Észak-Magyarország, 1991. december (47. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-07 / 287. szám

1991. december 7., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Jogállamiság — a bíróság szemüvegével nézve Ai eselheidei tábor kerítése. Papp László festménye. Nyugatosok, 1944-1991 Magyarok a nyugati hadifogolytáborokban, a második világháború után V. Jó ideje, mind gyakrab­ban hallunk, olvasunk, be­szélünk a jogállamiságról, ami egyébként a laikus ál­lampolgár számára rpegfog- hatatlan valami, ám ennek ellenére, valamilyen módon akarva-akaratlan részesé­vé, alanyává válik, egysze­rűen azért, mert egy létező és nemcsak deklarált jogál­lamban az élet minősége változik meg. Kiteljesedhet a demokrácia, amelyben az állampolgárt az állam, a mindenkori hatalom túlha- talmával szemben megvédi a jog. Ez az, amit — mint fentebb említettünk — az állampolgár érzékel majd, de mit jelent a jogállamiság a gyakorlatban, úgymond a bíróságok szemüvegén ke­resztül nézve. Erről beszél­gettünk dr. Sarkadi Sándor­ral, a Borsod-Abaúj-Zemp- lén Megyei Bíróság elnöké­vel. — Nemcsak a cégbíróság és a gazdasági bíráskodás feladatai növekedtek meg — mondja dr. Sarkadi Sándor —, más területeken is igen jelentős feladat- és hatás­körbővülésekkel kell szá­molnunk. Ami például a büntetőjogi területet illeti, az ügyek tömege zúdul a bíróságokra, de a csúcs a jövő év közepére, végére várható, akkor tetőzik ugyanis a bűnözési hullám Persze, ezt pontosan nem le­het prognosztizálni, de mi már annak is örülnénk, ha a csúcs megállna ott, ahol a jóslások szerint a jövő év­ben megáll. — Ha megáll. A gazdaság milyensége, a válsághelyzet, az elszegényedés, a munkanélküli­ség és a bűnözés növekedése ugyanis nem választható el egymástól. — így igaz. De azért jó, ha optimisták vagyunk. Mi­ért ne hinnénk azoknak, akik azt mondják, jósolják, hogy a gazdaságban a jövő év végére, vagy 1993-ra fel­lendülés következik be. De addig is, nekünk olyan fel­adataink vannak, amelyek szinte megoldhatatlanok a bíróság jelenlegi helyzeté­ben. Sajnos, nem valósult meg az, hogy a bíróságok a működésükhöz szükséges fel­tételeket is megkapják a rendszerváltás kapcsán. Volt egy olyan kormányhatározat, amelyet egyébként még a Németh-kormány hozott, amely szerint a hajdani párt- és munkásőrépületeket elsősorban igazságügyi, egészségügyi, és oktatási cé­lokra kell hasznosítani. Ez elsősorban a vidéki váro­sokban megtörtént, de pél­dául Miskolcon, a Borsod Megyei Bíróság csak itt, a harmadik emelet egy részét kapta meg, ahol a cégbíró­ság és a gazdasági kollégi­um is működik. Megkaptuk a lehetőséget a kormánytól a létszámfejlesztésre, de he­lyiségek hiányában nincse­nek meg a működés jó fel­tételei. Ott tartunk, hogy polgári és munkaügyi bíró­sági tárgyalásokat a bírák kénytelenek a dolgozószo­bájukban lefolytatni. Hát ennyit a tárgyi feltételekről. A személyi feltételeket min­denképpen megpróbáljuk biztosítani. Miskolcon a Vá­rosi Bíróságra a meglévő tíz mellé, további tíz bünte­tőbíró kellene ahhoz, hogy az ügyeket mihamarabb fel tudjuk dolgozni... így csak azokat az ügyeket tárgyal­juk, amelyek a törvénynél fogva soronkívüliséget él­veznek, vagy ahol előzetes letartóztatásban vannak az elkövetők, a gyanúsítottak. Sajnos, minden más ügyet félre kell tennünk. Ami pe­dig a rendszerváltással együttjáró feladatbővülést illeti, az az új büntetőtör­vénykönyv várható változá­saival kapcsolatos. Elestek ugyanis azok a régi, társa­dalmi tulajdon elleni bűn­cselekményi kategóriák, amelyek a régi rendszerhez kötődtek. Most jönnek vi­szont az újak, amelyeknek talaja a kialakulóban lévő gazdaság: az adócsalások, csődbűntettek, valamint a gazdálkodással kapcsolatos könyvelési, könyvviteli, el­számolási visszaélések, tör­vényszegések. — Volt-e már erre az elmúlt másfél évben precedens a bírói gyakorlatban? — Ezeknek a felderítése tulajdonképpen meg sem kezdődött, s ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, az említett bűncselekményeket még csak most kezdik elkö- vetgetni. Olyan szintre, ami­kor már érdemes üldözni, csak a következő év dereká­ra jutunk el, mert addigra kristályosodnak ki a bűnö­zés útjai az új gazdaságban. De erre is fel kell készül­ni, s már most tartok attól, hogyan fognak ezekkel meg­birkózni a büntetőbírák. A bírák ugyanis azt a bünte­tőjogot tanulták, ami már az 1875-ös kódexben megfo­galmazódott, de nem tanul­ták az 1930-as évekbeli csődjogot. Tehát, hogyan fogják a bírák megérteni azt, hogy melyik az a vál­lalat, cég, amelyik csődhely­zetben van, és mikor követ­kezik be az a bűncselek­mény, hogy a csődhelyzet­ben lévő vállalat nem jelen­tette be csődjét. — Tehát, ha jól értem, a nö­vekvő bűnözés következtében a bírák gőzerővel dolgoznak, de csak a sürgős ügyekre van energia. Hiányzik a feltételrend­szer, ügyek halmozódnak, ki- sebb-nagyobb bűncselekmények elkövetői élik világukat, miköz­ben újabbakat követnek el. Erre aztán úgy reagál a társa­dalom. hogy a bíróságokat, az ítélkezési gyakorlatot kritizálja. — Pontosan így van. Vi­tathatatlan. hogy az elmúlt másfél évben intézkedések történtek, amelyek az egész bírósági szervezet- és felté­telrendszer javítását szolgál­ják. Megjelent a bírói füg­getlenséget elősegítő, vala­mint a bíróságokra vonatko­zó új előmeneteli és bér­rendszer; módosították a bí­rósági szervezeti törvényt, ami úgyszintén a bírói füg­getlenség irányába hat. Csak az a baj, hogy az egész igazságszolgáltatási appará­tust az elmúlt negyven év alatt tudatosan, vagy ha­nyagságból, úgymond: visz- szafejlesztették. És ezt az apparátust másfél év alatt nem lehet úgy helyrehozni, hogy maradéktalanul megfe­leljen az alapvető igazság­szolgáltatási feladatoknak; plusz még azoknak is, ame­lyeket az új rendszer a bí­róságok nyakába zúdít. — A rendszerváltással sok minden együtt jár a társada­lomban, így a bíróságokon is. Tapasztalható-e például félelem a bírói testületben, gondolok itt egyebek között a Zétényi— Takács-féle törvényre. Egyálta­lán: biztonságban érzik-e ma­gukat a bírák? — A valóságot mondom. Hallomásból és tényekből is tudom, az ország egyes ré­szein előfordult, hogy a bí­rókkal szemben fenyegetést, erőszakot alkalmaztak. Hogy jó időben mondjam, nálunk ilyenre nem került sor. Ér­zékelhető viszont félelem, feszültség a bírákban. — Elnök úr. Nem elsősorban a fizikai tettlegcsségtől való fé­lelemre gondoltam ... — Nem félelem, inkább bizonyos tartózkodás érzé­kelhető. Tudniillik, bíróink­nak a B-listázásokról, a meghurcolásokról, a kitelepí­tésekről nincsenek közvet­len tapasztalataik. Ehhez túlságosan fiatalok. És nem is érzik ennek veszélyét. S hogy a meghurcolás, a le­számolás ma Magyarorszá­gon egyáltalán bekövetkez­het, az hihetetlennek tűnik számukra, és nem is veszik komolyan. Bíróink a politi­kától való függetlenségüket féltik, amelyet egyébként deklarál az alkotmány, s mely függetlenség ma min­den kétséget kizárólag léte­zik. — Sokak szerint a kárpótlás további perek tömegét szaba­dítja majd a bíróságokra . . . — A kárpótlási hivatalok által elbírált igények má­sodfokon támadhatóak lesz­nek a bíróságon. Tehát' aki nincs megelégedve a kárpót­lási hivatal határozatával, az keresettel a bíróságokhoz fordulhat. Márpedig az a tapasztalat; aki egyszer el­szánta magát arra, hogy kárpótlási igényt terjeszt elő, annak már semmi nem drága. Vélhetően majdnem annyi peres ügyünk lesz eb­ből, mint ahány a benyúj­tott kárpótlási igények szá­ma. De egyszer majd ennek is a végére érünk, ha csak nem szélesítik tovább a kár­pótlási törvényt, amelynek veszélye egyáltalán nem zár­ható ki. De ennél komo­lyabb, hogy korábban a ré­gi államigazgatási eljárásról szóló törvény szerint az ál­lamigazgatási határozatok­nak csak egy része — 30— 32 féle határozat — volt bí­róság előtt támadható. Azok, amelyek a legérzéke­nyebben érintették az állam­polgárokat. Most ezt a kor­látot feloldotta az Alkot­mánybíróság, és kimondta: alkotmánysértő kizárni bár­mely államigazgatási határo­zat elleni jogorvoslatot. Te­hát minden határozat ellen bírósági kereseti kérelmet lehet előterjeszteni, s meg kell nyitni a kétf-okú bíró­sági eljárást. Nyilvánvaló, hogy ez olyan óriási többlet- ügy-érkezést jelent majd a bíróságok számára, amihez egy úgynevezett közigazgatá­si bíráskodást kell meg­szervezni. Ehhez a kormány­tól és az igazságügyi irá­nyítástól tulajdonképpen minden segítséget megkap­tunk. Kaptunk létszámot, számítógépeket, s elvileg épületeket is. Az előkészüle­teket megtettük: a miskolci városi bíróságon hivatalba lépett négy bíró, beállítot­tunk egy teljes feljebbviteli tanácsot. Tehát felkészül­tünk — bár ezeknek az ügyelőiek a dömpingje még nem kezdődött el. A perek majd akkor jönnek, ha az önkormányzatok igazán dol­gozni kezdenek. — Ügy tudjuk, megszüntették a munkaügyi döntőbizottságok egy jelentős részét, ám a mun­kaügyi pereket is tárgyalni kell valahol. — Korábban a munkaügyi viták jelentős része már a döntőbizottságokon lezárult. Most ezek az ügyek is a bí­róságra kerülnek. Ez me­gyénkben egy esztendő alatt mintegy 7 ezer ügyre tehe­tő. Bővült ugyanakkor itt is a bírósági hatáskör, ugyanis korábban számos társada­lombiztosítási határozatot nem lehetett bíróság előtt támadni. Például a rokkant­nyugdíjazás feltételeinek a fennállását. Most lehet ezt is, de bíróság elé vihető a nyugdíj összegének a társa­dalombiztosítási megállapí­tása is. Ez két olyan terület, amely a jövőben hihetetle­nül megnöveli a munkaügyi bíróságok terhelését. Szarvas Dezső Az 1950-es évékben a Né­metországban letelepedett magyar emigráinisbk önkéntes csoportja megkezdte a volt birodalom területén fel­lelhető magyar katonasírok jegyzékbevételét. 210 teme­tőt és 1200 sírt tudtak ak­kor felderíteni. Az akkori állapotokhoz képest azon­ban jelentős változások tör­téntek, mert az évtized vé­gén sok temetőt átrendeztek és összevontak. Így például az ingolstadti nyugati teme­tőben felevő 140 magyar ka­tona földi maradványait a pockingi temetőbe helyezték át. A jelenlegi helyzetet a volt Nyugat-Németország te­rületére vonatkozólag a Né­met Hadisírokat Gondozó Szövetség fényképes doku­mentációja tükrözi. Ez a kétkötetes fényképgyűjte­mény hű bizonyítéka annak a korrekt gondosságnak, amellyel a Szövetség kezeli a sírokat és tiszteli a ben­nük nyugvók emlékét. önálló dokumentációs anyag áll rendelkezésemre az Osterede am Harz városi temetőjében nyugvó 50 ma­gyar sírjáról és emlékoszlo­páról. Az oszlop hátoldalán az alábbi vers búcsúztatja a holtakat: Törzséről hetört Száraz Ág Gyötrődés Könny És Árvaság Porlik Itt — Tépett Magyarok Szívünkben Élten Nyugodja­tok! Nem sikerült információ­kat szereznem a franciaor­szági és belgiumi magyar katonasírokról. Feltételezhe­tő, hogy ezeket az elmúlt évtizedek alatt beborította a feledés, eltűntek, elenyész­tek. Mindez azért történhe­tett meg, mert nálunk a közelmúltig nem működhe­tett olyan társadalmi szerve­zet, amely feladatának te­kintette volna a sírok fel­kutatását és gondozását, mid­ként az'; a német szövetség tette és teszi. Nonmandiában például a partraszállás kör­zetében hárorn,. nagy 0 német katonatemető van. La Cambe Prés d’Isigny temetőjében, a legnagyobban 20 ezer né­met katona nyugszik. A franciaországi táborok­ban meghalt magyar kato­nák további sorsával kapcso- la'osan egyetlen adat áll rendelkezésre. 1947-ben pá­rizsi követségünk kezdemé­nyezte a holttestek haza- szállítását. Az akkori fran­cia álláspont szerint erről a kölcsönösség alapján leheted volna tárgyalni. Ez azt je­lentette, hogy nekünk át kellett volna adni a Ma­gyarországon elhunyt fran­ciák hollesteit. A hozzánk menekült franciák közül 6—8 halt meg. A tárgyalás eredménye ismeretlen. (■Végre) Tárcái Béla Ungvóron minden csendes és szürke. Pedig a magát néhány napja függetlennek deklarált Ukrajna egyik városáról van szó. Az ukrán, orosz és magyar nyelvű lapok ezzel a történel­mi jelentőségű változással vonnak teli. Az Ung-vidéki Hírek „Boldog születésnapot, uk­rán állam!” címmel az első oldalon írja: „ .. . sietve üdvözöljük olvasóinkat és magun­kat is az évszázadok óta várt pillanatra, sza­bad ukrán államunk létrejötte alkalmából. Biz­tosak voltunk abban, hogy Ukrajna sokat szen­vedett többnemzetiségű népe csak így rendel­kezhet sorsával, ha áldását adja Ukrajna füg­getlenségére, újjászületésére, felvirágzására, a jólétre. Isten segítségével váljék erőssé és ha­talmassá fiatal államunk!" Reményre, Istenre és fohászra nagy szükség van most. A hajdani szovjet birodalom szét­hullt, a függetlenné vált, vagy függetlenné vá­ló országok katasztrófával fenyegető gazdasági gondokkal küzdenek. Iszonyú árat kell fizetni az átmenetért, s a szovjethatalom hetvenéves országlásának mulasztásaiért, hibáiért. Az Ung-parti város (Miskolccal csaknem azo­nos lélekszámú település) a függetlenség első napjaiban régi arcát mutatja. Százméteres so­rok kanyarognak az utcán azok előtt az üzle­tek előtt, ahol árulnak valamit. Sportboltba, ruházati- és játéküzletbe be sem tudtunk men­ni. Cigaretta, alkohol, édesség egyszerűen nincs. A citrom kilója negyven rubel. Élelmi­szer gyanánt csak kenyeret, lekvárt, zsírt, kek­szet, és zakúszkát kínálnak. Lehangoló kirán­dulást tettünk az ungvári Centrumban, az Uk­rajna Áruházban. Az üres polcok között unat­kozó elárusítók ásítoznak. Vásárfiaként néhány műanyag vonalzót, egy vöröscsillagos sapkát, s egy CCCP feliratú zászlót vettünk. Ezt is nagy A régi már nem, az új még nem működik... Ungvár is változásra vár protekcióval. Ugyanis a vásárlót csak kupon ellenében szolgálják ki. Ha a kiszemelt porté­ka ára meghaladja az egy rubelt, akkor a pénz mellé le kell tenni a névre szóló, s a munkahelyen kapott, ugyanolyan névértékű cédulácskát, A pénz tehát csak a kuponnal együtt vásárlóeszköz. így akarják megelőzni, hogy idegenek (más köztársaságbeliek és kül­földiek) fölvásárolják a ... .semmit. Száz méterre a szomorú áruháztól színes zászlókat lenget a szél, a Queen együttes zené­je szárnyal, s fényárban úszik minden. A Junoszty sportcsarnok ad otthont annak a nem­zetközi vásárnak, amelyen a kölcsönös elő­nyökön alapuló üzlet reményében magyar, szlo­vák és ukrán cégek szerepelnek. A december első hetében tartott seregszemle mintegy foly­tatása a júniusi, hasonló akciónak. Mindhárom résztvevő kereskedni szeretne. A szándék kö­zös, a lehetőségek szinte kimeríthetetlenek, mégis, talán a múlt átkos öröksége ez, a mechanizmus nem működik. Erről a patthelyzet­ről cseréltek eszmét azon a nemzetközi szemi­náriumon, amelyre külföldi szakembereket is meghívtak. Az egyik házigazda, Emil Popovics, a Kár­pátaljai Univerzális Árutőzsde vezérigazgatója elmondotta, hogy a régi KGST-rendszer már nem működik, de az új kapcsolatokon alapuló piaci viszonyok még nem jöttek létre. Ukraj­nának, Kárpátaljának égetően szüksége lenne A remélt kibontakozásig mennyi viz folyik még le az Ungon? Kozma felv. élelmiszerre, élvezeti cikkekre, ruhára. Ám a konkrétumokon kívül vevők lennének a magas szintű technikára, s a minőségi műszaki kul­túra gépi és szellemi rekvizitumaira. De egye­lőre nincs tőke, nincs valuta. Igaz, az ukrán parlament elfogadta az új külkereskedelmi törvényt, s lehetőséget teremt a nemzetközi piaci viszonyok létrehozására, de a rendszer beindulásáig ideiglenes módszerekkel kell operálni. Trakszler Tibor, a tőzsde osztályvezetője a receptet is megadja, mely szerint pillanatnyi­lag a legjárhatóbb út a kompenzációs alapon nyugvó, árut-áruért adó barterkereskedelem. Ukrajna félkészárut kínál, fát, szenet, sót. A nagy terv az, hogy Kárpátalján vámmentes, szabad vállalkozási övezetet alakítanak ki. Ez a magyar vállalatok számára is jó lehetőséget kínál. Éppen ezért nem véletlen, hogy a száz ung­vári kiállító kétharmada (!) magyar. A borso­di cégek közül bemutatkozott, vagy ajánlatot tett: az encsi szövetkezet, az olaszliszkai tsz, a húsipari vállalat, a megyei Földhivatal, a kazincbarcikai Akropolisz Kft., az ózdi Meteor Kft. Nyár óta, a reményt keltő ungvári bemu­tatkozást követően a határon túlra kacsingat a Bocsi Sörgyár, a tégla- és cserépipari válla­lat, a hűtőház. A kilátások tehát biztatóak, s ennek az a kiáltó ellentét sem mond ellent, amely a ki­állítás árukészlete és az ungvári boltok sze­gényes kínálata között tapasztalható. A de­cember 7-én záruló rendezvény legizgalmasabb programja alighanem az árverés lesz. A nyil­vános licitáláson kalapács alá kerülnek az áru­parádé szereplői: az enni- és innivaló, a ruha, a bútor, s a Fiat teljes autó-kollekciója. Az vi­szi, aki legtöbbet kinál. Fizetni rubelben kell. Csak tájékoztatásul közöljük, hogy egy köze­pes nyugdíj száz, egy átlagos fizetés 250 ru­bel körül van. Azt sem árt tudni, hogy a fe­ketepiacon egy dollárért 100-120 rubelt ad­nak, s a város legelegánsabb szállodája előtt a nepperek egy az egyben váltják a forintot . . . Brackó István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom