Észak-Magyarország, 1991. december (47. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-07 / 287. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1991. december 7., szombat Feledy Gyula rajza Dem/éfi István: Hiányzol Csak az óra csipkedi a csendet, a szekrény ropogtatja a lábát, és kuporog a sötét, örök időnek tűnik, hogy visszatérsz! 1 zmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm®. fü II rnmmmm Á é&émma tölgyfalevelek Mai változó, nehezülő vi­lágunkban gyakran hallha­tunk vezető emberektől va­lamilyen fontos kérdés tisz­tázása, megoldása helyett ho­mályos, kétértelmű nyilatko­zatot. Az ilyen bizonytalan­ságban hagyó beszédet, dön­tést szoktuk „dodonai” jel­zővel illetni. A jóslás, a jövendő „meg- idézése” szorosan hozzátarto­zott az ókori görögök, ró­maiak életéhez, gondolkozá­sához. Mielőtt valamilyen fontosabb vállalkozásba kezd­tek volna, valamelyik jós­dához fordultak, és az otta­ni papok, papnők „közremű­ködésével” kikérték az iste­nek tanácsát. Igen sok jósda volt Görögországban. Egyik helyen a papok áldozati ál­latok beleiből olvasták ki a jósigét. Másuitt a papnő bi­kavért ivott, vagy vizet Apol­lón kútjából, és úgy hirdet­te ki — többnyire versben — a jóslatot. Kút szolgált jós­helyül a Peloponnészosz északi partján fekvő Patrai városban is. Itt kötélen le­eresztettek egy tükröt a kút­ba, és ennek segítségével tu­dakolták meg a papnők Dé- métérnek, a gabona istennő­jének a tanácsait. A görög jóshelyek közül kétségkívül Delphoi és Do- dona volt a leghíresebb és ez a kettő bonyolította le a legnagyobb „forgalmat”, ami „üzleti szempontból sem volt megvetendő, hiszen a jöven­dőt tudakolok gazdag aján­dékokkal „honorálták” a jós- dák megnyilatkozásait. Delphoi a múzsáknak lakó­helyül szolgáló Parnasszosz- hegy déli lábánál feküdt. Romjait ma is felkeresik a turisták. Nemcsak görögök­nek, hanem rómaiaknak, sőt barbár fejedelmeknek, kirá­lyoknak is készséggel álltak szolgálatára jóslási „ügy­ben”. Itt Apollónnak volt a jósdája, s papnője, Püthia egy nyílás fölé helyezett há­romlábú széken, tripuszon ült, és a föld mélyéből áramló mérges gőzitől önkí­vületi állapotba kerülve, tö­redezett szavakban „közve­títette” Apollón üzenetét. A jósda papjai ezeket a rejté­lyes szavakat rendszerint ho­mályos, kétértelmű monda­tokká formálták. Kroiszosz lídiai uralkodónak például azt jósolták, mielőtt hadával megindult volna Kürosz per­zsa király ellen, hogyha át­kel a Halüsz-folyón, nagy birodalmat tesz majd tönk­re. így is történt. Kroiszosz bízva a jóslatban, átkelt a Fekete-tengerbe ömlő fo­lyón (ma Kizilirmak a ne­ve), de a perzsáktól veresé­get szenvedett, vagyis a sa­ját birodalmát tette tönkre. A legrégibb jóshely Dodo- na volt, Görögország észak- nyugati részén, Epirusz ma­gas hegyei között. Korunk­ra ennek is csak a romjai maradtak fenn. A mitológia szerint egyszer egy fekete galamb Dodonában egy tölgy­fára szállt. így jelezte Ze­usz, hogy Dodonát választot­ta jósdájának helyéül. Itt aztán a papnői a szénit tölgy­fák leveleinek susogását és a galambok turbékolását fi­gyelve, közölték az Olüm­posz urának tanácsát a jövő iránt kíváncsiskodókkal. Ter­mészetesen itt is kétértelmű jóslatok hangzottak el. Egy háborúba készülő fő­vezérnek például ezt a latin nyelvű üzenetet küldte Ze­usz, vagy ha úgy tetszik, Ju­piter: „Ibis, rediibis, nunqu- am per bella peribis”. Ma­gyarul: „El fogsz menni, vissza fogsz jönni, sohasem fogsz háborúban elpusztul­ni”. És amikor a fővezér a háborút elveszítve, maga is holtan maradt a csatatéren, szemére vetették a papnő­nek a hamis jóslatot, ő azt válaszolta, hogy a jóslat az igazait mondta, de az „ügy­fél” rosszul értelmezte, mert az elhangzott szavak közt a vesszőt nem jó helyre tette ki. A jóslat — a papnő sze­rint — a helyes központozás alkalmazásával, így hang­zik: „Ibis, redibis riunquam, per bella peribds”, vagyis: „El fogsz menni, sohasem fogsz visszatérni, háborúban fogsz elpusztulni”. (h. j.) Rémület az utakon Július 24-én este kilenc óraikor Herczeg Imre busz­vezető Vénékre ment ki já­ratba. A Duna felett fényes fénygömlböt pillantott meg. Először azt hitte, íhogy a Holdat látja, de mint később kiderült, az a másik oldalon volt. Éjifél után isimét ugyan­ezen az útszalkaszon közle­kedett, amikor Vénektől két kilométernyiiire egy fényes szempárt pillantott meg. Egyedül volt. Utasai ékkor már régen kiszálltaik. A fé­nyességről először azt hitte, hogy rólka. Egyszer csak az úttest közepén egy 120—130 centiméter magas alakot pil­lantott meg, amely terpesz- állásban állt, keze hosszabb volt, mint alsó végtagja. A lény szeméből erős vörös fény sugárzott. Ettől a perc­től már semmire sem em­lékszik, úgy érzi, mintha csaik két perc lett volna mindez, de mint később ki­derült, fél tizenkettő helyett negyed egylkor ért haza. Egy fél óra kiesett az életéből. Az eset után több napig vö­rösök voltak a szemei, mint­ha egész nap pajzs nélküli hegesztőd volna. Amikor napra ment, majd megőrült a fájdalomtól. Szeme égett, feje egy héten át őrülete- sen fájt. Gyógyszert sem szedhetett, mivel az orvos megtiltotta, nehogy problé­ma legyen. Az orvosi vizs­gálaton mindent rendben ta­lálták. Menték hozzá amatőr csillagászok i-s, ákilk egyér­telmű suigárszennyezettséget állapítottak meg azoknál a ruhadarabjainál, melyeket azon az éjszakán viselt. Herczeg Imrénél legalább három hónapba telt, míg végre visszatért valamelyest az életkedve. Már egy éve, de a régi rosszüllétök még mindig előjönnek, hirtelen kivörösödik a szeme, vagy elkezd fájni a feje. Lassan már alig lesz hely az orvo­si papírdkna'k, melyék azt tanúsítják, hogy a belgyó­gyászati, a szemészeti, az ideggyógyászati vizsgálatok eredményei mind negatívak. Még artkefalQgráfiai vizsgá­latra is elküldték, hátha va­lami változást ki tudnak mutatni az agyban. Az ered­mény mindig negatív. — Az a legkülönösebb, — pamaszikodiik Herczeg Im­re —, hogy néha véres sze­mekkel 'kelék fel, de ami­kor elindulok munkába, egy csapásra minden bajom megszűnik. Kitisztul a sze­mem, vlissziajön a kedvem. A mai napig is történnek furcsa dolgok a faluban. A templom felett éjszakánként vagy hajnalban szivar alakú fényt látnak. Csak egy hely­ben lebeg, vagy ide-oda in­gázik. A buszsofőr fia is lá­tott egy ilyet tavaly Októ­berben, amikor a haverjá­val biciklizett. Két órahosz- szat figyelték meg a fényes jelenséget. Két hónapja pe­dig Herczegné hajnali négy­kor látott fényeiket feltűnni a templom ,felett. A faluban senki sem szólt az esemény­ről. Talán mégsem látták volna a többiek? Vagy csak nem szólnak róla? — Ha erről kérdik, miért nem próbálja meg a hipnó­zist, ami kideríthetné, mi is történt abban az elveszett fényiben — faggatom az egykor mindig derűs busz­sofőrt. — Már voltam szakorvos­nál Resten, aki vállalkozna erre — mondja. — De egy­re jobban félek alttól, hogy felbolydul minden. Előbb- utóhb azonban biztosan rá­szánom .magam. Ufó kísért haza egy Mer­cedes kamiont 199.1. szep­tember 28-án, hajnaliban. A szécsényfálusi Bartus Zoltán és a salgótarjáni Magyar István Szalimátercsnél fél 4- kor vették észre, hogy egy télihdld nagyságú, csészealj formájú, erős fényit kibocsá­tó tárgy követi hangtalanul a kamiont. Nyugtalanította őket a jelenség, ami igen kitartóan továbbra is szoro­san a nyomukban volt. Százihúszas tempóra 'kapcsol­va próbáltak menekülni. De mindhiába. Karancsságra ér­ve már nagyon féltek. Itt bezörgették egy .ismerős csa­ládhoz, alklik szeméből a lát­ványtól pillanatok alatt ki­men t az álom. A következő falu Endirefalva volt. Egy busszal Pécsre induló toirán- dulócsoport mellett álltaik meg a pihenőben. A kirán­dulók is .megcsodálhatták az égd tüneményt, ami a ka- mionosokkal együtt szintén pihenőt tartott, csaik „oda- fönt”. A néheze -még ezután következett, amikor a ka- mionosolknalk egyedül kellett folytatni az útjukat, a fény­lő objektum kíséretében. Végre hazaérték özéosényfa- lüba. Csakhogy a faluban szűkek az ,utcák, és nem le­hetet beállnii a ház elé a kocsival, hanem ott kellett hagyni a főtéren. Gyalogol­ták hazáig négyszáz métert. A rettegés pillanatai követ­kezték. Minden másodperc örökkévalóságnak tűnt. A ház körül csend és nyuga­lom honolt. A ,két kaimionos az ablakon mászott be, .gon­dolván, hátha szem elől té­veszti őket a ház mögött az égbolton lebegő nagy fé­nyesség. .Felesleges volt ez a nagy óvatosság, s hiába sö­tétítették be a lakást, zöld fénycsáva jelent meg a szo­bában. Néhány .másodperccel későihb a tévé képernyőjén zöld csikóik vibráltak. A fé­lelem lett úrrá mindenkin. De hát mi történik? Nincs magyarázat .semmire. A kör­nyék kutyái vósztjóslóan vo- nyítottalk, de Bairtuséfcé meg se nyikkamt. A következő piillam atban a legkisebbik gyerék két szempárhoz ha­sonlatos valamit látott az ablakban, és nyomban fel­kiáltott: — Valaki néz be az ab­lakon! A lakásban rettegő emberek .végül ,is azt látták, hogy a fényes tárgy szivar alakúvá változik, maj-d .mel­lette -két oldalon két kisebb fény jele milk .meg, majd ösz- szeolvadinalk a középső tárgy- gyat, és a jelenség — végle­gesen — hatalmas sebesség­gel eltűnik. Hk'ko.r ,már reg­gel fi óra 215 percet .mutatott az óra. Végre vége lett a három órán keresztül tartó rettegésnék. Vasné (Tana Judit HT Press Giovanni Pascoli A Télapó Jön fáradtan a Télapó a hegyekből sötét éjjel. Megérkezik dühödt széllel, jég, zúzmara és hull a hó. Jön fáradtan a Télapó. Kezét mellén összefonta, hóból van a köpenyege, a palástja a tél jege, hangja a szél, szavát ontja. Kezét mellén összefonta. Jő, jödögél halkan egyre gazdag házhoz és viskóhoz, látni akar, érne szóhoz, messze menve s közeledve. Halkan egyre, halkan egyre. Mi van ott a gazdag házban? Csoszogás kél, hangzik könnyen, néma minden éjbe döbben, megy a lámpa sugárzásban. Mi van ott a gazdag házban? Nézi, nézi... három ágy van, három gyermek álmot kószál, néz és néz... a kandallónál szép cipők ott állnak hárman. Három cipő s három ágy van. Lámpa lobban, száll a mélybe, lépcsők arra, hogy recsegnek: Lámpa-fények fenn remegnek, függöny rebben ütemére. Vajh’, ki megy fel, s száll a mélybe? Ajándékkal anya jött le, felmegy im a mosolyával. Lámpafény az arcra rávall, mint templom-fénytől fürösztve. Ajándékkal anya jött le. Az ablaknál hirt szakajtó Télapó már messze tér el. Elmegy az északi széllel, az úton megy, rásóhajt ó, minden ablak, minden ajtó. De mi van a házikóban? Hosszú sóhaj száll rekedten. Jánosbogár-szikra lebben a tűzhelyen elhalóban. De mi van a házikóban? Néz csak és néz ... három matrac, három gyermek mély alvásban. Hol a szén s a hunyt parázs van, három cipő, épp hogy tart az. Három cipő ... három matrac. Az anya fon, éji kor van, sóhajtozva és zokogva, olykor néz a szeme odva, ó, a három cipő sorban ... Virraszt és fon, zokog zordan. A Télapó látja s hallja; a hegyre fut, itt a hajnal. Az az anya sír nagy bajjal: gyermekei nincsét vallja. A Télapó látja s hallja. A Télapó hegyen állva látja, amit ott lenn látott: van, aki sír, s van vidám ott. Felhő száll a homlokára, mig néz fehér hegyen állva. Tusnády László fordítása fecske Csaba: Pengeél Az öngyilkosság az élet vészkijárata. Olyan könnyen belátjuk a mások hibáit. A saját gyerekünkben talán az a legelviselhetetlenebb, hogy olyan ijesztően hasonlít ránk. Művészet nélkül lehet élni, legföljebb nem érdemes. Kifelé menet ne kopogtass az ajtón I A szüzesség nagyon szép erény. A mások esetében. Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel, de leg­alább olyan kemény legyen. Minden szülő nehezen boldogul a gyermekével, viszont ezt a gyerekek is elmondhatják a szülőkről. Az, hogy milyen kocsid van, tőled függ, hogy milyen feleséged, a szerencsétől, ám az, hogy milyen gyereked, kizárólag másoktól. Milyen kár, hogy az utolsó cigarettánk fogy el utoljára, különben sok bosszúságtól menekülhetnénk meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom