Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-26 / 251. szám

LÁTÓKÖR Az Észak-Magyarország irodalmi melléklete Szerkeszti: Cseh Károly Bemutatjuk Jószay Zsolt 1951-ben született Szolnokon. 1974-ben kapott diplomát Eger­ben, a tanárképző főiskolán, ahol Blaskó János és Seres János fes­tőművészek voltak mesterei. 1979-től él JMiskolcon. Tagja a Művészeti Alapnak és a Képző­művészek Szövetségének. Már a századelő avantgárd pezsgésében fontos szerepet ját­szott a néger törzsi kultúrák szobrainak felfedezése, a termé­szeti népek felé fordulás — an- teuszi erőgyűjtés a művészet ki­apadt forrásainak pótlására. A túlcivilizált, dekadens európai művészet több ágon kereste erő­tartalékait. Egyrészt az ősi álla­potokat kutatva a kollektív ha­gyományban, másrészt az ösztö­nök mélyén, a napban, az extá­zisbán és az intenzitásban rejlő erőkben, visszanyúlva a formai archetípusokhoz. Jószay Zsolt nemesedő művé­szetének eredői is ide vezetnek. Művei nem is tűrik a gúzsba kö­tő stiláris besorolást. Plasztikái fejlett formaérzékkel az anyag­szerűség és az egyszerűség je­gyében születnek, mindenkor tisztelve az anyagban rejlő erőt, s szinte misztikus érzékenység­gel közelítve annak rejtett üze­netét, s ötvözve eggyé saját al­kotói szándékával. „Szobrászi ideálja ugyan a hel­lenisztikus plasztika .a reneszánsz által csaknem kultikus tárgy­ként, kulturális üzenetként ke­zelt, meglelt és felemelt torzó alkotásainak mégis több köze van az afrikai plasztikákhoz” —• írja róla művészetének egyik jó ismerője, Hahn Eerenc is. Való­ban a harmóniát nem csupán a klasszikus arányrendben keresi, bár érezhetően ez is beépült mű­vészi gondolkodásába. Sókkal in­kább a Ibelső végtelenre, a lélek­re figyelő művek kerülnek ki keze alól. Karakteresek, egyé­ni jegyeket hordozók, mégis emelkedettségükben időtlenek. Jószay Zsolt szívós munkával, kitartó következetességgel küz­dötte meg azt az elismerést, amely díjakkal kifejezve is ma már műveit fogadja. Nem tud­ták eltéríteni útjáról a divat szirénhangjai, nem választotta az érvényesülés olcsó kompromisz- szumait. Mindvégig befelé, arra a hclső hangra figyelt, amely a teremtő természethez vezette őt és áldott erőt ikölcsönzött sugár­zó műveinek. Dobrik István A „mi" Csokonaiak „... A debreceni ifjúságnak is dís;ze, új Csokonait látnak ben­ne . . Csorba Zoltán Az idézet aligha téved, nem is túloz Miskolci Kovács Gyula költői tehetsége megítélésében. Neve, :hia kiejtjük, Visszlhamgtalan marad? Igen, mert kereken tíz évvé! .korábban szállít sírba, mint a DQbrécén-szülte nagy poéta, Csokonai Vliitéz Mihály, s mily’ fártumszerűen döntő egy évtized a tehetség kiteljesedésénél. Ha­láluk nem volt azonos csupán: mindkettőjüket a poéták akkor táj't „divatos” betegsége, a tü­dővész ragadta a halálba. Vi­téznek 32 év adatott meg, hogy a csúcsokra jusson. Kovácsnak 22, a beénlelő .költői munkálko­dáshoz azonban ennyi sem: éle­te utolsó szakaszában hosszú- hosszú honlapok alatt már csak csatái t vívta teste-lelike az emész­tő kórral. Egy ki nem teljesedett élet — a költői pályla két határkövénél készült most ez az írás: tavaly volt születése százötven, s jövő­re lesz halála százhanmiincadik évfordulója ... A kis dél-horsodi faluban —, mely korábban Katona Istvánt adta a nemzetnek — Gele jen a jó családba született gyermek nem a birtokos nemes apa, ha­nem a családifáját a Rákóczinkig visszavezető anya tulajdonságait örökli. A családnál gyakorta ?4lyadíjalkat: verseivel az arany­megforduló Szemére Bertalan Prmeket ő viszi el. „Pongyolán kedvence a kis Gyula, s fényes pdoziik, szabálytalan mozdulatai- jövőt jósol. neki. De melyik féiszegség, tetteiben, modo- gyors észjárású gyermeknek nem *“ban. összefüggéstelenség, al'kal- szokás a szép jövő reményét ‘kapkodásában alfcaratíhiány...” ajándékozni? A fiúosikia nyolc- állítja Bihari jellemzése, évesen a rmidkolai református j-il(- - ,, . _ líceumba kerül. Tizenhat éves tónul° l«érf . * nyűg koráig tanul itt. Oly’ kitűnő ma- w párnára az iskola, kotótt­gyarltanána van, mint Lévay Jó- hakéí?zer. IS °da" zsef, akivel .kapcsolata bensősé- niár ahp* gessé válik, ö biztatja a vers-haD ™stoha . ^ vártf* 8 Pár írásra. Nem eredmény nélkül. *2? S ““í® ™nekult visz- Megszületik az eliső óda a Szin- onai városába... vához... A rövid költői pálya legna­Lévay később sem veszi le Üos^ a Kazinczy száza­tekintetét az épp az ő tamácsá- CP?re f SzPj len,>l1 h,a’. ra és ajánlására Debrecenbe tá-a dLiít atolhni óda Megto vozó fiúról, aki ott „merő ké- hfcSKft az T**“8 mámorító nyelemből” a hittan-szaki pályá- h7úSv ^nleanyok koszorút na lép. Kapcsolatba kerül .itt bi- élet/, rí*. s záím ájrsa. Versei zanyos Bihari Péterrel, aki szór-- tűm", a s gos figyelőmmel .kíséri Miskolci n.^ku]; a Vasárnapi Kovács pályanyitását, életvitelé-©löt] o JceP^k meg. A nagy nek legapróbb mozzanatait is, s W4o?S0(konai. T*' aki mindezt meg is írja. Tőiéit ^ ePr* fog^oz­tudj,ük, amit egyáltalán tudiha--% ~ tamímány* is ír róla tunk az ifjúról. 6 /T? a maga “fin ara ls’ ^ betegségben, a ko­Ha a hangulat-, kedélyválto- hallóiban ez valóban be is zás, s bizonyos szertelenség a ^ y®tikezilk. A tüdővészen túl, költők ismérve, az ifjú jól ■ vizs- Sa?ly romboló művét alkikorna gázik. Szorgalom, s ernyedtség _ 'nt'0 már bevégzi, szemlbeteg- naponita váltják benne egymást. ege ;s kiújul, s gyógykezeltetni „Vizsgája reggelén nagyon ked-hiae&i -r, . , __ ,. veit nyoszolyájában Ossiant ol- rnQn' ,es^re utazik. Tudja, nincs vásott tankönyv helyett. De a^. ö™v,ás a korai halál elől. Ke- vizagán jóll megállta a helyét” ..€ yvilága elborul, meghasonli'k — írja Bihari. „A nyúlánk, '^'hagával. hosszúkás, hailovány arcú ifjú” a meghirdetett irodalmi pályázató- r^v. ulmányai befejeztével za­kón rendre tarolja le a kitűzött l2®gája leöveflkeznék, de oly’ válságos már állapota, hogy egy hónappal az exámen előtt kény­telen hazamenni Gelejre. Örökre. Pár hétig fölváltva a tornácról s a .kertből lázrózsásan, fulla­dozva nézi még az érlelő nya­rat, s egy utolsó roham lezárja a 22 éves ifjú poéta életét és pályáját. Halála hírét véve a debreceni kollégium gyászünnepséget ren­dez. Amikor Bihart kiadja ver­seit, nem kevesebb, mint 820 előfizető jelentkezik. Nagyon sók, ha arra gondolunk, hogy az első magyar irodalmi folyóirat­ra, a kassai Magyar Museumra csak 327-en fizették elő szélese hortban! Miskolci Kovács Gyula versei­ben ott él, s tündöklők a dél- borsodi táj, a „Sajó gazdag völgy vidéke”, a „csendes falvak sugár tornyai”, s az est „bíbor­arca oly’ epedve néz le a va­don Bükk békés ormairól.” Ernődnél .kinyílik a bérc, s él­simul a róna tág ölére ... „De gyötrik a költőt a haza gondjai is: „Elmondom én — bárcsak regét mesélnék — Egy nemzet elfelejté önmagát, / Nem a jövő irgalma, múltak itten / Csak a véletlen óvta a hazát.” A debreceni ifjúság „dísze”, s akit láttak benne: az „új Cso­konai halálát követően a debre­ceni deákok 150 forintot (!) gyűjtötték össze síremlékére, s helyezték el azt a geleji temető­ben. Egyszerűségében sem mél­tatlant, de illőt a hantók alatt nyugvó költőhöz. A síremlék szö­vege: „Emelte a debreceni ref. tanulóság 1862.” Majd Miskolci Kovács Gyula egyik versének két sora: „A költő lelke sorson túlemelt, / Bilincse nincs, hatá­ra végtelen.” Kins Gyula 8* Á demokrácia iskolája Egerben tanácskozott a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör Október 9-e és 13-a kö­zött az egri Unicornis Szál lodóban és a városháza dísztermében rendezte meg idén esedékes tanulmányi, napjait a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművésze­ti Kör (röviden: SMIKK). A nyugati magyarság egyik legjelentősebb kultu­rális Intézménye 1976-ban — az 1956-os forradalom és szabadságharc huszadik! évfordulóján — alakult meg Zürichben. Elnöke megala­pítása óta Saáry Éva, tit­kára B. Szabó Péter. Nevét elsősorban az évenként megrendezett luganói ta­nulmányi napok színvona­las programjai és az ott el­hangzott előadásokból meg­szerkesztett könyvei tették ismertté Svájc határain túl is. A magyarországi politi­kai változsok lehetővé tet­ték, hogy „a nyugati ma­gyar alkotómunka” támo­gatására vállalkozó szerve­zet szorosabbra fűzze kap­csolatait az anyaországgal is, amellyel korábban min­den hivatalos együttműkö­dést elutasított. Tavaly ok­tóberben Szegeden rendez­tek konferenciát Szűkülő, vagy táguló horizntok? címmel a magyar-magyar párbeszéd és közeledés új esélyeiről és formáiról. Ezt a kezdeményezést folytatta az egri tanácskozás, amely A demokrácia iskolája cím­mel a közép- és kelet-eu­rópai országokban végbe­menő átalakulás problé­máit és lehetőségeit vizs­gálta meg — magyar szem­szögből. A SMIKK szellemi atyja Kerényi Károly volt, aki 1943-tól három évtizedet töltött el emigránsként a svájci Asconában. A világ­hírű ókortudós azt tanítot­ta és egész életművével igazolta is, hogy’ a népek közösségébe csak a legma­gasabb szakmai és erkölcsi ‘igények teljesítése esetén kaphatunk érvényes és tar­tós belépőt. Diaszpóra­helyzetünket, a szétszóró- dottság állapotát „tökéle­tes kétnyelvűséggel, a ma­gyar nyelv el nem felejté­sével és egy másik hozzá- tanulásával” a magyar lét alapjainak kiszélesítésére, sorsgazdagításra, a magyar szellem kitágítására kell felhasználnunk. Az egri tanácskozás is hű maradt Kerényi Károly eszméihez és példájához. A tanulmányi napokat mind­végig magas szellemi szín­vonal, a demokratizmus és a humanizmus alapvető ér­tékeihez igazodó hangvétel jellemezte. A SMIKK ed­dig is az összmagyarság gyűldéje kívánt lenni: Eger most öt napon át szellemi központja, találkozóhelye volt öt világrész magyarsá­gának Sepsiszentgyörgytől Torontóig. Az előadók so­rában meghallgathattuk Benedek Istvánt és Jókai Annnát Magyarországról, Egyed Pétert és Magyari Lajost Erdélyből, Popély Gyulát a Felvidékről, Dup. ka Györgyöt Kárpátaljáról, Hódi Sándort a Délvidék­ről, Csernohorszky Vilmost Németországból. A sepsi­szentgyörgyi Hervai Kata­lin grafikai kiállítását aa előadóként is szereplő Ma­gyari Lajos nyitotta meg. Az ausztriai Herwig Bü- chele Keresztény hit és politikai ész című könyvé­nek bemutatásara a Svájc­ban élő Wildmann János vállalkozott. Az egri város­háza zsúfolásig megtelt dísztermében kerekasztal- beszélgetést tartottak, me­lyet dr. Lúkács Tamás or­szággyűlési képviselő és B. Szabó Péter vezetett, részt vett benne dr. Seregély István égni érsek. Hegedűs Loránd református püspök, Horváth Balázs, az MDF ügyvezető alelnöke, Surján László népjóléti miniszter, Bíró Zoltán irodalomtörté­nész és Mészáros György, az egri önkormányzat kul­turális bizottságának elnö­ke. Az összesereglett előadók és hozzászólók, éljenek a világ bármely táján is, kö­zös gondokról és tenniva­lókról beszéltek. Barátsá­gok szövődtek, (tudatosult bennünk, hogy van egy szellemi haznák is, amely független az országhatá­roktól. Mindenekelőtt az a cél és feladat körvonalazó­dott, hogy a magyarság minden erejével és tehet­ségével segítse Ketet-Euró- pa demokratikus fejlődését. Számunkra ez létkérdés, a megmaradás egyetlen esé­lye. A demokratikus átala­kulás támogatásában fon­tos szerepet vállalhat a nyugati magyarság: haza kell hoznia azokat az él­ményeket és tapasztalato­kat, amelyeket a világ leg­fejlettebb és a legnagyobb demokratikus hagyomá­nyokkal rendelkező orszá­gaiban összegyűjtött. Ez a fölismerés és program a SMIKK további sikeres működéséhez is méltó ke­retet adhat. Lisztóczky László (Magamról) Falun nevelkedtem. 1962- töl Miskolcon élek, és úgy megszerettem, hogy sohasem feledhetem Olaszliszkát. [Szabadon Mikes Kelemen után.) Verseim szórványosan, a volt Napjainkban, az Eszak- Magyarországban, a Palóc­földben, a Magyar Ifjúság­ban és a Kelet II. antológiá­ban jelentek meg. A vers születése számomra rejtély, fájdalmas és gyö­nyörű. Hiszek a simogatás gyógyító erejében, és hiszek az igékben. Számomra a vers: ököl vagy tenyér. Írni szinte minden korban ön­pusztítói. rablógazdálkodás idegeinkkel, fizikumunkkal. Rohanó, szorongó világunk­ban mégis kell a vers, mert szükséges az igazat és a gyógyító gondolatokat ki­«*«-!« OÉTCD . ff naplemente Vállamon árva cinke-gond, párán nyugszik a szemem, szél-szekér zörög a dombon át, fönt a kucsmába bújt hegyen lángban áll az erdő csúcsa, fölötte óriás félnarancs, lenn a föld dunnába bújna, s lábamnál reszket a haraszt. Téli éjszaka Csüggedten csüngnek a körtefa-ágak, irgalmatlan tél, ólom-éjszaka, libegő gyümölcs elvetélt az ágon, lehull, mint szerelmünk, ez sem tart soká; árvuft földön egy bánatos báb-modell, nem kiált már, csak sírva énekel, amikor a hajnal hideg karmai körülölelik, mint végzetes bilincs. Lángol az ég Ne hulljatok rám lila akácok, az alkonyati fényben megáll a gond. Újra szültek, újra kicseréltek, már az se fájna, ha meghalok. Kedvesem szemében végtelent látok, szoknyája lángot vet — kis bolond. Lángol a rét is, lángol az ég is, izzásában teremtő csillagok. Jászay Zsolt szobra íP \ Pá hi Péter: BK . Y, ITu Til \ fuU LJirfirf P”ll í8mÁÁ li^JilUInB illliilfj 11 I 11 | 8 ' '•*''' • í:'" ■ S.*<, <> -.AÍ-"* s * \ % ■ I' > ! ^ ,.^\’-\ \'

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom