Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-30 / 25. szám

1992. január 30., csütörtök ÉSZAKMAGYARORSZÁGI 2 «= Január vége — nem tél vége Hó nélkül csillogó fehér világ vesz körül bennünket, a nagy hidegben kialakult zúzmara befed ágat, bokrot és jégkris­tályként ragyog a kerítések vasbordáin. Hajnalokra vastag ködök települnek január végi napjainkra és egyelőre nehe­zen birkózik velük a pár órára kisütő nap. Egy bizonyos, a kutya még nem végzett az idei téllel, várható még hó is, hideg is. Persze amit igazán várunk már a mogorva évszak után, az a tavasz, a kikelet. (nagy j.-fojtán I.) Az utolsó szovjet titok Irmuska maradt... Vállalkozói kézben a baromfiszaküzlet Tovább tart a privatizálási fo­lyamat a Miskolci Élelmiszer­kiskereskedelmi Vállalatnál. A közelmúltban elkelt a Debreceni Baromfifeldolgozó Vállalattal közös üzemeltetésű, a miskolci Búza téri Vásárcsarnokban lévő Baromfibolt. Az ajtón már ez a felirat látható: boltvezető: Sim- kő Lászlóné. Ugyanakkor a boltban továbbra is ott látjuk a már nyugdíjas korban lévő elő­ző boltvezetőt, Tóth Sándomét, Irmuskát.- Semmi különös nincs a do­logban - mondják a MÉKV vál­lalkozói csoportjánál. - A meghirdetett licitálásra öten je­lentkeztek. Végül is a 10 évre szóló bérleti jogot jóval a vala­mivel több mint 1 millió forin­tos kikiáltási ár fölött, 3,5 millió forintért Tóth Sándomé vásárol­ta meg. (Simkó Lászlóné is a család tagja.) A baromfiszaküzlet Miskolc egyik legjobb forgalmú boltja. Ez sokban Tóth Sándomé, Ir­muskának köszönhető, akit ve­vők százai szeretnek, különösen a nyugdíjasok, akik nála mindig kapnak olcsó, de szép baromfi­húst.- Azt szeretném, ha a vásár­lók az átalakulásból semmit sem vennének észre, minden menne, úgy, mint eddig, vagy még jobban. Ezért vállaltam, hogy a nyugdíjkorhatár fölött még rádolgozok egy kicsit. Megmaradtak szállítóinknak a debreceniek, de most már rajtuk kívül másokkal is szerződünk, így a választék még nagyobb lesz, mint volt korábban.- Nem véletlenül srófolódott fel így a baromfiszaküzlet ára - mondják ismét a vállalat vállal­kozói csoportjánál. - Hiszen egy jól bevezetett üzletről van szó. Ám ugyanakkor kétségkí­vül mindenki így járt a legjob­ban, hiszen a jövőben is a legjobb helyen lesz a bérleti jog.- ny-s ­A nagy lebomlás, vagy széthul­lás, ami a volt Szovjetunióban tör­ténik, nemcsak nosztalgiákat kell még sokakban, de jó egynéhány titkot is tartogat a világ számára. Ezek közül csak egy... Ez a hatal­mas, fejlett, szociálisan legérzéke­nyebb, majdnem kommunista, meg egyéb jelzőkkel díszített rendszer hogyan tudott eljutni odáig, hogy saját állampolgárait sem tudja már élelmezni? Nem mintha eddig, vagy addig amíg volt, tudta volna, de hát azt még­iscsak elhitte a világ, hogy az ál­tala kitűzött időpontokon belül ezt, vagy azt - rendszerint a tőkés államokat — ebben, meg abban utoléri, sőt el is hagyja. Kong­resszusok sorozatának témája volt ez, s még olyan felvilágosultabb agyú vezetői, mint Hruscsov sem tudtak szabadulni annak a tévhit­nek a bűvöletéből, hogy egy mes­terségesen kialakított, eleve téves elképzeléseken alapuló rendszer versenyképes lehet a természetes fejlődés eredményeivel. Az utolsó szovjet titok, aminek megfejtése még a világra vár, mégsem ez a vakhit, hanem ami ezt követi, a béklyók felbomlása után, hogy tudniillik az elért ered­mények is megmagyarázhatatla- nok. Mert tessék már megmon­dani, hogyan lehet azt megma­gyarázni, hogy űrhajósok havi 6 - írd és mondd - hat dollárért röp­ködjenek a világűrben, amikor ezért a teljesítményért űrhajósunk - egy ilyen szegény, kis ország­nak, a kommunizmus építését még csak el sem kezdő kis or­szágnak a képviselője Farkas Ber­talan is lényegesen többet kapott. Mondják, hogy bizonyos Szer- gej Tyukarjov, akit ilyen hat dol­lárnyi pénzért küldtek a világűrbe, majdnem örökre fennmaradt, mert takarékossági okokból nem küld­tek utána rakétái. Most - nem tu­dom ugyan mennyiért - de küldenének, csakhogy a kollégák nem hajlandók ennyiért dolgozni. Én ezt értem, annak ellenére, hogy nem szeretnék Tyukarjov helyében lenni, aki szegény októ­ber óta várja a szabadulást. Amit nem értek az csak annyi, mi ve­hette rá űrhajósunkat arra, hogy havi hat dollárért erre a repülésre vállalkozzék. Szerintem ez az utolsó szovjet titok. Gyöngyösi Gábor A fagyialtgombócoktól a kancaíejig Energia a reggelből- Sok-sok évvel ezelőtt tör­tént, hogy fagylaltot nyalogatva villamosra vártam. Mikor meg­érkezett, elég sok volt még a gombócokból. Kidobni nem akartam, viszont fel kellett szállnom a járműre. Ezért gyor­san lenyeltem az egészet. Egy jó kis bronchitis lett az eredmé­nye. A betegséggel küldtek ide, küldtek oda, ám nem volt gyógyszer, módszer, amely használt volna. így saját magam voltam az első kísérleti ala­nyom, készítettem egy keveré­ket... - mesélte Mészáros Béla, aki nem olyan régen kezdett új­ra gyógyszerek összeállításával foglalkozni. Ám mai munkájá­nak ez csak kis részét képezi. Természetgyógyászként többek között bioenergia-átadással, akupunktúrával, talpmasszázs- zsal próbálja gyógyítani Mályi- ban a nála jelentkező betegeket. Flora Kim tanítványaként szerzett bizonyítványt különle­ges képességéről. Azóta sokan találták meg nála gyógyulásu­kat. Egy kilencéves kislány asztmáját például az orvosok hét éve nem tudták enyhíteni, ám itt három kezelés után tünet­mentessé vált. Mint elmondta a természetgyógyász, jó eredmé­nyeket ér el a különféle neüro- sisok gyógyításában, járnak hozzá rákos betegek, s ujjhegy­gyei ki tudja tapintani, hogy melyik csigolya beteg. Nem­csak bioenergiával gyógyít, de egy-egy betegséghez gyógyfü­veket is összeállít, s egy sorva- dásos bajhoz kancatejet fog itatni a pácienssel. Csak még várják a csikók születését.- Gyermekkoromban orvos szerettem volna lenni — mesélte. - Sokáig kórházban dolgoztam, tudom hogyan kell a testnek, a szívnek működni. Volt olyan beteg, akinél pillanatok alatt ja­vulást értem el. „Úristen! Csak hozzám tetszett nyúlni, s csodá­latosan jól érzem magam”, mondta. Nagy öröm számomra, mikor javulást tapasztalok vala­kinél. Ám néha az a baj, hogy csodákat várnak tőlem, én pe­dig nem tudok mindig csodát tenni, nem vagyok Isten. Sőt én is őt hívom, hogy segítsen a be­tegen. Nagyon fáj a szívem azokért, akiket nem sikerül jó eredménnyel gyógyítanom. A fájdalmat hazaviszem. S dol­gozom otthon is. Este hattól hét óráig külön foglalkozom a „fényképes betegekkel”. A ta­pasztalatok szerint száz kilo­méterre csodálatosan lehet gyógyítani. Volt már visszajel­zés is. Mikor a Nap fölkel, reggelen­te gyűjti az energiát. Kezét fel­felé tartja, koncentrál. Szerinte erre mindenkinek van lehetősé­ge, csak átadni nem tudják más embernek. Neki ez a képesség megadatott. Persze biztos, hogy van egy kis „placebo” is a do­logban, aki nem hisz benne, tel­jesen elutasító a módszerrel szemben, az nem is fog általa meggyógyulni. A betegnek - ahogy az orvossal - a termé­szetgyógyásszal is együtt kell működnie. Együtt kell akarni a gyógyulást. (dobos) Kártyamánia A sokak által kedvelt kár­tyajátékok kellékei mellett - melyek közül legelterjedtebb a magyar kártya és a romi ismerünk másfajta kártyákat is, mint pl.: névjegykártya, hitelkártya, és - a tv Vasár­napi turmix c. műsorából - Gyulai Erzsi kártyáit, de arról is hallottunk már, hogy a nem kis költséggel kicserélt új személyi igazolványunkat a közeljövőben valamiféle kártya fogja majd felváltani. Persze sokak kártyáiba nemigen tekinthetünk be mi, egyszerű állampolgárok... Most pedig jön a biztosítási kártya - melyből 11 millió példány már elkészült -, de nem ám idehaza jó magyar forintért, hanem németföl­dön, 2 márkáért darabon­ként. Számoljunk csak egy kicsit..., az 22 millió márka, átszámítva - a Magyar Nem­zeti Bank hivatalos devizaár­folyamán -, több mint egymilliárd forint, amit ke­mény valutában kell(ett) le­szurkolni. (Hű! De gazda­gok vagyunk!) Ráadásul a kitöltésével is lesznek majd komplikációk. (Már akadtak vállalkozók, akik 30 forintért töltenék ki darabonként.) Mindamellett használhatósá­ga is hagy némi kívánnivalót, olvashattuk a Népszabad­ságban. - Kártyatrükk? - te­szi fel a kérdést a jegyzet írója a nagy „vívmány” meg­születésével kapcsolatban... Hát ez több annál: hazárd­játék! (körömi) Születésnapi számadásféle Tallózó a Péteri Szavakban Második évfolyamába lépett a Péteri Szavak, a „Sajószentpéterért” Baráti Egyesület független társadalmi lapja. Az évforduló alkalmából Szám- adásféle címmel ad egy kis visszapillantást eddigi tevékenységéről és kéri a T. Olvasók további tá­mogatását, értékes javaslatait, véleményét a szer­kesztőségi cikk az első oldalon. Az igény jogos, hiszen az olvasói visszajelzés, a különböző jelenségekre, témákra a figyelem fel­hívása a lap készítői számára létkérdés. ígérik a szerkesztők, hogy: „Őszintén és a jobbítás tiszta szándékával kívánunk írni á város és benne a pol­gárok mindennapi gondjáról, bajáról. Mint ahogy megkíséreltük az elmúlt évben is, amikor írtunk a hivatal, az önkormányzat, a polgármester munká­járól - a nyíltság igényével.” S hogy miről kap képet idei első számában az olvasó? Krónikának is beillik a Szemét-ügy című írás, mely a város egyik megoldásra váró gondjá­ra hívja fel a figyelmet. A város telefonhálózatá­nak helyzetéről és jövőjéről a Miskolci Távközlési Igazgatóság szakembere ad tájékoz­tatást. Akit érint - márpedig sok sajószentpéteri honpolgár jár ebben a cipőben - (elolvashatja) Sajószentpéter önkormányzati híreit, nevezetesen a helyi ipar-űzési adó, valamint az építményadó kivetésének rendelettervezetét. (Idén ezek már ha­tályba is léptek.) Megismerhetik a péteriek egy pályázat törté­netét, továbbá képet kaphatnak az egykor szebb napokat is megélt város régi jogéletéről. Ezen kí­vül környezetvédelmi témájú, a bűnügyi krónikát közreadó, valamint az év végi, karácsonyi ünnep­ségekről szóló írásoknak, illetve sok-sok apró in­formációnak helyet ad januári számában a Péteri Szavak. - fás ­Japánahác (Sophora japonica L.) Hazája Japán és Kína. Köze­pes termetű, terebélyes koronájú fa. Levelei hasonlítanak az akác (robina) leveléhez, csak sötéteb- bek és fényesek. Virágzata 20- 30 cm hosszú, terebélyes buga. A virágok zöldesfehérek, szagtala­nok. Hüvelytermése 5-10 cm hosszú, cikkes, gyéren fűzött gyöngysorszerű, ragacsos belse- jű. Télen madarak fogyasztják. Kiváló mézelő s mint méhlegelő azért jelentős, mert az akác és a hárs elvirágzása után július-au­gusztusban virágzik. Ahol ele­gendő akác, hárs és japánakác van, a folyamatos méhlegelö nyár derekáig biztosított. Talaj­ban nem válogatós, a szárazabb homokon és a közepes minőségű sziken is megél. A szennyezett le­vegőt is jól elbírja, ezért váro­si.) Japánakác(Sophora japonica) levele és virágzata b.) Hüvelytermése sokban, pályaudvarok, gyárak közelében is jól díszük. A még ki nem nyűt virágbim­bókat kell gyűjteni. Virágai ak­kor alkalmasak gyűjtésre, amikor a virágzat alsó virágai közül 1-2 már kinyílt. A bimbó­kat le kell fosztani a virágzati ágakról, majd ponyván kiterítve - akár napon is meg kell száríta­ni. Virágai 12-30%, a levelek 4% rutint (szoforin-flavonol) tartalmaz. A termés rutinmentes. A gyógyszeripar a virágbimbók­ból vérnyomáscsökkentő rutint készít. Háziszerként tea formájá­ban is használják, vérkeringési zavarok esetén. Forrázatát vérző aranyér kezelésére ülőfürdőként alkalmazzák. Dr. Győri Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom