Észak-Magyarország, 1991. december (47. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-21 / 299. szám

szak-Magyarország honismereti és néprajzi magazinja

Izsó Miklós a XIX. századi magyar szobrászat egyik legrokonszenvesebb alakja. Művészi hagyatéka nemzeti kultúránk becsült értékeinek sorába tartozik. Híres műve, a Búsuló juhász, számos terrakotta kisplasztikája és mellszobrainak zöme a Magyar Nemzeti Galéria állandó szoborkiállításán szerepel.

A művész 1831. szeptember 9-én született a Bükk hegységben fekvő Disznóshorváton, amelyet halálának 75. évfordulóján, 1950-ben Izsófialvának neveztek el. Szolgadiákiként került a sárospataki kollégiumba, módosabb diáktársai ruháját és egyéb holmiját tartotta rendben, és ezért ellátást kapott. A művészetek iránt ekkor még nem mutatott érdeklődést, sőt tanulni sem Igen szeretett. Bizonyítványai szerint a gyenge tanulók közé tartozott, éppen csak átvergődött egyik osztályból a másikba.

Amikor a szabadságharc megkezdődött, a kollégium tanárai és ia felsős diákok felsorakoztak Kossuth zászlaja alá. Izsó Miklós ekkor tizenhét éves volt, és az Ujházy vadászzászlóaljban, mint őrmester, később pedig mint honvédhadnagy harcolt. A szentpéteri ünnepélyes toborzástól a világosi fegyverletételig tizenkilenc ütközetben vett részt, Győrnél könnyebben megsebesült.

A szabadságharc leverése után hónapokig a Bükk hegységben bujdosott, végül jóakarói segítségével ia Pallavicini grófok birtokán segéderdészi álláshoz jutott. Később, bujdosását folytatva jutott el Rimaszombatra, ahol kőfaragó munkásnak állt Jakovétz Antalhoz. A mester hamarosan rájött, hogy az erős szervezetű, megtermett szőke fiatalemberben rendkívüli kézügyességű munkásra tett szert, aki nemcsak emelgetni képes a hatalmas kőtömböket, hanem finom vonalú díszeket lis tud rájuk faragni. Izsó Miklós alaposan megtanulta a kőfaragás szakmai fogásait, és hogy rajzkészségét gyarapítsa, szorgalmasan látogatta a helybeli íiparos- iskola rajztanfolyamát. Szabad' idejében viaszból iszobrocskáikat formált, megmintázta mestere gyermekének arcmását, fénykép után lemásolta a firenzei Villa Borghese kútfiguráját.

Izsó Miklós übrászmíívész

Ezekben az években Ringjak, hogy a müncheni akadéml- szombaton élt Ferenczy Istvá^a mehessen tudását igyarapí- az országos hírű szobrász, a' 9ni.

ekkoriban mór nemigen nyií Izsó Miklós 1859 őszén iratko- szobrászvésőhöz, félbemará ®tt be a müncheni Művészeti azonban még néhány megrePkadémiára, Max Wittmann prorendelt munkája, Kölcsey (®sszor osztályába. Az első aka- Kazinczy képmása, és a me! ®miai év végén felajánlotta if- rendelő, a Magyar Tudományi barátainak, hogy ,a nyári Akadémia sürgette, fejezze tünetben hálája jeléül márvány- azokat. Ferenczy ezért Jakove 9. faragja és a Magyar Tudó- mesterhez fordult, hogy köles! lányos Akadémiának ajándékba nözzön neki egy ügyes kofád kiküldi Széchenyi mellszobrát, gót. A megtisztelő feladat I# Müncheni tanulmányai során Miklósnak jutott. A zárkózó pre többet gondolt hazájára, művésznek is hamarosan feltől'Pzeletvilágában megjelentek Izsó ügyessége, aki megmutat! ‘thoni élményei, a magyar fa- az eddig készített kisebb mu»1. jellegzetes figurái, a sziilaj káit, melyekben Ferenczy felü »sztorok, a muzsikáló cigányok, merte a szobrászii tehetség j( j9ó parasztlányok és menyecs- lentkezését. Az idősödő mest{p, táncoló legények. Ügy érezfeledni kezdte saját művészsoU ezekről az egyszerű embereik- sának keserveit, és igyekező'! olyan szép szobrokat kellene Izsó előtt a szobrászii pál^'nálnia, mint amilyeneket a szépségeit megcsillogtatni, m^gi görög szobrászok alkottak vészi becsvágyát felébreszteni. rt>ük típusairól, ez lenne a ha- Izsó háromévi imaskodás utá katlan magyar szobrászat, elbúcsúzott mesterétől, akitől 9 A nyári akadémiai szünidőben alábbi ajánlólevelet kapta: "fő hazatérve meglátogatta • , , . „ , fiwenc vidékeit, majd a fővá,,Alol irt, bizonyítom, hogy %ba visszatérve egyik barátja Horvathi születés Izsó Milklos‘»termében elkezdte mintázni ,a 1853 Martins ho 16 atol I Jisuló juhászt, amelyhez népvi- Mártiuis hóig es így hajom ,/!etbe öltözve testvére, Izsó Jóéveken . át nalam a kepfaiag'W szl'n£Sz állt modellt, Mün- gyakorolta, s mint ügyes %nbe visszautazva magával szorgalmas embert ajánlom itte a szobormíintót tovább ér- Művészet pártfogóinak kegyei :lte pS különös gonddal farag- Kelt Rimaszombath 1856 W. carrarai márványba. Később jus 3-án. pí egy példány készült belőle,

' ... , . „ Nyet a művész halála után

Ferenczy István kepfaiago htonio Petton olasz szobrász

Izsó a fővárosban alig jutojjezett be. Ez a másodpéldány munkához, ezért egy év múlfenleg a debreceni Déri Múze- továbbment. Bécsbe, ahol az apban látható, kor kint élő Borsos József felzsó nagyszabású megbízatások tőművész vette pártfogásáWnvában főleg időtöltésként Ajánlására jutott be kőfarafcborvázlatok és portrék miintá- munkásnak a bécsi akadémiába kezdett. Karakteres ,port- professzoráinak, Hans Gasserr>®Sz0braiból szinte kitelne a ko- a műtermébe. Ez idő alatt sZtteli Magyarország kiváló sze- ros barátságba került a Bécshilyiségeinek arcképcsarnoka: tanuló magyar egyetemi lifjúsajMny János, Megyery Károly, gal, akik fellelkesedtek Izsó mjressy Gábor, Bernáth Gás- vészi ambícióin, és megalakít^, Balogh Zoltán, Lisznyai ták „Krajcáros Egyesület”-üTOrnán, Fáy András, Petőfi amelynek hetven tagja aláíráSpdor, Eötvös József, Trefort val vállalt kötelezettséget ai'jfcston. Történelmi múltunk hogy mindenki naponta megles személyiségei sorából Zrí- karít két krajcárt, amit öss^fi Miklós, Werbőczy István, II. gyűjtenek és két évig havoWkóczi Ferenc, és Zrínyi Ilona 50 forint ösztöndíjat adnak I^Hlszobraiit régi metszetek és

Borravaló nálunk < más nemzeteknél

A borravaló kérdése is az „örökzöld” témák közé tartozik. Időnként vitatkozgatunk róla, de aztán marad minden a régiben, vagyis továbbra is vannak, lesznek olyan szolgáltatások, amelyeknél „elmaradhatatlan” a borravaló. Érre kényszerít bennünket az évtizedek, évszázadok alatt kialakult „ősi” szokás.

Ha külföldre utazunk, óhatatlanul szembetaláljuk magunkat a nagy gonddal: adjunk, ne adjunk? És ha ágén, mennyit illik adni? Mert a diplomaták, kül- szolgálati dolgozók, a turisták a megmondhatói: ha tetszik, ha nem — elveinktől függetlenül alkalmazkodnunk kell bori'avaló dolgában is a helyi szokásokhoz.

A világnak szinte mind a

négy táján gyakorolt szokj ki. Aztán folytatódik a taxi- hogy a szívességet, szemz őméi, a fodrásznál, majd az szolgálatokat borravalóval hofpemben, fürdőben. A pincér- rálják. Ennek nagysága őrsi jc — akárcsalk nálunk — álgonként és a szolgáltatások t* kban a számla összegének tíz mészete szerint változik, s jZalékát adják borravalóul. A éttermekben általában a szá11’M repülőgépen, a vasúti hálóösszegének tíz százalékát tusiban és a színházban azon- ki. Különösen Nyugat-EuróPji nem Illik borravalóval ban „divat” borravalót adni, ÚTOsérteiri” az alkalmazottakat, ha családhoz hívnak ijs valapz ázsiai országokban igen el- vendégségbe. FranciaországpfQen ítélik meg vagy ítélik el pedig a mozik, színházak, szó1!borravaló és az ajándékozás kozóhelyek jegyszedőnői is kedését. A leghatározottabb nak több-kevesebb borravalót. Pgalartást e tekintetben Kíná- Akik megfordultak Svédei tanúsítják: sem a szálloda- szagban, tanúsíthatják, h<p, sem a vendéglőkben, sem egész Európában talán ott rím szórakozóhelyen nem fogadSSJ^SÄik* -4 .« a .'«»»»

hordárral, akinek csomagonkT népnél még az ajándéko- általában egy koronát szó™ sem szokás, kivéve a nagyon

...............jL...........

s

zegény országokat, amilyen például Banglades, ahol nemcsak elvárják a baksist, hanem a koldulás is bevett szokás. A japánokra a másik véglet jellemző: náluk gyakran adnak és kapnak ajándékot az emberek, s az ajándék visszautasítását egyenesen személyes sértésnek tökintik.

Külön etikett szabályozza a mohamedán országokban az ajándékozás1! szokásokat. Ugyanis vallási okok miatt igen nagyfokú tapintatlanság, sőt, sértés muzulmán embernek téliszalámit, konyakmeggyet, tokaji aszút vagy akárcsak sertést, kutyát ábrázoló festményt, porcelánfigurát ajándékozni.

(h. j.)

Igaz történetek - történeti anekdoták

Palóczy László (1783—1861.) 1826 és 1861 között több országgyűlésen képviselte Borsod megyét, illetve Miskolc városát. Országos tekintélyt vívott ki magának, és a városhoz mindvégig hű maradt. Népszerűségét jelzi, hogy tevékenységét, viselt dolgait többen is megörökítették. Ezek közül közlünk két érdekes írást.

Ódon külső és szabadelvűség

Kitekintés

festmények után faragta márványba.

Hazatelepedése utáni években a Magyar Tudományos Akadémia palotáját szobrokkal kezdték díszíteni. Izsó több tervet is készített, a szobrok nagy részét azonban külföldi mestereknél rendelték meg, neki csalk kisebb megbízatások jutottak.

Életművében a portrészobrok mellett nemcsak számszerűleg, hanem művészi értéküknél fogva is kiemelkedőek a szoborvúz- latok és kisplasztikák. Az első darabokat még müncheni tanulóéveiben készítette, majd itthon is igen gyakran mintázott 15—20 centiméteres agyagszobrdkat a magyar nép jellegzetes figuráiról. Így keletkezett a Kéveszedő nő, a Szoptató anya, a Részeg kortes, a Házaló zsidó, valamint a Muzsikáló cigányok és a Táncoló parasztok gazdag sorozata.

Közvetlen élményeit az antik szobrászatból vett tapasztalataival kapcsolta össze. Táncábrázolásai nemcsak tárgyuknál, méretüknél és anyaguknál fogva emlékeztetnek az 1 e. 3—4. században készült hellenisztikus terrakotta figurákra hanem szobrá- szi megoldásuk szempontjából fis azok törvényszerűségeit követik.

Izsó a táncoló alakokat mozgásuknak abban a pillanatában ábrázolta, amelyben a test két táncmozdulat között egy pillanatra nyugvópontra ér, így a figura szobrászilag kiegyensúlyozott benyomást kelt, miközben mégis kiválóan érzékelteti a gyors mozgást. A Táncoló parasztról ^ összeállított sorozat meggyőzően érzékelteti, hogy az egyes figurák mozdulatai egymáshoz kapcsolódnak, egymásból indulnak ki.

Izsó Miklós élete és munkássága legérettebb korszakában, 44 évesen, 1875. május 29-én, halt meg tüdőbajban. Életműve így, csonkán is értékes része szobrásztunk töi-ténetének. Művészi tehetségét, a szobrászat sok évszázados értékeiből levont: tapasztalatait népünk nemzeti sajátosságaival ötvözte. A korabeli magyarság lelkivilágát, érzéseit fejezte ki magas művészi fokon. Művészetének magyarsága, nemzeti mivolta nem külsőségekben mutatkozik meg, hanem főleg a művekben kifejeződő lelkivilágban rejlik.

Bánhegyi Gábor

— Az 1843-iiki országgyűlés tünteti őt élőnkbe. Egy vastag, kövér alalk következük. Haja és ínyírott bajusza már megőszült, öltözete messze élmíaradt a divattól. Széles mellén egy gombra akasztva függ isétaibotja. (Egész külsején, mint szinte előadási modorán bizonyos cinizmus ömlik el. A tisztes ódon külsővel némi ellentétben látszanak lenni a szabadelvűség legújabb tanai. S e tanOk a vallási felekeze- tesség, •> a - calviiniismus szögletességeivel vegyülnek nála. Különösen, felötlő vonás e közönyös korban. Cromwell kerékfejű puritánjai jutnák eszünkbe. Valóban puritán név alatt ismeri az országgyűlési közönség Palóczy t. Az öreg úr beszédmódja különös vegyülete az iskolamesteri p edan tér iá na k kedélyes elmésséggel. Szava-- lása félekeze némely papjáKöszöntő a királyra

Az 1836-os országgyűlésen történt. A király szülletése- napja közeledett. Az udvar, tán még mindég azon hitben, hogy ünnepélyük által most is, mint hajdan, képes a nemzet 'képviselőinek jóakaratát megnyerni, őket lelkesedésre ébreszteni, ragaszkodásukat hatványozni, tudatá a személynőkkel, hogy ő felsége a nemzet üdvözletét, nem mint történni szokott, felirat, hanem nagyobb küldöttség által óhajta kifejeztetni. Hatvan s néhány tagból álló küldöttség ment fel tehát Bécsbe, mély az üdvözlet után a császári Iáidban fényes lakomával fogadtatott. A lakoma vége felé az egri ér- sék, Pyrker ,László, a királyra poharat köszönte, melyet a gazda szerepét Viselő gróf Fürstenberg ura nevében a magyar nemzetre viszonzott. A felmelegült társaság azonban, e diiptomatiai köszöntésekkel nem elégedvén meg, részint kedvcsapongásból. részint nemzetiségi érzelmeinek ösztönéből, honi szokás szerint, honi nyelven kívánt a. császári lakban hallani pohárlkösZöntés't, s „halljuk Palóczyt!” kiáltások hangzónak a teremben, Palóczy engedett a közkívánatnak és szokott elmés, kellemes modorában végzé köszöntését; melyet szűnni nem akaró éljen-ek váltottak fel. Az udvari etiquette ezen megsértése szörnyű botránynak tekintetett. Fürstenberg nem győzött eléggé sietni, hogy azt bejelentse. S mintha a köszöntésben valamely veszedelmes irány volt volna, Palóczy a lakoma után Reviczky kanczelláiihoz rendeltetett s beszédét azonnal németre fordítani kónyszerít- tetett. „Hisz ebben semmi rossz sincs,” — mondá aztán a király, a beszédet átolvasván, — köszönje meg nevemben jó kívánlatalit. — (Horváth Mihály: Huszonöt év Magyarország történetéből 1823—4648. I. k. Pest, 1868. 133. old.)

—y A.

A Megyei Levéltár kiadványaiból

Levéltári füzetek 27. Zemplén megyei országgyűlési követválasztások (1861 —1910), Papírrestaurátor- műhely Miskolcon a Megyei Levéltárban; Levéltári füzetek 29. Miskolc középiskoláinak levéltári dokumentumai (a kezdetektől 1950-ig); Levéltári füzetek 28. A Bor- sod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár Miskolcon őrzött középkori oklevelei; Levéltári füzetek 30. Kazinczy Ferenc és családja vonatkozó iratok, dokumentumok Zemplén vármegye levéltárában; Borsod-Abaúj-Zemp- lén Levéltári Évkönyve VI.;

Levéltári füzetek 31. Borsod vármegye katonai leírása (1780-as évek); Levéltári füzetek 32. Zemplén vármegye katonai leírása (1780-as évek); Szabó Sándor—Szabó Sándorné; Nevezetes emberek Abaújban (különnyomat); Lázár Olga: Életem szörnyű naplója (Birkenau. Allendorf): Vasárnapi Üjság 1858. (Válogatta: B. Balsai Jolán): Szilágyi Sándor: Nevem 4504. Birkenau— Auschwitz: Válogatott dokumentumok. Sárospatak 1848 49: Zemplén vármegye 1848—1849.

IWWIRIMHm

Börtönmúzeum

Félegyházán

nak előadásához hasonlít, kikről mondani szokták, hogy hasból beszélnek. Neme a rögtönző egyházi szó>- nóklatnalk, melyet hosszas gyakorlat után szereznek meg a vallás elaggott szolgái. Palóczynak hosszas országgyűlési gyakorlat tévé azt sajátjává, s nagy emlékezőtehetsége segíti. Eleven adattár ő. Minden kérdésnek tudja országgyűlési előzményeit. S történeti idézései, az események mélyebb bölcselet» nélkül, sokszor igen talpraesettek, találók, s többnyire elmések, olylkor nagyszerű visszaemlékezéseiket is költenék föl. Majd minden napra van egy főbb adata Magyarország eseményeiből, vagy a világtörténetből. Elmondja, mi történt e, vagy ama napon, mikor e vagy ama nevezetes tárgy felett tanácskoznak. E tulajdonok a természetes könnyűség, s a népies költészet némi zamatéval, különösen alkalmassá teszi őt alkalmi, s lakomái beszédekre. Az volt ő az ellenzék lakomáin, a mi a költő már Attila udvarában, s mi most egy jóravaló iskolamester a falusi torban, vagy beszédes vőfély nász- iinnepen . .. Mindazonáltal senki sem fogja tagadni, hogy az öiseg űr sajátságos modora különös kellemmel bírt a változatosság érdekénél fogva. — (Csengery Antal: Magyar szónokok és státus férfiak. Pest, 1851. 194. old.)

Magyarország egyik jelentős börtönmúzeuma Kiskunfélegyházán található. Az intézmény termeiben több évszázad — a XVII. századtól napjainkig — kínzóeszközeit, a kínpadtól, a betyárvilágban alkalmazott koplaltató ládáig, láthatják az érdeklődők. A képen: kalodák.

1

I

A foglár konyhája.

XVII. száiadi kínzápad.