Észak-Magyarország, 1991. december (47. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-07 / 287. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 12 1991. december 7., szombat Feledy Gyula rajza Dem/éfi István: Hiányzol Csak az óra csipkedi a csendet, a szekrény ropogtatja a lábát, és kuporog a sötét, örök időnek tűnik, hogy visszatérsz! 1 zmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm®. fü II rnmmmm Á é&émma tölgyfalevelek Mai változó, nehezülő világunkban gyakran hallhatunk vezető emberektől valamilyen fontos kérdés tisztázása, megoldása helyett homályos, kétértelmű nyilatkozatot. Az ilyen bizonytalanságban hagyó beszédet, döntést szoktuk „dodonai” jelzővel illetni. A jóslás, a jövendő „meg- idézése” szorosan hozzátartozott az ókori görögök, rómaiak életéhez, gondolkozásához. Mielőtt valamilyen fontosabb vállalkozásba kezdtek volna, valamelyik jósdához fordultak, és az ottani papok, papnők „közreműködésével” kikérték az istenek tanácsát. Igen sok jósda volt Görögországban. Egyik helyen a papok áldozati állatok beleiből olvasták ki a jósigét. Másuitt a papnő bikavért ivott, vagy vizet Apollón kútjából, és úgy hirdette ki — többnyire versben — a jóslatot. Kút szolgált jóshelyül a Peloponnészosz északi partján fekvő Patrai városban is. Itt kötélen leeresztettek egy tükröt a kútba, és ennek segítségével tudakolták meg a papnők Dé- métérnek, a gabona istennőjének a tanácsait. A görög jóshelyek közül kétségkívül Delphoi és Do- dona volt a leghíresebb és ez a kettő bonyolította le a legnagyobb „forgalmat”, ami „üzleti szempontból sem volt megvetendő, hiszen a jövendőt tudakolok gazdag ajándékokkal „honorálták” a jós- dák megnyilatkozásait. Delphoi a múzsáknak lakóhelyül szolgáló Parnasszosz- hegy déli lábánál feküdt. Romjait ma is felkeresik a turisták. Nemcsak görögöknek, hanem rómaiaknak, sőt barbár fejedelmeknek, királyoknak is készséggel álltak szolgálatára jóslási „ügyben”. Itt Apollónnak volt a jósdája, s papnője, Püthia egy nyílás fölé helyezett háromlábú széken, tripuszon ült, és a föld mélyéből áramló mérges gőzitől önkívületi állapotba kerülve, töredezett szavakban „közvetítette” Apollón üzenetét. A jósda papjai ezeket a rejtélyes szavakat rendszerint homályos, kétértelmű mondatokká formálták. Kroiszosz lídiai uralkodónak például azt jósolták, mielőtt hadával megindult volna Kürosz perzsa király ellen, hogyha átkel a Halüsz-folyón, nagy birodalmat tesz majd tönkre. így is történt. Kroiszosz bízva a jóslatban, átkelt a Fekete-tengerbe ömlő folyón (ma Kizilirmak a neve), de a perzsáktól vereséget szenvedett, vagyis a saját birodalmát tette tönkre. A legrégibb jóshely Dodo- na volt, Görögország észak- nyugati részén, Epirusz magas hegyei között. Korunkra ennek is csak a romjai maradtak fenn. A mitológia szerint egyszer egy fekete galamb Dodonában egy tölgyfára szállt. így jelezte Zeusz, hogy Dodonát választotta jósdájának helyéül. Itt aztán a papnői a szénit tölgyfák leveleinek susogását és a galambok turbékolását figyelve, közölték az Olümposz urának tanácsát a jövő iránt kíváncsiskodókkal. Természetesen itt is kétértelmű jóslatok hangzottak el. Egy háborúba készülő fővezérnek például ezt a latin nyelvű üzenetet küldte Zeusz, vagy ha úgy tetszik, Jupiter: „Ibis, rediibis, nunqu- am per bella peribis”. Magyarul: „El fogsz menni, vissza fogsz jönni, sohasem fogsz háborúban elpusztulni”. És amikor a fővezér a háborút elveszítve, maga is holtan maradt a csatatéren, szemére vetették a papnőnek a hamis jóslatot, ő azt válaszolta, hogy a jóslat az igazait mondta, de az „ügyfél” rosszul értelmezte, mert az elhangzott szavak közt a vesszőt nem jó helyre tette ki. A jóslat — a papnő szerint — a helyes központozás alkalmazásával, így hangzik: „Ibis, redibis riunquam, per bella peribds”, vagyis: „El fogsz menni, sohasem fogsz visszatérni, háborúban fogsz elpusztulni”. (h. j.) Rémület az utakon Július 24-én este kilenc óraikor Herczeg Imre buszvezető Vénékre ment ki járatba. A Duna felett fényes fénygömlböt pillantott meg. Először azt hitte, íhogy a Holdat látja, de mint később kiderült, az a másik oldalon volt. Éjifél után isimét ugyanezen az útszalkaszon közlekedett, amikor Vénektől két kilométernyiiire egy fényes szempárt pillantott meg. Egyedül volt. Utasai ékkor már régen kiszálltaik. A fényességről először azt hitte, hogy rólka. Egyszer csak az úttest közepén egy 120—130 centiméter magas alakot pillantott meg, amely terpesz- állásban állt, keze hosszabb volt, mint alsó végtagja. A lény szeméből erős vörös fény sugárzott. Ettől a perctől már semmire sem emlékszik, úgy érzi, mintha csaik két perc lett volna mindez, de mint később kiderült, fél tizenkettő helyett negyed egylkor ért haza. Egy fél óra kiesett az életéből. Az eset után több napig vörösök voltak a szemei, mintha egész nap pajzs nélküli hegesztőd volna. Amikor napra ment, majd megőrült a fájdalomtól. Szeme égett, feje egy héten át őrülete- sen fájt. Gyógyszert sem szedhetett, mivel az orvos megtiltotta, nehogy probléma legyen. Az orvosi vizsgálaton mindent rendben találták. Menték hozzá amatőr csillagászok i-s, ákilk egyértelmű suigárszennyezettséget állapítottak meg azoknál a ruhadarabjainál, melyeket azon az éjszakán viselt. Herczeg Imrénél legalább három hónapba telt, míg végre visszatért valamelyest az életkedve. Már egy éve, de a régi rosszüllétök még mindig előjönnek, hirtelen kivörösödik a szeme, vagy elkezd fájni a feje. Lassan már alig lesz hely az orvosi papírdkna'k, melyék azt tanúsítják, hogy a belgyógyászati, a szemészeti, az ideggyógyászati vizsgálatok eredményei mind negatívak. Még artkefalQgráfiai vizsgálatra is elküldték, hátha valami változást ki tudnak mutatni az agyban. Az eredmény mindig negatív. — Az a legkülönösebb, — pamaszikodiik Herczeg Imre —, hogy néha véres szemekkel 'kelék fel, de amikor elindulok munkába, egy csapásra minden bajom megszűnik. Kitisztul a szemem, vlissziajön a kedvem. A mai napig is történnek furcsa dolgok a faluban. A templom felett éjszakánként vagy hajnalban szivar alakú fényt látnak. Csak egy helyben lebeg, vagy ide-oda ingázik. A buszsofőr fia is látott egy ilyet tavaly Októberben, amikor a haverjával biciklizett. Két órahosz- szat figyelték meg a fényes jelenséget. Két hónapja pedig Herczegné hajnali négykor látott fényeiket feltűnni a templom ,felett. A faluban senki sem szólt az eseményről. Talán mégsem látták volna a többiek? Vagy csak nem szólnak róla? — Ha erről kérdik, miért nem próbálja meg a hipnózist, ami kideríthetné, mi is történt abban az elveszett fényiben — faggatom az egykor mindig derűs buszsofőrt. — Már voltam szakorvosnál Resten, aki vállalkozna erre — mondja. — De egyre jobban félek alttól, hogy felbolydul minden. Előbb- utóhb azonban biztosan rászánom .magam. Ufó kísért haza egy Mercedes kamiont 199.1. szeptember 28-án, hajnaliban. A szécsényfálusi Bartus Zoltán és a salgótarjáni Magyar István Szalimátercsnél fél 4- kor vették észre, hogy egy télihdld nagyságú, csészealj formájú, erős fényit kibocsátó tárgy követi hangtalanul a kamiont. Nyugtalanította őket a jelenség, ami igen kitartóan továbbra is szorosan a nyomukban volt. Százihúszas tempóra 'kapcsolva próbáltak menekülni. De mindhiába. Karancsságra érve már nagyon féltek. Itt bezörgették egy .ismerős családhoz, alklik szeméből a látványtól pillanatok alatt kimen t az álom. A következő falu Endirefalva volt. Egy busszal Pécsre induló toirán- dulócsoport mellett álltaik meg a pihenőben. A kirándulók is .megcsodálhatták az égd tüneményt, ami a ka- mionosokkal együtt szintén pihenőt tartott, csaik „oda- fönt”. A néheze -még ezután következett, amikor a ka- mionosolknalk egyedül kellett folytatni az útjukat, a fénylő objektum kíséretében. Végre hazaérték özéosényfa- lüba. Csakhogy a faluban szűkek az ,utcák, és nem lehetet beállnii a ház elé a kocsival, hanem ott kellett hagyni a főtéren. Gyalogolták hazáig négyszáz métert. A rettegés pillanatai következték. Minden másodperc örökkévalóságnak tűnt. A ház körül csend és nyugalom honolt. A ,két kaimionos az ablakon mászott be, .gondolván, hátha szem elől téveszti őket a ház mögött az égbolton lebegő nagy fényesség. .Felesleges volt ez a nagy óvatosság, s hiába sötétítették be a lakást, zöld fénycsáva jelent meg a szobában. Néhány .másodperccel későihb a tévé képernyőjén zöld csikóik vibráltak. A félelem lett úrrá mindenkin. De hát mi történik? Nincs magyarázat .semmire. A környék kutyái vósztjóslóan vo- nyítottalk, de Bairtuséfcé meg se nyikkamt. A következő piillam atban a legkisebbik gyerék két szempárhoz hasonlatos valamit látott az ablakban, és nyomban felkiáltott: — Valaki néz be az ablakon! A lakásban rettegő emberek .végül ,is azt látták, hogy a fényes tárgy szivar alakúvá változik, maj-d .mellette -két oldalon két kisebb fény jele milk .meg, majd ösz- szeolvadinalk a középső tárgy- gyat, és a jelenség — véglegesen — hatalmas sebességgel eltűnik. Hk'ko.r ,már reggel fi óra 215 percet .mutatott az óra. Végre vége lett a három órán keresztül tartó rettegésnék. Vasné (Tana Judit HT Press Giovanni Pascoli A Télapó Jön fáradtan a Télapó a hegyekből sötét éjjel. Megérkezik dühödt széllel, jég, zúzmara és hull a hó. Jön fáradtan a Télapó. Kezét mellén összefonta, hóból van a köpenyege, a palástja a tél jege, hangja a szél, szavát ontja. Kezét mellén összefonta. Jő, jödögél halkan egyre gazdag házhoz és viskóhoz, látni akar, érne szóhoz, messze menve s közeledve. Halkan egyre, halkan egyre. Mi van ott a gazdag házban? Csoszogás kél, hangzik könnyen, néma minden éjbe döbben, megy a lámpa sugárzásban. Mi van ott a gazdag házban? Nézi, nézi... három ágy van, három gyermek álmot kószál, néz és néz... a kandallónál szép cipők ott állnak hárman. Három cipő s három ágy van. Lámpa lobban, száll a mélybe, lépcsők arra, hogy recsegnek: Lámpa-fények fenn remegnek, függöny rebben ütemére. Vajh’, ki megy fel, s száll a mélybe? Ajándékkal anya jött le, felmegy im a mosolyával. Lámpafény az arcra rávall, mint templom-fénytől fürösztve. Ajándékkal anya jött le. Az ablaknál hirt szakajtó Télapó már messze tér el. Elmegy az északi széllel, az úton megy, rásóhajt ó, minden ablak, minden ajtó. De mi van a házikóban? Hosszú sóhaj száll rekedten. Jánosbogár-szikra lebben a tűzhelyen elhalóban. De mi van a házikóban? Néz csak és néz ... három matrac, három gyermek mély alvásban. Hol a szén s a hunyt parázs van, három cipő, épp hogy tart az. Három cipő ... három matrac. Az anya fon, éji kor van, sóhajtozva és zokogva, olykor néz a szeme odva, ó, a három cipő sorban ... Virraszt és fon, zokog zordan. A Télapó látja s hallja; a hegyre fut, itt a hajnal. Az az anya sír nagy bajjal: gyermekei nincsét vallja. A Télapó látja s hallja. A Télapó hegyen állva látja, amit ott lenn látott: van, aki sír, s van vidám ott. Felhő száll a homlokára, mig néz fehér hegyen állva. Tusnády László fordítása fecske Csaba: Pengeél Az öngyilkosság az élet vészkijárata. Olyan könnyen belátjuk a mások hibáit. A saját gyerekünkben talán az a legelviselhetetlenebb, hogy olyan ijesztően hasonlít ránk. Művészet nélkül lehet élni, legföljebb nem érdemes. Kifelé menet ne kopogtass az ajtón I A szüzesség nagyon szép erény. A mások esetében. Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel, de legalább olyan kemény legyen. Minden szülő nehezen boldogul a gyermekével, viszont ezt a gyerekek is elmondhatják a szülőkről. Az, hogy milyen kocsid van, tőled függ, hogy milyen feleséged, a szerencsétől, ám az, hogy milyen gyereked, kizárólag másoktól. Milyen kár, hogy az utolsó cigarettánk fogy el utoljára, különben sok bosszúságtól menekülhetnénk meg.