Észak-Magyarország, 1991. december (47. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-31 / 305. szám

1991. december 31., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Ja az Úi megadja, ha az Úr akarja...” Irlanda Sándorné lelkész Több évtizedes miskolci szolgálat után 1985 szep­tembere óta a kisgyőri gyü­lekezet, lelkipásztora Irlan­da Sándorné. öt gyermek édesanyja, és öt unoka nagymamája. — Az Isten rendelte így, hogy Kisgyőrbe költözzünk — kezdi a történetet a tisz- teletes asszony. — Nem volt könnyű döntés otthagy­ni a várost. De a gyüleke­zetnek is kellett egy kis idő, amíg megkedveltek. Nem a személyem ellen volt kifogásuk, hanem el kellett fogadniuk a női szolgálattevőt. A férjem, bár az építőiparban dolgo­zik, szintén lelkész képesí­tésű. Ö is sokat segít a munkámban. Az ifjúsági szolgálat szempontjából Kisgyőr nagyszerű terület­nek ígérkezett. Itt azokban az időkben is volt iskolai hitoktatás, amikor még igyekeztek erről lebeszélni a szülőiket. Jelenleg a 176 iskolás gyerek közül 120 jár református hittanra. — Ha az elmúlt eszten­dő eredményeire tekintek, távolabb kell menni az idő­ben. Amikor ideköltöztünk, már akkor elhatároztuk, hogy konferenciás területté, ifjúsági találkozók helyszí­névé tesszük Kisgyőrt. Az el­ső nyáron körülbelül T50* fia­tal jött el a háromnapos ren­dezvényre. Akkor a gyüleke­zeti teremben, a pincénk­ben alakítottunk ki hálóhe­lyeket, a kórháztól kaptunk ágyakat, az asszonyok az udvarunkon főzték. Azóta is rendszeresen megtartjuk ezeket a találkozókat. Köz­ben Isten segítségével sike­rült egy két és fél holdas kertet vennünk egy «romos épülettel. Ez a nyár azzal telt, hogy felújítottuk, kon­ferenciahellyé alakítottuk ezt a házat. 'Miagunk között Béthelnek nevezzük, aho­gyan Jákob álmot látva rá­talált a menny kapujára, és ezt a helyet „Isten há­zának”, Béthelnek nevezte. Mire a nyár közepén meg­érkezett a 30 fős erdélyi if­júsági csoport, lakható volt az épület. Ha az Isten meg­engedi, a következő nyáron alföldi falvaik fiataljait i.s tudjuk fogadni. — Itt a faluban nem ta­pasztalható, hogy a válto­zások után felduzzadt vol­na a templombajárók lét­száma. Akik jöhettek, ed­dig is eljöttek. Most kará­csonykor láttunk néhány új arcot, örültünk nekik. Azt látom inkább, mintha egy kicsikét befeléfordulóbbak lennének az emberek. Egy­re több itt is a munkanél­küli. Nagyon sok az öreg, beteg ember a faluban, a halálesetek száma is meg­szaporodott. iDe a bajok el­lenére is, ahogyan a romá­niai eseményeik idején Er­délybe, most ia Jugoszláviá­ból menekülteknek tudtunk némi segítséget vinni. — Ha az Űr megadja, ha az ,Űr akarja, és élünk a következő évtől, az egyéni életünkben azt várom, hogy a gyermekeink dolgai rend­ben menjenek. Szeretnénk a telepet továbbfejleszteni. Nem ártana a templomkül­sőt újrafesteni, de a csa­tornázást mindenképpen ki kell javítani. Az Űr adjon békességet, nagyobb türel­met és sok energiát, hogy itt az idős emberek között is tudjam szolgálni. (fg) — Dr. Mang Béla, a Mis­kolci Egyetem főtitkára ... Azt tudjuk, hogy mi a fel­adata a rektornak, a tan­székvezetőnek, az oktató­nak. De mit csinál a főtit­kár? — Ezt a státuszt az 1985- ös oktatási törvény vezette be azzal a céllal, hogy a cik­likusan változó rektori meg­bízások mellett biztosítsa az egyetemi irányítás folytonos­ságát. A főtitkár az egyetem igazgatási vezetője és a köz­ponti szervezetek funkcioná­lis irányítója. — Milyen volt ez az év? — Kezdődött azzal, hogy a bizalmi szavazást követő­en új tanszéki és egyetemi vezetők megbízására került sor. Az Egyetemi Tanács át­alakította a vezetők rotáci­ós elven történő megbízá­sainak módjait. E szerint a 3—5 éves ciklusonként vál­tozó rektori, dékáni megbí­zásokon túlmenően, a tan­székvezetés is pályázat út­ján, ciklikusan tölthető be. A Miskolci Egyetemnek az év folyamán több lehetősége volt arra, hogy az európai mércék szerint bizonyíthas­sa, képzési rendszere, kuta­tási eredményei, az oktatók és hallgatók felkészültsége megfelel az európai felsőok­tatás követelményeinek. Az egyetem ma 25 nyugati egyetemmel áll kapcsolat­ban. A kapcsolat nem egy­irányú, hiszen pl. a Toron­tói Ryerson Egyetemtől több kolléga törekszik arra, hogy a Miskolci Egyetemen dok­tori fokozatot szerezzen. Ez évben tovább stabilizá­lódott az ötödik egyetemi, a Gazdaságtudományi Kar kép­zési rendszere és bővültek nemzetközi kapcsolatai. A Couentry Egyetem oktatási rendszerének átvétele jelen­tős szakmai kihívást jelent. Megindult az European Gra­duated School európai dip­lomát adó képzése. Ez év során a nyugat-eu­rópai országok és a Világ­bank által meghirdetett ok­tatásfejlesztési projektek fel­gyorsították a Miskolci Uni­versitas megalapozását. Min­den, a régióban működő fel­sőoktatási intézmény (Co- menius Tanítóképző Főisko­la, Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola kihelyezett tagozata, az Orvostovább­képző Egyetem Miskolci Kép­zési Decent,ruma, a Herman Ottó Múzeum stb.) rögzítet­te csatlakozási készségét. Az együttes fellépés jelentős vi­lágbanki összegek elnyeré­sét eredményezte pl. a szá­mítógépes információs rend­szer kidolgozásához. A ki­alakítandó Universitas ké­pes lesz a régió felsőoktatá­si és kutatási igényeinek ki­elégítésére. Kritikus pont, egyetemtör­téneti értékű döntés az Egyetemi Tanács december 5-i ülésének határozata, amely felhatalmazta az egye­tem rektorát, hogy a kor­mány felé felterjesztéssel él­jen a Miskolci Egyetem Böl­csészettudományi Kar 1992. július 1-jei alapítása érde­kében. Bírva a régió veze­tőinek és a minisztérium tisztségviselőinek támogatá­sát, megkezdtük a Miskolci Bölcsész Egyesület érdeklő­dő hallgatóinak is megfele­lő felvételi kritériumrend­szer kialakítását. Az egyetemi fejlesztéssel foglalkozók optimizmusát erősíti a továbbtanulás után érdeklődők számának je­lentős növekedése. Minőségi változást jelent az a tény, hogy a felvételizők mintegy 20—40 százaléka nyelvvizs­gával is rendelkezik. — Valóban ilyen jó év volt 1991? — A tervekkel szemben több negatív tendencia ér­vényesül. Az egyetemi mű­ködés rendelkezésére álló anyagi eszközök reálérték­ben tovább csökkentek, a piacok beszűkülésével csök­kent a költségvetési hiányt ellentételező vállalkozási be­vételek aránya. A további szűkítés megkérdőjelezi a tervezett fejlesztések tovább­vitelét. — Mit vár a következő évtől? Nem baj, ha távirati stílusban válaszol. . . — Az érettségizettek to­vábbtanulási ambícióinak nö­vekedését. Átadásra kerül­het az Informatikai Intézet új épülete, az E/O. kollé­giumi épület magasitetős be­építéssel kialakított új szint­je. Saját idővel megoldódik a hallgatók jegyzetellátásá­nak problémája. Megalakul a Miskolci Universitas, amely minőségében képes lesz át­alakítani a felsőoktatás re­gionális struktúráját. Meg­alakul a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara, amelyen 200 fő évfolyamon­ként öt szakon hallgathat tárgyakat és szerezhet dip­lomát. Ehhez sikerül olyan felvételi rendszert kialakí­tani, amely kaput nyit a Bölcsész Egyesület hallgatói számára. Megalakul a Mis­kolci Egyetem vállalkozási alapon szerveződő Technoló­giai Centruma, amely a kül­földi fejlesztési célú tőke bevonásával elősegíti a ré­gió ipari szerkezetváltását, a gyártás automatizálását, a környezetvédelem és a lo­gisztika területén. S remél­jük, 1992-ben megvalósul a német Fraunhofer Intézet miskolci intézete. Optimistán várom 1992-t — mondja lsépy Tamás (ISB/Krecz). Lapunk arra kérte lsépy Tamást, a KDNP Borsod megyei listás képvi­selőjét, az Igazságügyi Mi­nisztérium politikai állam­titkárát, hogy mondja el, miilyen gondolatokkal bú­csúztatja az óévet, s várja az újévet. — Gondolom, az olvasók inkább a hivatásommal kapcsolatos gondolataimra, kíváncsiak. Ismerik a mon­dást, hogy az ligazi pesszi­mista nem más, mint a jól tájékozott optimista,. Nos, én hivatalomat tekintve jól tá­jékozott embernek mondha­tom magam, mégis cáfolom a mondást: optimista va­gyok, mégpedig nem érzel­mi alapon, hanem észérvek számbavétele alapján. A törvényhozás és az igazságügyi tárca túlvan a tűzoltó jellegű munkán. 1991-ben elkészültek az át­menettel járó döccenők ki­igazításán — a szövetkezeti átalakulások ellenőrzése, a vagyonügynökség működésé­nek finomítása —, s már lehetőség volt ia jövőbe mu­tató jogszabályok alkotásá­ra is: koncessziós törvény, verseny törvény. • Szorosab­ban kapcsolódik a tárcához az igazságszolgáltatás terén végzett munka, új törvény szabályozza a bíróságok, ügyészségek szervezetét, a bí­rák és az ügyészek előmene­telét, fizetési rendjét, új ke­retek között dolgoznak a közjegyzőik, felszabadult az ügyvédi pálya. Az elmúlt évben legfel­jebb két alkalommal, a tulajdoni viszonyokról szóló törvényjavaslatok vitájában éreztem úgy, hogy vesztünk némi időt. Ennek a túlzott szenvedélyesség lehetett az oka. A kárpótlási, az egy­házi ingatlanok tulajdoni helyzetét rendező és az ön- kormányzati törvények nél­külözhetetlenek voltak a tisz­ta tulajdoni, viszonyok meg­teremtéséhez. Most már len­dületet vehet a tulajdon­szerkezet átalakítása. A par­lament teherbíró-képességén múlik, hogy 1992-ben mikor­ra emeli törvényerőre a kor­mány által már összeállított javaslatokat az állami tulaj­donban maradó ingatlanok kezeléséről, a vagyonügy­nökségről, a társaságok át­alakulásáról, a gazdasági társaságokról, a privatizáci­ós eljárásról, összességében minden okom megvan arra, hogy el­mondjam; ha 1991-ben is teljesítettük a feladatainkat, akkor 1992-ben is képesek vagyunk rá. Fontos tárgyalások á la carte-jai Beszélgetés dr. Joó Rudolf helyettes államtitkárral A karácsonyi ünnepek ideje alatt Miskolcon ro­konlátogatáson tartózkodó dr. Joó Rudolf honvédelmi helyettes államtitkárral is az 1991-es év történéseit te­kintettük át, azokat a fon­tos állomásokat, amelyek visszatekintve a most bú­csúzó esztendőre, számára meghatározók voltak. Mind­ezek azonban csak úgy kap­hatnak kellő hangsúlyt, ha azt is elmondjuk, hogy az általános és középiskoláit Miskolcon végző fiatalem­ber Budapesten a Közgaz­dasági Egyetemen szerzett diplomát. 1969 óta lakik a fővárosban, hazai tanulmá­nyait külföldön, Franciaor­szágban, majd az Egyesült Államokban a Harwardon (Kennedy iskola) folytatta. Itthon a Külügyi Intézetben kutatói területen dolgozott, aminek témaköre elsősor­ban ia kisebbségek helyzete volt. Dr. Joó Rudolf az MDF alapító tagja, 7-es szá­mú tagsági könyv tulajdo­nosa. — Azzal kezdeném, hogy meg kell különböztetni a közéletben és a magánéle­temben történt legfontosabb eseményeket. Számomra a leglényegesebb 1991-ben az volt, hogy hosszú évszáza­dok után az ország újra visszanyerte szuverenitását. Mint katonapolitikai kérdé­sekkel foglalkozó embernek a Varsói Szerződés megszű­nése is hasonló történelmi súlyú esemény volt. Mind­ezek igen nagy feladatokat róttak a politikusokra, mint ahogy komoly feladatnak ér­zem az orosz csapatok ki­vonulása után felmerülő gazdasági kérdéseknek az ország egésze számára is megnyugtató rendezését, megoldását. — A kutatói munkát kö­vetően hogyan fogadta az új munkakörével járó fel­adatokat? Az 1991-es év felét még Amerikában töltöttem, ahol tanulmányúton voltam, júni­us végén, július elején kezd­tem dolgozni a Honvédelmi Minisztériumban. Át kel­lett éreznem nekem is an­nak felelősségét, hogy az idegen katonaság kivonulá­sát követően a felelős ma­gyar kormánynak, ezen be­lül a HM-nek is úgy kell: meghoznia döntéseit, hogy a továbbiakban semmilyen hi­vatkozási alap nem létezik már. A békés kutatómun­kát ily módon egy igen moz­galmas szervezői jellegű mnukakör váltotta fel, ami persze nem volt ismeretlen számomra, hiszen korábban másfél évet kultúr-diiploma- taként töltöttem Párizsban. Ennek ellenére az elmúlt fél évet a betanulás időszaká­nak tekintem és mint ilyen ez eredményes volt. Felada­taim között szerepel többek között a honvédség sajtó­jának kézbentartása, ám mi­vel korábban is írtam, jó kapcsolatom volt, van az Újságíró Szövetséggel, ez megkönnyítette a kezdést. Ki kellett dolgozni, milyen­nek is akarjuk láttatni, a ma honvédségét. (Ezt jelenleg sokan tanuljuk Kelet-Euró- pában.) A katonaság még külső megjelenésében, ru­házatában is egy idegen ha­talom jegyeit viselte, viseli magán, egy kicsit elzártam elidegenedetten létezett a társadalomban, a közvéle­mény előtt. A minisztérium meg akarja valósítani a ci­vilek és a katonák együtt­működésének lehetőségét és ezt teszi azzal is, hogy aho­vá nem katonai szakértelem kell, ott civileket alkalmaz. (Ám ez a sziabad választá­sokat követő kormányala­kulásig úgy alakult, hogy a gépíró és a takarítónő után az első civil maga a mi­niszter lett a hivatalban.) — Ezekből úgy érződik, hogy oldódik majd a katonaságot körülvevő tabuk merevsége, az elzártság. Ha így van, ak­kor hallhatnánk-e arról is, hogy közelebbről miből áll a napi munkája? Gyakran látni önt külföldi tárgyalá­sokon a miniszter társaságá­ban is. — A lényegét tekintve va­lóban szervezői teendőket látok el, hiszen a különbö­ző delegációk megbeszélései­nek á la carte-ját készítem elő és valóban sokat változott, oldódott a katonai témák tit­kos jellegfe is. Mi egy több pilléren nyugvó katonapoli­tikát folytatunk, amelynek alapjaiban élesen megjelen­nek az ország külpolitikai céljai. Mindehhez igen sok­oldalú szemléletre, körülte­kintő munkára van szükség és szinte történelmi súllyal bír az ebben való részvétel. Több olyan katonai kérdés is szerepel a tárgyalásokon, amit önmagunk semmilyen erőfeszítések árán sem len­nénk képesek megoldani, csaik a tágabb és szűlkebb csoportosulásokkal létrejövő kapcsolatok segítségével és ezekhez folyamatosan egyez­tetni kell katonapolitikai céljainkat. — Magánemberként mi­lyennek könyvelheti el az 1991-es esztendőt? — Kétségtelen, hogy a Franoiaországban és Ameri­kában töltött évek alatt töb­bet lehettem családom köré­ben, mint most. Fontos szá­momra a család, 16 éves lá­nyom és 14 éves fiiam jó ta­nulók, ám a szülői figyel­met, a támogató szeretetet. ők i:s nehezen nélkülöznék. Így ami kevés szabadidőm marad, azt mind a felesé­gemmel és velük töltöm. — Mit vár az 1992-es év­től? — Számunkra, az egész or­szág számára a legfontosabb a gazdasági élet fejlődése, erősödése. Ami pedig a hon­védséget illeti, legalább az 1991-es költségvetési normá­kat kellene értékben meg­őrizni. N. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom