Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-20 / 16. szám

1992. január 20., hétfő ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 Mérleget készítettek a szocialisták Az önkormányzatok //i •• i / / //i működéséről A Magyar Szocialista Párt Or­szágos Elnöksége és parlamenti frakciója összegezte az önkor­mányzatok működésének egyéves tapasztalatait. Az észrevételeket szakértők vitatták meg. kikérték az önkormányzatokban a szocialisták támogatásával mandátumot szer­zett képviselők, polgármesterek, alpolgármesterek véleményét is. Az így megszületett összegzést is­mertette a napokban Miskolcon dr. Baja Ferenc, az MSZP Országos Elnökségének tagja, a Nyíregyhá­zi Városi Galéria igazgatója.- Egy galéria igazgatójának mi köze van az önkormányzatokhoz?- Három évig voltam Nyíregy­házán tanácselnök-helyettes. Je­lenleg a városi önkormányzat szocialista frakciójának a vezetője vagyok.- Hogyan leltet „átlovagolni” a tanácsból az önkormányzatba ?- Nagy valószínűséggel úgy, hogy az átmenet Nyíregyházán tisztességesen, szakszerű megala­pozottsággal, és a már alakuló el­lenzéki pártokkal való jó együttműködéssel, közösen for­máltuk ki.- Miről beszél most Miskolcon a megyéből összegyűlt hallgatók­nak?- Egy országos körút része az it­teni előadás. Az MSZP országos értekezletén fogalmazódott meg az igény, amely szerint intenzíveb­ben kell foglalkoznunk az önkor­mányzatok problémáival. Látható, a kormányzat nem önkormányzat- barát politikát folytat, nem kezeli partnerként, szövetségesként a de­mokrácia építésében ezeket a tes­tületeket. Sokkal inkább egy centrális irányítás építése körvo­nalazódik. Ez leginkább a köztár­sasági megbízotti hivatalok in­formális jogosítványaiban, és az úgynevezett dekoncentrált hivata­lok gyors és ad hoc-szerű kiépíté­sében mutatkozik meg. Építésügyi hivatalra, köjálokra gondolok..., most hozták létre a sporthivatalo­kat... Ezeknek a jogosítványai, ki­nevezési mechanizmusai mind arra mutatnak, hogy ezek a szerve­zetek kormányzati alárendeltség­ben működnek. Eközben a választott középszintű önkor­mányzati testületek, amelyek a vá­lasztásokkor teljes legitimitást kaptak, kimaradnak a saját terüle- lük intézményrendszerének a be­folyásolásából.- Mit kellene akkor tenni? ■- Az MSZP egy társadalmi ön- kormányzati párbeszédet javasol. Mind a helyi, mind a területi ön­kormányzatok képviselőivel. Egy­részt meg kell kezdeni egy új alkotmányozást, egy új önkor­mányzati törvény kidolgozását. Térségcentrikus, középszintű, va­lódi területirányító jogosítványok­kal rendelkező önkormányzatok létrehozását szorgalmazzuk. Ezek a későbbiek folyamán reális hatal­mi ellensúlyt képezhetnek a direkt állami irányítással, annak diktató­rikus elemeivel szemben. Másik célunk, hogy politikai se­gítséget nyújtsunk az önkonnány- zatoknak. Erősítsük a konstruk­tívan, komoly szakmai felkészült­séggel dolgozó szocialistákat, vagy a pártunkhoz közel álló kép­viselőket. Szeretnénk jobban elis­mertetni az általuk végzett munkát. Ebben a zaklatott, vesze­kedésekkel teli politikai közélet­ben a magunk lehetőségei szerint szeretnénk ráirányítani a figyelmet. a demokráciát építő aprómunkára.- Az MSZP szemüvegén keresz­tül milyennek látszik a kisgazda- párt nagyválasztmányának leg­utóbbi ülése?- Szimptomatikus, tipikus je­lenségnek tartom. A koalíció és an­nak egyes erői olyan politikai színjátékot produkálnak a magyar társadalom számára, amelyben el­játsszák egyben a kormányzati ha­talom, egyben- a leghangosabb, a legradikálisabb ellenzéki párt sze­repét. Véleményem szerint, szó nincs arról, hogy Torgyán József ki akar­na válni a koalícióból. Sokkal in­kább egy előrehozott választási kampány része ez a nagyválaszt­mányi ülés. Van azonban egy elem, amit rendkívül veszélyesnek tartok. Ez, a nagyválasztmány által puccs­szerűen elfogadott pártalkotmány. Eszerint a kisgazdapárt egyértel­műen fasiszta vagy bolsevik min­tájú párttá válhat. Amely az első lépésben még az elnöki diktatúra rendszerében körvonalazódik. Ez azért életveszélyes, mert á fent em­lített politikai színjátékkal ellen­tétben egy olyan pártinfrastruktúra jön létre, amely nagyon gyorsan az elégedetlen és elkeseredett tömeg­hangulat felszívója lehetne. Olyan indulatok felszabadítására adhat formát, amelyek rendkívüli veszé­lyeket hordozhatnak. A halottak nem hazudnak A különböző korokból származó emberi maradványok titkainak meg- lejtése önálló tudománnyá nőtte ki magát, amelyet előszeretettel alkal­maznak akár a történészek, akár az igazságügyi hatóságok nyo­mozó-feltáró munkájuk során. Az emberi csontok számtalan információt képesek nyújtani a szakértők számára. Tanulságos példa erre az 1982-ben kiemelt hajóroncs, a Mary Rose, VW. Henrik brit uralkodó zászlóshajója maradványai között talált embe­ri csontok esete. Ezekről nem egyszerűen azt sikerült kideríteni, hogy a király egykori katonáitól származnak, hanem „fegyvernemüket” is el­árulták. Lapockájuk csúcsán talált különleges lerakódás alapján íjászok lehettek, s a különleges, „foglalkozási ártalom” és erőfeszítés következ­tében alakult ki rajtuk ez a jellegzetesség. A csontok vizsgálata nemcsak az olyan alapvető kérdésekre ad vá­laszt, mint a nem, a faj, az életkor vagy a testmagasság, hanem olyan ada­tokhoz is hozzájuthatnak a kutatók, amelyekből a halál okára, táp­lálkozási szokásokra, vagy az életkörülményekre, foglalkozásra is kö­vetkeztethetnek. A kissé előretolódott állkapocs például a fafúvós zené­szek jellegzetessége, skülönleges csontvastagodás található a hegedűsök bal kézfején, vagy a baseball-játékosoknál az erős- izomzat tapadási he­lyen. A toliforgatók ujjait pedig az ujjak sűrűbb csontszövete jellemzi. A húsevők csontjai több rezet és cinket, míg a vegetáriánusoké több magnéziumot és mangánt tartalmaz. Á fogzománcban lerakodott radio­aktív stroncium-izotóp összetételéből az antropológusok arra is választ tudnak adni, milyen volt a fog egykori tulajdonosának táplálkozása gyer­mekkorában. A bolttestek nem hazudnak, csak a megfelelő kérdéseket kell megtalálni sírba vitt titkaik megfejtéséhez. Költözik a Postabank-központ A MTESZ volt megyei szék­hazát a Postabank és Takarék- szövetkezet Rt. Területi Igazgatósága vásárolta meg a miskolci. önkormányzattól. A Szemere u. 4. sz. alatti épületet kívül-belül átalakították, alkal­mazkodva a régi, helyenként el­ragadó építészeti megoldá­sokhoz. A kivitelező Miskolci Építőipari Vállalat dolgozói iga­zán szép munkát végeztek a fel­újításnál, átalakításnál. A kívül­ről is tetszetős épületbe feb­ruárban költözik át a Bajcsy-Zsi- linszky út elejéről a Postabank területi központja. Pontosabban: az emeletekre, merthogy a föld­szinten ügyfélszolgálati részle­get alakítanak ki. Ugyancsak lakossági ügyeket intéznek majd a Postabank-központ jelenlegi helyén, a Bajcsy-Zsilinszky út 3. sz. alatti épületben. Erre mond­ják: mindenki jól jár, hiszen a ke­rületi központ új helyen, kényelmesebb körülmények kö­zött működhet márciustól, s mis­kolciak pedig kél tágas Postabank-fiókban is intézhetik majd a korábbi egy helyett min­dennapi pénzügyeiket. (Nv.I.-F.L.) Fülöncsípett leánykereskedők Amióta megváltozott körü­löttünk a világ, új fogalmakkal kerülünk testközelbe. Van-e nálunk leánykereskedelem, kérdi az olvasó, mert olvas, lát, hall ezt is, azt is újságban, tévében, rádióban és kételke­dik a hivatalos kinyilatkozta­tásban. Fogja az újságot, ollóval körbekanyarítja az ide­vonatkozó újságcikk címét, amiben a hatóság teljes nyílt­sággal cáfolja, hogy nálunk bárkik is foglalkoznának lá­nyok verbuválásával, külföld­re csábításával. Aztán tovább böngészi a lapokat és bizony nem kell a sorok között olvas­nia, könnyen ráakad a hirde­tések között a következő szövegre: „Jól fizető külföldi munkára keresünk 18 év felet­ti csinos hölgyeket nagyon előnyös anyagi feltételek elle­nében”. Cím, telefon, ahogy az lenni szokott más tisztes­séges szakmák esetében, ha mondjuk autószerelőt keres­nek, vagy iemezlakatost. Ám az olvasónak szöget üt a fejé­be a következő: nincs megje­lölve, mihez is kell érteniük a csinos hölgyeknek külföldön. Mi van akkor, ha minden csi­nos ifjú hölgy jelentkezik, a fodrász, a fényképész, az új­ságíró, az eladó, a villa­mosvezető és darukezelő, vagy a lángossütő, hogy csak néhányat soroljak a hirtelen emlékezetembe villanó csi­nos, 18 éven felüli lányok kö­zül. Milyen alapon szelek­tálnak tovább, mi a mérce, ha még szakmai kikötései sin­csenek a hirdetés feladójá­nak? Az olvasó ekkor elbizonyta­lanodik és a választ az újság­tól várja. Onnan, ahol meg­írták, hogy nincs hazánkban leánykereskedelem és ahol üzleti megfontolásból, vagy egyszerű figyelmetlenségből az előbbi témájú hirdetést fel­vették, továbbították. (Ám a betűtípus, a papír minősége alapján nem lehet egyértel­műen megállapítani saját fe­lelősségünket. De a citált részletek ugyanúgy nálunk is papírra kerülhettek [volna]). A sebtében kivágott újság­részlet még tartalmaz néhány kézzel írott szót, melyek per­sze, hogy a kérdés lényegére vonatkoznak. Van-e nálunk le­ánykereskedelem? A rendőr­ségnél nem olvassák az újságot? Szerintem olvassák és azt is tudják, van-e nálunk leány­kereskedelem. Egyszer majd meg is mondják, egyszer majd meg is írjuk. De aki biztosabbat tud, már most megírhatja ne­künk.-nagyj­A Vénusz pókjai A legújabb Vénusz űrszondát még 1989 májusában indították útjára az Atlantis űrrepülőgépről, amely alig egy évvel később a belső szomszé­dunk, az Esthajnalcsillag körüli pá­lyára állt. s megkezdte 24.1 napra tervezett küldetését. Miközben a Magellán űrszonda a Vénusz körül kering, radarhullámai áthatolnak a bolygó vastag felhőrétegén, ami ed­dig felszínének egyszerű fényképezé­sét lehetetlenné tette. A radarméré­sekkel a bolygó felszínének már 15 százalékát sikerült feltérképezni, de mégis meglepően eltérő területekről készült felvételeket adott közre az űrszonda üzemeltetője, az Amerikai Geofizikai Unió. Talán a legmeglepőbb a Magellán űrszonda felvételein az előtáruló domborzat ősi jellege. A kozmikus becsapódások nyomán keletkezeti kráterek átlagos életkora csak 400 millió év, de a feltevések szerint ezt egy váratlan esemény okozta, ami „újragyalulta” a Vénusz-felszínt. A bolygóról készült radartérké­pek jellegzetességei a kör és ovális vulkanikus alakzatok, melyek suga­ras elrendezésű repedésrendszert mutatnak. A jelenséget körvonalai miatt nevezik pókoknak. A vulkáni kúpokat valószínűleg a mélyből fel­tört kőzetolvadék alkotja, a póklá­bak pedig lávával telt árkok lehetnek. Képünk: A Vénusz pókjai a Magellán űrszonda felvételén. A bukaresti 22-ben olvastuk Ezúttal román rózsák háborúja! A zsilvölgyi bányászok leg­utóbbi, szeptemberi, sorrend­ben a 4. - de megfigyelők szerint aligha az utolsó - bu­karesti „munkalátogatása”, sok tízmilliós anyagi kárt oko­zott. Elég, ha csak a craiovai vasútállomás szétverésére vagy a miniszterelnöki rezi­dencia benzinpalackos, bul- dózeres ostromára gon­dolunk. Mégis, az események után pár hónappal senki se beszél szomszédainknál anyagi ká­rokról, sokkal inkább politikai­ról, ezen belül is a régóta egymásnak feszülő két veze­tő, loan Iliescu államelnök és Petre Roman volt miniszterel­nök nemzeti botránnyá fajult viszonyáról. Az idő távlatából nézve, most már egyértelmű, hogy az őszi „mineraliad” - ahogy a román lapok nevezik - fő célja Petre Roman elmoz­dítása volt. Akkor azt várták, hogy a fiatal egyetemi tanár, aki a 89-es fordulatkor Iliescu védőszárnya alatt, a Nemzeti Megmentési Front egyik ala­pítójaként tűnt fel, megértette, hogy mennie kell a hatalom csúcsáról, hisz' a rendőrség, a hadsereg és a hírszerzés több, mint passzív viselkedé­se a bányász-randalírozás idején egyértelművé tette, hogy ki mögött sorakozik fel. De Petre Roman alig hagyta el a rezidenciáját, máris ellen- támadásba lendült, elsősor­ban a sajtó és a televízió útján, aztán a Fronton belül is, ami nem volt túl nehéz, hisz’ ő a kormánypárt elnöke, azaz vezére. A mindenképpen nagyobb politikai és élettapasztalattal rendelkező loan Iliescu soká­ig nem vette fel a kesztyűt, hagyta, hogy az exminiszter- elnök mondja a magáét, amúgy rálegyintve - ha kér­dezték -, bolond lyukból, bo­lond szél -fúj! Ám a vad magyargyűlöletről is híres-hír­hedt Petre Roman egyre job­ban elragadtatta magát, talán az ifjúság körében szerzett korábbi, de azt elvesztett nép­szerűségére alapozva. (Mel­lesleg, de nem mellékesen, érdemes megjegyezni: sokan úgy látják, hogy Roman - jó balkáni receptúra szerint - azért dühöng a magyarok el­len, mert így akarja zsidó származását leplezni, kivéde­ni, hogy a román szélsőség ezen az alapon támadjon ne­ki. Ugyanis nyílt titok, hogy ap­ja, Walter Roman, az RKP egykori ideológusa, volt spa­nyolországi és más internaci­onalista, nem ősi dák család sarja!) Á népszerű román ellenzé­ki lap, a 22, mely címével a bukaresti román forradalom napjára utal, legutóbbi szá­mában részletesen taglalja a két politikus viadalát, melynek csatazaja immár nemcsak a sajtót, de a parlamentet is fel­verte, mind nagyobb szaka­dást okozva a kormány­pártban, melynek jelképe a rózsa - a piros, ha úgy tetszik, a vörös rózsa. Mikor Petre Roman nemcsak az elnököt, de az egész hatalmi struktú­rát, ezen belül a szekuritate helyébe lépett hírszerzést kü­lönösen élesen kezdte tá­madni (például felhányta, hogy durván beleszól a politi­kába), megszólalt Iliescu. Méghozzá a televízió főműso­rában, hadd hallja és lássa mindenki! Visszadobta a lab­dát, de akár azt is mondhat­nánk, a szennyest. „Mintha Petre Roman nem lett volna tagja a nómenklatúrának, s mintha ő nem élvezte volna annak előjogait?!’’ A „nehéztüzérség” után az elnök mellett kiálló pártfrakció is össztüzet zúdított Petrikára. Pillanatnyilag úgy néz ki, a Front-vezetőség nagyobb ré­sze is Iliescuhoz áll. De ki tud­ja, mit szed még elő ellenfele lejáratására a román nagypo­litika fenegyereke? A 89-es forradalom (vagy puccs) külö­nösen kényes ügy az elnök számára, hisz'a közvélemény ma sem tudja, ki, kire lőtt! Csak egy dolog biztos: a ro­mán rózsa-háborúban mind­két rózsa vörös! De még mennyire vörös! Sike Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom