Észak-Magyarország, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-02 / 257. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 12 1991. november 2., szombat Dudás Sándor: Ószelőn írom, s mintha fájna: Potyog dió avarba, sárba. Megrettentél? A Nyár halála gyászitja férfi-szivedet? Ugyan, barátom I Otven éved feje felett már el-eltéved a Nap s a Holdnak udvarol, azért ne félj, amíg kedvesed simogató hangján hízeleg a csendes Szél hozzád a nyárból, s amíg az Ég kökény-szeméből hulló Eső ( (csak kedvtelésből?) érted sir s nem téged sirat! Hudy Ferenc: Szikrafény Mindegy, melyik lábunkkal lépünk a szakadékba. A legnagyobb csapás egyike, ha Isten a házastárssal büntet. Még az oroszlán se pusztít szükségletén túl, az ember mindent tönkre tesz, amit elér. Nem mindig a jobb győz, olykor a ravaszabb. Ügyes hentes a mócsingot a jó áru közé beszéli. Nem sokat ér az olyan alkotás, amit mindenkinek meg ;ell magyarázni. Egy gazda se fogja szívesen a lovát mások szekerébe. A magas polcra ültetett szimpla emberek semmihez sem értenek és mindenbe beleszólnak. Nem szereti a partnerét, aki a pillanat örömével mindent letudott. A legnagyobb szájat egy pdrányi ésszel be lehet tömni. Akác István: De már.. Vad szél cibálja a kilincset a tél hajából letép egy tincset hó hull Fagyott a kert az álmom minden de már valami a szívben az új tavasz felé bódul! Ha kinyílik Pandora szelencéje Mintha kinyílt volna Pandora szelencéje, annyi gond, baj, csapás zúdult ránk — szokták mondani olykor közéleti emberek, s olvashatjuk közéleti, gazdasági témájú írásokban. Valóban, a kilátástalan, elviselhetetlenül nehéz helyzetekben szoktuk emlegetni Pandórának, ennek a mitológiai szép asz- szonynak a nevét meg a szelencéjét. De nemcsak mi, magyarok, hanem Európa- szerte minden országban. Pedig ez- a görög szó, Pandora magyarul azt jelenti: Csupa ajándék. Persze, nem az emberek számára jelentett ajándékot, hanem arról van szó a mitológiában, hogy Pandora az istenek, istennők ajándékaiból jött létre, született meg. Az Olümposz ura, Zeusz ugyanis megparancsolta sánta kovácsának, Héphaisztosznak, hogy agyagból és vízből formázza meg a legszebb földi nőt. Amikor ez megtörtént, Zeusz parancsára a szél életet lehelt bele, Athéné ismeretekre, asszonyi munkákra, szövésre-fonásra tanította, Aphrodité szépséget, csábo* és a szerelem édes vágyát hintette rá, de a többi isten és istennő is megajándékozta valamivel: bájjal, gyönyörű hajjal, ékszerekkel, virágokkal. Hermész merészséget és csalfaságot rejtett el Pandórában, majd Zeusz felszólítására — mint az ő ajándékát — elkísérte Epimétheuszhoz, hogy vegye feleségül Pandórát. Ilyen csábos, szép asszonyba természetesen tüstént beleszeretett Epimétheusz, és feleségül is vette. Arról az Epimétheuszról van szó, aki Prométheusznak volt az öcs- cse. Prométheuszról pedig tudjuk, hogy segíteni akart a Zeusz által állati sorban tartott embereken, ezért lelopta az égből számukra a tüzet. Ezzel magára vonta Zeusz szörnyű haragját, aki büntetésül Prométheuszt, a világ végén, a Kaukázus- hegységben sziklához szegezte, a máját — amely minden éjjel újból és újból kinőtt — saskeselyűvel falatta fel. De feldühödött Zeusz az emberekre is, és bosszújának kielégítésére Pandórát használta fel eszközül. Ezért- küldte 'Epimétheusz feleségeként az emberek közé. Az Olümposz ura egy szelencét — egyes görög írók szerint korsót — ajándékozott neki, megparancsolva, hogy azt sohase nyissa ki. A szelencébe ugyanis Zeusz bezárta az összes létező bajokat, amelyek az emberiséget sújthatják : betegségeket, bűnöket, szenvedélyeket, őrültséget, szülési fájdalmakat. Biztos volt ugyanis Zeusz abban, hogy a női kíváncsiság nem hagyja nyugton Pandórát, s előbb-utóbb kinyitja a szelencét. Így is történt. Pandora valóban kinyitotta a szelencét, mire a bajok méhrajként röppentek ki belőle, és elterjedtek az egész világon. Csak a reménység maradt az ékes edényben, mert odaragadt a szelence fenekére. Ez hát a szépséges mitológiai asszony históriája. Ennek ismeretében mi mást kívánhatnánk magunknak és a világon minden embernek, mint azt, hogy Pandora — ha már egyáltalán elkerülhetetlen — mérsékelve kíváncsiságát, minél ritkábban „ajándékozzon” meg bennünket hírhedt szelencéjének tartalmával. Hegyi József Fullasztóan nagy szerelem „Mindig is mondtam, hogy újból férjhez megyek. És ezúttal, ha Isten is úgy akarja, véglegesen.” Liz Taylor abból az alkalomból nyilatkozott így, hogy Rómában, Valentino mesternél megrendelte — a tudósító kifejezésével élve — „a káprázatos és zavarba ejtően rövid” menyasszonyi ruháját. A lakodalmat október 5-én, tartották, Michel Jackson kaliforniai villájában. Az ünnepségre meghívták a menyasszony 4 gyermekét és 6 unokáját is. Nemkülönben a vőlegény felnőtt fiát. Ha közbe nem jön valami, Liz Taylor beállította híres-hírhedt honfitársa, VIII. Henrik házassági rekordját, természetesen csak számszakilag. Az első házasságát 18 éves korában kötötte. 1950-ben, az amerikai hotelkirály fiával. Az utolsótól — ez John Warner politikus volt — 1982-ben vált el. Ekkor azt mondta: „Életem legfontosabb embere Richard Burton volt.” Vele kétszer állt az anyakönyvvezető elé. Minden férjének volt egy közös vonása, valamennyien gazdagok voltak. Ezzel szemben a mai vőlegény, a hajdani kőművesből lett barát, elsősorban lelkiekben gazdag. És 39 esztendős. Larry Fortenskyitöl híres menyasszonya így nyilatkozott: „Neki köszönhetem fizikai és szellemi újjászületésemet.” A jövő? „Napról napra jobban szeretjük egymást, és ezt az örömet meg akarjuk osztani barátainkkal.” A boldogság tengerében lubickoló Liz, meglehet, nem tulajdonít jelentőséget a ténynek, melyet egy francia újságíró, nyilvánvaló gonoszsággal észrevett: A vőlegény mintha máris belefulladt volna a nagy boldogságba, mivel folyton csak az ara beszél... Legenda a közelmúltból A Hivatal rájött arra, hogy alkalmazottai, a vízóraleolvasók nem olvassák le a rájuk bízott vízórákat, ehelyett a hasukra ütnek, nem olyan nagyot, de nem is olyan kicsit, és azt írják a számlára. Év végén viszont leolvassák a vízórákról a tényleges fogyasztás adatait, és evvel a számlával kompenzálják, ami a tények és a hasraütések között mutatkozott. Bibi csak akkor volt, ha így negatív számot kaptak, mert ez azt jelentette — volna hogy a fogyasztó túl fizetett, vagyis, hogy a Hivatal tartozik neki, ami, ugye már önmagában véve képtelenség — volna! Ez volt egyébként a lebukás oka. Ez a has- raütéses módszer, átalányként különben ma mór bevett szokás, elfogadott gyakorlat, ebből is látszik, hogy a vízóraleolvasók nem csaltak, csupán újítottak, messze megelőzvén korukat. Ebben egy kicsit talán hasonlítottak Einsteinhez, vagy, hogy saját portánkon maradjunk, Ady Endréhez. Ám tudjuk, az úttörők dolga sosem volt könnyű. A Hivatal tehát leleplezte a vízóra-leolvasók turpisságát, s hogy az elkövetkezendőkben hasonló eset ne fordulhasson elő, a következőt eszelték ki. Alakítottak egy megbízható személyekből álló brigádot, amelynek az volt a feladata, hogy zsetonokat helyezzen el minden aknában, ahol vízra volt fölszerelve. A vízóra-leolvasóknak ezeket a zsetonokat le kellett adni, bizonyítván, hogy ott voltak a vízaknában és leolvasták a vízórát. Igenám, de a Hivatal semmilyen garanciával nem rendelkezett, hogy a zseton esetleg — némi baksis fejében - nem a zsetonelhelyező zsebéből vándorol közvetlenül a vízóra-leolvasó zsebébe, anélkül, hogy feladatát teljesítette volna, hogy ott díszelgett volna begyűjtésre ítélve valamely vízaknában. A következő lépés tehát adott volt a Hivatal számára: ellenőrizni kell a zsetonelhelyezőket is! A kérdés csupán az volt: hogyan? A zsetonellenőröknek szignálni kellett a mór elhelyezett zsetonokat, a Hivatal csók is ilyen zsetont fogadott el hivatalosnak, ámbár, mint sejthető, ez a rendelkezés is könnyűszerrel kijásztható. Tehát az ellenőrök ellenőreit is ellenőrizni kell! Nincs tudomásom arról, hol tart a Hivatal most, arról viszont van, hogy hol az ország. Fecske Csaba SZŐKE LAJOS: AGGTELEK a barlang bejáratánál mint dinoszaurusz megkövesedett teste szikla magasodik fölénk prospektusokat lapoznak a percek: hőfokok, méterek fantázia-szülte nevek áznak az izgatott várakozásban s mikor belécsöppenünk e sejtelmes föld alatti világba nyirkosodik már sebtében előkészített képzeletünk is — anyósnyelv liheg fülünkbe fullánkos szavakat pazar királyi trónon dülleszkedik palóstosan a fény, itt óriások, ott törpék sápadtra, vagy élénkre változó színes villanykörték özöne űzi a homályt alvilági Styxként kanyarog rejtelmes útjain a karszt vize barokk-zenét röptét a koncertterem lelkesen:- cseppkövekkel üzennek az évezredek CSEH KÁROLY: CSILLAGHULLÁS Még mindig augusztus égboltnyi tűzijátéka . . . Hullócsillagok izzó nyomai futnak lefelé nyakadon arcomig Mennyi elégett meteorraj sötétJik majd, ha megvirrad: bőrömön sűrűi a borosta — szisszenve ébredsz; hideg a fény is, mint józan pengeél. VARGA ERZSÉBET: ÚJRA Egy új füzet első lapja: tiszta hangon hó-galambok szólnak lelkedért, és elkezded, nekikezdesz újra, mert fehér, szó-színű messzeségekben ott didereg -, s hited fényében, szíved ütemére — tudod — megdobban egyszer a vers. Mezey István: Aggtelek Barczi Pál: Embere
