Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-26 / 251. szám

1991. október 26., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 A helyzet nem reménytelen A Borsod Volánnál Közeleg az esztendő vége, ami korántsem biztató a Borsod Volán dolgozói számára. Bár júliusban mintegy húsz százalék átlagbérfejlesztésre nyílt lehetőség, a keresetek még így is rendkívül alacsonyak - panaszolják a volánosok. A versenyszférába tar­tozó teherszállítás teljesítménye legalább negyven százalékkal visszaesett. Egyedül a speciális gépjármüvekkel tudnak verse­nyezni, a többi teherszállító jármű úgymond halálra van ítélve, annyi a konkurens. «■ — A gazdaságban bekö­vetkezett recesszió számlá­jára írható a fizetőképes ke­reslet lanyhulása? — kér­deztük Sárközi Györgytől, a Borsod Volán igazgatójától. — Abban, hogy a Borsod Volán teherszállítási ágazata a padlóra került, kétségtele­nül közrejátszott az is, hogy nem vagyunk képesek ver­senyre kelni a magánvállal­kozókkal. A mi áraink álta­lában lényegesen magasab­bak. Ami érthető, hiszen egy vállalkozó sokkal kisebb létszámmal, kevesebb költ­séggel oldja meg a felada­tát. — Felvetődik a kérdés, mi lesz a fuvarozásból kiesett tehergépkocsik, méginkább a tehergépjárművezetők sorsa? — Létezik egy természetes lemorzsolódás, illetve fogyás (nyugdíjba vonulás, más munkahelyszerzés — szerk.) Ezen túlmenően persze a vállalat is rákényszerül bi­zonyos intézkedésre. Hogy mást ne mondjak — jegyzi meg az igazgató — a jövő­ben a hiányzó autóbuszve­zetők pótlására nem veszünk fel vállalaton kívülről je­lentkezőket, alkalmasság esetén belső átcsoportosítást hajtunk végre a két ágazat­ban. — S még ott vannak a kihasználatlan gépjárművek. — Pillanatnyilag kilátás­talannak tűnik, mi lesz az­zal a többszáz járművel, amelyet nem tudunk folya­matosan foglalkoztatni. Pró­báljuk eladni ezeket, ám a piacon nincs kereslet irán­tuk. így nem marad más választásunk, minden teher­gépjárművet át kell vizsgál­nunk és a műszakilag leg­jobb állapotban levőket megtartjuk, a többiről le­vesszük a rendszámot, s konzerváljuk, ily módon költséget (biztosítós, esetleg a jövőre bevezetendő súly­adó — szerk.) takarítunk meg. — Ha jó az információnk, létezik a Volánnak értékesí­tő telepe. — Két ilyen telepünk van. ahol a felesleges tehergép­járművek eladása történik. A vállalati dolgozók kedvez­ményt is kaphatnak, de nincs érdeklődés a szállító- eszközök iránt. — Hallhatnánk a belföldi áruszállítás átszervezéséről? — Most folyik a dolgo­zókkal az elbeszélgetés, egyeztetés arról, mit tudnak a privatizált szervezetbe, vállalkozásba bevinni. Azt szeretnénk ugyanis, ami egyébként az érintett dolgo­zók érdeke is, hogy olyan kis vállalkozások jöjjenek létre, amelyek megfelelő tö­kével rendelkeznek, így élet­képesnek bizonyulnak. — Az elmondottakon túl van még egy igen nagy, megoldásra váró kérdés: mi legyen a személyszállítással? — Hát ez valóban nem könnyű feladat sem a Vo­lánnak, sem az önkormány­zatok számára. A nagy gond az, hogy máig sem tisztázott a koncessziós tevékenység, hiányoznak az ezzel kapcso­latos jogszabályok, márpedig ezek híján, a törvényileg szabályozott koncessziós ke­retek, feltételek nélkül nem lehet előrelépni. Egyébként, az átalakulás során mi a részvénytársasági formát tartanánk célszerűnek. Sok függ attól is, hogy a sze­mélyszállításban vajon a tiszta piaci viszonyok érvé- nyesülnek-e, vagy továbbra is megmarad a Volán ellá­tási felelőssége a személy- szállításban. Mert azt látni kell, ha egy bizonyos időn belül a piac mechanizmusa érvényesül ebben a tevé­kenységben, egyetlen szerve­zetet. vállalatot sem lehet arra kényszeríteni, hogy rá­fizessen a személyszállításra. És itt utalnék a fentebb már felvetett gondolatra, miszerint, ha nem lesz kel­lően megalapozott koncesz- sziós törvény, könnyen elő­fordulhat, hogy szélesedik az ellátatlan térségek köre. — Elképzelhető, hogy a személyszállítást végző Vo­lán vállalatok esetében — amelyek nagy gyakorlatra tettek szert ebben a munká­ban. s kellő szakértelemmel (számítógépes irányítás, szervezés — szerk.) rendel­keznek — a közlekedési kor­mányzat a teljes privatizá­ció mellett dönt? — Nem valószínű, hiszen nálunk a személyszállítás irányítása, tervezése, az ez­zel kapcsolatos szervező munkát magas színvonalon végzik a szakemberek. — Unos-untalan hallani, hogy a piacgazdaság érvé­nyesülése megold minden létező, a gazdálkodással ösz- szefüggő gondot. — Tegyük rögtön hozzá, hogy ha van piac. Most vi­szont még csak az egyes elemeit érzékeljük. Egyéb­ként az a véleményem, hogy a tömegszállítást nem lehet a piac szabályozó szerepére bízni. Ha pedig az illetéke­sek mégis úgy döntenek, hogy a piaci törvényeknek ezen a területen is érvénye­sülniük kell, feltétlenül tisz­tán kell látnunk a tekintet­ben, milyen személyszállítá­si kötelezettség hárul ránk. Az nem járható út, hogy a növekvő adóterheket. az energia- és alkatrészárak folyamatos növekedéséből származó többletkiadást vi­seljék a személyszállítást végző vállalatok, ugyanakkor az utazási tarifák változat­lanok maradnak. De még ha sor is kerül bizonyos tarifa- emelésre. az ebből származó bevétel nem fedezi a való­ságos költségeket. Nincs le­hetőség például új járművek vásárlására, márpedig a Vo­lán vállalatok szinte kivétel nélkül eléggé elhasználódott járműparkkal kényszerülnek feladataikat ellátni. Kis haszon, gyors forgás A Siker Diszkont titka Miskolcon, közelebbről a Berekalján, a Havas utcá­ban valamivel' több mint há­rom hete, október 1-jén nyi­tották meg diszkontüzletü- ket fiatal, diósgyőri vállal­kozók. Az alagsorban talál­ható tenyérnyi, élélm'iszer- és vegyiáru üzletnek, az emeleti divatáru és könyv­boltnak máris nagy sikere van a környéken. Nem vé­letlenül, hiszen az üzletek­ben az átlagos áraknál 15— 20 százalékkal olcsóbban kí­nálják a portékát, s még így sem fizetnek rá. — Mi lőhet a Siker Disz­kont titka — kérdeztük az egyik üzletvezetőtől, Kontra Lászlótól. — Kereskedői alapigazság, hogy a vásárlók szeretnének minél olcsóbban hozzájutni az áruhoz. A gazdasági vál­ság, a munkanélküliség ide­jén az emberek olyan bol­tokat keresnek, ahol a pénz­tárcájukhoz mérten is ol­csón, mégis .minőségi termé­ket vásárolhatnak. A mi boltunk Sallgó .polcrendszere persze nem hasonlítható ösz- sze egy fényes belvárosi üz­let formatervezett gondolái­val, s az árakat sem géppel, hanem kézzel írjuk a táb­lákra, mégis szívesen jönnek hozzánk a vevők. Mi köz­vetlenül! a termelőktől, a gyártóktól .szerezzük be a portékát s az alapárra mind­össze 4—.5 százalékos ha- szonkulosot „leszünk” rá a bolti kereskedelemiben szo­kásos 20—30 százalékos ár­rés helyett. így gyorsabban fogy az áru, a beszerzés és az eladás között kisebb idő télik el. A kis üzlet is jó üzlet, s ez a mottó fennma­radásunk, cégünk további fejlődésének alapja. Fotó: Udvardy József Tibor édesanyja és kishúga A három klassz fiú után végre megszületett Panka, aki ráadásul csodaszép. Bol­dog volt az egész család. Nagy-nagy örömükben, és mert immár hátuknak ke­vésnek bizonyult a 70 négy­zetméteres lakás, belevágtak egy cserébe. Megvásároltak egy avasi társasházban egy félkész lakást, amely gyö­nyörű otthon reményét kel­tette. Hogy ezzel nagy adós­ságot vettek a nyakukba? Istenem, kockázat nélkül nem megy semmi, majd csak ellesznek valahogyan. Az apa fizetése nem rossz, ve­gyészként dolgozik az Észak- magyarországi Vegyiművek­ben, osztályvezető, az anya szintén vegyész, ö a Gábor Áron Kohó- és Gépipari Szakközépiskolában tanít és, ha letelik a gyermekgondo­zási szabadság, az ő fizeté­se is lendít majd egy kicsit a családi költségvetésen. Ez a családi nagyberuhá­zás a múlt nyáron zajlott le és nem telt bele egészen egy év. az idén május 9-én dél­után 4 órakor Bódi Tiborék boldog világa egy csapásra összeomlott. — Tibor, a legnagyobb fiúnk, aki harmadikos volt a Földes Gimnáziumban és Tamás, aki hatodikus a Fa­zekas utcai iskolában, a szomszéd fiúval, aki jó ba­rátjuk, kerékpártúrára in­dultak Lillafüredre. Tibort a barlangászat, a természet vonzza leginkább a biológia mellett. Biológia szakra járt a gimnáziumban. Pár perc múlva rohantak a gyerekek hogy Tibit baleset érte’ Most sem tudjuk, miként történt, a fiúnk egy lámpa­oszlopnak ütközött és iszo­nyatos fejsérülést szenvedett. Csodálatos módon nem ve­szítette el a tudatát, sőt... Az okos kisfiam figyelmez­tette még a társait, hogy nem jó, ha felállítják, aztán saját lábán szállt be a men­tőbe, amely a Diósgyőri Kórház traumatológiájára szállította. Ott összevarrták az arcán lévő sebeket, meg­röntgenezték és úgy látták jónak, ha a megyei kórház­ba viszik, mert elengedhe­tetlen a computer-tomográ-. fos vizsgálat, amely az agy­sérüléseket pontosan kimu­tatja. A fiam ott már el­ájult, és azóta egy szót sem válthattunk — mondja az édesanya. A CT súlyos agysérülése­ket derített föl, a műtét ha­ladéktalanná vált. Este 20 órakor dr. Várhegyi Zoltán, főorvos úr és asszisztenciája hozzákezdett az életmentés­hez. Május 10-én nulla óra 30 perckor eloltották a mű­tő lámpáit: a stáb mindent megtett, mi tőle telhető volt. Hogy a műtét sikerült, azt a linzi kórház orvoscsoport­ja is elismeri, de a fiú en­nek ellenére a klinikai ha­lál állapotába került. Négy nap után egy kissé nőtt az életben maradás esélye, de a következő tíz nap is a kritikusak közé tartozott. Aztán gégemetszés követke­zett. Ügy tűnt, ez sokat ja­vított az állapotán. — Amikor láttam, hogy néha megrándítja a vállát, nagyon örültem, ez már ő, gondoltam magamban. Aztán később elmondták, hogy eze­ket a mozdulatokat veszé­lyes agyi görcsök késztették — emlékezik az édesanyja. A kómában lévő fiút ha­marosan vírusok támadták meg. magasra szökött a lá­za, az állapota ismét roha­mosan romlott. — Hallottunk egy miskol­ci fiúról, aki hasonlóan sú­lyos sérüléseket szenvedett és egy linzi kórházban tö­kéletesen meggyógyították. Ma már egyetemre jár. Megkerestük T. Gyuri szüle­it, megkaptuk Walter Löff­ler professzor telefonszámát. Két héten belül jött a vá­lasz, hogy másnap vihetjük Tibort. Ez így egyszerűnek hang­zik, de hogy a kiutazás mi­lyen bonyodalmakkal jár, azt csak ők és hasonló helyzetbe jutott családok tudják. Ám ahol a legna­gyobb a szükség, közel a se­gítség. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat elvállalta a háztól házig szállítást, nem kellett a határon az osztrák mentőszolgálatot igénybe venni. Igen, de honnan te­remtsék elő azt a sok pénzt, amibe a külföldi gyógykeze­lés kerül? — Ügy döntöttünk, elad­juk a lakásunkat, albérletbe költözünk, esetleg egy ta­nyára. Lakásunk egyszer új­ra lehet még, csak a fiúnk életben maradjon. De a pénzre azonnal szükség volt. (Más családok is panaszol­ták már, hogy a nagy bajt ilyenkor az tetézi, hogy nincs idő a pénz összegyűj­Olasz—map gazdasági kapcsolat Húszegynéhány tanulmányter­vet nyújtottunk be a közcp-Ke- let-európai vállalkozás ösztön­zésére alakult olasz állami pénz­intézethez, a Simcsthez. Ezek fi­nanszírozása így megkezdődhet, és reményeink szerint decem­berre már számos konkrét kez­deményezésről születhet végle­ges döntés — mondta az MT. római tudósítójának Bogár László, az NGRM politikai ál­lamtitkára azt követően, hogy megbeszélést folytatott Rómában Alberto Rossi, olasz külkereske­delmi államtitkárral. tésére, és nincs egyetlen olyan hivatalos mód, nincs senki, aki megelőlegezné a költségeket.) Ezért volt óriási az apa munkahelyének, az Észak­magyarországi Vegyiművek­nek a gesztusa: azonnal át­utalt 3 millió forintot a Ma­gyar Állami Hitelbank egy számlájára. Megelőlegezte a gyógyítás költségét. — Június 21-én vitték ki Linzbe, az édesapjának vele kell lennie, mert a klinika orvosai szerint a gyógyulás­nak csak akkor van esélye, ha valaki^ a családból mel­lette van. Sok szörnyű hét telt el ott is az intenzív osztályon, mígnem augusztus 15-én jó hírt telefonált a férjem: Tiborka sima kór­házi osztályra került, lázta- lan, a jobb kezével fog, a szeme értelmes, mintha be­szélni próbálna ... A három kisebb gyerekkel azonnal ki­utaztunk, mert már nagyon vágytuk látni őt. Magnóka­zettákat vittünk a kedvenc zenéivel és az öccse gitár- muzsikájával. Ügy éreztük, nagyon örül nekünk. Ami­kor eljöttünk, akkor sírt először a balesete óta: pata­kokban folytak a könnyei. Szörnyű ez, de jó jel. Hogy mikor kerülhet haza, nem tudjuk, még egy műtétre van szüksége, amely az el­távolított homlokcsontot pó­tolja. Üjabb agyműtétre nem volt szükség, azt kivá­lóan elvégezték a megyei kórházban. A szövődménye­ket nem tudják gyógyítani idehaza. Az eddigi számlákból úgy tűnik, nem lesz elég a 3 millió forint. A család már most — a kölcsön visszatör­lesztésének megkezdése előtt is — súlyos anyagi gondok­kal küszködik. Hogy nem roppantak össze a súlyos csapások következtében, az annak köszönhető: érzékelik a környezet segítségét. A Pedagógus Szakszervezet — az anya tanár — felhívást küldött az iskolákba, segít­senek Bódi Tiborékon. A kisebb fiúk — egykor Tibor is ide járt — iskolájában, a Fazekas utcaiban a gyerekek gyűjteni kezdtek a zsebpén­zükből, a Földes Ferenc Gimnázium tanulói éppen a napokban jótékonysági elő­adást tartottak a megyei könyvtárban diáktársukért. Ügy hírlik, gyűjtenek a me­gyében élő ügyvédek is. A Magyar Hitelbanknál lévő számlán lévő összeg titkos, nem tudni mennyi 'fogyott róla és mennyivel gyarapo­dott. A banktisztviselő csak annyit árult el, szükség van további adományokra. A számlaszám: 270-97520-7966. Akik adnak, kérik írják rá: Bódi Tibor gyógykezelésére. Lévay Györgyi Fotó: Farkas Maya

Next

/
Oldalképek
Tartalom