Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-03 / 2. szám

1992. január 3., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Ismét az egyenruha becsületéről Telefontársulás Encsen — Miért nem járnak a tisztek egyenruhában az ut­cán? — teszi fel a kérdést a cikk írója keresve arra a választ, amely „Az egyenru­ha becsülete” címmel az Észak-,Magyarország decem­ber 28-i számában jelent meg, és jómagam is ennek kapcsán ragadtam tollat, hogy véleményt nyilvánít­sak ... Való igaz, hogy a Horthy- hadsereg tisztikara szolgála­ton kívül sem Igen viselt ci­vil ruhát — no nem azért, mert anyagi helyzetük nem engedte volna meg —, in­kább ragaszkodott az egyen­ruhához, mert akkor annak volt tekintélye és becsülete. Egy ideig a néphadsereg tisztjei is büszkén viselték az egyenruhát. Az ötvenes évek elején, amikor a fris­sen avatott tisztek megkap­ták első ruházati ellátmá­nyukat (akkor még nem csekkfüzet volt, hanem „ter­mészetben” adták ki a szük­séges ruházati cikkeket), mi­lyen büszkék voltak, amikor magukra ölthették és abban megjelenhettek! Az is igaz, aligha telt volna civil ruhá­ra az akkori tiszti fizetésből. Ha valaki mégis „civilbe” akart öltözni, csak a zárt­nyakú zubbonyt (zakót) ve­tette le, fehér inget vett ma­gára és máris civilnek érez- (het)te magát. Az egyenruha „varázsa” talán ötvenhatban tört meg először, amikor is a felsőbb katonai vezetés által magá­ra hagyott hivatásos állo- mány „vízválasztójára” ke­rült sor, mely szerint hitet kellett tenni: ki-ki, melyik oldalára áll a barikádoknak. Ebben az időben bizony a hadsereg ki volt szolgáltatva, és a tiszti, tiszthelyettesi ál­lomány akarva-akaratlar sodródott az eseményekkel, miközben az egyenruhákon a szimbólumok változtak ... ötvenhat után végleg sza­kítottunk a szovjet mintára készült korábbi egyenruhák­kal és rendfokozati jelzések­kel, helyette valóban tetsze­A Szentpéteri kapui Shell- bázis természetesen ma még csak tervek formájában lé­tezik. Annyi azonban már bizonyos, hogy a miskolci önkormányzat hozzájárult az új üzemanyagtöltő-állomás létesítéséhez a városi közte­mető melletti parkolónál. Ám, időközben kiderült, hogy a Shell-Interag Kft. még sze­retne megszerezni egy újabb területet, hogy az új közle­kedési csomópontban az au­tósok minél zavartalanabbá tankolhassanak, parkolhas­tős, a nemzeti hagyományok­nak megfelelő rendfokozati jelzésekkel ellátott, kényel­mes egyenruhát kapott a had­seregünk. Később „az ellen­ség megtévesztése céljából” a fegyvernemi színeket meg­szüntették, és a „fazonon” is történtek némi változások . .. A közelmúltban ismét napi­rendre került az „egyenruha­váltás”, de ez nemcsak po­litikai, hanem pénzkérdés is. Egyébként a hivatásos ál­lomány jelenlegi ruházata (egy-két kivételtől eltekint­ve), ma is megfelel a kor igényeinek, és — ha nem agyonviselt —, meg lehet benne jelenni bárhol és bár­mikor. (Néhány évig még különben is ezt kell viselni.) Tehát nem is a ruhával le­het baj, inkább a tiszti pá­lya presztízsével, amely nincs helyére téve társadal­munkban. Hiába volt a rend­szerváltás — melynek követ­keztében a néphadseregből honvédség lett, és nemcsak a „cégtáblát festették át!” Mégis úgy tűnik, hadsere­günk korábban jobban él­vezte a nép bizalmát, de ta­lán a katonák is jobban rá­szolgáltak arra. Ott voltak a kiemelt beruházásoknak szá­mító építkezéseknél (út, vas­út, metró stb.), de i-észt vet­tek a mezőgazdasági mun­kák végzésében és a termé­szeti csapások elhárításában is. Az is igaz, az akkori 2—3 év kiképzési idő — mely ké­sőbb 18 hónapra csökkent—, és nagyobb létszám ezt le­hetővé tette. Viszont „kar­csúsított” honvédségünk ilyen látványos feladatokra már nem képes, de a reformok lehetővé tették a sorkatonai szolgálat 12' hónapra való csökkentését, és ez mégis­csak eredmény, még akkor is, ha ennek az „ára” a ke­ményebb kiképzés és na­gyobb követelménytámasztás, melyet vannak, akik meg­kérdőjeleznek, de előfordul­tak már engedetlenségek, zendülések is. Azt mindenkinek tudnia kell: demokratikus társadal­mi rendszerünknek olyan sanak. A kért földrész azon­ban ma az önkormányzathoz tartozó Miskolci Kertészeti Vállalat kezelésében van, ezért csak a vagyonátadó bizottság döntésével kerülhet az önkormányzat tulajdoná­ba. Ám az önkormányzat elő­szerződést köthet a Shell-lel, s erre minden remény meg is van. Ez esetben zöld jel­zés „lép érvénybe”, s meg­kezdődhet Miskolcon az im­máron harmadik Shell-töltő- állomás építése. honvédségre van (lenne) szüksége, amely képes ha­zánk védelmére, ezért az or­szág politikai erőinek sür­gős összefogására, konszen­zusára van (lenne) szükség, felelőtlen nyilatkozatok és valóságtól elrugaszkodott vágyálmok helyett, mert ez az ország a miénk, nekünk kell megvédenünk! A hiva­tásos állománynak pedig semmi oka szégyenkezésre még akkor sem, ha koráb­ban néhány felsőbb katonai vezető — megfeledkezve magáról — kihasználta a le­hetőségeket a maga javára és bizonyos privilégiumokat élvezett. Ezek az ominózus jelenségek már nem terhel­hetik a Magyar Honvédség lelkiismeretét. Akkor miért ez az anomália? Mindezek ellenére talán a hivatásos állomány is ludas abban, hogy egyenruha he­lyett civilben jár az utcán. Sőt, olyan személyes tapasz­talatom is van: egy katonai tiszteletadással megrendezett vidéki temetésen — ahol egy fiatalon elhunyt őrnagyot, volt kollégánkat kísértünk utolsó útjára —, a kivezé­nyelt díszelgő alegység, a katonazenekar és a koszorú- vivő sorkatonákon kívül, mindössze hárman (jómagam és két hivatásos tiszt) vol­tunk egyenruhában a vég- tisztességen megjelent hiva­tásos katonák közül. Mi lehetne a megoldás? — A hivatásos állomány (ese­tenként a nyugállományúnk is) viselje, büszkén az egyen­ruhát (még az utcán is!), de ne hagyja, hogy a mundér becsületén vajmi folt essen. A polgári lakosság pedig (végre) ismerje el: hadsere­günkben már végrehajtották a legszükségesebb reformo­kat (nem a Magyar Honvéd­ség tehet róla, hogy állandó­an faragják költségvetését), és honvédségünk már nem internacionalista párthadse­reg, hanem a magyar nem­zet hadserege. Körömi Miklós nyugállományú őrnagy Folyamatosan indítja to­vábbképző, illetve átképző tanfolyamait az Észak-ma­gyarországi Regionális Mun­kaerő-fejlesztési és Átképző Központ az új évben is. Ja­nuárban és februárban a munkanélküliek számára az alábbi ingyenes átképző tan­folyamok adnak reményt, le­hetőséget jövőjük szempont­jából: számítógépes gépésze­ti tervező, számítógépes me­chanikai tervező, kisvállal­kozói, pályaorientáló és ké­pességfejlesztő, falusi ven­déglátó, háztartási gépszere­Kisállat­kiállítások után Az elmúlt év végén több kiállításon is szerepelhettek a megyénkbeli kisállatok. Az Észak-magyarországi Nyúlté- nyésztők Egyesületének Me- zőnagymihályon tervezett ki­állítását ugyan állategész­ségügyi okok miatt nem ren­dezhették meg, de a Buda­pesten megtartott országos bemutatón jelen voltak az egyesület tagjai is állataik­kal. A rengeteg galamb és díszbaromfi mellett, nyuszi­ból nem volt túl sok. S bár közöttük a mi megyénkből érkezők voltak a legszebbek, mégsem gondoltak arra a szervezők, hogy legalább egy oklevéllel jutalmazzák a részvételt. ­December végén a Miskolc és Vidéke Galamb- és Kis­állattenyésztők Egyesülete rendezett kiállítást a 40-es Sz. Általános Iskolában, aho­vá a nyülászokat is meghív­ták. Öröm volt a két egye­sület tagjai számára a sok látogató, a rengeteg gyer­mek. S meg lehettek elé­gedve a kiállítók is, hiszen díjakkal, oklevelekkel gya­rapodva távoztak. Elitéit a gyomai „Kitér” Gyomaendrődön az év első munkanapján, csütörtökön mun­kásgyűlésen mutatkoztak be a Kner Nyomda új tulajdonosai, akik az eredeti kikiáltási árnál 150 százalékkal nagyobb ösz- szegcrt vették meg az ország talán leghíresebb könyvnyom­tató üzemét (a vásárlási árat üzleti titokként kezelve nem közölték a sajtó képviselőivel a gyűlés előtti tájékoztatón). A „Láng”, a „Sorger-Kolon” és a „Viktória” könyvkiadóknál te­vékenykedő nyolc kiadói üzlet­ember magánszemélyként együtt pályázott a gyomai Kner Nyom­dáért, amelyet egyedüli pályá­zóként meg is szereztek. A „Gyomai Kner Nyomda Kft.” részvényeiből harmincnyolc dol­gozó is vásárolt. (MTI) lő. Több kedvezményes és önköltséges tanfolyam is. kez­dődik. Jelentkezni lehet: Miskolc, Erenyő u. 1. sz. alatt. Encs város polgármesteri hivatala lakossági fórumot szervez ma délután 5 órára a sportcsarnokban. A tanács­kozás célja a lakossági ön­erős telefontársulás létreho­zása. A városban jelenleg a 7000 lakosra mindössze 700 telefon jut, s már most is több, mint 300-an várnak hosszabb-rövidebb idő óta te­lefonra. Az igénylők vala­mennyien vállalnák — a Távközlési Vállalattal együt­tesen — az egész város te­rületén egy korszerű telefon- hálózat kiépítését, annak minden költségével együtt. A társulás megvalósításá­nak realitását az is biztosít­ja, hogy már folyamatban van Encsen egy 1000 vonal kapacitású telefonközpont szerelése. Ez — a városi te­lefonigények kielégítése mel­lett — lehetőséget biztosít ahhoz is, hogy a szomszédos községeket bekapcsolják a crossbar-rendszerbe. Az előzetes tervek szerint 35 ezer forintba kerülne egy- egy társulati tagnak a tele­fonvonal kiépítése, a tele­fon bekötése. Az összeg ma­gában foglalja a készülék árát is. A Távközlési Válla­lat ígérete szerint, már eb­ben az évben — 1992-ben — megvalósulhat a terv. Döntés ma este a városi sportcsarnokban születik, ahol szakértők tájékoztatják a társulás jövendő tagjait. Ezt követheti majd a konk­rét szerződések megkötése, ami a polgármesteri hivatal koordinálásával és részbeni felelősségvállalásával törté­nik. Reméljük, Encs város és környéke a telefonrend­szer bővítésével is közelebb ikerül a megyeszékhelyhez és az országhoz — az ott élő és dolgozó emberek hasznára és előnyére. — faragó — Követeljük q nyilvánosság előtti elégtételt! Bővül a Szentpéteri kapui Shell-bázis Munkanélkülieknek — átképző tanfolyamok Illetékes Hely A levélíró közli, vegyük tudomásul, hogy cikkünket már el is juttatta illetékes helyre! Ergo: hamarosan megnézhetjük magunkat, hiszen az illetékes hely valójában ama bizo­nyos Illetékes Hely. Melynek képviselői a cikk olvastán majd megcsóválják a fejüket, azon­nal intézkednek, annak pedig ránk nézve, mármint az újságra nézve egyáltalán nem lesz jó vége. Sőtl Olvasva a fenyegetést régi reflexek lépnek működésbe. Enyhe görcs a gyomor tájékán, kihegyezett fülelés a te­lefon felé, várva-várja egyébként o rosseb! - hogy mikor is cseng a „K" vonal, a párt­bizottságtól. Ahonnan a soron lévő Illetékes majd elmondja az ejnye-bejnyét, megejti a fejmosást a kijáró mérték szerint. És mond­ja majd azt is, hogy egyesek csupán a rósz- szat, a hibát hajlandók meglátni, de az ered. menyeket nem. Hát kell ez nekünk? (Már­mint az ilyen hírlapíró.) A miskolci pártbi­zottság egyik titkára például ilyesmik miatt bojkottéba lapunk renitens munkatársát. Oly mádon, hogy a gazdasági tájékoztatókra nem hívta meg. Nincs ott helye az ilyennek! Tehát működésbe lépnek a régi reflexek, közben pedig valami szomorkás-féle érzés is előtérbe tolul. Bizonyos folyamatosság érzése, mely folyamatosságról a legtöbb ember nyil­ván szívesen lemondana. A levélíró névtele­nül ír. Természetesen, De nem ez jelzi a fo­lyamatosságot, hiszen névtelenül mocskotó- dók az idők végezetéig lesznek, hanem in­kább az Illetékes Hely emlegetése. Hová ö - most tessenek figyelni! - kérés nélkül el­küldte a cikketf A feljelentő... Igen, a há­rom per hármasoknak megvan a folytonos­sága. a feljelentős lelkületű egyének meg­találják helyüket, vigadomak. Bizonyos, hogy egy jó bejelentés többet használ egészsé­güknek, mint bárminő erőt adó injekció. Sze­retik ezt csinálni, nem is igen tudnának meg­lenni nélküle. Valószínű mindegy is nekik, hogy mikor, kit jelentenek, áztatnak el, csak legyen Illetékes Hely, ahová küldhetik anya- goikat. Apropó: Illetékes Hely! A mi lapunk is nyil­vános, megvásárolható, elolvasható, könyvtá­rakban régebbi számai visszakereshetők, ha akarják, Illetékes Helyen Is beleolvashatnak. Dehát akkor mi öröme maradna a feljelen­tőnek? (priska) A Hejőmenti Állami Gaz­daság Vállalati Tanácsának tagjai elhatároljuk magun­kat a különböző intézmé­nyekhez írott, a gazdaság kollektíváját sértő beadvá­nyoktól, és az ezzel kapcso­latban a különböző tömeg­kommunikációs eszközökben megjelent publikációktól. Elítéljük azokat a rágal­makat, amelyek a gazdaság dolgozóiban a bizalmat pró­bálták megingatni. Gazdaságunk dolgozói az átalakulási és privatizációs folyamatban mindenkivel egyenrangú félként kíván­nak és akarnak is részt ven­ni. Ezt bizonyítja, hogy az Állami Vagyonügynökséghez a vállalati tanács által elfo­gadott és benyújtandó terve­zet a gazdaság vagyonának üzleti értéken történő teljes, vagy azt megközelítő dolgo­zói kivásárlására tesz javas­latot. A kivásárláshoz a dolgo­zók (233 fő) a saját erővel és az „E”-hitel felvételi szándéknyilatkozattal közel 100 milliós tőkét ajánlanak fel (150 millióra van banki garanciiaígéret). Ebből a 100 millióból a vezetőkre jutó hányad a 10 százalékot (10 millió forintot) sem éri el, tehát szó sincs a dolgozók kisemmizéséről, vezetők ura­lomra töréséről. Éppen ezért minden aktív és jó szándékú, élni és dol­gozni akaró dolgozónkat sér­ti az a hitelrontó, lejáratási szándékú, hamis információ­kat, negatív irányú hangu­latkeltés céljából'tálaló kü­lönböző fórumokon (még az Országgyűlés előtt is) „köz­readott” rágalomhadjárat. A jelenleg 357 főt szám­láló leendő résztulajdono­sok, a gazdaság aktív dolgo­zói nevében —. akik hosszú évek óta tisztességes, becsü­letes és országosan is ki­emelkedő eredményt produ­káló munkával gyarapították a közösséget (de az államot is a több száz milliós nye­reségadó befizetésével) — a vállalati tanács tagjai azon túl, hogy a gazdaság és an­nak dolgozói elleni publiká­ciókat elítélik, felvetik mind­azok teljes erkölcsi felelős­ségét, akik mindezt elkövet­ték, vagy aibban bármilyen módon, bárhol közreműköd­tek. A vállalati tanács tagjai egyben követelik a nyilvá­nosság előtti elégtételt, a gazdaság igaztalanul meg­kérdőjelezett hírnevének helyreállítását! Nyékládháza, 1991. dec.28. A vállalati tanács tagjai: Dr. Lugosi István Rózsa Lajos Fróna Sándorné Fodor László Kovács Károly Takács József Zsipi Károly Fróna Lajos Tardi István Jávorszki János Hajdú Benjámin Csípi József Éger Erzsébet Németh Géza Fáy Elek Szép László A vállalati tanács ülésén egy fő nem volt jelen, eg*v fő pedig tartózkodott a szavazástól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom