Észak-Magyarország, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-22 / 274. szám
Reklámszolgáltató BT 4032 Debrecen Piac u. 71. Tel: 52/10-370 AZONNALI BÉLYEGZŐ- & NÉVJEGY KÉSZÍTÉS Számítógépes betű kivágás fóliából autóra, megállítótáblára, cégtáblára, üvegportálra. Bármilyen emblémát -100 féle betűtípussal - Laminálás Műanyag fóliabevonat bármilyen papírra. Fénymásolás Fényképes kitűzők, meghívók, szórólapok ofszet-, tampon- és aranyfüstnyomás, könyvkötés. VENDÉGLÁTÓSOK Használtruha-kereskedők! Holland hajtogatott, tisztított bálás ruhák 15 kg-os átlátszó nejlonzsákos kiszerelésben. Női, férfizsak: 200 Ft+áfa/kg, gyerekzsák: 240 Ft+áfa/kg, pulóveres zsák: 240 Ft+áfa/kg, télikabátos zsák: 150 Ft+áfa/kg, lakástextiles zsák: 120 Ft+áfa/kg. Debrecen, Kandia u. 14. Tel.: (52) 30-601 Nyitva: hétköznap 8-tól 14 óráig. Miskolc, Madách 1. u. 10. Tel,: (46) 71-573 Nyitva: hétköznap 8-tól 14 óráig. 400 m2-en megnyílt Kelet-Magyarország első magán divatáru-nagykereskedése. Divatáru-kereskedők! Nem kell Budapestre utazniuk! 50 készítő, importőr egy helyen. Kínálatunk: farmeráruk, távolkelcti pamutáruk, pufidzsekik, joggingok, fehérneműk, hálóingek, köntösök, selyem nyakkendők, import- és hazai bizsuk, bőr- és műbőr övék óriási választékban. C*ÓRIA *** Kereskedőház: 4029 Debrecen, Busi u. 12. Tel./fax: (52) 13-307 Nyitva: hétköznap 8-tól 14 óráig. Piacképes beszállítókat keresünk. KÖZÜLETEK A nyugat-európai piac meghódítása után Magyarországon is kapható az UNISALE higéniai termékcsalád. Az igazi cégtaprezentáció és dolgozói komfortérzés nem a külsőséges csillogásban nyilvánul meg. Fordítson ön is nagyobb hangsúlyt mosdóira! A zárható, törésbiztos kiszerelőegységek nettóárai 3000 Ft alattiak, kérje árajánlatunkat! Utólagos folyamatos papír- és folyékonyszappan-ellátást Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén megye kizárólagos forgalmazója a Glória Kft. biztosítja. Címünk: 4029 Debrecen, Busi u. 12. Tel./fax: (52) 13-307 A termékek forgalmazására mindhárom megyében profi ügynököket keresünk. •157609 2HVIDÉKEN IS KITŰNŐ KÉPMINŐSÉG AZ ÜNNEPEKRE Tv-antennák és tartozékok Lakás- és autóriasztók VISZONTELADÓKNAK NAGYKERÁRON! 1991. NOVEMBER 23-29. Mi a kedvenc műsora? Andrásfalvy Bertalan művelődésügyi miniszter: — Általában nem azt nézem a televízióban, amit szeretnék, hanem amit a tisztemből adódóan kell, illik, s amire hivatali teendőim után időm marad. Ha olyan kérdésekről, problémákról folyik nyílt vita, amelyek a tárcát érintik, feltétlenül odaülök a képernyő elé. Ha ez mégsem sikerül, felvétetem videóra és utólag nézem meg a műsort. Az átlagos magyar polgárnál jóval kevesebbet tévézem (ennek részben az elfoglaltságom az oka), s arra sincs lehetőségem, hogy kedvem szerint válogassak a kínálatból. Nem bánnám, ha több művészeti műsort sugároznának — ezeket mindig nagy kedvvel nézem — és dicsérni tudom a portréfilmeket is, amelyekben nem a látvány fontos, hanem maga a találkozás, egy ember, egy életút megismerése. Szívesen fogadom a tájakat, népeket bemutató sorozatokat, a Panorámát pedig soha sem mulasztom el. Kikapcsolódásként nem a televíziót választom, mivel nem budapesti vagyok, a családom olykor hetekig kénytelen nélkülözni, s ha találkozunk, nem a tévé az elsődleges. Ha pedig igazán pihenni vágyom, szívesebben megyek a szabad levegőre, felüdít egy-egy erdei séta, kirándulás. D. K. K. Életmű a képernyőn Jancsó Miklós életműve gazdagodhat, bővülhet még, ám karakterét tekintve már kialakította a maga teljességét. Alkotásai vitathatatlanul a „nagy rendezők" élvonalába emelték, s ha a kor teljesítményét nézzük, mindenképp ott kell tudnunk azok közt, akik a filmművészetet meghatározták a maguk zsenialitásával. Különös dolog ez, s helyzetét tekintve akár rendhagyó is a maga nemében. Jancsó Miklós ugyanis egy egészen szűk térben alakította ki a saját világát, tette egyetemessé formanyelvét, általános érvényűvé képi kultúráját. Miközben, s talán ez a legfontosabb, megmaradt önnön identitásában, vállalva a nemzeti sajátosságokat is. Jancsó Miklós művészete — miként azt a televízió adásaiból újból ellenőrizhettük — jelképi értékében teremtett teljesen újat, csak reá jellemzőt. Ha lehet rokonságot keresni, irodalmit említenék, Adyhoz hasonlítván, szimbolikája érzékenységében ezt a négy sort juttatva eszünkbe leginkább: „Jöttem a Gan- gesz partjairól, / Hol álmodoztam déli verőn. / A szívem egy nagy harang-virág / És finom remegések az erőm." Persze filmről — a kép, a látvány művészetéről — lévén szó, valami azonnal erőteljessé válik: a szikár és belső égésű szenvedély. A befelé élő világ, mint a balladák nagy része, a lélek drámáját hordozza, s legtöbbször tragikus mítoszaiban beszél az ember törvényeiről. A végletek dimenzióiban s elsőként eközben is a szerelem tragikumáról. Egész pontosan a nő érzelemvilágáról, amely még teljes nyíltságával, födetlenségével is titok a mindenség állandó rejtélye. Mint a „Szegénylegényedben is, amely alighanem a filmművészet egyik legteljesebb érvényű jelképrend szere, fókuszában az egyetlen fogalomba sűríthető absztrakcióval: szabadsággal. Sajátságos, bár nem véletlen lelemény: a Jancsó-filmek- ben viszonylag keveset beszélnek. A kép dominál, a kamera érvel, a mozgások felfokozott dinamizmusa viszi a főszerepet. Ez azontúl, hogy a filmnek ez a legtermészetesebb kifejezésmódja, megkönnyíti a néző helyzetét. Nem, vagy csak nagyon csekély mértékben akadályozza a nyelvi formula. A látvány alapvetően mindent közöl s érthetővé is tesz. Mint a Csend és kiáltás, a Fényes szelek, az Oldás és kötés, a Sirokkó, hogy csak néhányat említsünk. A televízió, bár ha az éji órákban is, de elismerésre méltóan gondozza az életművet, a nézők tíz- és százezreit segítve hozzá e magasrendű művészet jobb megismeréséhez Boda István Tony Richardson végleges magányossága Egy világhírű, Oscar-díjas színházi és filmrendezővel lett szegényebb a világ. Meghalt Tony Richardson. A yorkshire-i Shipley-ben született, 1929-ben, Oxford- ban járt egyetemre és az ottani drámai körben kezdett színházzal foglalkozni. Diplomája megszerzése után a BBC TV szerződtette. Színházi pályafutásának első állomása a Royal Court Theatre, ahol 1956-65 között dolgozott mint művészeti aligazgató és rendező. Első sikerét J. Osborne Dühöngő ifjúság című darabjának színpadra vitelével aratta 1956-ban. (Ugyancsak ő irányította a következő évben a New York-i premiert.) Ekkor rendezte Osborne A komédiás című színművét, majd E. Ionesco abszurd komédiáját, A székeket. 1959-ben P. Robesonnal a főszerepben a Stratford on Avon Theatre-ben az Othellót vitte színre. 1961-ben A. Finney- vel Osborne Luther című darabjával keltett figyelmet. 1964-ben a Royal Court Theatre-ben Csehov Sirályát mutatta be P. Finch-csel és V. Redgrave-vel, aki a felesége volt. Osborne baráti körének, a „dühös fiatalodnak tagja, s a népszerű fiatal drámaíró műveinek első színpadi megvalósítója. Az angol színi és filmkultúra egyik egyéni felfogású megújítója, a free cinema irányzat vezéralakja. A Woodfall Film Productions vállalat alapítója. Mint producer részt vett a Szombat este, vasárnap reggel című munkástémájú film gyártásában. Rendezőként K, Reisz társaságában egy rövid produkcióval mutatkozott be (A mama nem engedi), majd filmre vitte Osborne két színdarabját (Dühöngő ifjúság, A komédiás). Kiemelkedő munkája az Egy csepp méz, amely S. Delaney fiatal írónő nálunk rs bemutatott színdarabja nyomán készült. Bensőséges lélekábrázoiásán, drámai erején túlnő az angol külvárosok világának felfedezője a felvevőgép előtt. A megboldogultban — E. Waugh regénye alapján — az amerikai halottkultusz gyilkos torzképét rajzolta meg Ugyancsak kegyetlen nyíltsággal leplezte le az angol gyarmatosító politikát, az esztelen háborút A könnyű lovasság támadása című történelmi pamfletje. Képünkön az angol társadalom-ellentmondásait boncolgató A hosszútávfutó magányossága című film egyik jelenete.
