Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-30 / 254. szám

1991. október 30., szerda ESZAK-MAGYARORSZÁG 3 Drog és környéke 2. M. saját bevallása szerint huszonhárom éves. Nem lát­szik annyinak. Harminc fö­löttire saccoltam. Nehezen álíi kötélnek. Égre-földre meg kell esküdnöm, nem írom ki a nevét. M.-nek nemigen akaródzik beszélni arról, ami engem érdekel, folyton eltereli a szót, hosz- szas fejtegetésekbe merül politikáról, az emberekről általában. Nem fejez be mondatokat, van amit há­romszor egymás után elis­métel. Ha visszakérdezek gyakran nem emlékszik ar­ra, mit mondott néhány perccel azelőtt. — Egyáltalán nem fontos, hol nőttél fék Vannak kö­zöttünk teljesen szakadtak, hobók, országút vándorai, olyanok, akiknek a tarisz­nyájukban az otthonuk, meg olyanok, akik fris­sen vasaltak, otthon lóg a falon a diplomájuk, hosszú !ö boncuk hetente kétszer mossák, egyszerű emberek, tanárok, kisiparosok skatu­lya-csemetéi, akik éppen most jönnek rá, lázadni akarnak. Csak elindulni „nehéz". Hidd el, ha egyszer szívtál füvet valahol, véletlenül, akkor előbb-utóbb olyan Pasikkal találkozol, akiknél éppen van valami szer. Tisz­ta dili, valahogy úgy van ez mint a homokosok köre. Ha egyszer bent vagy, akkor nem hiszed el, milyen zárt a kör, mindenütt megtalá­lod az emberedet. Persze, ragasztóval indult, valamikor tíz éve. Olcsó bu li, egy tubus technokol, egy zacsi, az a fejre, indul a mámorjárat, egyre erőseb­ben robogva. Elindul a it’e- metőből, vagy a lépcsőhöz pincéjéből és soha nem tu­dod, hol áll meg. Ritka cse­megeként egy kis gyógyszer rummal, csak a>z meg pénz­igényes. Lejmolni meg nem szerettem, nem vagyok olyan alkat, de nem szép dolog haverokon élősködni. Ha szünet van, semmi hi­ba, néha hónapokig minden probléma nélkül megvagy nélküle, aztan szól valaki, és már ugrasz, megállás nélkül hetekig Ilyenkor nem érdekel semmi, ami kö­rülötted van. Ha éppen sze­rencsétlen kiskorú vagy, bejársz a suliiba és cidrizel, ne szúrják ki, te nem is vagy ott, alig várod már fél kettőkor a csengőt és irány a háztartási, vagy a papír­bolt. Két tubus ragasztó a kosárkába, pedig a pénzt fagyira, meg kólára adták. Ha láttad volna, kiknek a csemetéivel húztuk egymás fejére a zacskót, elrévednél néhány percre. A fű, az egy más világ. Először azt hittem, közönsé­ges cigi. A kezembe került egy bulin. Szippantok, nem érzem rajta a Symphonia- érzést. Olyan volt, mintha az orrom előtt égne a mező. de már kapják is ki a ke­zemből. Látom, körülöttem már bódulnak, velem meg semmi, pedig szippantgattam rendesen. Már kezdtem vol­na lázadozni, amikor elin­dultam. Fantasztikus volt, tágult a világ, minden meg­világosodott, könnyűvé, ért­hetővé vált; Volt olyan, hogy valamin elkezdtem vigyorogni, majd nevettem, végül röhögtem, már majdnem ordítottam, annyira görcsölt a rekesziz­mom, de nem tudtam abba­hagyni. A kendert ismertem, mert az olyan szép zöld. Né­ha a többiek mondták, az LSD, amaz meg hasis. Egy idő után már én is felismer­tem. Szerencsés alkat va­gyok, gyakran kerülök ilyen társaságokba, két éve egy hetem nem telt még el fű nélkül. Egyszer egy holland srác­cal találkoztam, tényleg vé­letlenül. Dumcsizunk, le­ülünk egy pádon, 'kérdezem mi az. Azt mondja, heroin. Szép fehér por. Fel az orr­úikba, utána bumm! Akko­rát még életemben nem utaztam, azt a boldogsá­got.. . Az injekció nem az én műfajom. Láttam egy srácot, tele volt szurkálva mindene, meg elég kényes vagyok a betegségekre, rám hozták a frászt a zöld majommal. Hogy lehet hozzájutni? A világ legegyszerűbb dolga. Adva van a kenderföld, .le­szeded, otthon kiszárítod, bele a eigipapírba, lehet füstölni. Ez a legolcsóbb. A slágercikkek kemény árfek­vést képviselnek. A holland srác — lehet, nepper volt — szói'Jt, tud még hozni port, persze, nem ingyen. Mondta az összeget, lezsibbadtam, köszöntem szépen. Azóta nem jelentkezett. Ragasztó már csak elvét­ve. Fáj tőle a fejem, a gyomrom ikikészül, beszélsz valakivel, árad belőled a bűz, rögtön elkezdenek min­denféle zűrös kérdésekkel zaklatni. A fűben már az is kellemes élmény, hogy ülsz a pádon, pöfékelsz, előtted járnak-kelnek a zsaruk, én meg ott bűnözök az orruk előtt. Mosolygok szelíden, pedig iszonyú röhöghetné- kem van rajtuk. Abbahagyni? Minek? Ne tudd meg, miilyen kiábrándí­tó felébredni egy utazás után. Mindenhol szürkeség, törtetés, mocsok, az embe­rek egymás képébe hazud­nak szemrebbenés nélkül. Mindenkivel kipróbáltatnám, tudják meg, milyen dolog legalább egyszer őszintének, tisztának lenni. (Folytatjuk) Bánhegyi Gábor Kedvezményes kamatozású hiteleket kaphatnak az ipari vállalatok Budapest (ISB). A hazai gazdaság teljesítményének! 4--6 százalékos visszaesése ágazati, foglalkoztatási és re­gionális koncepció kidolgozására késztette az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumot. Ennek egyik leglényegesebb pontja szerint 6 milliárd forint kedvezményes hitellel kí­vánja támogatni a tárca azokat a vállalatokat, amelyek üruktúraváltását a pénztelenség akadályozza meg. A őszietekről Patyi Károly, az iparpolitikai főosztály veze­tője tájékoztatott. Az elképzelések szerint a kedvezményes Ikamatozá&ú hitelkonstrukció kizárólag a vállalatok struktúraváltását szolgálná, így a folyósított hitelek kamata a minden­kori jegybanki refinanszíro­zási alapkamat 75, legfel­jebb 80 százaléka lenne, s a 'kölcsön futamideje alkal­mazkodna a fejlesztés mű­szaki feltételeihez, ám nem haladhatná mag a 8 évet. A vállalatok az első két év­ben lehetőséget kapnának a törlesztés szüneteltetésére, s a válságban lévő cégek eseté­ben garanciát is nyújtanának a hitelt adó bankok számá- ra- Éppen ezért a költség- vetés által támogatott, s részben a privatizációs bevé­telekből feltöltött mintegy 6 milliárdos alap a garancia- vállalás fedezetéül is szol­gálna, így az elkülönített Jónásból finanszírozni le­hetne a szerkezetátalakítási hitelek kamata és a piaci ka­matláb közötti különbséget. A szerkezetátalakítási hi­telkerettel egyébként a ke­reskedelmi bankok gazdál­kodnának, igénybevétele pe- b*g pályázati rendszer kere­kben válna lehetségessé. A pályázóknak .konkrét és megalapozott struktúravál­tási koncepcióval kell ren­delkezniük, s a benyújtott dokumentumban részletezni­ük kell a leépítésekre, a fej­lesztésekre és a piacok meg­szerzésére vonatkozó prog­ramjukat is. A pályamunká­kat az ipari tárca, valamint a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma, a Pénzügyminisztérium és a Munkaügyi Minisztérium ál­tal felállított, bankszakér­tőkkel és 'külső szakembe­rekkel is kibővített bizott­ság bírálja el, s egyben dön­tenek arról is, hogy milyen nagyságú kedvezményt és hitelt adnak a cégnek, s ha igen, mekkora összegű ga­ranciát vállalnak érte. Az óhajtott struktúravál­tást elősegítheti a hamaro­san megalapítandó Export- garancia Rt. is, amely a hi­telkonstrukcióhoz kapcsoló­dó kamatpreferenciákat és a garancia fedezetéül szolgá­ló elkülönített forrást to­vább bővíthetné. Az ipari minisztérium ja­vaslatait jelenleg a szaktár­cák tanulmányozzák, s a tervek szerint hamarosan a gazdasági kabinet, majd a kormány elé terjesztik. Nagy kérdés azonban, mire lesz elég a hatmidliárd forint akkor, amikor tudvalévő, hogy a válságban lévő ága­zatok .között szerepel többek között a kohászat, a szén­ás ércbányászat, a mezőgaz­dasági és élelmiszeripari gépgyártás, az építőanyag­ipar, a közúti járműgyártás, a textilipar, a bőr-, a szőr­me- és a cipőipar, valamint a műtrágyagyártás is. Ráthy Sándor A települések hulladékel­helyezési problémái címmel rendezett konferenciát Me­zőkövesden a város önkor­mányzata, a Városgazdálko­dási Vállalat és az Észak­magyarországi Környezet- védelmi Egyesülés. Pap Já­nos polgármester megnyitó­jában kitért rá, hogy nem csupán közlekedésbiztonsági szempontból tulajdonítanak jelentőséget a 3. számú fő közlekedési út Mezőkövesdet elkerülő szakaszának közel­jövőben történő átadásának. Az aktus fontos környezet- védelmi esemény is, amit elsősorban a városban élők tudnak igazán értékelni. A polgármester tájékoztatta a résztvevőket arról is. hogy több, mint tízmillió forint költséggel új szeméttárolót létesítettek a város szom­szédságában. A megnyitót követően Balthazár Zsolt, a Környe­zetvédelmi és Területfejlesz­Amilyen arányban nőtt az áruk száma, úgy csökkent a felvevökészség. Farkas Maya felvétele alternatíva a heroikus halállal szemben Könyvkiadás és privatizáció Budapest (ISB) A Közok­tatási és Művelődési Minisz­térium májusban hozott egy határozatot, mellyel <a 17 fel­ügyelete alá tartozó könyv­kiadó igazgatója feladatául hagyta: legkésőbb ez év vé­géig tegyen javaslatot az „ál- lamtalanítás” módjára. In­ker Pétert, a minisztérium könyv-, lap- és irodalmi fő­osztályának vezetőjét azért kerestük fel, hogy a privati­záció pillanatnyi állásáról, könyvkiadóink várható sor­sáról kérdezzük. — Könyvkiadóink privati­zációjának megértéséhez a könyvkereskedelem privati­zációját is kell érintenünk mondta mindenekelőtt In- kei Péter. — Ez a szakma ugyanis hasonló válságba ke­rült az elmúlt két évben, mint a keleti piacra expor­táló iparvállalatok. Hihetet­len nagy piacvesziteség érte őket. Elvesztették monopol­helyzetüket. Nem egy na­gyon értékes és ügyes kiadó született. Emellett a közön­ség érdeklődése is rendkívül megváltozott. A szórakoztató irodalom elözönlötte az or­szágot. Amilyen arányban nőtit az áruk száma, úgy csökkent a felvevőkészség. Az értelmiség könyvre for­dítható pénze alaposan meg­csappant. Korábban a keres­kedők meghajolva a kultúr­politikai elvárásoknak, túl- vásárlási gyakorlatot folytat­tak. A piaci szemlélet alaku­lásával a kereskedői megren­delések lezuhantak. így ke­rültek a minisztériumi fel­ügyelet alant álló kiadók igazán lehetetlen helyzetbe. — Ahonnan egyetlen kiút vezet... — Valóban, úgy érzékelem, mostanra általánossá vált a fölismerés: a könyvkiadás sikerének a záloga,' ha a polgári öntevékenység egyik formájává alakítjuk. Bár­merre nézünk Európában, és múltunkban is, az értékte­remtő, sikeres kiadók is pol­gári önálló kezdeményezés­ből indultak ki. Emlékez­zünk az Athenaeumra, a Franklinra, a Révayira ... — Milyen szerep juthat e folyamatban a minisztéri­umnak? — Akiknél látjuk, hogy jobb gazdát találhatunk, mint az állami bürokrácia, ott a közvetítő szerepet is vállaljuk. Az államnak eb­ben az átmeneti időben na­gyon sokat kell e folyamaton segítenie. A hajdani alapító jogán amolyan „szülő-sze­rep” jut nekünk. — Nem tartanak például attól a veszélytől, hogy az „értékeket” a piaci verseny- képesség a háttérbe szorít­ja? — Megvannak a veszélyek. Épp ezért azokat a pontokat keressük, ahol nem fordított, hanem egyenes arányosság van érték és siker között. A tőkés világpiacon van sok olyan kiadó, amelyik egy­szerre sikeres és értékes. Sikeres, értékes, és még Magyarországon hajlandó beruházni, és még tekintet­tel is kíván lenni a mi ér­zékenységünkre — ha ezek a szempontok mind találkoz­nak ... — Akkor pedig nem jut­nak el megalázó árakig? — Ez egy nagyon súlyos kérdés, egy morális dilem­ma. De azt hiszem, arról van szó: a privatizáció egy al­ternatíva a heroikus halállal szemben. Egy1 ilyen esetben nem a vételár az érdekes. Hanem az, hogy milyen meg­mentő befektetésre hajlandó az, aki akár szimbolikus áron (tulajdonossá kíván válni. Nem is annyira vétel ez, mint inkább adoptálás, örökbefogadás. — Érdekelt ebben a mi­nisztérium? — Anyagilag egyáltalán nem. Pedig a minisztérium évek óta keresi annak a módját, miként lehetne ezek­ből a vagyonokból, a priva­tizációs bevételből kiegészí­tő forrásokhoz jutni. Amely- lyel a szűkmarkú költségve­tést ki tudnánk egészíteni. — S mit csinálna ezzel a pénzzel? — Ha megvalósulna vala­miféle visszatérítés, akkor abból egy alapítványt hoz­nánk létre. Ezt az összeget az állami mecenatúra jelle­géhez hasonlóan osztanánk szét, pályázatok alapján, szakértői bizottságok révén. Ha ez megvalósulna, akkor lenne a minisztérium közvet­lenül és anyagilag is érde­kelt. — Hogyan halad a privati­záció? Eddig hány kiadó ügye került már a vagyon­ügynökség elé? — A Helikon privatizáció­ját már a vagyonügynökség bírálja. A többiről még csak kollegiális, informális híre­ink vannak. Van külföldi ér­deklődés. A késlekedés egy kicsit a menyasszony késle­kedése, aki nem akar rög­tön az első kérő karjaiba bo­rulni. Nyilván nem közöm­bös, ki lesz a gazda. Hogy azok mit hajlandók tovább­vinni a kiadó meglevő érté­keiből. Milyen feltételeket kínálnak ehhez. A kiadók esetében a privatizáció nem egy áru levétele a polcról, hanem sokkal inkább egy befektetés. Itt félkész áruk vannak tőkehiánnyal, ese­tenként bizonyos know-how, vagy szakkészség-lemara- dással. — Elképzelhető, hogy a minisztérium nem fogad el egy privatizációs tervet? — Mi a vagyonügynök­séggel konzultálunk. Mivel eddig nem volt köztünk vé­leménykülönbség, nem is tu­dom megjósolni, mi lenne akkor, ha a vagyonügynök­ség és a minisztérium gyö­keresen mást képviselne. Utalnék azonban még egy­szer a lényegre: mi a priva­tizációt nem lassítani akar­juk. Dombrovszky Ádám Konferencia Mezőkövesden Nagy gond a hultadékellelyezés tési Minisztérium főosztály- vezetője a települések hul­ladékkezelési, gyűjtési és el­helyezési lehetőségeiről, gondjairól tájékoztatta az egybegyűlt polgármestereket és környezetvédelmi szak­embereket. Mint egyebek között a főosztályvezető el­mondta. sokáig nem járható az az űt, hogy a települé­sekről kikerülő hulladékot, szemetet gödörben tárolják. Szakítani kell a hagyomá­nyos módszerrel, ugyanis bármerre tekintünk, óriási mennyiségű hulladékkal ta­láljuk szemben magunkat, amelyek közvetlenül vagy közvetve egyre intenzíveb­ben szennyezik az emberi környezetet. Az előadó külön kitért a csomagolóanyagokból kelet­kezett hulladékokra, ezek alkotják ugyanis a szemét zömét. Ezért egyre inkább sürgető bizonyos csomagoló­eszközök elterjedésének kor­látozása — húzta alá a fő­osztályvezető, aki ezután arról beszélt, eljutunk oda. amikor bizonyos műszaki megoldás — például megfe­lelő szigetelés — nélkül se­hol nem lehet majd hulla­dékot, szemetet tárolni. Minden város, illetve tele­pülés természetesen önerőből nem képes felvállalni a hul­ladék tárolásával kapcsolatos költségeket. Nem marad más választás, az önkor­mányzatoknak össze kell fogniuk a növekvő gondok megoldása érdekében. A konferencia külföldi vendégeként előadást tartott Dieter Hager, a német Krai- ling város polgármestere, aki beszámolt róla. hogyan sikerült úrrá lenniük a hul­ladékgyűjtéssel kapcsolatos korábbi gondokon. Többek között elmondta, már az óvodában megkezdik a gyer­mekek nevelését a szelektív hulladékgyűjtésre. Másrész­ről anyagilag is érdekeltté teszik a városlakókat, min­denekelőtt a családi házban élő állampolgárokat a ház­tartásban keletkező hulladé­kok különválasztására, ami nagyban megkönnyíti tárolá­sukat, illetve megsemmisíté­süket. Hin! iorinl szerkezetátalakításra

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom