Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-28 / 23. szám

1992. január 28., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 7 Totósarok, 5. hét 1. Ascoli (18)—Atalanta (7) X 2 2. Bari (17)—Parma (5) 1 X 3. Cagliari (15)—Milan (1) 2 4. Genoa (13) — Fiorcnlina (12) X 5. Inter (10)—Roma (9) 1 X G. Napoli (3) — Cremonesc (16) 1 7. Lazio (6)—Torino (4) 1 X 8. Verona (14) — Sampdoria (8) X 2 9. Lecce (13)—Brescia (1) X 2 10. Messina (14) — Venezia (19) 1 X 11. Palermo (18)—Ccsena (5) X 12. Pescara (6) — Lucchese (11) 1 X 13. Piacenza (15) — Ancona (3) X 2-1-1. Juventus (2)—Foggia (11) 1 * A Szerencsejáték Rt. tájé­koztatása szerint a totó 4. fogadási hetének nyeremé­nyei a következők. 13—j— 1 ta- lálatos szelvény 5 darab, ezek értéke egyenként 1 766 566 forint. 13 találatot 1 fogadó ért el, a szelvény értéke 1 035 573 forint. 12 ta- lálatos szelvény 134 darab, nyereményük egyenként 30 913 forint. 11 találatot 1758 darab szelvényen értek el, ezekre egyenként 2356 forintot fizetnek. 10 találatos szelvény 12 433 darab, nye­reményük egyenként 500 fo­rint. A közölt adatok tájé­koztató jellegűek. j i Asztalitenisz Értékes siker A hét végén Salgótar­jánban országos jijonc és serdülő' T. osztályú rang­listaversenyre ikerült sor. A Városi Sportcsarnokban 14 asztalt állítottak íel a lel­kes házigazdák, s zökkenő- mentesen bonyolították le, az eseményt. A Hejőcsabai Cement SC fiataljai jól helytálltak. A serdülő le­ány párosok vetélkedésé­ben a Herszényi, Orbán duó az esélyesebbeket megelőz­ve a dobogó legfelső foká­ig menetelt. A miskolci sportolók sikerének érté­két növeli, hogy ötödik ki­emeltként indultak, ám a rendkívül fegyelmezett és taktikus játék ehhez a szép sikerhez segítette őket. Az újonc fiúik csatározá­sában is jutott érem a he- jőcsabaiaknak, ugyanis Kő­vári Balázs a harmadik helyen zárta a versenyt. * Hejőcsabai Cement SC— Jászkun Volán SC 14-4. Szolnok, NB II. női, Gy.: Orbán (4), Bleha (3), Her­szényi (3), Hortobágyi (2), a Kondás, Orbán, valamint a Herszényi, Hortobágyi páros. Győztek az edzők A Multitrade Kereskedőház teremlabdarúgó-tornáján — amelyre a miskolci városi sportcsarnokban került sor — megrendezték a borsodi edzők és játékvezetők mérkőzését is. A trénerek 7-3 arányban nyer­tek. A gólokat Fekete L. (2), Győri (2), Karetka, Kálmán, Podlesni, illetve Lója (2) és Kurmai szerezték. Pillanatok a Multitrade Kupáról Oláh Ferenc (jobbról), a DVTK öregfi ük csapatának játékosa próbálja meg ellenfele mellett elvinni a labdát a DVTK-Auras találkozón, valamint Vitelki (balról) „bűvöli” a pettyest a DVTK NB I -es és a Kaba NB ll-es együttesének bemutatóján. Mák József felvételei Emlékezés egy szakosztályra Ö'tven'hét éves versenyzői múlt van mögöttem. Büszke vagyok arra, hogy ebből 30 éviig a DVTK színeiben ver­senyeztem. A múlt idő 1976- ban következett be, a szak­osztály megszűnésével, mely­nek hosszú éveken át veze­tője is voltaim. A DVTK-ról szakmai ber­kekben úgy beszéltek és ír­tak, hogy a vidéki sakkozás fellegvára. Ennek bizonyí­tására a ’30-as, ’40-es évek­re kell az emlékezetben és a dokumentumokban vissza­lapozni. Most csak két ese­ményt szeretnék kiemelni. A helyi sajtó írja 1939. június 21-én: Négy város (Debrecen, Nyíregyháza, Di­ósgyőr, Miskolc) közötti négyéves serlegdíjas sakk­torna harmadik évi verse­nyei június 18-án, vasárnap egész nap tartottak Diós- győrvasgyár sakkcsapatá­nak rendezésében, a Nagy­vendéglő kerthelyiségében népes nézőközönség jelenlé­tében. 1943 augusztus, a helyszín ugyanaz, és a Vasgyár kul­túrterme. A Magyar Sakk- szövetség nemzeti mester­versenye a Maróczy-serle- gért és a mesterképző fő­torna Diósgyőrött. Ennek a versenynek a létrehozását megnehezítették a rendkí­vüli körülmények, a hábo­rús helyzet. A gyárak vezetősége, lát­va azt az előnyös hatást, amit a saktk a munkásság iielküiletére és munka* eljesít- ményére gyakorol1, megértő­én sietett a sakk támogatá­sára. Ezekben a nehéz időkben, a viliágfelfordulás negyedik esztendejében, amikor a jú­lius elsejei váratlan fize­tésemelés, az azt nyomban követő ugrásszerű áremelke­dés az egész vonalon, drá­gult a lakás, az ellátás, a villamos és minden, növe­kedtek a kiadások és termé­szetesen ezzel együtt a ren­dezőség gondjia. Jött a se­gítség! Fővédnöke lett a ver­senynek az ipari és a kul­tuszminiszter, a megye fő­ispánja, a városi vezetés és mindenki, aki szívügyének tékintette ennek .a nem min­dennapi eseménynek a meg­rendezését. Az eredmény nem is maradt el, sikeresen lezajlott a verseny az or­szág területéről idesereglett 74 sakkozójának részvételé­vel, Maróczy Géza, a leg­nagyobb magyar sakkmester főbíráskodása mellett. A mindig sikeresen mű­ködő szakosztály életében az igazi fordulatot az jelen­tette, amikor dr. Szily Jó­zsef nemzetközi mester 1948- ban Diósgyőribe költözött. A történeti hűség és a tiszte­let mellett meg kell emlí­tenem, hogy ebben igen nagy szerepük volt Szilas Barna, Ligetfalvi János, Hu­ba István és Sas vári István kitűnő versenyzőknek és sportköri vezetőknek. A mester, ahogy felmérte a rendelkezésre álló játé­kosállományt, szükségesnek tartatta a csoportot megerő­síteni. Felhívására ide iga­zoltak az akkor legjobb miskolci versenyzők közül Döllák István, Juhász Lász­ló, Németh Zoltán, Tokaji Nagy György és jómagam. Az így megerősödött, ekkor már legjobb vidéki csapat 1949. október 2-án a Vas­gyárban 8-6 arányban le­győzte a B udapest-b a jn ok M agá.nalkaim azottak csapa­tát és elnyerte az országos bajnoki címet. Ezt a sikert közel ne­gyedszázados OB I-es tagság követte, kitűnő helyezések­kel és többször a legjobb vi­déki csapat címével1. Mind­emellett csapatunk állandó résztvevője volt Budapesten az országos villámverse- nye’knék. Még 1949-ben meg­hívást kaptunk csehszlovák vendégszereplésre, és jó eredménnyel mérkőztünk meg Pozsony, Prága, Dra- sice legjobbjaival. Dr. Szily József keze alatt eredményes nevelőmunkájá- nak köszönhetően a DVTK játékosaiként nyer-t mesteri címet Bárczay László, Bo­kor István, Bakos Sándor, Kádas Gábor, Koszorús Pál, Kovács Lajos, dr. Perec?. László, Szurovszky Elek. Tokaji György és Tóth Jó­zsef. Itt edződött és nevel­kedett a .mesterjelölték egész sora, akik közül ma is töb­ben játszanak az élvonal­ban. Amikor a DVTK kiemel1: egyesület lett, jött a profil­tisztítás. Megkezdődött egyes — addig eredményesen mű­ködő — szakosztályok foko­zatos megszüntetése, A sakk- szakosztály ezek sorsára ju­tott, bár megszüntetése egy ideig elodázódott. Be kellett látni, hogy mind kevesebb a pénz, az egyesület állan­dó forráshiánnyal küzd. A mi búcsúnk 1978-ban következett be. ami ugyan fájdalmas volt, de nem olyan megrázó, mint az egyesület nyolc évtized utá­ni megszüntetése. Borbély Zoltán (örökös mesterjélölt) Lausanne-ban Albertville-re tartalékoltak Alig két .héttel a téli olim­piai játékok rajtja előtt a gá­lával ért véget Lausanne- ban a műkorcsolyázó és jég­tánc Euirópa-toajnokság. Ez a tény meghatározta a konti­nensviadal színvonalát, amelyről bátran állítható: fe­ledhető volt. A versenyzők — érthetően — félszemmel már Albertville felé kacsin­gatnak, hiszen három héten belül kétszer nem lehet csúcsformába kerülni. Az EB egyetlen pozitívuma talán az volt, hogy a résztvevők a .tétverseny hangulatával egy kissé levezethették az olim­pia előtti idegességüket, „lá­zukat”. A volt Szovjetunió ver­senyzői — ezúttal már a Független Államok Közössé­gének .zászlaja és a nemzet­iközi szövetség (ISU) himnu­sza alatt — a hagyományok­nak megfelelően .taroltak: a 12 éremből .nyolcat szereztek meg úgy, hogy a párosban és a jégtáncban kibérelték a dobogót. Ami a magyarokat illeti, a lausanne-i napok nem ke­rülnek a sportág aranylap­jaira. Az Engi Klára, Tóth Attila jégtánckettős (5.) a jó szereplés érdekében hiába váltott a közönség reakciója alapján sikeresen stílust, ha a pontozók .nem hogy a há­rom FÁK-kettőst, hanem az olaszok párját .is eléjük „ska­tulyázták”. A másik magyar táncospár, Regina Woodward, Szen.tpétery Csaba pedig csak egy helyet lépett előre a tavalyi 14.-ről, így elma­radt az előzetesen kitűzött tíz közé ikerüléstől. A fér­fiaknál a fiatal, rutinitalan Grenczer Balázs a rövidprog­ramban senkit sem tudott megelőzni, ami nem annyira az ő, mint inkább a magyar mezőny bírálata, lévén-, -hogy a Rozmaring SE versenyzője az idei felnőtt magyar baj­nok. Kellemes meglepetést okozott viszont a 13 éves Czakó Krisztina, aki nem ijedt meg élete első rangos fellépésétől. Tőle a 24-es döntőbe jutást várták, amit alaposan túlteljesített 16. he­lyezésével. Ami a nemzetközi erővi­szonyokat illeti, a páros szá­mokban egyértelmű az öreg földrész fölénye, míg az eu­rópai egyéni versenyzők örül­hetnek, ha dobogóra állhat­nak Albertville-ben. Barcelona '92 Ötpróba sportakció Az akció célja: az olim­piai játékok és az olimpiai eszme népszerűsítése, a rendszeres sportolás és test­edzés népszerűsítése; ver­senyzési lehetőség minden­ki számára; a legalább egy próbát teljesítők közül 45 fő részére — sorsolás után — lehetőséget biztosítanak egy nyugat-európai körutazás so­rán a barcelonai nyári olimpiai játékok néhány eseményének megtekintésé­re. A téli hegyi gyalogtúra időpontja: február 8., szom­bat — Bükk hegység. Indu­lás Miskolcon, a Majális- parki autóbusz-végállomás­ról. 7 óra és 8 óra 30 kö­zött. Az esemény rendezője a Borsod Megyei Termé­szetjáró Szövetség. A követelmények, teljes táv: egységesen 30 kilomé­ter. Szintideje ugyancsak egységesen 8 óra. Rövidtáv: 15 kilométer — 4 ór.a. Részletes felvilágosítást a megyei sportigazgatóságon keddi napokon 16 órától az 53-511-es, munkanapokon pedig az 53-666-os telefon­számon kaphatnák az ér­deklődők. Indulásra kész a magyar küldöttség Interjú Greminger Jánossal Már két hét sincs hátra a 16. téli olimpia megnyitójáig, így érthető, hogy a készülő­dés legutolsó szakaszába ér­kezett a magyar küldöttség is. Néhány nappal az eluta­zás előtt a magvar csapat ve­zetőjével, Greminger János­sal beszélgetett a piros-fehér - zöld színek képviselőiről, az albertville-i csúcseseményről az MTI munkatársa. Greminger Jánosnak van már „némi” tapasztalata a küldöttségvezetésről, hiszen a 63. évében járó sportvezető, egykori kosárlabdázó Euró- pa-bajnok nem kevesebb, mint kilencedik olimpiájára készül. — Ha jól tudom, minden idők egyik legnagyobb téli csapatát „kormányozza" Al- bertville-ben. — Is-is. Egyszer, 1964-ben Innsbruckban ugyanis már szerepelt ennél népesebb ma­gyar delegáció, de akkor egy teljes jégkorong válogatott is helyet kapott. Velük, ugye, jóval meghaladta a létszám az Albertville-ibe készülő 24 sportolóét. Ha viszont ezt az esetet nem számítjuk, most utazik a legtöbb magyar résztvevő. Az eddigi csúcs az 1948. évi St. Moritz-i verseny volt. akkor huszonhármán álltak rajthoz. Érdekesség, hogy 1984-ben minden eddi­ginél közelebbi helyszínen, Szarajevóban rendezték az olimpiát, mégis csak mind- küldöttséget delegáltunk. — Mennyiben lesz az ed­digieknél más, vagy hasonló jeladat az albertville-i külö­nítmény vezetése? — Mint minden: eddigi olimpián, ezúttal is a szerep­köröm nem merül ki az albertville-i két heti tevé­kenységgel. A helyszínen természetesen a csapat ösz- szetartása, az egyes helyszí­neken lévő csoportok koordi­nálása lesz a feladatom, de ugyanúgy a munkámhoz tar­tozik az elutazás előtti szer­vezés, valamint a versenyek utáni beszámolók elkészítése. Azt hiszem, nem árulok el meglepő dolgot azzal, ha azt mondom, hogy a .távolságok jelenthetik a legnagyobb gondot Savoie-tartományban. Kétszer volt alkalmam sze­mélyesen meggyőződni a kö­rülményekről. amelyek jónak ígérkeznek, ám teljesen rend- hagyó módon a mi csapa­tunk például három helyen szétszórva üt majd tanyát. A korcsolyázók és a női alpesi síelők a vezetőkkel együtt Bridges les Bains-ben lak­nak majd, a férfi alpesi sí­elők Val d’Isere-ben kaptak helyet, míg az északi ver­senyzők Les Saises-ben ütik fel táborukat. Érdekesség­ként említem meg, hogy ha­bár a rendezés jogát Albert­ville kapta meg, néhány funkcionárius kivételével ott nem lakik majd senki az olimpiai család tagjai közül. — Mikor indulnak útra a versenyzők? — Több részletben, de a játékok kezdetére már min­denki a helyszínre érkezik. Elsőként, már hétfőn a sí­futók és biatlonosok keltek útra, a felkészülés hajrájá­ban ugyanis Davosban edze­nek, majd Zürichben' csatla­koznak február 3-án a ma­gyarok második csoportjá­hoz, azaz két alpesi ver­senyzőhöz. Február 5-én a gyorskorcsolyázók utaznak, majd rá egy napra a többi alpesi síelő is repülőre ül. Utolsóként a műkorcsolyá­zók, a jégtáncosok és a rö­vidpályás korcsolyások bú­csúznak, ők február 7-én. — összefoglalná röviden a küldöttséggel szemben tá­masztott elvárásokat? — Mindenekelőtt azt kell szem előtt tartani, számunk­ra már a részvétel, a jelen­lét is 'különösen fontos, te­kintettel arra, hogy — első­sorban a földrajzi adottsá­gokból fakadóan — a téli sportágaknak nincsenek ná­lunk nagyobb hagyományai. Azzal a közvélemény is tisz­tában van, hogy a pontszer­zésre egyedül az Engi Klára, Tóth Attila jégtáncospárnaik van esélye, ök egyébként már harmadik olimpiájukra készülnek. A mellettük in­duló Woodward, Szentpétery kettőst és a női indulót, Cza­kó Krisztinát elsősorban me­nedzselési szempontokból versenyeztetjük, gondolva Engiék majdani visszavonu­lására, illetve arra, hogy két év múlva ismét lesz olim­pia. Kosárlabda NB I., nők A rájátszás előtti végeredmény 1. Tungsram SC 16 2 1625-1237 34 2. MTK 13 5 1457-1246 31 3. DVTK-SeM 12 6 1430-1288 30 4. PVSK-Co. 12 6 1379-1285 30 5. BSE 10 8 1177-1160 28 6. BEAC-Gépszev 7 11 1292-1407 25 7. Szarvas 5 13 1189-1322 23 8. Szeged SC 5 13 1260-1407 23 9. Sabaria Car. 5 13 1171-1422 23 10. SVSE-Raab. 5 13 1390-1596 23 (A Nemzeti Sportból.) Pillanatkép a Miskolc városi egyéni sakkbajnokságról. A Borsod Távhö Szemere utcai klubjában ma 17 órától ren­dezik meg a harmadik fordulót.

Next

/
Oldalképek
Tartalom