Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 1. szám

1992. január 2., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Ag rá rszövétség: Megalapozott program - növekvő támogatás Tűzvédelmi megelőzések flz idén még díjmentesen Tűzoltók munka közben. A tűzvédelmi szemlék a megelőzést szol­gálják. Az Agrárszövetség Bonsod- Abaú.j-Zemplén Megyei Szer­vezete a napokban tartotta meg évzáró elnökségi ülését. A szövetség megyei elnökét, Szilágyi Adolfot kérdeztük: milyen évet zártak, gyara­podott-e a szövetség politi­kai tőkéje? — Taglétszámunk a kez­deti nehézségek, a méltat­lan rágalmazások ellenére, folyamatosan növekszik, tá­mogató bázisunk szélesedik. Szakmailag megalapozott programunk iránt fokozódott az érdeklődés, s mind töb­ben ismerik el, hogy több pártnál a nagyvonalú vá­lasztási ígéretek csak a sza­vazatok megszerzését céloz­ták, s az ígéretek nem tel­jesültek. A választók a na­pi politikában nem azt ta­pasztalják, amit vártak, vagy amit joggal elvárnának. A gazdasági helyzet javítása helyett a választópolgár a hangadó pártok hatalmi tor­zsalkodását tapasztalja, ezért érzékelhető a választók bi­zalomvesztése. Az Agrárszö­vetség eredeti programja a mai körülmények között is helytálló, megalapozott, ezért úgy vélik, nincs szükség an­nak módosítására. A várha­tó nehézségekre, például a munkanélküliség vidéki nö­vekedésére a választások előtt felhívtuk a figyelmet és nemzeti összefogást szorgal­maztunk a válságból való ki­lábalásra. Az utóbbi, már­mint a nemzeti összefogás ma méginkább aktuális, s ezt még azok is felismerik, akik nem az Agrárszövet­ségre voksoltak. Belátják, hogy megalapozott érveinket kár volt figyelmen kívül hagyni. Átértékelődnek a vé­lemények, az ígéretek he­lyett határozott tettekre len­ne szükség. Sajnos, a jelen­legi párt- és parlamenti struktúra már nemigen tud Rettenetes lassan halad­tunk, ímert csalk egy vá­gány volt és a szembejövő forgalmat meg kellett vár­nunk. A sereg ellátását biz­tosító vonat, meg ami a szajrét vitte ki, előnyt él­vezett. 'Majdnem két hétbe telt, amíg Budapest köze­lébe kerültünk. Közben meg-imegálltunlk, vizet föl­venni, vagy csak a nyílt pályán, hogy az ebédet ki­osszák. Engem együtt vagonirbz- talk be Jéklkélfalusi Pillér Györggyel, Los Angeles kard olimpiai bajnokával. Az ókorban, ha olimpiai baj­nok fogságba esett, elen­gedték. Nem lehetett rab­szolga. Úgy tudtuk, hogy ez az újkori bajnokokra is vonatkozik, valamilyen egyezmény szerint... Jek- kelfalusi Pillér György, aki­nek a felesége angol volt, jelentkezett is a parancs­nokságon és közölte, hogy ő olimpiai bajnok. A jogá­szok is, mind biztatták: „Menj Gyuri bácsi, téged haza kell engedniük.” Egyébként nagyon közvet­len ember volt. Minden tá­bornak egy GP'U-s — leg­alább százados — volt a parancsnoka. Meg lehetett ismerni a szalagjáról. Meg éppen úgy pöffeszkedett, mint később nálunk az ávó- sok. A mi GPU-sunk azt válaszolta: — Nézze, itt mi győz­tünk. Mi diktálunk. Minket nem érdekel semmilyen egyezmény. Sztálin azt nem irta alá. Úgyhogy menjen szépen vissza a helyére ... megszabadulni az előítéle­tektől, a politikát nem a gaz­dasági célszerűség, hanem a hatalom megtartása, sokszor a sértődött személyek bosz- szúvágya motiválja. — A jövőt tekintve, az Agrárszövetség mit tart a legfontosabbnak ? — Sajnálatosnak tartjuk a nemzet erőinek már-már vég­zetes megosztását és sajnál­juk, hogy jószándékú figyel­meztetésünk ellenére az ed­dig sikeres, a világszínvonal­hoz közelálló mezőgazdasá­gunk szétzilálódik, lesüllyed. Történik ez akkor, mielőtt más szektort, vagy szekto­rokat (vállalkozás, farmer- gazdaság, magántulajdonra alapozott szövetkezés) a me­zőgazdaság eredményeinek megtartására, a munka to­vábbvitelére felkészítettek volna. Szövetségünk szektor- semleges, versenyképes me­zőgazdaságot akart, s hogy ehelyett mi „született”, azt máris érzi, s a jövőben még­inkább érezni kényszerül majd a fogyasztók széles tá­bora. Mindez elkerülhető lett volna, s megkímélhettük vol­na az országot a csalódástól. Nagy kár, hogy éppen a me­zőgazdaság vált a legélesebb politikai csatározások szín­terévé, a kormány és a szak­minisztérium is párt- és sze­mélyi harcokkal foglalko­zott, az ágazat és az ország jövőjének megalapozása he­lyett. Szerintünk a legfonto­sabb, hogy az ágazat irányí­tásában a szakmai szempon­tok kerüljenek mihamarább előtérbe. Talán ide kívánko­zik, hogy a pártok közötti feszültségek csökkentése, a fontos feladatok közös meg­oldása érdekében megyénk­ben az Agrárszövetség fel­újította a választások előtt eredményesen működő ag­rár kerékasztal-tárgyaláso­kat, amelyen havonta rend­szeresen részt vesznek a Beértünk Kelenföldre Jekkel falusi Pillér György- gyel a szerelvényükön. Gon­dolom iBuda'fok-Húroson ő is juttatott iki papírt, mert éppen vizet cipeltünk az állomásról, amikor jött egy dzsip s egy orosz és egy angol őrnagy ugrott ki be­lőle, meg egy nő. Bemen­tek az áiiomáspairancsno'k- ságra, hívatták a szerel­vény parancsnokát s nem­sokára már szállt is leJeik- kelfalusi az elénk kapcsolt vagonból. Szabad lett! Három nap kelenföldi ácsorgás után, este átvitték bennünket (Ferencvárosra. Hatalmas tömeg várta a transzportot és kiabálta, (hogy engedjenek ki ben­nünket. Jókora katonai kor­dont vontak az oroszok a szerelvény köré. 'De a tö­meg annyira oi'dítozott és elégedetlenkedett, hogy át­tolták bennünket egy egé­szen félreeső vágányra. Ott aiszailódtunk négy vagy öt napig. Közben jöttek civi­llék és ennivalót hoztak. Az oroszok nem tiltották, így adtunk nekiik is. Mert a rusziki katona legalább any- nyit éhezett, mint mi. Ha eltakartuk, gyorsan bekana­lazta. Ezak is csak szeren­csétlen páriák voltak. Jek- kelfalusi is hozott kaját. pántok megyei képviselői. Ennek is köszönhető, hogy megyénkben az aktuális me­zőgazdasággal kapcsolatos po­litikai kérdések, feladatok szinte zökkenőmentesen ol­dódtak meg. Ügy véljük, hogy ez a kezdeményezé­sünk, ez az együttműködés országosan is példaértékű. —- Politikai etllenfelek be­csempészték a köztudatba, hogy az Agrárszövetség el­lene van a kárpótlásnak. — Lelke rajta, aki ezt ál­lítja, ugyanis elősegítettük a kárpótlási törvény végrehaj­tását egyebek között azzal is, hogy térítésmentesen szaktanácsadást biztosítot­tunk a kárpótlási igények benyújtásához. Szervezetein­ket, irodáinkat több ezren keresték fel. Jólesően ta­pasztaltuk az érintettek kel­lemes meglepődését, mert való igaz, rólunk nem éppen a legjobbakat terjesztették az ellenérdekű pártok. A jö­vőben is fontos feladatunk­nak tekintjük a kárpótlás zökkenőmentes végrehajtá­sát; szeretnénk segíteni a fiatalok életkezdését, s eh­hez minden támogatást meg­adunk. Az Agrárszövetség az önkormányzati képviselők számára az elmúlt évben is rendezett és jövőben is meg­rendezi a munkájukat segí­tő 'továbbképző tanfolyamo­kat, és lehetőségeinkhez mérten anyagilag is támo­gatjuk a vidék hagyomány- őrző tevékenységét is. Az elnökségi ülésen most há­rom község népművelői szá­mára adtunk anyagi támo­gatást. Végezetül annyit: az Agrárszövetség szeretné elő­segíteni, hogy a pártok a jö­vőben konszenzusra töre­kedjenek a politikai, gazda­sági feladatok megoldásá­ban, s hogy a jövőben a bé­kés együttműködés dominál­jon, s ne a széthúzás. Aztán elindultunk Kecs­kemét felé. Az előttünk lé­vő vagonban egv Horváth nevű, nagyon jókedvű fia­talember. Mindenhová ma­gával cipelte a hegedűjét. :Nem zabróltak el az oro­szok tőle. No, ezek teli to­rokból énékeitek, daloltak, táncoltak és dübörögtek. Az oroszok meg röhögcsélték, milyen jó kedvük van. Es­te 6 óra felé megálltunk Kecskeméten. Vizet vettünk fel és kiosztották a vacso­rát. iDe nem jutott minden­kinek, mert sietni kellett. Szerencsére nálunk, hátul kezdték. Mi az őrünket már megszelídítettük, négy- iszer-ötször is kapott tőlünk enni. Ö szólt, hogy vegyünk gyorsan vizet, ha nincs a locskában. Aztán valahol megálltunk a csöndes, szo­morú, csöpögős éjszakában. Messzire hallatszott, ahogy dörömböl valaki. ■ Az őr odafutott az előttünk álló vagonhoz, amiből egy sze­müveges gyógyszerész, egy tartalékos hadnagy ordiibált. — Ungarszki oficire pas­li. (A magyar tisztek el­mentek.) A vagonba került műsza­ki ember tudta, hol van a tengely, mit és hogyan kell cselekedni. A fenékdeszkát kivágták, aztán visszahe­lyezték és letakarták. Ami­Elvesztette? Megvonták? A lényegen mit sem változ­tat a tény, amely pediglen a következő: az állami tűz­oltóság többé már nem ha­tóság. Nem szankcionálhat, csak tüzet olthat, a tűzvé­delmi ellenőrzés többé már nem tartozik kötelezően ha­táskörébe. Szaszkó István, főhadnagy, a tűzmegelőzési szakág vezetője mondja: — Két évvel ezelőtt csak­nem kétezer tűzvédelmi el­lenőrzést végeztünk a me­gyében, és hasonló volt a helyzet 1991-ben is. Minden, a cégbíróság által nyilván­tartott vállalathoz, társaság­hoz elmentünk, de intézmé­nyeket, üzleteket is „végig­látogattunk” a tüzek meg­előzése érdekében. Megvizs­gáltuk, rendben vannak-e az elektromos- és tüzelőbe­rendezések, eleget tettek-e a villámvédelemnek, a tárolá­si szabályoknak? Ha valahol rendellenességet találtunk, felhívtuk arra az érintettek figyelmét, és szabálysértést is kiszabhattunk. Most, hogy 1992-től a tűz­oltóság helyett az adott te­lepülés mindenkori jegyzője lett a tűzvédelmi hatóság képviselője, ezen szabálysér­tési jogosítvánnyal is ő ren­delkezik. — Alapvetően a tűzvédel­mi ellenőrzésekben a helyzet ettől az évtől változik — magyarázza a főhadnagy. — Levélben értesítettük min­den „ügyfelünket”, hogy az idén, kérésükre, még díj­mentesen elvégezzük a tűz­védelmi ellenőrzéseket. Se­gítő szándékkal... Január 15-ig kell visszajelezniük, kérik-e a szemlét, élnek-e Szívemre teszem a kezem, így mondom nektek szent esküvéssel: lesz! Nem is akármilyen. Lesz teljes jo­gú, szabad bölcsészeti egye­ikor megálltunk még a ten­gelyre is gurtnikat kötöz­tek. A térdet, a könyököt, az állat bandázzsal bete­kerték és elmagyarázták, hogyan is kell leereszked­ni. Jekkelfalusi kiszállt. Negyvennyolcán megszök­tök. Ez az egy gyáva .ma­radt benn. Az oroszok per­sze átkutattak mindent. Ki­szállítottak a vagonokból. Csalk a gyógyszerész ácsor­góit magában és pislogott ijedten. — Es maga miért nem szökött meg? — kérdezte a tolmács. — Maga ilyen hü­lye? Attól kezdve minden bak- terháznál megálltunk. A ruszkiknak a létszámmal el kellett számolni. Gondol­ták, összeszedik a vasutaso­kat. Igen, ám, de a bak to­rok végigtelefonálták a vo­nalat. Jgy akárhol álltunk ■meg, ©gy lélek sem mutat­kozott. Nem tudtak egyet­len embert sem befogni Szegedig. Ott aztán lekap­csolták az üres kocsit és bejelentették, hogy bünte­tésből nem kapunk vizet. Két napig álltunk Szege­den, bődületes melegben. .Elfogyott a vizünk, ráadá­sul délre a szokásos rizs­pótlót adták, talán külön iis megsózták, hogy jobban (szomjazzunk. (De a szeren­cse mellénk szegődött. A második napon hatalmas zápor tört ki, s mivel lyu­kas volt a vagon teteje, csakúgy folyt befele az eső­víz. Ahány csajkánk csak létezett, azt mind oda tar­tottuk. Mi így bírtuk ki Te­mesvárig. De más vagonból akadt, akit úgy vittek el, megőrült a szomjúságtól. (Folytatjuk) Ny. P. a felkínált lehetőséggel. Sze­retnénk, ha minél többen igénybe vennék szolgáltatá­sunkat, hiszen a tűzmegelő­zés valamennyiünk érdeke. Persze, a különösen tűz- és robbanásveszélyes helyeken temünk, amelyben „szabad egyetemi polgárok” lógják elsajátítani a tudományokat. Lesz, mert volt is már. Én is ilyen szabad egyetemi polgár voltam a háború előtt egy vidéki városunk­ban, akkor miért ne lehetne most, itt! Ha nem lenne az ország második, harmadik városában, akkor mivel iga­zolnánk, hogy tovább jutot­tunk a háború előtti állapo­toknál, s egy olyan Európa felé akarunk menetelni, amilyen talán még sohasem volt. Lesz, mert olyan akarat kényszeríti ki, amelyre szin­tén nincs több példa. Ki hallott már olyasmiről, hogy képzeletbeli, megálmodott egyetemi falak között tanul egy tudományszomjas, több­százas tömeg! Ez a legna­gyobb csoda, a paradoxonok paradoxona. Lesz, mert egy olyan vá­ros akarja, amelyről azt mondta 30—35 évvel ezelőtt a Szabad Európa Rádió (én hallottam), hogy Magyaror­szág legcsúnyóbb városa, s ma már a szép városaink közé tartozik. Ezért én nem is csak azt fontolgatom a továbbiakban, hogy lesz-e, hanem a magyartanár szem­szögéből mérlegelem: vajon milyen lesz ez az egyetem, és milyen feladatokat kell vállalnia? Ha arra gondolok, hogy a bölcsészeti egyetemeken nemcsak okos és tudós, ha­nem bölcs embereket is ne­velnek, akik irodalmi, nyel­vi, esztétikai, pedagógiai, néprajzi és filozófiai isme­retekkel egyaránt felvérte­zik magukat, akkor máris felkiáltok örömömben: ez kell nekünk! Ez is! Feltét­lenül és késedelem nélkül. Mert, mit ér a tudás, ha másrészt elvesz az érzelem! Mit ér az oktatásunk, ha középiskolás diákjaink ol­vasni sem tudnak rendesen, egyetlen verset sem képesek elmondani hibátlanul, és népdalainkat sem éneklik már! Fotó: Laczó József a váratlan ellenőrzések le­hetőségéről sem mondunk le ... Ez is közös érdek. A díjmentes szemlék ideje ebben az évben jár le, 1993- tól a tűzvédelmi ellenőrzé­sekért már fizetni kell. Olyan magyarságot fognak itt nevelni, amely elindítja majd nyelvünk legújabb (ki tudja, hányadik!) megújulá­sát; amely megtanítja a pestieket is a tiszta és ízes magyar beszédre, ha ott a rádió és a televízió sem tudja már, hogy a posta nem posta, az egyenlő nem eggyenlő, az egyenruha nem eggyenruha, a lőtte nem lö­te, a finanszírozás nem fi- nancírozás, a Makó nem Makkó, s hogy a mindenre ráhúzott dokumentum, kon­frontáció (minek sorolnám tovább!) ocsmány szavak. Őket nem érdeklik Lőrincze Lajos és Grétsy László ok­tató műsorai? Nagyon szo­morú dolog, de úgy látszik: nem. Honnan indulhatna el nyelvünk megújulása, ha nem innen, a Tisza vidéké­ről és Erdély felől, ahol a legszebben beszélték a ma­gyar nyelvet, s ahonnan Kazinczy, Kölcsey, Arany, Ady, Móricz (stb., stb.) is elindult! „Szeresd a hazát! Boldog leszesz, ha a férjfi- kor napjaiban e szavakat úgy fogod érthetni, úgy fo­god érezhetni, mint kell.” ... „Meleg szeretettel függj a haza nyelvén! — mert a haza, nemzet és nyelv, há­rom egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozat­ra kész lenni nehezen fog ... Tiszteld, s tanuld más mívelt népek nyelvét is,... de soha ne feledd, mikép­pen idegen nyelveket tudni szép, a hazait pedig tehet­ségig mívelni kötelesség.” Minden tanult magyarnak ismernie kell Kölcsey sza­vait. Ez a bölcsészeti egyetem fekvésénél, nyelvi rendelte­tésénél és népetikai szerepé­nél fogva a legfontosabb összekötő kapcsunk tesz Er­dély, a Felvidék és Kárpát­alja magyarsága között. Ezért: tesz! Adja Isten, hogy minél hamarabb tegyen! Kun József Szarvas Dezső A szovjet hadifogság S. I. emlékezetében (1) Szöknek a bajnokok Lesz bölcsészeti egyetemünk!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom