Észak-Magyarország, 1991. november (47. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-19 / 271. szám

1991. november 19., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A főorvos: az utolsó szó jogán Még egyszer a pisikezelésről „P.isiikeaelés — Természet­gyógyász?!” — eímmel dktó- b:er 2-i ilapszárniunlkibairi je­lent meg 'dir. Eilék Zoltán .körzeti főorvos írása., amely­ben egy természetgyógyász ajánlotta vizeletitatási kúrá­val 'kezelt, 74 esztendős be­teg vúizs'gálail|aíkor itapasztal- talk|ait adita Iköztkléare. A be­tegnél Ibélhuruitot, lallihaisi kó- lilkált és niaigyifolkú idegessé­get diagnosztizált a főorvos. Mint ímegtudíta, a beteg egy természetgyógyásznál járt, alki azzal az ulbasítássail en­gedte el, hogy öt inafüg nem ehet, nem ihat isemimiiit, csak saját vizeletét. A főorvos írása 'meglehe­tősen nagy 'közfigyelmet kel­tett. Érveik hiainigzotbalk el, és hangzlanialk el ima lis, mellet­te és ellene. Számos termé­szetgyógyász mondott és int véleményt, akadt, alki meg­kérdőjelezte a .fiőoinvois illeté­kességét abban, hogy egyál­talán szálljon ia tenmészet- gyógyászatröl. . . — Azért aiz utolsó szó jo­gán hadd mondjak vala­mit, hiszen én abban a cik­kecskében senkivel inem vi­tatkoztam, ipusztán taipaszta- latáiilrmait adtam közre. Az Észalk-Mlagyiairországban meg-. jelent eilklk Inam a termé- szöt-gyógyáiszolk ellen íródott — mondljia a főorvos. — Mert betegeimnek isolha nem tiltottaim meg, amiikor azt kérdezték: igyák-e a Béres- oseppet, igy.álk-e a Svéd- cseppet, használj ólk-e aBán- fi-lha|jiszeszt, igyanalk-e nö­vényi teákat. Véleményem miiíndiiig az volt, :hogy fűben- fálban orvosság van, min­dent mqg Ikell ipróbálnl a. gyógyulás érddköben. Tehát: nem a 'természetgyógyászok, hanem Ikliizáróltaig a termé­szetgyógyászok vizeletitatási kúrája ellen írtaim a cikket, azután, hogy a 74 éves, igen súlyos állapotban levő bá­csival, minit orvos találkoz­tam. És nagyon megköszö­nöm miimdenlkimelk, alki akár mellé, alkár hozzá, akár el­lene szólt 'írásomnak. Külön is megköszönöm azoknak á természetgyogyiászökniák a hozzászólását, akiilk kijelen­tették, hogy őlk elzárkóznék a yizeletitaitó-kúna ajánlatá­tól. — De főorvos úr! A ter­mészetgyógyászatban, a népi gyógyászatban azért ismere­tes a vizeletitatás, mi több, egyesek szerint az orvosi szakirodalom is említést tesz róla. — Így igaz. De azért hadd mondjam el, mii italáHható a vizeletben. Déldiául Ikarba- rnlid, neátinin, ihúgyisav, hy- pósav és Ikationoik formájá­ban kailaium, toáliiuim, mag­nézium, ammóniák., amiket a szervezet eltávolít. Nam ár­ui őst, ezektől nem véletlenül szalbadúl meg a szervezet. Ennék ismeretében, tudatá­ban nagyon egyszerűen, úgy­mond népiesen (szeretnék a v i zeletivóúkúr álhoz, hang sú - lyozom, csakis ahhoz, nem pediig a ibermószetgyógyászat- hoz hozzászólni. — Tehát akkor: tessék né­piesen ... — Az évmillióik során az egysejtű lénytől az emberig egy oUyain fizntoo-fcéiraiiai me­chanizmus alakúit ki az em­berben, hogy ami a táplá­lékban jó, azt félhasználja, ami a táplálékból az anyag- cserébomllás termékéként nem jó, azt eltávolítja a szervezetiből. Ha ez évmilli­ók során a 'továbbélés miatt így alakult ki, hogy a szer­vezet eltávolít 'bizonyos anyagokat a szervezetből, mert nincs rá szüksége, ak­kor a kérdés az: kioék sza­bad azdkait erőszakkal visz- szajuttatni a szervezetbe? — Ez az érem egyik, olda­la... — Valóban. Hát akkor fordítsák meg az énmét, a viizeletiltató természetgyógyá­szok oldalára. Tegyük fel, hogy igazúk van. De akkor fel Ikell tenni, (hogy a leg- bölcsöbb vailalmi, az élet — nem könyvökről, inem szaik- emlberlékről beszélek — úgy differenciálta, alakította iki az lemberi szervezetet, hogy eltávolít anyagokat, amire nincs szüksége, akkor a ter­mészetgyógyászok szemszögé- bőll nézve, az embert szer- vegét ezálatt a hosszú fej­lődési soron nem távolította volna el azdkait az anyago­ikat, amiivel a természetgyó­gyászok íviisszaliita'tássall gyó­gyítani alkarnak. Mert: ha a bom 1 ástenmékék nem távoz­nak el a szervezétíből — s az utóbbit a laikus is tudja már —, akkor önimérgezés keletkezik a szervezetben, amit ma .művesére való'kap­csolással igyékeznek gyógyí­tani, megoldani. iNiamármost: ha az évmillióik során a bio­lógia azt bizonyította volna, hogy a ivizeletitaitó termé­szetgyógyásznak van igaza, aikkor miért távdlítaná él azt a káros anyagot a szervezet­ből, amit a vizel etiitátó ter- mó’szétgyógyászök szerint vissza kell juttatni a szer­vezetbe? És akkor nem ön­mérgezés, hanem öngyógyí­tás követkeane 'be a vizelet- ivássall. De az élet, az élő­lények sora nem ezt bizo­nyítja, 'hanem azt, hogy a mérgezőanyagokat a szerve­zetből eltávolítja. Még csak annyit erről: hol vizsgálják meg a vizelet! fcató termé­szetgyógyászok a 'beteg vi­zeletét? ! Nem fordulihat-e elő, hogy egy vesűbeteg em­ber vizeletét itatják vissza? Daiboratóniiumii vizsgálatot ugyanis tudomásom szerint nem végeztetnek. Arról pe­dig mines tudomásom, hogy az orvosi .szakirodalom egy­általán ajánlaná-e a vizelet- i'tlaitó-kúrát, is hogy aZt egy­általán tanítanák a magyar orvosi egyetemeken. Hát a vizelétitaitó-ikúráról — mint körzeti főorvosnak, általános szakorvosnak — ez a véle­ményem. Szarvas Dezső Védekező krumpli Tíz évi kutatómunkával sikerült olyan burgonyafaj­tát előállítani, amely önma­gát védi meg a rovaroktól. A fajtát a perui vadburgo­nya és egy kereskedelmi forgalomban kapható bur- gonyafajta keresztezésével hozták létre. A növény ön­védelmének trükkje abban áll, hogy ragadós szőrszálak­ba! teli leveléhez és szárá­hoz a kis növényevő rova­rok egyszerűen odaragadnak. A nagyobb rovarok pedig, amelyek nem esnek a növé­nyek fogságába, de bekebele­zik a szőrszálakat, azért pusztulnak el, mert később zsigereik ragadnak össze. Dél-amerikai kutatók most azon dolgoznak, hogy gyor­sítsák a növény eddigi lassú növekedését, és a gumók méretét megnöveljék. Remé­nyeik szerint ez az új, íz­letes burgonyafajta gyorsain elterjed világszerte, és ön­védelmi rendszere nagy mennyiségű növényvédő szer felhasználását teszi feleslegessé. Alkotmánybíróságok Nagyító alatt a magas testület Budapest (ISB). A fenti címmel rendezett konferenciát nemrég a fővárosban a Konrad Adenauer alapítvány. Az esemény kü­lönös „csemegéje" volt az Alkotmánybíróság elnökének és az igazságügyi miniszternek egymást követő előadása. Tartalmuk­ból kiszűrhető: még nem végleges az Alkotmánybíróság hatás­köre és működési rendje, a kormány pedig nem takargatja, hogy egy-egy ítélet csutkája megakad a torkán. Kétmillión felüli árukészlet A szomszédos Heves megye közeli településén, Szihalom köz­ségben a közelmúltban diszkontáruházát létesített a Mezőköves­di ÁFÉSZ. Az üzletben élelmiszerből, konzervböl, édességből és üdítőitalokból különösen gazdag választékot kínálnak a vásárlók­nak. A 200 négyzetméter alapterületű eladótéren és a diszkont- áruházhoz tartozó raktárban mintegy 2 300 000 forintos árukész­let fogadja a vevőket. Az áfész minimális áron igyekszik a lakosság és a viszont­eladók igényeit kielégíteni. Fotó: Laczó József Kassán nyit közös boltot a Royal Sólyom László, alkot­mánybírósági elnök előadá­sa az „Alkománybíróság ön- értelmezése” címet viselte, mellyel az előadó megerősí­tette: a testület úgy érzi, hogy tevékenységét jobbára emocionális reakciók kísérik, „palackba zárt üzeneteiket senki sem fogja ki”. Az el­nök leszögezte, hagy a poli­tikai átmenet a múlt. értel­mezésének a problémája,, s a politikai szféra mértéken felül foglalkozik a múlttal, míg^ az Alkotmánybíróság a jövő szerve, amennyiben a jogszabályokat átvezeti a jövőbe. Az Alkotmánybíró­ság alapelye: a jog a politi­ka fölött áll, s ez meghatá­rozza a grémium törvény- hozáshoz, illetve a végrehaj­tó hatalomhoz fűződő viszo­nyát. A testület tevékenységé­ről szólva Sólyom László leszögezte, hogy az alkot­mánybírák az alapvető jo­gok védelmére koncentrál­nak. munkájuk „aktivista” a tekintetben, hogy az alap­normákat fokozott védelem­ben részesítik. Az ilyen jo­gok — például az élethez, vagy a méltósághoz való jog — alkotmányos értelme­zésekor a testület kimon­dottan „aktivista”, ameny- nyiben igyekszik magas kö­vetelményeket támasztani az állammal szemben. Sólyom László kizártnak tartja az előbbi megközelí­téseken túli politizálást, a politikától való távolságtar­tást a méltóság és tekintély megőrzésének feltételeként említette. Az elnök szavai­ból kivehetően az Alkot­mánybíróság szívesen látna olyan tartalmú törvénymó­dosítást, amely megszűrné a mai ügydömpinget: magán- személyek csak közvetlen érdekeltség esetén fordul­hassanak az Alkotmánybíró­sághoz. A kormány Alkotmánybí­rósággal kapcsolatos állás­pontját Balsai István igaz­ságügyi miniszter ismertette. Említvén a bíróság meg­alakulását — még a Né- meth-kormóny alatt —, Bal­sai István kiemelte, hogy a testület a nemzeti kerék­asztaltól nyerte el politikai legitimitását. A kormány fontosnak y és jelentősnek ítéli az Alkotmánybíróság tevékenységét, de nem tart­ja tévedhetetlennek a tes­tületet. A miniszter 'rámu­tatott, hogy az alkotmány- bírósági döntések eljárásai­nak politikamentesnek kell lenniük, míg a döntések tartalma szükségszerűen po­litikai töltetet is hordoz, hisz minden jogszabálynak van valamilyen viszonya a végrehajtó hatalomhoz és ellenzékéhez is. Előadása második felében némileg ellentmondásba ke­veredett a miniszter. Fel­hívta az alkotmánybírák fi­gyelmét, hogy döntéseik so­rán ne vizsgálják a górcső alatt lévő jogszabály célsze­rűségét, ne. vegyenek át tör­vényhozói feladatokat. A kormány bizonyos tekintet­ben örömmel venné, ha a magas testület döntései rész­leteiben figyelembe venné, hogy egy túl szoros határ­idő, egy különösen nagy fel­adat meghatározása — pél­daként a közigazgatási bíró­ságok felállításáról szóló ha­tározat szolgált — kutya­szorítóba juttatja a végre­hajtó hatalmat. (Tehát ilyen alkalmakkor ne csak alkot­mánybírói fejjel gondolkod­janak!) Az estet záró vita során elhangzott, hogy .az Alkot­mánybíróság meg sem 'kí­sérli más szervek hatáskö­rét gyakorolni, de az alkot­mányos jogok védelmében nem adhat teret taktikai megfontolásoknak. Ez utóbbi mozzanat is jelzi, hogy a demokrácia má;s intézményeihez hason­lóan a magyar Alkotmány- bíróság mai állapota sem végleges és kristályos, Krecz Tibor Egyrénmásra jönnek lét­re a szomszédos, illetve 'kör­nyező országokkal régiónk, is ezen belül megyénk kü­lönböző vállalatainak közös vállalkozásai. Az egyik leg­újabb ezek közül: Kassán nyit boltot a Royal Bútor­kereskedelmi iRt. — ÜzHetpoli'tilkánik része, h-ogy 'betörjünk a környező országok piacaira — mond­ja Szegedi Sándor, az észak­magyarországi 'kirendeltség kereskedelmi igazgatóhe­lyettese. — Az első lépést a közeli Kassán tesszük meg, ahol november ,14-én a Barátság (Druzsby Names- i.iie) téren, a volt Béke áru­ház helyén nyitjuk meg a Royal 'Bútorkereskedelmi Rt., a Sulák Nemzetközi Szőnyegkereskedelmi Kft. és az áruházát üzemeltető Kas- so Coop iKít.-vel közösen, az európai színvonalú lak- berendezési áruházát. — Milyen nagy ez a kö­zös áruház? — Mint már említettem, a volt .Béke áruházát épí­tettük újjá, tettük széppé, korszerűvé. Mintegy 700 négyzetméternyi területen válogathatnak majd a kas­saiak és a környékbeliek a valóban európai színvonalat képviselő, eddig ott hiány­zó bútorok, lakberendezési, illetve lafcásfeiiszerelési cik­kek, szőnyegek között. Úgy gondoljuk, hogy fontos le­het a két ország egymáshoz közeli részei között a bará­ti kapcsolatok ápolása is, noha egy percig sem tagad­juk, szeretnénk a kassai áruházból profitálni. Egyéb­ként szó van arról, hogy már 1992. január 1-től egy most alakuló, önálló kft. működteti majd az áruhá­zát, melynek saját export- import joga lesz. — Milyen pénznemben bonyolódik majd a közös üzlet? — Egyelőre valóban pénz­ben, ennek részleteit most pontosítjuk. Ám a későbbi­ekben valószínűleg mi is árut vásárolunk az ott el­adott bútorokért, s ezzel itt­hon gazdagítjuk a választé­kot. Ez egyfajta bartel- ikonstrukció, amellyel min­denki jól járna, beleértve az ottani és itthoni vevőket is. — Mi következik Kassa után? ... — Minden attól függ, ho­gyan debütálunk ott. Ha jól, ami alatt azt is értem, hogy gazdaságosan tudunk mű­ködni, akikor valószínűleg továbblépünk, talán Len­gyelország felé. Tárgyaláso­kat márts folytatunk, de minden konkrétum még a jövő 'titka. Ny. I. Biológiai lövedékek „Biolistics” a neve annak az új eljárásnak, amely a jövőben egy- zerübbö fogja tenni a gabona nemesítését. A Ciba-Geigy mező- azdasági intézet kutatóinak első ízben sikerült megváltoztatniuk kereskedelemben is forgalomban levő kukorica vetőmagvonalát, z új kedvező tulajdonságokat, a betegségek, a hideg és a kárte- őkkel szembeni ellenálló képességet sikerült örökletessé tenni. Az új géneknek a sejtbe való juttatására a kutatók a kiválasztott röklési molekulákkal töltött pici fémgolyókat alkalmaznak. A agy sebességre felgyorsított golyók az eltalált növényi sejtek bei­débe hatolnak, ahol aztán az öröklési molekulák a sejt genetikai nyagába integrálódnak. Az így nyert új gabonafajtát még hosz- zadalmas kísérleteknek vetik alá, és még hosszú évekre van szűk­ig. míg piacképessé válik. Kirúgni csak kedvesen és szépen A rádió kabaréjában hallott jeleneten töp­rengek napok óta. Napjaink témáját, az el­bocsátást karikírozta ki a szerző. Csákány nyit az egészről: az igazgató egyfolytában kerülgette a lényeget, a lehető legfinomabb célzásokkal próbálta megértetni alkalmazott­jával, hogy nincs tovább szükség a munkája- ra. A kabaré, az kabaré, az élet azonban egészen más ... Remélem, nem adok tippet a következő példákkal, a helyszíneket sem irom le, ne­hogy több bojt csináljak. De az esetek iga­zak, életből vettek. Negyvenes, tapasztalt, nagytudasu szak­munkás panaszolja. Létszámfelesleg van a cé­güknél - ezt régóta éreztették velük. O lett az egyik lapátra teendő. Egy ideje nem csi­nált mást, csak takarította a műhelyt, füttet- ték vele a kazánt. Zokszó nélkül tette a dol­gát, mígnem idegei felmondták a szolgáló- tót. Mégsem tudják kirúgni, mert azóta is táppénzen van. Más. Szintén egy létszámfölösleggel küszködő vállalatnál történt. Az egyik dolgozó rokona meghalt. Annak rendje és média szerint be­ment a munkahelyére, az utazás és temetés miatt két nap szabadságot kért főnökétől. Az be is irta a füzetébe, nyugtázta a kérést. Amikor a fiatalember ismét munkára jelent­kezett, közölték, hogy van két igazolatlan napja, veheti a munkakönyvét. Más. Ez a legegyszerűbb történet. Az irodai dol­gozó bement a munkahelyére, ajtaján nem találta a névtáblát, csodálkozására elmond­ták: lapáton van. Elég az esetekből, megalázó, vérlázító va­lamennyi. Nap mint nap olvassuk az újsá­gokban, hogy ennyi meg ennyi a munkanél­küli kis hazánkban. Az adatok félelmetesek, a jóslatok még sötétebbek. Eszerint jövőre akár félmillióan is libeghetnek az egzisz­tenciális lét határán. Mint gazdasággal fog­lalkozó újságíró, megértem a leépítéseket, de mint olyan, aki szembetalákozik a munka nélküli emberrel — inkább ex utóbbinak szur­kolok. És nem lehet szó nélkül elmenni‘az elbocsátások során alkalmazott, nemegyszer atiasnak nevezhető módszerek mellett. Napjainkra oda jutottunk, hogy szinte senkinek mem biztos a helye. Lehet, hogy az embereit kikészítő művezető másnap lapátra kerül, és lehet, hagy hamarosan követi őt az igazgató. A létszámleépítések kényszere is­mert, de lehetne szebben is csinálni. Kirúg­ni. csak kedvesen és szépen. Elvégre a fö­löslegessé vált munkaerő is ember...-m. szabó-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom