost, ám a több tízezer adat begyűjtése nekik is nagy munkát ad. A vonaliak meg természetesen foglaltak, hallottuk. Pedig egyáltalán nem természetes, hogy ilyen nehezen juttathassuk el a mérő állásának adatait, ha egyszer a fogyasztás ellenőrzése, mérése ilyen fordulatot vett, akkor az ezt kiszolgáló részlegnél dolgozóknak és a telefonvonalaknak, mellékeknek a számát is ehhez kellene igazítani. A két mellék és az egy fővonal bizonyítottan nem látszik elegendőnek a megváltozott számlakészítési körülmények kiszolgálására, ■amin szerintünk változtatni kell. Idézzük ehhez olvasónk véleményét szó szerint: „Én, mint állampolgár, ugye értsek meg mindent, a magas költségeket, a vállalat valamennyi gondját, a víz növekvő árát, azt, hogy jobb, ha saját vízórára bízom a fizetnivalókat, hogy kevés a leolvasó, hogy nincs elég telefon, hogy zsúfoltak a vo- nálak. Nem túl sok ez egy kicsit? Talán azok is léphetnének, akik e magas díjakat beszedik. Építsenek ki megfelelő adatgyűjtő bázist a megnövekedett feladatokhoz. Várhatóan még többen szereltetnek be lakásukba vízórát a jövőben, a szövetkezeti és a társasházakban is. Miinket is meg kellene érteni valakinek.” Nagy József ’öOYo'AL €H6<M€ÚUC A cx/i ro&J4 £Vy. zt&Mew
