Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-02 / 1. szám

N NAPILAPJA Jókedvűen búcsúztattuk az óesztendőt Megyerik városaiban már az óesztendő uitolsó délután­ján ünnepi hangulat ural­kodott, szóltak a dudák, a sípok, a legtöbb ember jó­kedvvel készülődött az éj­szakai mulatságra, a vir­rasztásra, 1992 köszöntésére. Legfeljebb a kisebb telepü­lések vóLták csendesek, no­ha az ünnepi készülődés ott is „átrendezjte” az óév utol­só munkanapjának rendjét. A szombati nyitva tartás szeriint üzemelő boltok nagy forgalmat bonyolítottak, ám­bár dél körül ,már hiába ke­restünk például virslit Mis- kdlc belvárosában, még a leg nagy óbbnak számító Hús­áruházban sem kaptunk, ne­kik is csak alig a megren­delt mennyiség felét szállí­totta a húsipari vállalat. Estére azonban zavartalan ünnepi hangulat kerekedett megyeszerte. Amikor sötéte­dés után kiürültek az ut­cák, a szórakozóhelyeken, az otthonukban megkezdődött a szilveszteri mulatság, sok he­lyen hajnalig- Éjfélkor ösz- sze csendüli tiók a pezsgőspo­harak, megszólaltak ismét a dudák, helyenként fel.röp*- penték a tűzijátékok fényei, és sajnos rengeteg petárda robbant. Üjév napjának napfényes reggelén, Miskolcon a leg­többen még aludtak, de amint haladt előre az óra­mutató, mind többen indul­tak útnak, hogy boldog új évet kívánjanak rokonaik­nak, hozzátártozoitonalk, foly­tatódott az evészet, ivászat... Aminek egyébként voltak „károsultjai5’ is. — A miskolci központosí­tott orvosi ügyeiét is meg­lehetősen nagy forgalmat bonyolított le — kaptuk a tájékoztaltáslt délelőtt dr. Fa­zekas István ügyeletestől. — Közlekedési baleset ugyan nem történt, ám sok volt az ittasan különböző sérülése­ket szenvedett gyalogos, a szokásosnál is többen akar­taik öngyilkosok lenni, sérü­léseket okoztak a petárdák. Egyik A'ksózisolcán egy 11 éves aigányifiiú kezében rob­bant fél. Miközben telefonon be­szélgettünk, már megtudtuk azt is, hogy Tiszalkeszinél történt az újév első közle­kedési balesete: négyen sé­rültök meg, egyikük állapo­ta súlyos. S nem ,tel't teljesen zavar­talanul a szilveszteri éjsza­ka a Blaskovits utcai deto- xikáló állomáson sem: há­rom felnőtt férfi és egy nő ön ez Árpád r + r ■ S ■■ ■■ . rr ■ újévi köszöntője került hozzájuk kezelésre, holtrészegen. A Miskolci Közlekedési Vállalat diszpécserszolgála­tánál Fekete Lajos ügyele­testől azt tudtuk meg, hogy szilveszterkor mintegy het­ven autóbusz- és tizenöt vil­lamosvezető volt szolgálat­ban. — Valamennyien vállalták a munkáit — mondta. — A forgalom zavartalan volt, semmi rendellenesség nem történt. Éjszaka a 2-es, az 1-es és a Í4-es buszok vo­nalán rásegítő járatokat is beindítottunk, hogy a szil-' veszterezők mihamarabb hazajuthassanak Tapolcáról, vagy Lillafüredről, ahol pél­dául a Palotaszállóban ren­deztek nagy szilveszteri mu­latságot. (Folytatás a 2. oldalon) | Honfitársaim! Bar.átaim! Boldog új esztendőt kívánok valamennyiőtöknek! Boldog új esztendőt hazánk polgárainak, a nálunk menedéket találók­nak, a szomszédos államok­ban élő és a távoli országok­ba szétszóródott magyarság­nak, köztársaságunk minden barátjának, s a világ minden jóakaratú emberének! Békét kívánok az új esztendőben! Békét a világnak, Európának, legkivált szomszédainknak és önmagunknak. Békét és bizal­mat népek, nemzetek, etniku­mok között. Békét és bizalmat itthon, egymás között, mind­azoknak, akiket a nézeteik, el­térő politikai szándékaik, vagy éppen az egyre növekvő tár­sadalmi különbségek szembe­állítanak egymással. Amikor immár több, mint egy éve hozzákezdtünk az új, demokratikus Magyarország épí­téséhez, egységesebben érez­tünk és hittünk. Egységessé tett bennünket, amit elutasítottunk: a régi rendet, a nemzeti ki­szolgáltatottságot, a szélma­lomharcot, amellyel illúziókból próbáltunk valóságot teremte­ni. Hittünk egy Európához job­ban illeszkedő Magyarország­ban, ahol a jogrend védőer­nyője alatt nemcsak a társa­dalom egésze, hanem az egyes ember is könnyebben boldogul. Ma, alig égy év múltén, sza­kadozik az egység és foszla­dozik a hit. Bundás indulatok­kal támadnak egymásra a po­litikai erők, s olykor már a társadalmi indulatok is felpa- rázslanak, mert a szokatlan le­mondás és nélkülözés bizal­matlanságot csihol, békétlensé­get szül. Pedig nagy utat tettünk meg 1991-ben nagy célunk, a füg­getlen demokratikus Magyaror­szág felé, a sikeresebb gazdál­kodást ígérő tulajdonviszonyok felé, s mindezt úgy, hogy ha­zánk a hétköznapok gondjai ellenére, e sok vihart megélt térség legszilárdabb országa maradt. 1991-ről följegyzi a történe­lem, hogy csaknem fél évszá­zad múltán, ebben az eszten­dőben hagyta el hazánkat az utolsó — lelkünk legmélyén mindig is megszállónak tartott — idegen katona, ekkor szűnt meg a Varsói Szerződés és a KGST, térségünk e két sajátos intézménye, melyek oly sokat emlegetett proletárinternacio­nalizmusa még leplezni is csak rosszul leplezte kiszolgáltatott­ságunkat. 1991-ről följegyzi a történe­lem, hogy csaknem fél évszá­zad múltán olyan törvényeket alkotott immár szabadon —és a szó valós értelmében — vá­lasztott parlamentünk, ame­lyek révén a perifériáról köze­lebb kerültünk a középpont­hoz, a bennünk élő Európa- eszméhez. Arra azonban kevesen gon­doltak, hogy eredményeinknek vagy sikereinknek ára van. Olykor nagyon is keserves ára. A társadalom legszélesebb ré­tegeit sújtó infláció és mun­kanélküliség, a szociális vé­dettség csökkenése. És nyo­mukban olyan veszélyek járnak, mint a társadalmi ellentétek kiéleződése, a politikai indu­latok elszabadulása, vagy ép­penséggel a közbiztonság ag­gasztó romlása. Arra is talán csak kevesen gondoltak, hogy a meghatáro­zó politikai erők sem képesek- ;-ui- r— _- -__i-'.zi----- — le mmel viszonyulni a társadal­mi-politikai másvéleményhez. Sőt, történelmi küldetésük nem ritkán túlzott magabiztossággal vértezett tudatában, maguk is hozzájárulnak az ellentétek éleződéséhez. Vagy éppenség­gel nem figyelnek eléggé rá, hogy még a legígéretesebb távlatok reményében is össze- roskadhatnak a jelen terhei alatt azok, akiknek a vállára mindig is a legnagyobb súlyt rakta a mindenkori történelem. Falun és városon egyaránt. A mindenkori milliókra, a bérből, fizetésből élőkre, nyugdíjasok­ra. Átalakulásunk legsúlyosabb terhét - s mind többet — ők (Folytatás a 2. oldalon) XLVIII. évfolyam, 1. szám 1992. január 2. Csütörtök Ára: 9,60 Ft a kormány nyilatkozata a költségvetésről Az Országgyűlés hosszas vitát és szavazási eljárást követően, az év utolsó nap­ján elfogadta a Magyar Köztársaság 1992. évi állami költségvetéséről szóló tör­vényt. Ennek egyik fontos előz­ménye, hogy a költségvetés irányelveinek megismerése során a képviselők olyan lényeges információk birto­kába juthattak, mint példá­ul a költségvetési hiány ter­vezett mértéke, illetőleg az egyes fejezetekre vonatkozó főbb adatok. Ezek megfelelő alapot nyújtottak a költség- vetési törvény későbbi vitá­jához. Kétségtelen, hogy a költ­ségvetési törvényjavaslatot a kormány bizonyos időbeli késedelemmel terjesztette a ház elé, de az Országgyűlés napirendjén egyébként is számos olyan javaslat szere­pelt, amelyek elfogadása széles társadalmi igényeket elégített ki, s amelyekről a költségvetést megelőzően kellett dönteni. A kormány álláspontja szerint mindezen előzmé­nyek nem indokolták az el­lenzék részéről azoknak az obstrukciós eszközöknek az alkalmazását, amelyek csak­nem meghiúsították a költ­ségvetés időben történő el­fogadását. Külön kiemelést érdemel az a tény, hogy 1991. de­cember 30-ról 31-re virradó­ra, amikor a kormánykoalí­ciót alkotó pártok, valamint a függésén képviselők egy része az immár második éj­szakán át tartó ülésezés folytatása mellett döntöttek, az'ellenzéki pártok frakciói távozik az ülésteremből. Két ellenzéki párt képvise- lőcsopnri.ia az éjszaka folya­mán taár nem is vett részt a határozathozatalban. AZ 9r?zággyűlés folyama­tos ülésezése hiányában minden kétséget kizáróan (folytatás a 2. oldalon) Elmaradt az ejtőernyősök bemutatója Látványos bemutatót ígért a Borsod Megyei Aeroklub ejtőernyős szakosztálya szil­veszter napjára. Délelőtt 11 órára a miskolci műjégpá­lyán, majd ezt követően 13 órakor a Városház téren sze­rettek volna célba ugrani, azzal a nem titkolt remény­nyel, hogy újabb tagokat to­boroznak a legbátrabbak sportjához és további szpon­zorokat szerezzenek az ejtő­ernyőzés fennmaradásához. az, ,idő múlt, de az al­kár^Ii^!Váncsis"kodók hiába kémleltek az eget, sem re­kei°nePet’- TV ci töei'nyŐSÖ- ket nem eszleltek közeledni a MMn ?IC1 repülőtéren ér­deklődtünk a látvány elírna radása blatt Szöllösi Józsel repülőtér-vezetőnél. — Sajnos több nehézség együttes hatása akadályozta meg az ugrást. Ma 10 óra­kor kaptam kézhez a repü­lőtér „alkalmasságának en­gedélyét” a Légügyi Főigaz­gatóságtól, amit egyik klub­tagunk személyesen hozott le Budapestről. Az AN—2 típusú repülőgépünknek nincs (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom