Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-26 / 251. szám
LÁTÓKÖR Az Észak-Magyarország irodalmi melléklete Szerkeszti: Cseh Károly Bemutatjuk Jószay Zsolt 1951-ben született Szolnokon. 1974-ben kapott diplomát Egerben, a tanárképző főiskolán, ahol Blaskó János és Seres János festőművészek voltak mesterei. 1979-től él JMiskolcon. Tagja a Művészeti Alapnak és a Képzőművészek Szövetségének. Már a századelő avantgárd pezsgésében fontos szerepet játszott a néger törzsi kultúrák szobrainak felfedezése, a természeti népek felé fordulás — an- teuszi erőgyűjtés a művészet kiapadt forrásainak pótlására. A túlcivilizált, dekadens európai művészet több ágon kereste erőtartalékait. Egyrészt az ősi állapotokat kutatva a kollektív hagyományban, másrészt az ösztönök mélyén, a napban, az extázisbán és az intenzitásban rejlő erőkben, visszanyúlva a formai archetípusokhoz. Jószay Zsolt nemesedő művészetének eredői is ide vezetnek. Művei nem is tűrik a gúzsba kötő stiláris besorolást. Plasztikái fejlett formaérzékkel az anyagszerűség és az egyszerűség jegyében születnek, mindenkor tisztelve az anyagban rejlő erőt, s szinte misztikus érzékenységgel közelítve annak rejtett üzenetét, s ötvözve eggyé saját alkotói szándékával. „Szobrászi ideálja ugyan a hellenisztikus plasztika .a reneszánsz által csaknem kultikus tárgyként, kulturális üzenetként kezelt, meglelt és felemelt torzó alkotásainak mégis több köze van az afrikai plasztikákhoz” —• írja róla művészetének egyik jó ismerője, Hahn Eerenc is. Valóban a harmóniát nem csupán a klasszikus arányrendben keresi, bár érezhetően ez is beépült művészi gondolkodásába. Sókkal inkább a Ibelső végtelenre, a lélekre figyelő művek kerülnek ki keze alól. Karakteresek, egyéni jegyeket hordozók, mégis emelkedettségükben időtlenek. Jószay Zsolt szívós munkával, kitartó következetességgel küzdötte meg azt az elismerést, amely díjakkal kifejezve is ma már műveit fogadja. Nem tudták eltéríteni útjáról a divat szirénhangjai, nem választotta az érvényesülés olcsó kompromisz- szumait. Mindvégig befelé, arra a hclső hangra figyelt, amely a teremtő természethez vezette őt és áldott erőt ikölcsönzött sugárzó műveinek. Dobrik István A „mi" Csokonaiak „... A debreceni ifjúságnak is dís;ze, új Csokonait látnak benne . . Csorba Zoltán Az idézet aligha téved, nem is túloz Miskolci Kovács Gyula költői tehetsége megítélésében. Neve, :hia kiejtjük, Visszlhamgtalan marad? Igen, mert kereken tíz évvé! .korábban szállít sírba, mint a DQbrécén-szülte nagy poéta, Csokonai Vliitéz Mihály, s mily’ fártumszerűen döntő egy évtized a tehetség kiteljesedésénél. Haláluk nem volt azonos csupán: mindkettőjüket a poéták akkor táj't „divatos” betegsége, a tüdővész ragadta a halálba. Vitéznek 32 év adatott meg, hogy a csúcsokra jusson. Kovácsnak 22, a beénlelő .költői munkálkodáshoz azonban ennyi sem: élete utolsó szakaszában hosszú- hosszú honlapok alatt már csak csatái t vívta teste-lelike az emésztő kórral. Egy ki nem teljesedett élet — a költői pályla két határkövénél készült most ez az írás: tavaly volt születése százötven, s jövőre lesz halála százhanmiincadik évfordulója ... A kis dél-horsodi faluban —, mely korábban Katona Istvánt adta a nemzetnek — Gele jen a jó családba született gyermek nem a birtokos nemes apa, hanem a családifáját a Rákóczinkig visszavezető anya tulajdonságait örökli. A családnál gyakorta ?4lyadíjalkat: verseivel az aranymegforduló Szemére Bertalan Prmeket ő viszi el. „Pongyolán kedvence a kis Gyula, s fényes pdoziik, szabálytalan mozdulatai- jövőt jósol. neki. De melyik féiszegség, tetteiben, modo- gyors észjárású gyermeknek nem *“ban. összefüggéstelenség, al'kal- szokás a szép jövő reményét ‘kapkodásában alfcaratíhiány...” ajándékozni? A fiúosikia nyolc- állítja Bihari jellemzése, évesen a rmidkolai református j-il(- - ,, . _ líceumba kerül. Tizenhat éves tónul° l«érf . * nyűg koráig tanul itt. Oly’ kitűnő ma- w párnára az iskola, kotóttgyarltanána van, mint Lévay Jó- hakéí?zer. IS °da" zsef, akivel .kapcsolata bensősé- niár ahp* gessé válik, ö biztatja a vers-haD ™stoha . ^ vártf* 8 Pár írásra. Nem eredmény nélkül. *2? S ““í® ™nekult visz- Megszületik az eliső óda a Szin- onai városába... vához... A rövid költői pálya legnaLévay később sem veszi le Üos^ a Kazinczy százatekintetét az épp az ő tamácsá- CP?re f SzPj len,>l1 h,a’. ra és ajánlására Debrecenbe tá-a dLiít atolhni óda Megto vozó fiúról, aki ott „merő ké- hfcSKft az T**“8 mámorító nyelemből” a hittan-szaki pályá- h7úSv ^nleanyok koszorút na lép. Kapcsolatba kerül .itt bi- élet/, rí*. s záím ájrsa. Versei zanyos Bihari Péterrel, aki szór-- tűm", a s gos figyelőmmel .kíséri Miskolci n.^ku]; a Vasárnapi Kovács pályanyitását, életvitelé-©löt] o JceP^k meg. A nagy nek legapróbb mozzanatait is, s W4o?S0(konai. T*' aki mindezt meg is írja. Tőiéit ^ ePr* fog^oztudj,ük, amit egyáltalán tudiha--% ~ tamímány* is ír róla tunk az ifjúról. 6 /T? a maga “fin ara ls’ ^ betegségben, a koHa a hangulat-, kedélyválto- hallóiban ez valóban be is zás, s bizonyos szertelenség a ^ y®tikezilk. A tüdővészen túl, költők ismérve, az ifjú jól ■ vizs- Sa?ly romboló művét alkikorna gázik. Szorgalom, s ernyedtség _ 'nt'0 már bevégzi, szemlbeteg- naponita váltják benne egymást. ege ;s kiújul, s gyógykezeltetni „Vizsgája reggelén nagyon ked-hiae&i -r, . , __ ,. veit nyoszolyájában Ossiant ol- rnQn' ,es^re utazik. Tudja, nincs vásott tankönyv helyett. De a^. ö™v,ás a korai halál elől. Ke- vizagán jóll megállta a helyét” ..€ yvilága elborul, meghasonli'k — írja Bihari. „A nyúlánk, '^'hagával. hosszúkás, hailovány arcú ifjú” a meghirdetett irodalmi pályázató- r^v. ulmányai befejeztével zakón rendre tarolja le a kitűzött l2®gája leöveflkeznék, de oly’ válságos már állapota, hogy egy hónappal az exámen előtt kénytelen hazamenni Gelejre. Örökre. Pár hétig fölváltva a tornácról s a .kertből lázrózsásan, fulladozva nézi még az érlelő nyarat, s egy utolsó roham lezárja a 22 éves ifjú poéta életét és pályáját. Halála hírét véve a debreceni kollégium gyászünnepséget rendez. Amikor Bihart kiadja verseit, nem kevesebb, mint 820 előfizető jelentkezik. Nagyon sók, ha arra gondolunk, hogy az első magyar irodalmi folyóiratra, a kassai Magyar Museumra csak 327-en fizették elő szélese hortban! Miskolci Kovács Gyula verseiben ott él, s tündöklők a dél- borsodi táj, a „Sajó gazdag völgy vidéke”, a „csendes falvak sugár tornyai”, s az est „bíborarca oly’ epedve néz le a vadon Bükk békés ormairól.” Ernődnél .kinyílik a bérc, s élsimul a róna tág ölére ... „De gyötrik a költőt a haza gondjai is: „Elmondom én — bárcsak regét mesélnék — Egy nemzet elfelejté önmagát, / Nem a jövő irgalma, múltak itten / Csak a véletlen óvta a hazát.” A debreceni ifjúság „dísze”, s akit láttak benne: az „új Csokonai halálát követően a debreceni deákok 150 forintot (!) gyűjtötték össze síremlékére, s helyezték el azt a geleji temetőben. Egyszerűségében sem méltatlant, de illőt a hantók alatt nyugvó költőhöz. A síremlék szövege: „Emelte a debreceni ref. tanulóság 1862.” Majd Miskolci Kovács Gyula egyik versének két sora: „A költő lelke sorson túlemelt, / Bilincse nincs, határa végtelen.” Kins Gyula 8* Á demokrácia iskolája Egerben tanácskozott a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör Október 9-e és 13-a között az egri Unicornis Szál lodóban és a városháza dísztermében rendezte meg idén esedékes tanulmányi, napjait a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör (röviden: SMIKK). A nyugati magyarság egyik legjelentősebb kulturális Intézménye 1976-ban — az 1956-os forradalom és szabadságharc huszadik! évfordulóján — alakult meg Zürichben. Elnöke megalapítása óta Saáry Éva, titkára B. Szabó Péter. Nevét elsősorban az évenként megrendezett luganói tanulmányi napok színvonalas programjai és az ott elhangzott előadásokból megszerkesztett könyvei tették ismertté Svájc határain túl is. A magyarországi politikai változsok lehetővé tették, hogy „a nyugati magyar alkotómunka” támogatására vállalkozó szervezet szorosabbra fűzze kapcsolatait az anyaországgal is, amellyel korábban minden hivatalos együttműködést elutasított. Tavaly októberben Szegeden rendeztek konferenciát Szűkülő, vagy táguló horizntok? címmel a magyar-magyar párbeszéd és közeledés új esélyeiről és formáiról. Ezt a kezdeményezést folytatta az egri tanácskozás, amely A demokrácia iskolája címmel a közép- és kelet-európai országokban végbemenő átalakulás problémáit és lehetőségeit vizsgálta meg — magyar szemszögből. A SMIKK szellemi atyja Kerényi Károly volt, aki 1943-tól három évtizedet töltött el emigránsként a svájci Asconában. A világhírű ókortudós azt tanította és egész életművével igazolta is, hogy’ a népek közösségébe csak a legmagasabb szakmai és erkölcsi ‘igények teljesítése esetén kaphatunk érvényes és tartós belépőt. Diaszpórahelyzetünket, a szétszóró- dottság állapotát „tökéletes kétnyelvűséggel, a magyar nyelv el nem felejtésével és egy másik hozzá- tanulásával” a magyar lét alapjainak kiszélesítésére, sorsgazdagításra, a magyar szellem kitágítására kell felhasználnunk. Az egri tanácskozás is hű maradt Kerényi Károly eszméihez és példájához. A tanulmányi napokat mindvégig magas szellemi színvonal, a demokratizmus és a humanizmus alapvető értékeihez igazodó hangvétel jellemezte. A SMIKK eddig is az összmagyarság gyűldéje kívánt lenni: Eger most öt napon át szellemi központja, találkozóhelye volt öt világrész magyarságának Sepsiszentgyörgytől Torontóig. Az előadók sorában meghallgathattuk Benedek Istvánt és Jókai Annnát Magyarországról, Egyed Pétert és Magyari Lajost Erdélyből, Popély Gyulát a Felvidékről, Dup. ka Györgyöt Kárpátaljáról, Hódi Sándort a Délvidékről, Csernohorszky Vilmost Németországból. A sepsiszentgyörgyi Hervai Katalin grafikai kiállítását aa előadóként is szereplő Magyari Lajos nyitotta meg. Az ausztriai Herwig Bü- chele Keresztény hit és politikai ész című könyvének bemutatásara a Svájcban élő Wildmann János vállalkozott. Az egri városháza zsúfolásig megtelt dísztermében kerekasztal- beszélgetést tartottak, melyet dr. Lúkács Tamás országgyűlési képviselő és B. Szabó Péter vezetett, részt vett benne dr. Seregély István égni érsek. Hegedűs Loránd református püspök, Horváth Balázs, az MDF ügyvezető alelnöke, Surján László népjóléti miniszter, Bíró Zoltán irodalomtörténész és Mészáros György, az egri önkormányzat kulturális bizottságának elnöke. Az összesereglett előadók és hozzászólók, éljenek a világ bármely táján is, közös gondokról és tennivalókról beszéltek. Barátságok szövődtek, (tudatosult bennünk, hogy van egy szellemi haznák is, amely független az országhatároktól. Mindenekelőtt az a cél és feladat körvonalazódott, hogy a magyarság minden erejével és tehetségével segítse Ketet-Euró- pa demokratikus fejlődését. Számunkra ez létkérdés, a megmaradás egyetlen esélye. A demokratikus átalakulás támogatásában fontos szerepet vállalhat a nyugati magyarság: haza kell hoznia azokat az élményeket és tapasztalatokat, amelyeket a világ legfejlettebb és a legnagyobb demokratikus hagyományokkal rendelkező országaiban összegyűjtött. Ez a fölismerés és program a SMIKK további sikeres működéséhez is méltó keretet adhat. Lisztóczky László (Magamról) Falun nevelkedtem. 1962- töl Miskolcon élek, és úgy megszerettem, hogy sohasem feledhetem Olaszliszkát. [Szabadon Mikes Kelemen után.) Verseim szórványosan, a volt Napjainkban, az Eszak- Magyarországban, a Palócföldben, a Magyar Ifjúságban és a Kelet II. antológiában jelentek meg. A vers születése számomra rejtély, fájdalmas és gyönyörű. Hiszek a simogatás gyógyító erejében, és hiszek az igékben. Számomra a vers: ököl vagy tenyér. Írni szinte minden korban önpusztítói. rablógazdálkodás idegeinkkel, fizikumunkkal. Rohanó, szorongó világunkban mégis kell a vers, mert szükséges az igazat és a gyógyító gondolatokat ki«*«-!« OÉTCD . ff naplemente Vállamon árva cinke-gond, párán nyugszik a szemem, szél-szekér zörög a dombon át, fönt a kucsmába bújt hegyen lángban áll az erdő csúcsa, fölötte óriás félnarancs, lenn a föld dunnába bújna, s lábamnál reszket a haraszt. Téli éjszaka Csüggedten csüngnek a körtefa-ágak, irgalmatlan tél, ólom-éjszaka, libegő gyümölcs elvetélt az ágon, lehull, mint szerelmünk, ez sem tart soká; árvuft földön egy bánatos báb-modell, nem kiált már, csak sírva énekel, amikor a hajnal hideg karmai körülölelik, mint végzetes bilincs. Lángol az ég Ne hulljatok rám lila akácok, az alkonyati fényben megáll a gond. Újra szültek, újra kicseréltek, már az se fájna, ha meghalok. Kedvesem szemében végtelent látok, szoknyája lángot vet — kis bolond. Lángol a rét is, lángol az ég is, izzásában teremtő csillagok. Jászay Zsolt szobra íP \ Pá hi Péter: BK . Y, ITu Til \ fuU LJirfirf P”ll í8mÁÁ li^JilUInB illliilfj 11 I 11 | 8 ' '•*''' • í:'" ■ S.*<, <> -.AÍ-"* s * \ % ■ I' > ! ^ ,.^\’-\ \'