Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-31 / 255. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 1991. október 31., csütörtök Igazságszolgáltatás vagy bosszú? Megjelenésétől olvasója vagyok az Északnak, ennek elle­nére nem vagyok rendszeres levelezője, mert természetem­nél fogva csak akkor ragadok tollat, ha már bizonyos dol­gokat nem tud a gyomrom bevenni. Így vagyok a Justitia tervvel. Akárhogy erőltetem az agyamat, nem tudom eldön­teni, ebben az esetben miről van szó: igazságszolgáltatásról, vagy bosszúról. Én úgy érzem, az utóbbiról. Ugyan kiket akarnak megbosszulná? Azokat az embereket, akik egy drasz­tikus hatalom gépezetének az apró fogaskerekei voltak, akik a sebváltókar húzogatására bekapcsolódtak a működésbe és az elcsúsztatott fogaskerékrendszerben tehetetlenül hajtot­ták a párt, az akkori 'kormány sebváltóját? Vagy azokat, akik a sebváltó karját huzigálták? Mert akkor is így volt, ma is így van, mert a politika mindig és ma is úri huncut­ság. Nem a kisemberek, hanem az azok által választottak csinálják. Nem szabad elfeledni, hogy minden pofon másikat szül. Ki tudja, hányán élünk ebben az országban, akik kaptunk meg nem érdemelt pofonokat; ki kettőt, ki sokkal 'többet. Abban azonban biztos vagyok, hogy meg kell nézni! a po­fonok visszaadásából fakadó következményeket. Ki tudja, hány család élete vált keserűvé a tucatnyi rendszerváltások idején. Kevés mód van rá, hogy összevessük, .ki az, aki többet kapott, de nézzük a saját esetemet. Nagyapáim Amerikába vándoroltak azért, hogy legyen egy kis vagyonkájuk. Az egyik ott is hagyta a fogát. Az is 'igaz, küldött 10 katasztrális hold föld .megvételére elegendő pénzt, melynek felét elvitte a boletta. A másik is szerzett 8 >ka- lasztrális hold földre való pénzt, a gazdasági válság ezt is megnyirbálta. Apám egy oldalról antifasiszta lett, mert nem volt hajlandó 1944. októberében részt venni a háborúban, más oldalról kommunista lett, mert nem harcolt az oroszok ellen. Azt sem tudta, mi a kommunizmus! 1944. december 6-án nyilasok felkoncolták a szemünk láttára nyolcadma- gával, saját falunkban. Engem, a kivégzés utáni 15 évesen Németországba hurcoltak. Anyám pár évre a tragédiák ál­dozata lett. Küzdöttünk a fennmaradásunkért, majd jött a téeszszervezés, odalett az Amerikában szerzett 18 kataszt- rális hold, melynek kicsinyke jövedelméből éltünlk, volt amikor csak 10—12 mázsa termény volt a bérünk. Ma azon­ban a két hold háztáji földjáradék és a vagyonjegy évente 150 000 forint jövedelmet biztosít. Ki tudja, a tervezett igaz­ságszolgáltatás szerint hány ilyen, az MSZMP-t kiszolgáló család van? Mert élni kellett valamiből, és sokan biztosan könnyebben éltek, mint a kis települések párttitlkára, aki akkor is három-négy tehén, öt-hat disznó alól hányta na­ponta a trágyát, vagy a pártbizottsági munkatárs, aki csak kenyeret akart a takarítóval együtt. Az emberek üldözéséből nem lesz emberi jövő. Biztos va­gyok benne, a bosszúállásra a mai Magyarországnak semmi szüksége nincs. Mérlegelni kellene, mi az igazi bűn és így szabni a büntetést. Hornyák Sándor, polgármester Szentistvánlbaksa r Se eső előtt, se eső után Hozzászólás Történelmi hasonlatosság Körülbelül nyolc éve fi­zetők cascót a Hungária Biztosítónál és ez idáig bal­esetet nem okoztam. Tehát a jó ügyfelek közé kellene, hogy tartozzam. Tapasztala­taim mást mutatnak. Autómat 1991 márciusában megrongálták. A kárese­ményt a szerencsi fióknál, 30278/91-es felvételi számon rögzítették. Majd rendőrsé­gi feljelentést is kellett ten­nem. (Hogy ezt miért nem a biztosító teszi hivatalból, azt már sértés volna meg­kérdezni.) Ezután következik a köpönyeg, amelyet a biz­tosító nekünk eső előtt ajánl, ő meg forgatja. Ugyanis: addig nem fizeti ki a kárt, ameddig a rendőrség nem nyilvánítja ismeretlennek a tettest. Ha a rendőrség meg­találja az elkövetőt, mint esetemben is, akkor meg azért nem fizet. Illetve csak akkor, ha már van jogerős bírói ítélet az elkövető ro­Az elmúlt hét szombatján szép ajándékot kaptunk a Garancia Tours Utazási Iro­dától. A miskolci Gyermek­város lakói közül negyvenen egy ingyenes kiránduláson vehettünk részt. Izgatottan készültünk az útra. Délelőtt Debrecenben megnéztük a város nevezetességeit. Láto­gatásit tettünk az állatkert­ben is. Délután a Hortobágy szépségében gyönyörködtünk, megismerkedtünk a táj tör­téneti emlékeivel, múltjával. Majd következett a nap fénypontja, amikor mind­annyian lovagoltunk, szeké­vására. Miközben én mind­végig a biztosítóval állok szerződéses j ogviszonyban, akkor is, ha megvan a tet­tes, akkor is, ha nincs. No, de az ilyen párbeszédet már az ötvenes évek ávósa is is­merte, amikor megkérdezték tőle, hogy miér.t vert agyon egy embert. Mire a válasz: azért, mert sapka van a fe­jén! De hiszen nincs is sap­kája! — Akkor meg azért! Jolcsvay János Prügy * A tárgyilagosság kedvéért hozzáfűzzük: lopáskár ese­tén nemcsak a HB alkal­maz ilyen gyakorlatot a kárrendezést illetően. Más kérdés, hogy az ügyfél, a vele régóta szerződésben álló biztosítótól sokkal rugalma­sabb hozzáállást várna el. Különösen nyolc hónap után, amikor még mindig csak a kárt könyvelheti el magá­nak. (Szerk. megj.) ren utaztunk, lovasbemuta­tót néztünk. Nagyon jól éreztük ma­gunkat. Jó érzés tudnunk, hogy vannak még olyanok, akiknek fontosak vagyunk, akik önzetlenül szeretnek miniket , törődnék velünk. Köszönjük a Garancia Tours- nak ezt az emlékezetes, bol­dog napot! Csípi Zsuzsanna gyermekönkormányzat- felelős Nagy érdeklődést váltott ki az az olvasói levél, melyet október 10-i számunk „Szó­lástér” rovatában közöltünk „Amire Habsburg Ottó sem tudott válaszolni” címmel, s melynek egyik állítását tisz­tázandó adtunk közre egy újabb írást „Történelmi ski­zofrénia” címmel október 21- én. Fekete Béla tiszaújváro- si olvasónk a Habsburg Ot­tónak feltett kérdéssel kap­csolatosan fűzi tovább a po­lémiát. „Elnézést a kifejezésért, de buta és hiábavaló kér­dés az, hogy mit tett volna egy ma élő ember egy haj­dan volt történelmi szituáci­óban. (1849. október 6.) Az adott kor hatalmi viszonyai között minden ember nagy­mértékben determinált a cse­lekedeteiben, és ez fokozot­tan érvényes a vezetőkre. De nézzük a kérdéses szituációt. Ferenc József, a szabadság- harc leverésekor 19 éves, te­hát szinte gyerek volt, két éve tartó uralkodása alatt trónfosztott, menekült és a győztes hatalom által trón­ján újból megerősített. A szabadságharc bukása utáni vérengzés nem egyértelműen Ferenc József számlájára írandó, hanem sokkal in­kább arra a hatalmi háttér­re, amely mögötte állt. A magyar szabadságharc, a győztes hatalom jogrendje szerint lázadás volt, bünte­tendő cselekmény. Egyébként minden hatalom mindenkori sajátja, hogy „elteszi” útjá- ból az ellenállókat. És most váltsunk. Október 23-a kapcsán ugyanúgy fel lehetne tenni a kérdést, hogy ennek az újabb szabadság- harcnak az áldozatai és Nagy Imre miniszterelnök kivég­zése vajon Kádár János számlájára írható-e? A két történelmi esemény között, lényeges eltérései ellenére is kísérteties hasonlatosság mu­tatkozik. Mindenekelőtt mindkét magyar felkelést orosz segítséggel tudták csak leverni. Továbbá Kádár Já­nos — ha nem is olyan fi­atal, mint Ferenc József —, de semmivel sem tapasztal­tabb politikus volt az idegen hatalom közreműködésével juttatott, országos első he­lyen. Meggyőződésem az is, hogy a vérengzés nem Ká­dár személyes vágyából táp­lálkozott, hanem az őt „trón­ra” juttató, mögötte álló ha­talomtól származott. Ha úgy vesszük, mindketten áldoza­tok is voltak egyben; a fö­löttük levő hatalom és sa­ját korlátáik áldozatai. Ezzel együtt nem állítható, hogy' tetteik alól teljességgel fel- menthetőek lennének, mert — a legkiválóbb jellemek sa­játja ugyan — egyes törté­nelmi szerepek alól mentesít­heti is az egyén önmagát, vagy felülemelkedhet azon.” Szerkesztői üzenetek Vrastyák András, Szuhafö: Sajnos, nemcsak a Junoszty te­levíziók javítása húzódik cl al­katrészhiány miatt, ugyanis a m»Byarországi gyártó cégek sem csinálnak gondot abból, hogy legyen elegendő alkatrész az általuk gyártott termékekhez. Nincs is különösebb probléma mindaddig, amíg a készülék garanciális, mert 30 nap után cserére van lehetőség. A dátu­mokra tehát érdemes odafigyel­ni. Később a szavatossági igény jelenthet némi megoldást. * G. Miklósné, Sátoraljaújhely: Üzenetét pontos név és cím hiányában nem áll módunkban tolmácsolni. Kiss Tiborné, Szerencs: A kormány október 22-én döntött az egyes nyugellátásban, nyug­díjszerű rendszeres szociális el­látásban részesülők, továbbá a családi pótlékban részesülő csa­ládok rendkívüli támogatásáról, ön is jogosult erre, hiszen nyug­díja szeptember hónapban a 7 ezer forintot nem haladta meg. A támogatás összege 5500 fo­rintig 1200, 7000 forintig 600 fo­rint. A vállalkozások korát él­jük. Ebben a kaval kádban feltűnnek olyanok, a'kik hosszú távon a piac szerep­lői szeretnének lenni, ezért kényesek a cég hírnevére. Ám vannak olyanok, akik­nek ez kevésbé számít, hi­szen írott és íratlan szabá­lyokat sértenek meg. Az, hogy az alábbiakban leírt vállalkozás melyik kategória, valószínű'eg egyértelmű. Íme a recept: Végy egy autóbuszt. Adj neki valamilyen hangzatos (főleg angol) nevet. Hirdess meg az újságon keresztül nagyon Olcsó külföldi uta­kát. A miskolci Búza téren hajnali három-négy órára kel'l az indulást megjelölni. Egy-ikét órás késés nem le­het akadály. Visszaérkezés ugyanoda, délután 4—5 óra között. Hol itt a probléma? — kérdezhetnénk. Például az indulásnál és az érkezés­nél. Nincs fedett hely, amely valamilyen védőimet nyújta­na. Nincs víz, WC. Szükség pedig van. Az ideges utazók bizony az itt található épü­letiek) környékét „jelölik meg”. Felesleges csomagoló­anyagoktól, műanyag zacs­kóktól itt szabadulnak meg. Nagy valószínűséggel kije­lenthető, hogy „a város leg­elhanyagoltabb része” cím büszke várományosa lehet ez a terület. Hajózni pedig mu­száj ... vállalkozni is kell — de így ? ! A megoldás pedig kézen- fékvő. Biztosítani kell az utazás minden fázisában, hogy az a szükség ne kere­kedjen a jóízlés fölé. Ezt •kívánja az utazó igénye, a környezet és úgy gondolom, a vállalkozó tisztessége is. T. T. Miskolc II „Hegyaljai Gyermekekén” Az elmúlt év szeptemberé­ben alakult meg Szerencsen a Hegyaljai Gyenmeikelk Szö­vetsége. Tagjai a helybéli és a környékbelji iskolák tanu­lói, mintegy 4300-an. A szö­vetség célja a történelmi és néprajzi hagyományok, a szép magyar beszéd ápolása, az idegen nyelvi kultúra fejlesztése. Ennék érdekében csatlakoztunk a Kossuth Szövetség és a Kossuth Ala­pítvány felhívásához, misze­rint 1992-ben és 1994-ben országos nagyságrendű vetél- kedösorozattail emlékezzünk hazánk nagy szülöttére. Szö­vetségünk vállalta, hogy a szerencsi Bocskai Iistván Gimnáziummal és a kultu­rális központtal közösen megrendezi szónoklat kate­góriában az országos döntőt Szerencsen. Ezenkívül terü­leti versenyéket rendezünk próza- és versmondó kategó­riában Bekecsen, kórustalál­kozót Szerencsen, néptáncos- szemlét Pirügyön és Tokaj­ban, történelmi vetélkedőt Monoikon. Az elmúlt évben sikeres rendezvényeink vol­tak: a .prügyii Móricz-inapok, a monokli Kossuth-vetélkedő és a simái idegen nyelvű találkozó, melyet gyermek­napijai kötöttünk össze. A Kossuth-vetélkedő győztesei egy 2 napos budapesti kirán­duláson vehettek részt. Ter­veink között szerepel még, hogy egy németországi gyer­mekszervezettel kapcsolatot teremtsünk, közösen táboro­kat szervezzünk. Az anyagi­ak biztosítása érdekében „Hegyaljai Gyermekekért” címmel alapítványit hoztunk létre, melynek számlaszáma: OTP Szerencsi Fiókja, „Hegyaljai Gyermekekért” Alapítvány 653-002005. Hlivjákné Kemény Mária elnök Összeállította: Bodnár Ildikó Utazás — félmegoldásokkal? Gyed helyett ígérgetés A putnoki Egyetértés Mgtsz alkalmazottjaként 1986 óta fo­lyamatosan gyeden vagyok, most éppen harmadik gyerme­künkkel, aki 15 hónapos. S bár már lassan novembert Írunk, az augusztusra és szeptemberre járó ellátást a mai napig sem kaptam meg. 1991. október 1-jé- vel a társadalombiztosítási igaz­gatóság a termelőszövetkezetet, mint kifizetőhelyet felszámolta. Am ez cseppet sem jelenti azt, hogy az elmaradt gyedet nem kellene pótolniuk. (Tudomásom szerint többen vagyunk ebben a helyzetben.) Az ózdi TB-ki- rendeltség vezetője levélben is megerősítette, hogy a tsz veze­tőjéhez kell fordulnom, azaz tőle kell kérnem a gyed kifi­zetését. Azóta hetente telefonálunk az elnök úrnak, aki azonban csak ígérget vagy éppen értekezleten van, netán máshol tartózkodik. Október 18-án is sikerült vele beszélnünk, azóta is küldik a pénzt. Most már csupán arra vagyok kíváncsi, hogy: — mikor érkezik meg? — Mit szólna az Elnök Ür, ha jól végzett munkájáért csak 2—3 havonta kapna „ígérgetett’' fizetést? — Kinek lehetne a késedelmi kamatot benyújtani, mint aho­gyan tenné azt egy hivatalos szerv az állampolgár ki nem fizetett tartozásával szemben? Kovács Gáborné, Miskolc Ez is Miskolc iS® ........................... ...«u:j közelében. Igaz, a terület N emrégiben még cirkuszi sátrak ^'‘elismert«”MÓlni"^" azóta csak rasszabbodoU a helyzet, rendezettségéről akkor sem lehetett elismeresse. Foto: f, L. keddig lesz még igy?

Next

/
Oldalképek
Tartalom