Észak-Magyarország, 1992. január (48. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-02 / 1. szám
N NAPILAPJA Jókedvűen búcsúztattuk az óesztendőt Megyerik városaiban már az óesztendő uitolsó délutánján ünnepi hangulat uralkodott, szóltak a dudák, a sípok, a legtöbb ember jókedvvel készülődött az éjszakai mulatságra, a virrasztásra, 1992 köszöntésére. Legfeljebb a kisebb települések vóLták csendesek, noha az ünnepi készülődés ott is „átrendezjte” az óév utolsó munkanapjának rendjét. A szombati nyitva tartás szeriint üzemelő boltok nagy forgalmat bonyolítottak, ámbár dél körül ,már hiába kerestünk például virslit Mis- kdlc belvárosában, még a leg nagy óbbnak számító Húsáruházban sem kaptunk, nekik is csak alig a megrendelt mennyiség felét szállította a húsipari vállalat. Estére azonban zavartalan ünnepi hangulat kerekedett megyeszerte. Amikor sötétedés után kiürültek az utcák, a szórakozóhelyeken, az otthonukban megkezdődött a szilveszteri mulatság, sok helyen hajnalig- Éjfélkor ösz- sze csendüli tiók a pezsgőspoharak, megszólaltak ismét a dudák, helyenként fel.röp*- penték a tűzijátékok fényei, és sajnos rengeteg petárda robbant. Üjév napjának napfényes reggelén, Miskolcon a legtöbben még aludtak, de amint haladt előre az óramutató, mind többen indultak útnak, hogy boldog új évet kívánjanak rokonaiknak, hozzátártozoitonalk, folytatódott az evészet, ivászat... Aminek egyébként voltak „károsultjai5’ is. — A miskolci központosított orvosi ügyeiét is meglehetősen nagy forgalmat bonyolított le — kaptuk a tájékoztaltáslt délelőtt dr. Fazekas István ügyeletestől. — Közlekedési baleset ugyan nem történt, ám sok volt az ittasan különböző sérüléseket szenvedett gyalogos, a szokásosnál is többen akartaik öngyilkosok lenni, sérüléseket okoztak a petárdák. Egyik A'ksózisolcán egy 11 éves aigányifiiú kezében robbant fél. Miközben telefonon beszélgettünk, már megtudtuk azt is, hogy Tiszalkeszinél történt az újév első közlekedési balesete: négyen sérültök meg, egyikük állapota súlyos. S nem ,tel't teljesen zavartalanul a szilveszteri éjszaka a Blaskovits utcai deto- xikáló állomáson sem: három felnőtt férfi és egy nő ön ez Árpád r + r ■ S ■■ ■■ . rr ■ újévi köszöntője került hozzájuk kezelésre, holtrészegen. A Miskolci Közlekedési Vállalat diszpécserszolgálatánál Fekete Lajos ügyeletestől azt tudtuk meg, hogy szilveszterkor mintegy hetven autóbusz- és tizenöt villamosvezető volt szolgálatban. — Valamennyien vállalták a munkáit — mondta. — A forgalom zavartalan volt, semmi rendellenesség nem történt. Éjszaka a 2-es, az 1-es és a Í4-es buszok vonalán rásegítő járatokat is beindítottunk, hogy a szil-' veszterezők mihamarabb hazajuthassanak Tapolcáról, vagy Lillafüredről, ahol például a Palotaszállóban rendeztek nagy szilveszteri mulatságot. (Folytatás a 2. oldalon) | Honfitársaim! Bar.átaim! Boldog új esztendőt kívánok valamennyiőtöknek! Boldog új esztendőt hazánk polgárainak, a nálunk menedéket találóknak, a szomszédos államokban élő és a távoli országokba szétszóródott magyarságnak, köztársaságunk minden barátjának, s a világ minden jóakaratú emberének! Békét kívánok az új esztendőben! Békét a világnak, Európának, legkivált szomszédainknak és önmagunknak. Békét és bizalmat népek, nemzetek, etnikumok között. Békét és bizalmat itthon, egymás között, mindazoknak, akiket a nézeteik, eltérő politikai szándékaik, vagy éppen az egyre növekvő társadalmi különbségek szembeállítanak egymással. Amikor immár több, mint egy éve hozzákezdtünk az új, demokratikus Magyarország építéséhez, egységesebben éreztünk és hittünk. Egységessé tett bennünket, amit elutasítottunk: a régi rendet, a nemzeti kiszolgáltatottságot, a szélmalomharcot, amellyel illúziókból próbáltunk valóságot teremteni. Hittünk egy Európához jobban illeszkedő Magyarországban, ahol a jogrend védőernyője alatt nemcsak a társadalom egésze, hanem az egyes ember is könnyebben boldogul. Ma, alig égy év múltén, szakadozik az egység és foszladozik a hit. Bundás indulatokkal támadnak egymásra a politikai erők, s olykor már a társadalmi indulatok is felpa- rázslanak, mert a szokatlan lemondás és nélkülözés bizalmatlanságot csihol, békétlenséget szül. Pedig nagy utat tettünk meg 1991-ben nagy célunk, a független demokratikus Magyarország felé, a sikeresebb gazdálkodást ígérő tulajdonviszonyok felé, s mindezt úgy, hogy hazánk a hétköznapok gondjai ellenére, e sok vihart megélt térség legszilárdabb országa maradt. 1991-ről följegyzi a történelem, hogy csaknem fél évszázad múltán, ebben az esztendőben hagyta el hazánkat az utolsó — lelkünk legmélyén mindig is megszállónak tartott — idegen katona, ekkor szűnt meg a Varsói Szerződés és a KGST, térségünk e két sajátos intézménye, melyek oly sokat emlegetett proletárinternacionalizmusa még leplezni is csak rosszul leplezte kiszolgáltatottságunkat. 1991-ről följegyzi a történelem, hogy csaknem fél évszázad múltán olyan törvényeket alkotott immár szabadon —és a szó valós értelmében — választott parlamentünk, amelyek révén a perifériáról közelebb kerültünk a középponthoz, a bennünk élő Európa- eszméhez. Arra azonban kevesen gondoltak, hogy eredményeinknek vagy sikereinknek ára van. Olykor nagyon is keserves ára. A társadalom legszélesebb rétegeit sújtó infláció és munkanélküliség, a szociális védettség csökkenése. És nyomukban olyan veszélyek járnak, mint a társadalmi ellentétek kiéleződése, a politikai indulatok elszabadulása, vagy éppenséggel a közbiztonság aggasztó romlása. Arra is talán csak kevesen gondoltak, hogy a meghatározó politikai erők sem képesek- ;-ui- r— _- -__i-'.zi----- — le mmel viszonyulni a társadalmi-politikai másvéleményhez. Sőt, történelmi küldetésük nem ritkán túlzott magabiztossággal vértezett tudatában, maguk is hozzájárulnak az ellentétek éleződéséhez. Vagy éppenséggel nem figyelnek eléggé rá, hogy még a legígéretesebb távlatok reményében is össze- roskadhatnak a jelen terhei alatt azok, akiknek a vállára mindig is a legnagyobb súlyt rakta a mindenkori történelem. Falun és városon egyaránt. A mindenkori milliókra, a bérből, fizetésből élőkre, nyugdíjasokra. Átalakulásunk legsúlyosabb terhét - s mind többet — ők (Folytatás a 2. oldalon) XLVIII. évfolyam, 1. szám 1992. január 2. Csütörtök Ára: 9,60 Ft a kormány nyilatkozata a költségvetésről Az Országgyűlés hosszas vitát és szavazási eljárást követően, az év utolsó napján elfogadta a Magyar Köztársaság 1992. évi állami költségvetéséről szóló törvényt. Ennek egyik fontos előzménye, hogy a költségvetés irányelveinek megismerése során a képviselők olyan lényeges információk birtokába juthattak, mint például a költségvetési hiány tervezett mértéke, illetőleg az egyes fejezetekre vonatkozó főbb adatok. Ezek megfelelő alapot nyújtottak a költség- vetési törvény későbbi vitájához. Kétségtelen, hogy a költségvetési törvényjavaslatot a kormány bizonyos időbeli késedelemmel terjesztette a ház elé, de az Országgyűlés napirendjén egyébként is számos olyan javaslat szerepelt, amelyek elfogadása széles társadalmi igényeket elégített ki, s amelyekről a költségvetést megelőzően kellett dönteni. A kormány álláspontja szerint mindezen előzmények nem indokolták az ellenzék részéről azoknak az obstrukciós eszközöknek az alkalmazását, amelyek csaknem meghiúsították a költségvetés időben történő elfogadását. Külön kiemelést érdemel az a tény, hogy 1991. december 30-ról 31-re virradóra, amikor a kormánykoalíciót alkotó pártok, valamint a függésén képviselők egy része az immár második éjszakán át tartó ülésezés folytatása mellett döntöttek, az'ellenzéki pártok frakciói távozik az ülésteremből. Két ellenzéki párt képvise- lőcsopnri.ia az éjszaka folyamán taár nem is vett részt a határozathozatalban. AZ 9r?zággyűlés folyamatos ülésezése hiányában minden kétséget kizáróan (folytatás a 2. oldalon) Elmaradt az ejtőernyősök bemutatója Látványos bemutatót ígért a Borsod Megyei Aeroklub ejtőernyős szakosztálya szilveszter napjára. Délelőtt 11 órára a miskolci műjégpályán, majd ezt követően 13 órakor a Városház téren szerettek volna célba ugrani, azzal a nem titkolt reménynyel, hogy újabb tagokat toboroznak a legbátrabbak sportjához és további szponzorokat szerezzenek az ejtőernyőzés fennmaradásához. az, ,idő múlt, de az alkár^Ii^!Váncsis"kodók hiába kémleltek az eget, sem rekei°nePet’- TV ci töei'nyŐSÖ- ket nem eszleltek közeledni a MMn ?IC1 repülőtéren érdeklődtünk a látvány elírna radása blatt Szöllösi Józsel repülőtér-vezetőnél. — Sajnos több nehézség együttes hatása akadályozta meg az ugrást. Ma 10 órakor kaptam kézhez a repülőtér „alkalmasságának engedélyét” a Légügyi Főigazgatóságtól, amit egyik klubtagunk személyesen hozott le Budapestről. Az AN—2 típusú repülőgépünknek nincs (Folytatás a 2. oldalon)