Észak-Magyarország, 1991. december (47. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-03 / 283. szám
1991. december 3., kedd eSZAK-MAGYARORSZAG 3 HÍRESZTELŐ A szocialisták konszolidációja „Nekünk is van létjogosultságunk \" Budapest (ISB). Az utóbbi hetek politikai eseményein számos pártpolitikus szóba hozta a Magyar Szocialista Pártot, mint lehetséges majdani szövetségest, illetve mint megbélyegzésre érett állampárti túlélők gyülekezetét. Céczi József politológus, az MSZP elnökségének tagja arról beszélt munkatársunknak, hogyan látják a szocialisták a maguk és más pártok helyzetét. A hir az újság lelke. Lelket fogalmazni — írni — szerkeszteni nagy feladat, nagy felelősség. Ha komolyan veszi magát az újságíró, ha komolyan veszi az Olvasót. Olvasóinkhoz fordultunk most — korábbi jó együttműködésünk tapasztalatai után —, fogalmazzák meg véleményüket: osszák meg velünk és egymással gondolataikat arról: mi volt az 1991- es esztendőben a legjobb és a legrosszabb hír. A hir rövid, a hír lényeg- retörő. Az Olvasó bizonyára hallgató is: meghallgatja a miskolci rádiót, s kezdi megszokni a szlogent: „A hír fontos, s ez a hír pontos — Észak-Magyarország. Egy hang, amelyre mindig érdemes odafigyelni’’. Mi volt az ön számára a legjobb és a legrosszabb hír 1991-ben? Megkezdjük olvasóink válaszainak közlését. * — „Tisztelt Szerkesztőség! Örömmel olvastam az újság 1991. XI. 15-,i számában a Hiresztelő cikket, melyben kérik az olvasót, hogy írják meg véleményüket a jóról és a rosszról. Mivel régi olvasójuk vagyok, gondoltam, én is meg írom véleményemet! — Kezdem a rosszal. Igaz nem egy, hanem két rossz hírem van, mivel a hír. hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye második helyen áll — országosan a bűnügyi ranglétrán —, mivel én is szenvedő alanya voltam, ezért szerettem volna levelem eljuttatni a Szerkesztőségbe, hogy lennének szívesek egy cikket közölni. Tudniillik, a rendőrség részéről olyan „primitív” hozzáállással kezelték a dolgot, hogy ha nem velem történik az ügy. nem is hiszem el! — A jó hír — mert arról is írok — az, hogy a Szerkesztőségben — végre, valakinek eszébe juitott az Olvasó! — és a Híresztelőn keresztül, közvetlen kapcsolatban szeretne lenni az olvasóval. Remélem, így lesz! „Ennyi”. Üdvözlettel: Czizlovicz József Edelény. f>S éves nyugdíjas * — „Örömmel olvastuk az Észak-Magyarország napilapban, hogy újra módot ad az olvasóknak véleményük kifejezésére a Hiresztelő újra megindításával. T ényleg úgy van: a hír az újság lelke, de azoknak a híreknek, azoknak a tudósításoknak tényleg kell, hogy lelkűk legyen, hogy tárgyilagosan, igazságosan, pártatlanul jelenjenek meg. Csak egy dolog ne legyen! Ne csak mindig a rossz híreket közöljék, ne csak mindig a kellemetlen, bosszantó dolgokat kelljen olvasnunk, néha- néha jólesik, ha nehéz gazdasági helyzetünkről tudva is, úgy érzem, hogy kilábalunk ebből. — Nagyon nehéz egyénileg megfogalmazni az 1991- es esztendőben hallott, olvasott legjobb, legrosszabb hírt. Sok volt a rossz hír, de voltak jók is. Az áremelések, a drágulások elkeserítették az embereket, főleg a nagycsaládos, a kiskeresetű, a kisnyugdíjas embereket, ez velejárója a rendszerváltozásnak . . . — Soha nem politizáltam, most sem politizálni akarok csak csendesen megjegyzem hogy nem jó hír a független kisgazdapártban az a személyes torzsalkodás, ami nem jó fényt vet az ország politikai életére. Nagyatádi Szabó István, Bajcsy-Zsi- linszky Endre független kisgazdapárti képviselők idejében illyen torzsalkodásról ilyen személyeskedésről soha nem hallottunk, nem olvastunk. — Nagyon jó hír volt az 1991-es évben — elnézést kérek a személyeskedésért — amikor a Kártalanítási Hivatal elnöke kijelentette: „a Tízezrek” már megkapták a segítséget — olvashattam hazai lapunkban.” Teljes tisztelettel: Török Géza, Miskolc * — „Az. elmúlt év végén, s ez év elején, 13 héten át megfeledkeztünk a napi gondokról. Mint hajdan Kosztolányi Dezső — a budai Mi- kó utcában — több kiló könyvvel rohangáltunk a könyvtárak és az otthonunk között. Telefonáltunk városokba, templomokba. mű zeumokba — vagy éppen egy diszkontáruházba egy-egy információért. Így hát számunkra a legjobb hír 1991- ben, hogy bekerültünk a Nem térkép e táj vetélkedő döntőjébe... Jó volt játszani szívből, lelkesen, derűs- komolyán. Köszönjük! A legroszabb hír 1991-ben: kitört az Öböl-háború. Tisztelettel: Lubinszki Sándorné, Miskolc — A belpolitikában manapság zajló folyamatokból kiindulva először azt említem, hogy cseppet sem örömteli az, ami a kisgazdák háza tájam történik. Azt a pártot egyszer meg „megette” Bethlen, másszor Rákosi, s most újra megeszi valaki, illetve megeszik valakik. Politikai képviselet nélkül maradnak ia vállalkozó kedvű kisemberek, akik kulcsszerepet játszottak a FKgP három évvel ezelőtti feltámasztásában. Sértett handabandázók maradtak az egyik kormánypárt élén, ez fájdalmas, mert az MDF egy szárnya felől nép-nemzeti, forradalmi széljárás érezhető. Ez az irányzat gátolja a gyakorlati haszonnal bíró törvények megalkotását, így azt kell mondjam, hogy a koalíció e két1 pártjában ma is megtalálhatók a pártállam esetleges prominensei? — A Kádár-rendszer utóbbi 25 éve tulajdonképpen előkészítette a rendszerváltást, annak minden szintjén jelen voi’Jtak a haladás és a maradás erőii. A vezetők szintjén többen addig is eljutottak, hogy azt a rendszert fel kell számolni. — Ezek legnevesebbike, Pozsgay Imre, vagy mondjuk Németh Miklós már nem is tartozik a párthoz. — Nem biztos, hogy ez lényeges körülmény. A lényeg az, hogy a baloldali MSZP-t alapvetően két embercsoport hozta létre: a baloldali elkötelezettségű, liberális vagy népi vonásokkal rendelkezők, valamint a korábbi párton belüli ellenzéki szemléletűek. „Ez a felhívásunk a világ magyarjaihoz szól. Napjainkban ugyanis minden korábbinál több veszély fenyegeti ezt a nyelvet.” Ezzel kezdődik a Szép Magyar Nyelvért Alapítvány kuratóriumának felhívása. Es valóban, ha belegondolunk milyen pongyola, durva beszéddel találkozunk nap mint nap, ha még nem váltunk érzéketlenné az idegenszó-dömpinggel szemben, akkor mi is érezzük, menynyire jókor kongatták meg a vészharangot. Egyre kevesebb ugyanis a pénz a nyelvművelésre. Nem is csoda, hiszen nem hoz forintban kifejezhető hasznot, annak ellenére, hogy valójában kincset őriz. A nyelvművelő folyóiratok fenntartása, az anyanyelvi mozgalmak, versenyek támogatása, az ösztöndíjak, táborok szerve— Nem kényelmetlen tehát a párt számára néhány idősebb arc? — Nem lehet azt mondani, hogy a hiaijdarui reformpolitikusok kényelmetlenek lennének. A következő öt-hat évben velük kell dolgoznunk, s nincs közöttük olyan, aki akadályozta volna a rend-í szerváltást. Akad, aki kifejezetten jól ráérzett az új világ törvényszerűségeire. Eközben megjegyzendő, hogy a párt aktívagárdája frissebb, mint amilyennek a frakció látszik, arányoikat tekintve több az új arc. — Az idei ősznek fejleménye, hogy a másik két ellenzéki párt megnevezte az MSZP-t, mint a majdani végrehajtó hatalom egyik bázisát. Önölk is átértékelik magukat ilyenkor? — Az egyik szempont az ilyen nyilatkozatok értékelésekor, csak annyi bűnt vegyünk magunkra, amennyit el is követtünk. Akadtak a körünkben olyanolk, akik! mazochista módon hangoztatták, hogy üldöznek ben 4 nünket. A másik szempont, hogy a következő választásokon valóban eséllyel léphet fel egy balközép koalíció, mint legalábbis erős ellenzéki blokk a kormányfő által; megálmodott konzervatív hegemóniával' szemben. Nézetem szerint nem feltétlenül válna kárunkra, ha még négy évig ellenzékben maradnánk, természetesen szövetségesekkel! megerősödve. zése nagyon sok pénzt igényel. Ezért jött létre a Szép Magvar Nyelvért Alapítvány, hogy minél biztosabb pénzügyi alapot adjon a nyelvművelő munkának. Az alapítványt támogatja az MTA Magyar Nyelvi Bizottsága, az Anyanyelvápolók Szövetsége, a Magyar Nyelvtudományi Társaság, a Magyar Sajtóalapítvány, de csatlakoztak már hozzá iskolák is. Ez utóbbira példa a budapesti Radnai Béla Közgazdasági Szakközép- iskola, amelynek Beszélni nehéz körei gazdagították az alapítványt. ök maguk is közreadtak egy külön felhívást, amelyben hangsúlyozzák: tudnak az iskolák is segíteni, hiszen a fillérek is számítanak! Az alapítvány nyitott. Számlaszáma: MHB 314- 12201. Krccz Tibor Alapítvány az édes anyanyelvért Piawösi fejlesztések SajiÉnyban A külföldi társtulajdonos mindeddig állja a szavát. Az osztrák Greiner fúzióval működő Porán Kft. elindult a műszaki megújhodás útján. A résztulajdonosi összeg befizetésén túl további 100 millió forintos fejlesztési alapot biztosított a sajóbá- bonyi poliuretún üzem részére. Milyen célokat szolgál ez az összeg? — kérdeztük Grega József ügyvezető igazgatótól'. November közepéig közel 40 millió forint értékben vásároltunk célgépeket, amelyeket folyamatosan állítunk üzembe. Az öt különböző berendezéssel korszerűbbbé fog/ válni a gyártás és a feldolgozás, s ezzel együtt jelentősen csökken a gyártási hulladék. Ezek közül elsőként említem azt a számítógéppel vezérelt és programokkal rendelkező profiilvá- gó berendezést, amivel bővíthető a termékpaletta és minimálisra csökkenthető a hulladék, gyorsabban tudunk igazodni a vevők igényeihez. A további egységeiknek a feldolgozásban van jelentőségük. Ilyen az egy méternél. magasabb tömbök vágására alkalmas célgép, amit elsősorban a négyszögesített poránhab gyártásában fogunk alkalmazni. A nagyteljesítményű présgéppel korszerűbbé válik a hull'adékoik kezelése. A jelenlegi habosítógép rekonstrukciója megkezdődött, ennek célja a négyszögkeresztmetszetű habgyártás műszaki feltételeinek biztosítása. A szükséges változtatások technikai eszközeit német cég szállítja, a szükséges átalakításokat részben saját műszaki gárdánk, részben a Saszolg Kft. végzi. A gyártó-, illetve feldolgozógépek telepítése felgyorsult, terveink szerint január 15. és február 15. között várható. A felsorolt berendezések megvételén kívül a kft. mintegy 4 millió forint felhasználásával a telefonhálózatot is korszerűsítette. A Greiner cég szakemberei tanulmányozták termelésünk eddigi folyamatait, s ennek birtokában kezdeményezték két u.j tömbraktár megépítését A felsorolt fejlesztések a szélesebb piaoi lehetőségeket szolgálják, s csökkentik az eddigi hagyományos poliiure- tántömb értékesítés részarányát. F. R. Fogolytábor a szabad ég alatt Nyugatosok, 1944-1991 Magyarok a nyugati hadifogolytáborokban, a második világháború után A második világháború utolsó hónapjaiban nyugatra kényszerült magyarok sorsáról, de különösen a több százezernyi honvéd, levente és civil hadifogságáról a történetirás mindmáig keveset beszélt. Tárcái Béla, aki maga is több amerikai és francia fogolytáborban szerzett közvetlen tapasztalatokat, ötévi kutatómunka eredményeit adja közre Nyugatosok, 1944-1991 című tanulmányában. A munka elemzi történelmünk eme ismeretlen szakaszának eseményeit, ezek okait és következményeit azzal a céllal, hogy egyrészt okulásul szolgáljon minden nemzedéknek, piás- részt pedig, hogy emléket állítson a fegyverszünet után oktalanul elpusztult sokezer magyar áldozatnak, akikről a történelem megfeledkezett. A következőkben ebből a tanulmányból közlünk részleteket. I. 1945 tavaszán a két front közé szorult magyar katonai alakulatok céltudatosan törekedtek nyugat felé. A parancsnokok ismerték a megszállási övezetek tervezett határait, és arra törekedtek, hogy minél előbb angol, vagy amerikai zónába jussanak. Erre ösztönözte őket a szovjet fogságtól való félelem — ami a keleti hadszíntéren szerzett tapasztalatok alapján nem is volt alaptalan — a német—magyar hadvezetés propagandája, valamint a szövetségesek által leszórt röpcédulák reményt keltő ígéretei. Maga Szálasi is úgy vélekedett, hogy a nyugatiak ellen nem szabad harcolni. Minden parancsnok és katona abban a biztos tudatban élt, hogy a szövetségesek a fegyverszünet után egy-két héten belül hazaengedik őket. Kedvezőbb helyzetben voltak azok az egységek, amelyek Németország nyugati részében kaptak elhelyezést mert ők eleve biztosak lehettek abban, hogy angolszászokkal fognak találkozni. Erre a háborúra — különösen az utolsó szakaszban — az volt a jellemző, hogy előre semmit nem lehetett kiszámítani (a tengelyhatalmak vereségén kívül), semmire nem lehetett következtetni, mert minden másként történt, mint ahogy a logika, vagy a korábbi háborús tapasztalatok szerint történnie kellett volna. A dolgok minden lehetséges változata előfordult és ugyanannak az ellenkezője is. így történt ez a nyugat felé törekvéssel is, mert sokan a reményekkel ellentétben szovjet csapatokba ütköztek. Montgomery akiről az a hír járta, hogy nem túlságosan kedveli a szovjeteket, 1945. április vé gén elérte a Ludwigslust— Schwerin-—Wismar vonalat^ és ott „kaput” hagyott nyitva, hogy a Mecklenburgból menekülő hadseregrészek és polgári lakosok at tudjanak jutni az Elbán. Ezen a kapun keresztül sikerült a Rü- gen-szigetén állomásozó magyar egységek egy részének és a wismari leventéknek is biztonságosabb zónákba kerülni. Kevésbé szerencsések voltak azok, akik Brandenburg irányából Bradley amerikai hadseregparancsnok segítségével kerültek az Elbán túlra, mert a 12. német hadsereg és a hozzá tartozó segédcsapatok egy részét Bradley később átadta a szovjeteknek. Ez úgy történhetett, hogy az angol—amerikai erők Ceske Budejovicétől Wismarig az előnyomulás lendületében jócskán túlhaladták a részükre kijelölt demarkációs vonalat, s onnan később vissza kellett vonulniuk. Így cseréltek gazdát az e területen felállított fogolytáborok (egyik-másik többször is). Egyes táborokat az amerikaiak kiürítettek, másokat lakóikkal együtt sorsukra hagytak. Nem tudni, miért. Ugyanilyen kiszámíthatatlan volt a helyzet a fogság- baesés körülményei terén is. Minthogy a megtépázott magyar alakulatoknak túlnyomórészt már nem volt fegyverük, sem ellenállási szándékuk, a tisztes megadás látszott a legcélszerűbbnek. A sebesen előrenyomuló páncélos alakulatok katonái legtöbbször ügyet sem vetettek a nagy alkalomra váró magyarokra, más esetekben ju- goszlávoknak, vagy más szövetségeseknek nézték és békén hagyták őket. Így azután a parancsnokok rendszerint a páncélosokat követő megszálló rendőri erőknél jelentkezhettek, hogy megbeszéljék a tennivalókat. ” harcoló egységeket ugyanis nyomon követték az MP„ a CIC és az OSS szervezetei. (Folytatjuk) Emléktábla Rudabánván Dr. Keve Tibor Rudabányán elhatározta, emléktáblát kell állítani a településen is a második világháborúban elhunytak ás a deportáltak emlékére. A kegyeletteljes szándék megvalósításáért fáradhatatlanul dolgozik. Most, 7-ére, szombaton délután 2 órára á helyi kultúrházba hívja, várja az elhunytak, deportáltak hozzátartozóit. Akik nem tudnak részt venni a megbeszélésen, levélben is jelentkezhetnek dr. Keve Tibor címén (3733 Rudabánya, Zöldfa u. 7.), hogy az elkészülő emléktáblán elvesztett hozzátartozójuk nevét megörökíthessék
