Észak-Magyarország, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-08 / 262. szám
XIVII. évfolyam, 262. sióm 1991. november 8. Péntek Szénhegyek a berentei depókon Késik az energiakoncepció A berentei szénosztályozó környékén lévő depóterüle- tekeni óriási szénhegyek nőttek az elmúlt hetek alatt. A szénkiadónál viszont tucatszámra sorakoznak — sokszor napokiig — a lakossági szénre váró teherautók. A? ellentmondás okát kutatva kerestük fel és kérdeztük a Borsodi Szénibányák Központi Üzemének igazgatóját. dr. Heidrich Lászlót. — A bányákból a szénosztályozóra érkező .szén alapvetően két irányban használható fel. Egyfelől erőművi — mely a termelésnek közel 60 százalékát jelenti —, másfelől lakossági szén kerül ki tőlünk. A kétféle készterméket csak egyszerre, egy időben egy technológiai láncon egymás függvényében tudjuk előállítani. Az ellentmondás éppen abból adódik, hogy az utóbbi hetekben a Borsodi Hőerőmű a korábbi évek gyakorlatával ellentétben — amikor naponta 6—7000 tonnát vett át tőlünk — most teljesen változó, kiszámíthatatlan módon hajlandó fogadni az energetikai: szenet. Sokszor csak az átvételt megelőző órákban szerzünk tudomást arról, hogy éppen mikor mennyit. Több hete ez a mennyiség nem éri el átlagban a napi 1500—2000 tonnát, aminél mi lényegesen többet termelünk. A „fölösleget” u'gy kénytelenek vagyunk deponálni, aminek kényszerű többletköltségei (tonnánként több száz forint), csak tovább rontják a már ma is gazdaságtalannak kikiáltott széntermelés megítélését. Jelenleg mintegy 150 ezer tonna, több mint 200 millió forint értékű szén halmozódott fel depóinkon. E látszólagos túltermelés mellett a lakosság részéről viszont a kapacitáBajorország a magyar felzárkózásért Német gazdasági delegáció járt hazánkban Budapest (ISB). — Max 5treibl bajor miniszterelnök vezetésével csütörtökön bajor gazdasági delegáció járt lazánkban. A küldöttség tagjai között volt August Lang aajor gazdasági miniszter, va- arnint a német tartomány 'azdasági életének több je- entős személyisége, zömmel lajor regionális kamarák vezetői, bankok és multina- uonális cégek képviselői. > treib! miniszter elnök talál- cozott Antall József magyar miniszterelnökkel, va- amint udvariassági látoga- ást tett Göncz Árpád köz- ársasági elnöknél. A bajor gazdasági kama- ák vezetői a Magyar Gaz- lasági Kamarában (MGK) ólytattaik tárgyalást az MGK cépviselőivel. A bajor mi- íiszterelnök ezen a találko- :ón üdvözölte azt a tényt, íogy az európai integrációs ölyamathoz való felzárkó- :ásnak nagyrészt megterem- ődtek a jogi feltételei bálánkban. ígéretet tett arra, íogy Bajorország minden öle telhetőt megtesz annak .lősegítésére, hogy a magyar gazdaság minél előbb íz európai gazdasági együttműködés részévé váljon. Utalt az immár húsz éve hagyományosan jó magyar- bajor kapcsolatokra, amelynek mostani állomásaként megnyitotta a Budapesten működő állandó Bajor Információs Irodát. A bajor miniszterelnököt kísérő Kádár Béla, magyar külgazdasági miniszter kijelentette, hogy 1993—94-re a gazdaság megelevenedésére, fellendülésére számít. Véleménye szerint a bajorok jelentős szerepet vállaltak a magyar gazdaság átalakításában, s mutatja ezt az a tény is, bogy a bajon- export 7 százaléka Magyarországra irányul. Tolnay Lajos, az MGK elnöke tájékoztatta a vendégeket a hazánkban végbement gazdasági folyamatokról. Elmondta, hogy 25—30 százalékra tehető a már privatizált állami v^von aránya. Nyugat-Európából származó adatokra támaszkodva utalt arra, hogy a Kelet- Európába eddig beáramló (Folytatás a 2. oldalon) sunkat többszörösen meghaladó igény jelentkezik. — Nem lehet az említett 60—40 százalékos arányon változtatni? — Ügy termelni és késztermékfrakciókat előállítani, hogy egyáltalán ne, vagy csak csökkent mértékben keletkezzen erőművi szén a lakossági javára, a jelenlegi technológia mellett sem Borsodban, de sehol a világon nem lehetséges. — Tudomásom szerint a hőerőmű minőségi kifogások miatt csökkentette az energetikai szén átvételét... — Igen, az indoklásuk szerint így van, jóllehet 36 éve tartó együttműködésünk alatt soha ilyeru kifogást nem emeltek, mostani szenünk minősége sem rosz- szabb az elmúlt évekéhez (Folytatás a 2. oldalon) Kohászati munkásgyűlés Diósgyőrött A cég még él, működik, de... Mégis volt munlcásgyülés Miskolcon november 7-én. Igaz, nem □ szomszédos nagy ország egykori nagy ünnepét köszöntötték a diósgyőri kohászatban - minden bizonnyal senki fejében nem fordult meg, hogy még három évvel ezelőtt is ezen a napon nem kellett dolgozni, hogy vörös lobogókkal volt feldíszítve az akkor még Lenin nevét viselő gyár -, hanem most itt munkahelyük féltése hozta össze az embereket. A délutáni műszakváltást követően több százan gyűltek össze meghallgatni a Dimag Részvénytársaság elnök-vezérigazgatójának, dr. Tolnai Lajosnak beszámolóját a cég helyzetéről, jövőjéről. A társaság első embere a kohászaiban működő három érdekképviseleti (tömörülés — a szakszervezeti szövetség, a Munkástanács, a Diósgyőri Vas-, Fémipari Dolgozók Független Szakszervezete — kifejezett kérésére állt az emberek elé elmondani: a válság mélyül, a .kohászat dekonjunktúrája tovább tart, s ha nem történik érdemi kormányzati döntés az iparág sorsáról, akkor emberezrek kerülhetnek egyik napról a másikra az utcára. A valamikor majd’ húszezer embert foglalkoztató diósgyőri vasgyár ma valamivel több, mint kilencezer embernek ad munkát. Ügy, hogy a különböző kft.-kre bomlott vállalat kapacitásának csak töredékét kénytelen kihasználni, hogy összeomlott a belföldi és keleti piac, hogy az unfair árverseny képtelen helyzetbe hozta őkéit. Egy dolog biztató: a cég ■még él, dolgozik, működik. Működik, mert csak így van, így lehet értéke. Kérdés persze, ezt a működést miilyen áron tartják fenn? Miikor ébred már a korTechnika felső fokon A majd 100 éves német cég több mint száz vendéget hívott meg tegnap a Miskolci Egyetemre. A találkozó szakmai jellegű volt, az automatizálásról és a fém- megmunkálásról volt szó. A Hahn és Kolb arra vállalkozott, hogy kisgépeket kistermelőknek kínáljon alacsony áron. A Miskolci Egyetem azért karolta fel ezt a rendezvényt, mert fantáziát lát a vállalkozókban és a kisvállalkozókban. Sok olyan praktikus tanács hangzott el, amely haszonra váltható a megújuló gazdaságban. Erről tartott sajtótájékoztatót dr. Balog Lóránt, a stuttgarti cég megbízottja. Előadást tartott dr. Cselényi József, a Miskolci Egyetem rektcrhe- lyettese, valamint dr. Molnár József, az egyetem docense. A külföldi szakértők speciális témákról számoltak be utalva arra, hogy a gyártásautomatizálásban és a fémmegmunkálásban egyre nagyobb szerep jut a robottechnikának. A Volán még bírja Milliókra és hídra várva Borsod-Abaúj-Zemplén településein ebben a hónapban tartják meg azokat az értekezleteket, amelyeken eldől, milyen menetrend szerint járnak a tömegközlekedés autóbuszai a következő időszakban. Az úgynevezett menetrendi értekezletek szervezését, lebonyolítását a megyei önkormányzati hivatal kapta feladatául. Nyilvánvaló, hogy ezeken a tanácskozásokon, megbeszéléseken forró lesz a hangulat. A vitákban egymásnak feszülnek az utazóközönség, a 'Borsod Volán és a helyi önkormányzatok egymásnak nemegyszer homlokegyenest ellentmondó érdekei. Mielőtt szót ejtenénk az utazók és az utaztatók ellentmondásos kapcsolatáról, érdemes egy pillantást vetni a közúti tömegközlekedés borsodi tablójára, úgy, ahogyan ,azt a megyei önkormányzat legutóbbi ülésén, október 31-én a közgyűlés tagjai is megtették. (Folytatás a 3. oldalon) mányzat arra: ha szüksége van a vaskohászatra — márpedig szüksége! —, akkor azít valamilyen formában támogatnia kell. Mint mindenütt a világon! És persze az is bízató: Diósgyőr és Űzd végre nem ellenséget, ellenfelet lát egymásban. A két kohászvár kezd arra ráébredni: a kohászatot csak együtt, egymásra támaszkodva lehet fenntartani a térségben. Lehet, és érdemes ... A diósgyőri cég két variánsra próbálja építeni jövőjét, kérdés, melyik jön be. A nyugat-európai Mondán Un>io-féle (több százmillió forintos beruházást igényel), amely elsősorban a korszerű, gazdaságosan működtethető kapacitások mind teljesebb kihasználd-’ sára épül, úgy, hogy az európai kohászati válságkezelő programok tapasztalatait kihasználja, vagy a miniacélműre alapozott koncepció. Racionálisan legyen mondva: az előbbi mintegy hétezer embernek biztosíthatna munkát, míg az utóbbi ha négyezernek ... Nyilvánvaló, az érdek- képviseleti szervek a Montén Unió-féle koncepciót tartják elfogadhatónak, s ezt közős állásfoglalásban hozták nyilvánosságra. Ehhez kérik a kormány garanciavállalását is. Kijelentették: az a változat, amely a kohászat leépülésével számol, a nemzetgazdaság érdekeivel is ellentétes, mert megfelelő háttéripar nélkül működésképtelen. Nem kétséges, a kormány holnapi miskolci ikihélye- ~zett ülésén kemény gondokkal találja majd szembe magát. Bányászat, vegyipar, kohászat, munkanélküliség ... Természetszerűen nem mondják majd azit: ■itt egy kalap pénz, aztán boldoguljatok. De azt igenis mondhatnák: mivel az állam (is) juttatta ilyen helyzetbe az iparit, épp ezért segítünk a talpraálllásban, a privatizálásban, a jövőben. (Mert hogy ez, valamennyiünk érdeke ... Sztrájkra készülnek a bányászok A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖKÖT KÉRIK KÖZVETÍTŐNEK BUDAPEST (ISB) Fogytán a bányászok türelme - jelentette be csütörtöki sajtótájékoztatójukon Schallkhammer Antal, A Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége elnökének ugyanis több bányába is el kellett mennie az utóbbi hetekben azért, hogy a lokális sztrájkokat megakadályozza. Rendkívül feszült tehát a helyzet. Éppen ezért a szak- szervezet elnöke — okulva a korábbi, a kormánnyal is kapcsolatos kudarcokból —, most a köztársasági elnökhöz írt levelet. S kéri, hogy Göncz Árpád közvetítsen a bányászok és a kormány között. Schallkhammer Antal levelében röviden elemzi a bányaipari dolgozók nehéz anyagi helyzetét is, s kijelenti, a munkások elkeseredettsége már akkora, hogy nemsokára akár több tízezres tüntetések is bekövetkezhetnek. Sőt, adott esetben nem riadnak vissza a végső fegyver, a sztrájk alkalmazásától sem. A köztársasági elnök, reagálva a leírtakra, jelezte, hogy elvállalja a közvetítői szerepet. Ám csak akkor, ha a munkája össztársadalmi érdekeket szolgál. A bányaipari szakszervezet szerint az ő törekvéseik eleget tesznek a kritériumnak, hiszen a bányák fenntartása általános társadalmi érdek. A mai megoldások ugyanis csak egy szűk érdekcsoport előnyeit szolgálják. Példaként megemlítették, hogy a Magyar Villamos Művek Tröszt jövőre több szenet importál, s így kevesebb ásványt vesz át a magyar bányáktól mint az idén, s ezzel 800 millió forintos többletnyereségre tesz szert. Ezzel azonban 1,7 milliárdos bevételtől üti el a bányáinkat, s mi több, ösz- szességében — ide számítva a jövőbeni bányabezárásokat, és a munkanélküli dolgozók segélyezését is —, mintegy 8—9 milliárdos veszteséget okoz. S mivel mindez a költségvetést terheli, közvetetten a magyar állampolgárokkal fizettetik meg a villamos művek profitját is — szögezte le a szakszervezet elnöke. A sajtótájékoztatón bejelentették, hogy a bányaipari dolgozók szakszervezete, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, valamint a Mérnöki Kamara Bányászati Tagozata közös együttműködési szerződést írt alá. Az ásvány- és fluidbányászokat tömörítő szervezetek ezután egységesen lépnek fel azért, hogy a kormány energetikai koncepciója mihamarabb a parlament elé kerüljön, s végre ne csak egy-két éves előrelátással rendelkezzenek a jövőjüket illetően. A bányabezárásokkal kapcsolatban hathatós humánpolitika1! intézkedéseket sürgetnek, s kérik, hogy az Országgyűlés minél előbb alkossa meg a bányatörvényt. Az új alaperőmű építésével kapcsolatban megtudtuk, hogy e szervezetek a hazai ásványon alapuló ligniterőmű mellett teszik le a vok- sukat. A sztrájkról szólva a mérnöki kamara elnöke kijelentette, ők még végső esetben sem tartják elfogadhatónak a munkabeszüntetéseket. Hiszen a mérnöknek tudnia kell, a sztrájk mindig sokkal nagyobb kárt okoz annál, mint amekkora eredményt ellensúlyozásképpen elérhetnek a munkabeszüntetésekkel. R. S.
