Észak-Magyarország, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-08 / 262. szám

1991. november 8., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Ofíiljünk-e a hiiiznak? Zöld asztal mellett A gazdaság helyzete Lehetőségek és feltételek a struktúraváltáshoz A kihelyezett kormányülés figyelmébe A vadászok, s az erdészek, az erdészek, s a természetvédők érdekei mások, amióta világ a világ, azaz amióta léteznek, ne­vesítettek ezek a „foglalatossá­gok”. A gazdálkodás, s a ter­mészetvédelem csak nehezen egyeztethető össze. Am az ér­dekek valamelyest közeledhet­nek egymás felé. Ebből indult ki a Holocén Természetvédelmi Egyesület ve­zetősége, mikor kitalálták, meg­szervezték egy találkozás lehe­tőségét az ilyen Jellegű szerve­zetek között. Miskolcon, az egyetemi könyvtárban zöld asz­tal mellett ültek a vízügy, a növényvédelem, a vadászat, az erdészet, s a természetvédelmi mozgalmak képviselői, akik el­mondták legjelentősebb gond­jaikat. A bemutatkozást Gyurkó Pé­ter, a növényvédelmi állomás munkatársa kezdte. A hang­súlyt a felelősségtudatra he­lyezte, hiszen tendencia, hogy egyre többen lesznek a magán­gazdák. S a gazdaságos nö­vénytermesztéshez szükséges a kemikáliák felhasználása, illú­zió, hogy ezek nélkül is jó ter­més érhető el. Vannak viszont olyan növényvédő szerek, me­lyekből egy hektárra mindössze 15—20 grammot kell kiszórni. Nagy gondok lehetnek abból, ha valaki elnézi a dózist. Ezért előadásokat kell szervezni c té­mában, s a cél tulajdonképpen az, hogy kevesebb kémiai anyag felhasználásával érjék el ugyanazt az eredményt. A vízügyi szakemberek el­mondták, hogy az önkormány­zatokra most szakmai feladatok is hárulnak. Sok faluban nem megoldott az egészséges ivóvíz- ellátás, s a polgármester nem tudja, hol is kezdje él a mun­kát. Néha a legjobb jóindulat mellett — szakértelem hiányá­ban — olyat csinál, amit ké­sőbb megbán. Ezért szükséges összefoglalni a vízgazdálkodási tudnivalókat az önkormányza­tok munkatársai számára. Az erdészek belátták, hogy értékes faörökségünk veszett el azzal, hogy sok helyen csak vágták az állományt, a repro­dukálásról pedig megfeledkez­tek. Ezért most kevesebbet, s kíméletesebben kell vágni, va­lamint le kell csökkenteni a vadállományt. A vadászok — mint mondták — természetvédők is. Hiszen környezetünk megóvását az egyes ember szándéka adja. S a szándék megvan bennük... Az erdészek felvetésére vála­szolva kitértek arra, hogy a muflon a legigénytelencbb ál­lat, igazán nem értik, miért gond az, hogy betelepítették. S hogy a medve, farkas, hiúz vé­delme az ő feladatuk lenne? Egyáltalán védeni kell őket? A turisták sem örülnének, ha ta­lálkoznának ezekkel a vadálla­tokkal ... Ilyesmi problémák vetődtek fel a három óra során. Am a végszó teljes egyetértésre ta­lált: van értelme e fórumnak, a jelenlévőknek van mondani­valójuk egymás számára, ezért — egy-egy témát a központba helyezve — ezentúl gyakrabban találkoznak majd „zöld témák­ban” zöld asztal mellett. .. Tény, hogy Borsod-Abaúj- Zemplén megye, illetve Észak-Magyarország régió gazdaságii szerkezete az Eu­rópához csatlakozás perspek­tíváiban szemlélve rendkí­vül) kedvezőtlen. Ezt a tényt, ma már szinte betéve tudja mindenki, de arról, hogy milyen okokból alakult ki ez a struktúra és, hogy ebben milyen lényeges szerepe, fe­lelőssége volt (van) a helyi aktoroknak, erről kevés szó esik, sőt nyílt fórumokon ez egyáltalán fel sem vetődik. Így aztán sokszor olyan sze­mélyiségek, akiknek önkri­tikát kellene tanúsítani a kialakult előnytelen struktú­ra okán, a legélesebb kriti­ka hangját hallatják. A KGST belső autarchiá- ja, a szovjet gazdaságtól való függés és az önálló gazdálkodástól ellehetetlení­tő törekvések Észak-Magyar- országon igen jó táptalajra találtak és ez megtermelte önmaga gyümölcsét. Ebben a helyi személyiségeknek — kár is tagadni — „soha el nem évülő érdemei” vannak Erre a legjobb példa a Di­ósgyőri Gépgyár szakmai le- züllesztése. Ez a gyár ki­emelkedő szakmakultúrává' rendelkezett és a régió egyedüli számottevő magas feldolgozottságú termékeinek exportőreként a termékvál­tás motorját képezhetné. Az 1960-as évektől azonban a gyár sorozatban kohász szak- képesítésű, kiképzést a Szov­jetunióban és a pártappará­tusban megszerző vezérigaz­gatókat kapott. Jellemző a helyi politika vezetőinek felelőtlenségére, hogy még a legutóbhi MSZMP megyei elsőtitká­rok: Grósz Károlty, Fejti György és Dudla József ide­jén is a kohászat fejleszté­sét favorizálták, holott pél­dául jelen sorok írója is fá­radhatatlanul bombázta őket a gépipari fejlesztés, Digép- rekonstrukció. új termék- struktúra komplett terveivel. Ma a globális és totális világgazdasági verseny korá­ban a piacon csak olvan ter­mék értékesíthető haszon­nal, amely újszerűségével és hasznosságával a világ él­vonalát képezi. Ezért volt helyes az a kez­deményezés már az 1970-es évek közepén, hogv a Mis­kolci Egyetemen létesüljön eev kutatás-fejlesztési cent­rum a régió élenjáró új ter­mékeinek kikutatására.’ Sajnos, ez a terv a '70-es éveikben — személyi okok- bó1' — nem valósulhatott meg. A Miskolci Egyetem a mérnöki karok megerősítése helvett a humán karok bein­dítására koncentrálta erőit, fgv ma ott tartunk, hoev a Miskolci Egyetem igazán mérnökegvetemnek nem te­kinthető. de humán egyete­mi babérokra sem pályáz­hat. Határozott minőségi vál­tás folytán azonban ez az eyvetem a régió megújulá­sának lüktető motorja, szí­ve és agva lehetne és ke" is. hogy legyen. Az ilyen cé­lok és feltételek érdekében létesülő egyetemi kutató centrum támogatásában ja­pán szakemberek is látnak fantáziát, amerikai egyete­mek is jelezték együttmű­ködési szándékukat, vala­mint a Művelődési és Köz­A műszaki fejlesztés aktu­ális feladaítairól, az innová­ció felgyorsításáról, a mű­szaki fejlesztési pályázati rendszer tapasztalatairól, a pályázati lehetőségekről és oktatási Minisztérium is ki­fejezte . támogatási készsé­gét. Mind az Egyetemi Kutató Centrum által kifejlesztett új termékek, mind a fej­lett nyugati világból be­áramló új ismeretek régió­beli elterjesztését kitűnően szolgálná az a szakemberhá­lózat, amely a MTESZ ré­gióbeli 12 ezer fős tagságá­ból alakulna és Tudomány- Technika Részvénytársaság név alatt szigorúan üzleti alapon működnék. A rész­vénytársaság számára a mis­kolci Tudomány és Techni­ka Háza 250 millió forintos vagyonértéke induló tőke­ként szavatolná a régió egé­szére kiterjedő vállalkozás beindulását és mintegy sín­re tenné Észak-ÍMagyaror- szág reál értelmiségének a polgári demokratikus rend­szerben való aktív szerep- vállalását. Ezt a tervet, amely szin­tén helyi kezdeményezésre született, de a régi vezetők ellenállása nyomán egyelőre hibernált állapotba került, az USA-szakemberek annyi­ra jónak és életrevalónak ítélték, hogy megvalósulásá­tól! függően a régiót a rend­szerváltásban általuk támo­gatott négy kelet-európ>ai or­szág mintakörzetének kíván­ják (nyilvánítani: A régió struktúraváltásá­nak említett fontos elemei­hez; a Miskolci Egyetemi Kutató Központ és a reál­értelmiség egészét átfogó Tu­domány Technika Ház Rt. tevékenységéhez szorosan kapcsolódva kellene működ­nie az Észak-magyarországi Regionális Munkaerő Fej­lesztési és Átképző Központ­nak. Az Észak-magyarországi Regionális Munkaerő Fej­lesztési és Átképző Központ létesítésénél kormányzati fe­lelősség is felvetődik. Ez az intézmény (legalább is sze­mélyi állományát és koncep­ciójának megválasztását il­letően) még a Németh-kor- mány idején alakult és az akkori kormánykoncepció­nak megfelelően -a szocialis­ta elvek átmentésére irá­nyult. A szocialista munka­erőképzés lényege pedig az elesettek, a végletesen el­maradók közepes szintre emelésére koncentrált, mi­közben a közepeseket magá­ra hagyta, a jókat és a kívá- lóakat pedig lesüllyedni kényszerítette a közepesek színvonalára. Szóval ezen képzés cél'ja a középszerű- sítés volt. Ma és most a jók és legjobbak képzését kell az élre állítani és ezekkel az élen az egész térség szakkép­zettségét, vállalkozó készsé­gét és mobilitását együtt kell minőségileg magasabb szintre emelni. Az ÉRÁK létesítésénél sajnos a szocialista egyen- lősítő képzési elVek érvé­nyesültek és szerencsétlen módon ötvöződtek a támo­gató Világbank által favori­zált, a strukturális munka- nélküliség orvoslására kidol­gozott és bevált nyugati képzési szisztémákkal. Azon­ban Magyarországon és kü­lönösen az észak-keleti régi­óban a munkanélküliség nem strukturális jellegű, ezért a nyugaton bevált átképzési rendszerek nem alkalmasak problémáink leküzdésére. Valójában hazai vonatkozás­ban abszolút munkanélküli­az ezzel kapcsolatos előírá­sokról rendez konferenciát a MTESZ megyei szervezete november 12-én, fél 10 órai kezdettel Miskolcon, a Tech­nika Házában. ségről helyes beszélni. Ab­szolút minden szakmában érezteti hatását a munka- nélküliség, ugyanis még a legmodernebb szakmakultú­ráink is elmaradnak abszolút értelemben is a világpiaci versenyképességtől. Régiónkban tehát csaik olyan átképzés vezethet eredményre, amely az új, versenyképes termék kiku- tatásával és annak gyártás- baviteli tervével egyidőben már ezen új termékek maj­dani előállítására és forgal­mazására képez ki. Vagyis nálunk a kutatás, a fejlesz­tés és az átképzés egyidejű­leg és egymással koncent­rált kapcsolatban lehet ered­ményes. Ez a Miskolci Egye­temi Kutató Központ a Mis­kolci Tudomány és Techni­ka Háza fejlesztési Rész­vénytársaság és az Észak­magyarországi Regionális Munkaerő Fejlesztési és Át­képző Központ szervei! együttműködését igényli. A rövid .távú realitás je­len pillanatban az, hogy még- az az egynéhány (kiku­tatott új termék, amely tény­leg a világ élvonalát képezi, az sem tud a .régióban gyár­tásba lépni, miközben a szocializmusból átörökölt ve­zetők tízezerfős nagyságrend­ben termelik az utcára az „ipari tartalék sereget”. Vagyis rövid, de legalább középtávon feltétlenül vég­re kell hajtani a régióbeli vezetőcseréket. Természetesen a minőségi szerkezetváltás kényszere nemcsak leépítést, hanem a meglévő adottságokra tá­maszkodva számos áttelepí­tést, rekonstrukciót és né­hány új ipari létesítmény beállítását is megköveteli. Elengedhetetlen például a recski rézbánya megnyitása. Helyesebb lenne azonban ha­zai vállalkozókat előnyben részesíteni, akik ((japán tő­kére támaszkodva) a hazai kohósítást is meg kívánják oldani. A létesülő rézkohó Özdra telepítése hosszabb távon is oldaná a helyi munkaerő foglalkoztatási gondjait és így végre Ózdon fel lehetne hagyni az acélgyártással. El­lenben az ózdi rézkohó jelen­tős mértekben elősegítené a diósgyőri acélgyártás minő­ségi és gazdaságossági fej­lesztését. Ugyanis az évi 40—50 ezer tonna fémréz mellett .kinyerhető 100—120 tonna molibdón, a wolfra- mot, krómot és nikkelt is előnyösen helyettesítő ötvö­zőként igencsak kiváló ma­gyar acélmimőség gazdaságos előállítására nyújtana lehe­tőséget. (Az ilyen kitűnő minőség ma már nemcsak a hadászati, hanem a bányá­szati, a közlekedési, sőt már a mezőgazdasági, eszközök -gyártásánál is megkövetelt előfeltétel.) A rézkohósítás helyi meg­valósítása kedvezően segí­tené a (korábbi kohászati szakismeretek szerint még tilalmas) réznek acélötvöző­ként történő alkalmazását is, ezáltal szupermagas fo­lyáshatárú és korrózióálló ötvözött acél, elsősorban le­mezek és .rugók céljára tör­ténő előállítását. Ez a lépés a Borsodnádasdi Lemezgyár talpraállítását segítené, mert végre készülne korrózióálló magyar fényes lemez, amely közúti járműkarosszéria-, háztartásigép- és szállító­gép-előállítás terén ma már nélkülözhetetlen. A magyar kincstár sem járna rosszul a réz kohósítása nyo­mán kinyerhető évi 1—2 tonna arany és 3—5 tonna ezüst beszolgáltatása ékán. A legjobban azonban az említett változások a Diós­győri Gépgyár átalakulásá­val keletkező Észak-magyar­országi Gépgyártó és Fejlesz­tő Rt.-t érintenék, hisz egy új rézbánya és egy új réz- iköhó gépeit, valamint szá­mos régi hengersor rekonst­rukcióját végezhetné. A térségben Rudabányán létesülő Veszélyeshulladék- égető Mű dán fővállalkozói­val együttműködve az át­alakuló Digép szintén, jelen­tős kivitelezői munkát vé­gezhetne^ de ehhez a válla­latot fel kellene rázni fel­számolás alatti szendergésé- ből. Nemzetgazdaságilag ugyan­csak kiemelkedően fontos lenne az a rekonstrukciós modernizáció, amelynek so­rán a Csepeli Csőgyár el­avult berendezéseit a Digép közreműködésével felújítva Diósgyőrben a Dimag Rt.-foe telepítenék át. A szovjet acélszállítás elmaradása mi­att a hazai varratnélkül.i csőgyártás Csepelen halálra van ítélve, a Dimag Rt.-nél viszont a minőségi acélbőség, folyamatos acélöntődé és ki­képzett (egyébként elbocsá­tásra ítélt) hengerészek szá­zai állnának rendelkezésre a felújított és idetelepített csőgyár beindításához. Ez utóbbi vállalkozás gép­export tekintetében is ko­moly jelentőséggel bír, ugyan­is számos nyugati ország rendelkezik végletesen el­avult varratnélküli csőgyá­rakkal, amelyek rekonstruk­ciós modernizálása jelen­leg világszerte megoldatlan igény. A szovjet és kínai csőgyá­rak rekonstrukciója, csak­úgy, amint egy-egy új cső­gyár Indiába és Brazíliába telepítése szintén elnyerhe­tő a Dimag Rt.-hez áttelepí­tett volt Csepeli Csőgyárra, mint modernizált referencia üzemre alapozva. A Szovjetunió volt tag- köztársaságaiban, számos Di­gép által telepített kábel­gyár működik, amelyek re­konstrukciója — a viszo­nyok rendeződése után — közös vállalat: nyugati elekt­ronika és magyar alapgé­pek szállításával gyümöl­csöz tethető. Az említett konkrét reali­tások felsorolásával azt az egyértelmű tényt kívánjuk bizonyítani, hogy Észak- Magyarország ipari-gazda­sági helyzete egyáltalán nem kilátástalan. A válságöve- zetté nyilvánítás nemcsak szükségtelen, de egyenesen káros is lenne, hiszen elri­asztaná a befektetni szándé­kozó külföldi tőkét. A .régió ipartelepítési, át­telepítési és rekonstrukciós létesítményeihez azonban a kormánytól olyan erkölcsi és anyagi támogatást igény­lünk, amely felér a válság- övezetet megillető támogatás értékével. Dr. Tóth József, az MDF miskolci szervezet szakértője (dobos) Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság IV. sz. Szakaszmérnöksége Miskolc, Füzes u. 2. sz. alatti telephelyét felszámolja (Domus Aruház közelében) A területen levő építmények - lebontási kötelezettséggel - értékesítésre kerülnek, melyek megvásárlására vonatkozó ajánlatokat a hirdetés megjelenését követő 10 napig lehet írásban benyújtani a következő cimre: ÉVIZIG IV. Sz. Szakaszmérnökség Miskolc, Besenyői u. 30. sz. Érdeklődni lehet: (46) 40-240 telefonszámon Ügyintéző: Seres Gyula SEIKO MÁRKABOLT A PATRIA HÁZ ELSŐ EMELETEN TALÁLHATÓ ORA-EKSZER ÜZLETBEN! Miskolc, Széchenyi u. 3-9. A SEIKO óracsaládhoz tartozó - Seiko, Lorus, Alba, Pulsar - quartz karórák, ébresztőórák és faliórák széles választékával várja minden kedves vásárlóját az Óra- és Ekszerkereskedelmi Vállalat SEIKO márkaboltja. Álba karórák Í Lorus karórák Seiko karórák gí; Pulsar karórák 2500 Ft-tól 4 000 Ft-ig 3500 Ft-tól 8 500 Ft-ig !§) 7500 Ft-tól 34 000 Ft-ig 8000 Ft-tól 30 000 Ft-ig SS Nálunk a minőség és megbizhatóság a legfontosabb!

Next

/
Oldalképek
Tartalom