Észak-Magyarország, 1991. december (47. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-07 / 287. szám

1991. december 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Sportszerbörze December 12-én, csü­törtökön délután 3 és 6 óra között sportszerbörzét rendeznek Kazincbarcikán. Az esemény házigazdája az Irinyii Műszaiki Közép­iskola, a résztvevők a kis tornaiteremben (ez a régi főiskola épületében talál­ható) vehetik szemügyre a kínálatot. A szervezők szándéka szerint lehetőség nyílik téli sportfelszerelési ciklkek (sí, korcsolya sitb,...) adására, vételére, cseréjé­re, de kerékpárokat, te­niszezéshez szükséges esz­közöket, sportruházatot és sportcipőket is bevonnak az akcióba. Az autóval ér­kezők a belső udvarban parkolhatnak. Otpróba-útvonal A jövő hét végén ren­dezi meg a Trike a Bükk- ben az Olimpiai ötpróba túli túra akcióját. Elöljá­róban egy fontos tudniva­ló: azok az iskolák, ame­lyek szervezetten jelent­keznek az eseményre, ked­vezményes nevezési díjat fizetnek. Akik december 13-ig eljuttatják a szer­vezőkhöz a jelentkezést (65-111-es telefon, 11-04- es mellék), a 100 forint he­lyett csak 50 forintot kö­telesek fizetni. S ezek után arról, mi­lyen útvonalon túráznak a résztvevők. A .15 kilométe­res rövid program útvona­la: Chinoin — Csanyik­gerinc — Andokéit — Csó­kás — Kiaszásrét — Szele- ta-gerinc — Molnár-szikla — Csanyiki szanatórium. A 30 kilométeres túra főbb állomásai: Chinoin — Csa- nyik-gerinc — Andókút — Czeglédi-forrás — örvény- kő-lápa — Buzgóké — Od- vaskő — Mária-forrás — Szentlélek — Magoskő — Csókás — Kiaszásrét — Szeleta-gerimc — Chinoin — Csanyiki szanatórium. A szintidő 6, illetve 8 óra. Két döntő Los Angelesben A Nemzetközi Sakkszö­vetség (FIDE) érdekes dön­téssel zárta 62. kongresz- szusát Berlinben. A sport­ág történetében először a legközelebbi, tehát az 1993. évi egyéni világbajnoki döntőt egy helyszínen ren­dezik meg a férfiaknak és a nőknek. Két év múlva tehát a két címvédő, Garri Kaszparov és Xie Jun Los Angelesben ül asztalhoz ki­hívójával, akinek személye a világbajnoki versenyso­rozat végére derül ki. A FIDE berlini kong­resszusának idején 132-re növekedett a tagországok száma, miután a testület felvette a három balti köz­társaságot, Lettországot, Litvániát és Észtországot, valamint Madagaszkárt és az Elefántcsontpartot. Ami az örmény, grúz, szlovén és harvát szövetség felvé­teli kérelmét illeti, a FIDE ebben a kérdésben mind­addig nem dönt, amíg az érintett köztársaságok nem tisztázzák státuszúkat az ENSZ-szel. Sport ’91 A sportkedvelők és a gyűjtők olykor nem azért vesznek meg egy könyvet, mert a benne levő színvonalas íráso­kat akarják elolvasni, hanem csodálatos képeiért nyúlnak a zsebükbe. A Sport '91 című, a Magyar Olimpiai Bi­zottság kiadványa (vagy inkább művészi albuma) nem akármilyen élménnyel ajándékozza meg azokat, akik a kezükbe veszik. Szemtől szembe találhatják magukat a vi­lág legjobbjaival, a magyar élsportolókkal. A pillanat­képek örömökről és drámákról, soha vissza nem térő al­kalmakról „árulkodnak", nézegetésükhöz kényelmes ka­rosszék és csend kell, hiszen közben az „olvasó" is újra átéli a korábban talán már látottakat. A könyvet az évszaknak megfelelően, melegen aján­lom, karácsonyi ajándéknak is tökéletesen megteszi, bár sokakat az ára (592 forint) nyilván elriaszt. Jómagam igyekeztem, hogy a harmadik után a MOB negyedik ki­adványát is gyűjteményemben tudhassam! Fel is hívtam könyves ismerőseimet, hiszen a mű bemutatásakor el­mondták: gyakorlatilag elkeltnek tekinthető. Ehhez ké­pest nem akármilyen meglepetés: tele van vele Miskolc belvárosa, valamennyi utcai árusnál kapható, az „elkelt” tehát nem volt egyéb, mint figyelemfelhívó propaganda­fogás. Most, hogy átnéztem, nem csupán a ’91-es, hanem az előző három (gyakorlatilag egyaránt 350 oldalas) köny­vet), több gondolat jutott eszembe. Először: végre a ma­gyar sportkönyvkiadás is képes világszínvonalú művekre, már nem kell például olimpiai összefoglalókat a nyugati országokból beszerezni. Mivel a ’91-es előszóban (Cél­egyenesben . . .) a MOB elnöke azt írta, hogy „most is a magyar sportújságírás legjobbjai járultak hozzá a ki­advány sikeréhez", s kollégákról jót vagy semmit, némi­képpen félve kontrázom: a kiemelkedők mellett egyik-má­sik írás kissé magamutogató. Bizonyos értelemben a kifá­radás jeleit is észlelem: négy kiadvány, ugyanaz a szer­kesztési elv, tördelés, szinte ugyanazok a szerzők, vissza­térnek a témák, szóval minden hasonló. Talán jövőre, ilyenkor, amikor kezünkbe vesszük a '92-es művet, eqy formailag és tartalmában megújult albumot lapozgatunk majd. Schmitt Pált már idéztem, végezetül ismét megteszem. „Akiknek a korábbi kiadványok díszítik a könyvtárukat, láthatják, hogy a '88-as könyv arany borítóval, a köz­bülső három év kiadványa különböző színekben készült és szándékunk szerint az 1992-es könyvet ismét arany színű­nek tervezzük; aranynak kívülről, aranynak belülről." Mert olimpiát rendeznek Barcelonában. A MOB elnöke eddig ritkán tévedett. Talán ezúttal sem fog. K. T. Sportforum Miskolcon Miskolcon, a megyeháza dísztermében tegnap sport- fórumira került sor. Az igaz­gatók, testnevelők, sportve­zetők előtt dr. Németh Csa­ba, az OTSH főosztályveze­tője az iskolai testnevelés­ről; dr. Csider Tibor, az OTSH szaktanácsadója a gyógytestnevelésről; Lőrincz József, az OTSH főmunka­társa pedig a szabad idős sportról fejtette ki gondola­tait, majd a jelenlevők szek­cióülések keretében tanács­koztak. (Az elhangzottakra lapunkban visszatérünk.) Dr. Németh Csaba, az OTSH főosztályvezetője az iskolai test­nevelésről beszélt. Fotó: Fojtán László Józanitó pofonok, módosított terv Viád optimistán tekint a Jövőbe ELŐSZÓ. Üldögélünk, jó ideje beszélgetünk, s egyre inkább kavarognak bennem az érzelmek. Ahogy magya­ráz, ahogy érvel, ahogyan megvilágít dolgokat — mind­ez elismerésemet erősíti. Lá­tom rajta, érződik minden mondatából, hogy acélosab­bá vált meggyőződésében, helyrebillent önbizalma. Pedig roppant nehéz hetek, hónapok állnak mögötte. Többször jutott el addig a pontig, hogy bedobja a tö­rülközőt. A mindennapos sértegetések, az útszéli hang, a telefonok, s levelek, no és az együttes sikertelen szerep­lése „ösztönözte” erre, az ön­becsülés, az ambíció, s a klub vezetőinek marasztalá­sa viszont továbbra is a kis- padhoz „szögezte”. Vlád László most megint tele van tervekkel, bizakod­va tekint a jövőbe, szentül hiszi: sikerül a megkapasz­kodás. Ingathatnám persze rendíthetetlennek tűnő nyu­galmát, csitíthatnám lobo- gását — érvek sora kínálko­zik. Mégsem hűtöm lelkese­dését, mert..., ebben a mai magyar futballban senki nem lehet okos. És a Tatabánya, a Veszprém, a Rába ETO, de még a Haladás sem jobb a DVTK-nál! Akkor hát?!... KILENC + HAT. A diós­győriek két részre „osztot­ták” az őszi idényt. Kilenc fordulón keresztül pocsék teljesítményt nyújtottak, s ezt nemcsak a megszerzett 4 pont, sokkal inkább a har­matgyenge játék igazolta. Sorozatban jöttek a hibák, hátul és elől egyaránt sú­lyos bakik következtek be, ezekért „kamatos kamatot” kértek a vetélytársak. Vlád persze joggal mondja: kevés idő állt rendelkezésre, az osztályozó miatt késve lát­tak a felkészüléshez, a klub anyagi lehetőségei nem tet­ték lehetővé a táborozást, ráadásul a szabadságról túl­ságosan elégedetten tértek vissza a futballisták. A szak­vezető arról is nyíltan be­szél: ő sem tudta igazán, hogy erőt gyűjtsenek, vagy futószalagon játsszák a mér­kőzéseket? A kíváncsi druk­kerhad már a sikertelen pró­bafellépések alatt-közben- után „véleményt” nyilvání­tott — tovább nyirbálva ez­zel szakember és játékos amúgy is fogyóban levő ön­bizalmát. A sorozatban kapott pofo­nok arra végül jók voltak, hogy magához térítsék a tár­saságot. Kijózanodtak, las- san-lassan gyűlt az erő, saz utolsó hat összecsapáson már 6 pont jelezte a termést! Igazából ez az 540 perc győzte meg a trénert arról: a DVTK-nak helye van az élvonalban. Beszél arról, hogy rutinnal csak a légió­sok rendelkeztek, ám Gábor és Petcu késve, meglehető­sen alacsony fizikai szintről indult; Parhomenko és Szvisztun meg jobbára sérü­léseiket gyógyítgatták. Csizi megsérült, Lakatosra nem le­hetett számítani, Molnár könnyelműen „eltáncolta” az őszt, néhány ember helyét csak a hajrában sikerült megtalálni. Cigankov? Nos, minden megkérdezett szerint ötödik a külföldiek rangso­rában. Hozzáállásán, futball iránti viszonyán alapvetően változtatnia kell, mert jók az adottságai! Vládnak sok fejtörést okozott a Váczi- kérdés. A szurkolók egy ré­sze „isteníti”, ám a csatán- az ősszel képtelen volt megfe­lelni a vele szemben támasz­tott igényeknek. Körülmé­nyesnek bizonyult, az első osztály gyorsabb ritmusa rá­világított fogyatékosságaira. Nem tudott a csapatnak se­gíteni, műeséseivel fölösle­gesen borzolta a nézők ide­geit. VLÁD SZÁMOL. Az őszt nem zárta kieső helyen a DVTK — talán ez a 15 fe­jezet legértékesebb villaná­sa. A tervet persze módo­sítják Diósgyőrött, hiszen a 10—12. helyek valamelyiké­nek megszerzése mára elné­ző mosolyt fakaszt. Reális cél csakis a bentmaradás ki­harcolása lehet — akár osz­tályozó révén is. Később esetleg könnyebbé válhat az élet... Vlád oszt, szoroz, latolgat. Ügy gondolja: a nem éppen rózsás körülmé­nyek között, idegenben 3 pontot sikerült szerezni. Ha a tavaszi idényben ezt négy- re-ötre tudnák növelni!... Nyolc találkozót játszanak itthon, s amennyiben eze­ken összejönne 10—11 pont — sokan dőlhetnének hátra viszonylagos elégedettséggel székeiken. AJÁNLÁS. Az érvelés lo­gikus, a magyarázat ésszerű, bennem mégis berzenkedik a kisördög. Nem a roppant „meredek” tavaszi nyitány miatt, sokkalta inkább azért, mert a táblázat alján helyet foglalók valamennyi­en — a Dunántúl reprezen­tánsai. Az NB I-ben a „ke­leti végeket” — .egyedül a Diósgyőr képviseli. Tény: emberemlékezet óta nem köszönt el az első vo­naltól azonos bajnokság vé­gén két „nyugati” együttes. A piros-fehérek figyelmébe ajánlom, hogy hosszú, fá­rasztó, idegeket és fiziku­mot egyaránt próbára tevő menetelésre számítsanak. A pályán „csak” lejátsszák a mérkőzéseket — a fontos, húsbavágó kérdések azonban korántsem mindig a gyepen dőlnek el... Sajnos. Doros László Mlykolcotu ö 39-es Sxómú Általános Iskolában igen élénk at érdeklődés a külSnbőtő tan­folyamok iránt. A képen egy Önvédelmi gyakorlat látható az Öl Chi Chuan tao Kung Fu harcművészet! szakág repertoárjából. (A kép természetesen még a havazást megelőzően készült). ÉM sport Birkózás Ötödik a OVIK Miskolcon a DVTK csarno­kában tegnap els6 osztályú birkózó csapatbajnoki vissza­vágó mérkőzésre került sor. DVTK—üjpesti TE 21-16. A piros-fehérek közül Vígh A. (ellenfél nélkül) Kovács T., Balogh, Migléczi, Berecz és Repka győzött, míg Nyíri, La­katos (sérülés miatt nem állt ki), Kocsis és Szalontai Z. ve­reséget szenvedett. Az első összecsapáson, Bu­dapesten az UTE 20-18-ra dia­dalmaskodott, összesítésben te­hát a diósgyőriek 39-36 arány­ban harcolták ki az ötödik helyet. KOSÁRLABDA. A szombat­ra kiírt — lapunkban is kö­zölt — NB ix-es férfi bajnoki mérkőzésre nem kerül sor a miskolci egyetemi körcsarnok­ban, mert a MEAFC ellenfele — a Burgenland — visszalé­pett. ASZTALITENISZ. Miskol­con, a 34-es Számú Általános Iskolában (Kilián-dél, Könyves Kálmán utca) ma 8 óra 30-tól rendezik meg az általános is­kolás fiúk és leányok diák­olimpiáját. TEREMLABDARÜ GAS. A putnoki városi sportcsarnok­ban ma 9 órától kerül sor a téli teremkupa mérkőzéseire. Vasárnap 10-től pedig a Put­noki VSE—Rimaszombat (szlo­vák) találkozót tekinthetik meg az érdeklődök. SAKK. Matyó Kupa — vil­lámverseny, Mezőkövesd. A végeredmény: 1. Borsodtávhö SC II. 37,5, 2. Mezőkövesdi Munkás I. 34,5, 3. Füzesabo­nyi SC 33,5. Tábladijasok, 1. tábla: Kiss (Füzesabony). 2. tábla: Vanczák (Borsodtávhö II.), 3. tábla: Gál (Füzes­abony). 4. tábla: Sallai (Me­zőkövesd) . Labdarúgás, NB III. TISZA CSOPORT IFJÜSAGIAK ŐSZI VÉGEREDMÉNY 1. Edelény 7 8 _ 3 7-15 22 2. Kinizsi 11 — 4 36-16 22 3. MVSC 8 5 2 31-17 21 4. BÉVSC 8 2 5 41-20 18 5. Levelek 7 4 4 20-11 18 6. Nagyhalász 6 6 3 29-27 18 7. Özd 5 6 4 18-15 16 8. T.-újváros 7 2 6 25-25 16 9. B.-újváros 6 3 6 25-24 15 10. Karcag 5 3 7 32-44 13 11. Kisvárda 5 2 8 23-24 12 12. Mátészalka 4 4 7 26-31 12 13. T.-vasvári 4 2 9 22-28 10 14. H.-szoboszló 3 4 8 13-31 10 15. Szerencs 4 2 9 24-44 10 16. Rakamaz 3 1 11 22-52 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom