Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-26 / 251. szám

1991. október 26., szombat

ESZAK-MAGYARORSZAG 3

A helyzet nem reménytelen

A Borsod Volánnál

Közeleg az esztendő vége, ami korántsem biztató a Borsod Volán dolgozói számára. Bár júliusban mintegy húsz százalék átlagbérfejlesztésre nyílt lehetőség, a keresetek még így is rendkívül alacsonyak - panaszolják a volánosok. A versenyszférába tartozó teherszállítás teljesítménye legalább negyven százalékkal visszaesett. Egyedül a speciális gépjármüvekkel tudnak versenyezni, a többi teherszállító jármű úgymond halálra van ítélve, annyi a konkurens. «■

— A gazdaságban bekövetkezett recesszió számlájára írható a fizetőképes kereslet lanyhulása? — kérdeztük Sárközi Györgytől, a Borsod Volán igazgatójától.

— Abban, hogy a Borsod Volán teherszállítási ágazata a padlóra került, kétségtelenül közrejátszott az is, hogy nem vagyunk képesek versenyre kelni a magánvállalkozókkal. A mi áraink általában lényegesen magasabbak. Ami érthető, hiszen egy vállalkozó sokkal kisebb létszámmal, kevesebb költséggel oldja meg a feladatát.

— Felvetődik a kérdés, mi lesz a fuvarozásból kiesett tehergépkocsik, méginkább a tehergépjárművezetők sorsa?

— Létezik egy természetes lemorzsolódás, illetve fogyás (nyugdíjba vonulás, más munkahelyszerzés — szerk.) Ezen túlmenően persze a vállalat is rákényszerül bizonyos intézkedésre. Hogy mást ne mondjak — jegyzi meg az igazgató — a jövőben a hiányzó autóbuszvezetők pótlására nem veszünk fel vállalaton kívülről jelentkezőket, alkalmasság esetén belső átcsoportosítást hajtunk végre a két ágazatban.

— S még ott vannak a kihasználatlan gépjárművek.

— Pillanatnyilag kilátástalannak tűnik, mi lesz azzal a többszáz járművel, amelyet nem tudunk folyamatosan foglalkoztatni. Próbáljuk eladni ezeket, ám a piacon nincs kereslet irántuk. így nem marad más választásunk, minden tehergépjárművet át kell vizsgálnunk és a műszakilag legjobb állapotban levőket megtartjuk, a többiről levesszük a rendszámot, s konzerváljuk, ily módon költséget (biztosítós, esetleg a jövőre bevezetendő súlyadó — szerk.) takarítunk meg.

— Ha jó az információnk, létezik a Volánnak értékesítő telepe.

— Két ilyen telepünk van. ahol a felesleges tehergépjárművek eladása történik. A vállalati dolgozók kedvezményt is kaphatnak, de nincs érdeklődés a szállító- eszközök iránt.

— Hallhatnánk a belföldi áruszállítás átszervezéséről?

— Most folyik a dolgozókkal az elbeszélgetés, egyeztetés arról, mit tudnak a privatizált szervezetbe, vállalkozásba bevinni. Azt szeretnénk ugyanis, ami egyébként az érintett dolgozók érdeke is, hogy olyan kis vállalkozások jöjjenek létre, amelyek megfelelő tökével rendelkeznek, így életképesnek bizonyulnak.

— Az elmondottakon túl van még egy igen nagy, megoldásra váró kérdés: mi legyen a személyszállítással?

— Hát ez valóban nem könnyű feladat sem a Volánnak, sem az önkormányzatok számára. A nagy gond az, hogy máig sem tisztázott a koncessziós tevékenység, hiányoznak az ezzel kapcsolatos jogszabályok, márpedig ezek híján, a törvényileg szabályozott koncessziós keretek, feltételek nélkül nem lehet előrelépni. Egyébként, az átalakulás során mi a részvénytársasági formát tartanánk célszerűnek. Sok függ attól is, hogy a személyszállításban vajon a tiszta piaci viszonyok érvé- nyesülnek-e, vagy továbbra is megmarad a Volán ellátási felelőssége a személy- szállításban. Mert azt látni kell, ha egy bizonyos időn belül a piac mechanizmusa érvényesül ebben a tevékenységben, egyetlen szervezetet. vállalatot sem lehet arra kényszeríteni, hogy ráfizessen a személyszállításra.

És itt utalnék a fentebb már felvetett gondolatra, miszerint, ha nem lesz kellően megalapozott koncesz- sziós törvény, könnyen előfordulhat, hogy szélesedik az ellátatlan térségek köre.

— Elképzelhető, hogy a személyszállítást végző Volán vállalatok esetében — amelyek nagy gyakorlatra tettek szert ebben a munkában. s kellő szakértelemmel (számítógépes irányítás, szervezés — szerk.) rendelkeznek — a közlekedési kormányzat a teljes privatizáció mellett dönt?

— Nem valószínű, hiszen nálunk a személyszállítás irányítása, tervezése, az ezzel kapcsolatos szervező munkát magas színvonalon végzik a szakemberek.

— Unos-untalan hallani, hogy a piacgazdaság érvényesülése megold minden létező, a gazdálkodással ösz- szefüggő gondot.

— Tegyük rögtön hozzá, hogy ha van piac. Most viszont még csak az egyes elemeit érzékeljük. Egyébként az a véleményem, hogy a tömegszállítást nem lehet a piac szabályozó szerepére bízni. Ha pedig az illetékesek mégis úgy döntenek, hogy a piaci törvényeknek ezen a területen is érvényesülniük kell, feltétlenül tisztán kell látnunk a tekintetben, milyen személyszállítási kötelezettség hárul ránk. Az nem járható út, hogy a növekvő adóterheket. az energia- és alkatrészárak folyamatos növekedéséből származó többletkiadást viseljék a személyszállítást végző vállalatok, ugyanakkor az utazási tarifák változatlanok maradnak. De még ha sor is kerül bizonyos tarifa- emelésre. az ebből származó bevétel nem fedezi a valóságos költségeket. Nincs lehetőség például új járművek vásárlására, márpedig a Volán vállalatok szinte kivétel nélkül eléggé elhasználódott járműparkkal kényszerülnek feladataikat ellátni.

Kis haszon, gyors forgás

A Siker Diszkont titka

Miskolcon, közelebbről a Berekalján, a Havas utcában valamivel' több mint három hete, október 1-jén nyitották meg diszkontüzletü- ket fiatal, diósgyőri vállalkozók. Az alagsorban található tenyérnyi, élélm'iszer- és vegyiáru üzletnek, az emeleti divatáru és könyvboltnak máris nagy sikere van a környéken. Nem véletlenül, hiszen az üzletekben az átlagos áraknál 15— 20 százalékkal olcsóbban kínálják a portékát, s még így sem fizetnek rá.

— Mi lőhet a Siker Diszkont titka — kérdeztük az egyik üzletvezetőtől, Kontra Lászlótól.

— Kereskedői alapigazság, hogy a vásárlók szeretnének minél olcsóbban hozzájutni az áruhoz. A gazdasági válság, a munkanélküliség idején az emberek olyan boltokat keresnek, ahol a pénztárcájukhoz mérten is olcsón, mégis .minőségi terméket vásárolhatnak. A mi boltunk Sallgó .polcrendszere persze nem hasonlítható ösz- sze egy fényes belvárosi üzlet formatervezett gondoláival, s az árakat sem géppel, hanem kézzel írjuk a táblákra, mégis szívesen jönnek hozzánk a vevők. Mi közvetlenül! a termelőktől, a gyártóktól .szerezzük be a portékát s az alapárra mindössze 4—.5 százalékos ha- szonkulosot „leszünk” rá a bolti kereskedelemiben szokásos 20—30 százalékos árrés helyett. így gyorsabban

fogy az áru, a beszerzés és az eladás között kisebb idő télik el. A kis üzlet is jó üzlet, s ez a mottó fennmaradásunk, cégünk további fejlődésének alapja.

Fotó: Udvardy József

Tibor édesanyja és kishúga

A három klassz fiú után végre megszületett Panka, aki ráadásul csodaszép. Boldog volt az egész család. Nagy-nagy örömükben, és mert immár hátuknak kevésnek bizonyult a 70 négyzetméteres lakás, belevágtak egy cserébe. Megvásároltak egy avasi társasházban egy félkész lakást, amely gyönyörű otthon reményét keltette. Hogy ezzel nagy adósságot vettek a nyakukba? Istenem, kockázat nélkül nem megy semmi, majd csak ellesznek valahogyan. Az apa fizetése nem rossz, vegyészként dolgozik az Észak- magyarországi Vegyiművekben, osztályvezető, az anya szintén vegyész, ö a Gábor Áron Kohó- és Gépipari Szakközépiskolában tanít és, ha letelik a gyermekgondozási szabadság, az ő fizetése is lendít majd egy kicsit a családi költségvetésen.

Ez a családi nagyberuházás a múlt nyáron zajlott le és nem telt bele egészen egy év. az idén május 9-én délután 4 órakor Bódi Tiborék boldog világa egy csapásra összeomlott.

— Tibor, a legnagyobb fiúnk, aki harmadikos volt a Földes Gimnáziumban és Tamás, aki hatodikus a Fazekas utcai iskolában, a szomszéd fiúval, aki jó barátjuk, kerékpártúrára indultak Lillafüredre. Tibort a barlangászat, a természet vonzza leginkább a biológia mellett. Biológia szakra járt a gimnáziumban. Pár perc múlva rohantak a gyerekek hogy Tibit baleset érte’ Most sem tudjuk, miként történt, a fiúnk egy lámpaoszlopnak ütközött és iszonyatos fejsérülést szenvedett. Csodálatos módon nem veszítette el a tudatát, sőt... Az okos kisfiam figyelmeztette még a társait, hogy nem jó, ha felállítják, aztán saját lábán szállt be a mentőbe, amely a Diósgyőri Kórház traumatológiájára szállította. Ott összevarrták az arcán lévő sebeket, megröntgenezték és úgy látták jónak, ha a megyei kórházba viszik, mert elengedhetetlen a computer-tomográ-. fos vizsgálat, amely az agysérüléseket pontosan kimutatja. A fiam ott már elájult, és azóta egy szót sem válthattunk — mondja az édesanya.

A CT súlyos agysérüléseket derített föl, a műtét haladéktalanná vált. Este 20 órakor dr. Várhegyi Zoltán, főorvos úr és asszisztenciája hozzákezdett az életmentéshez. Május 10-én nulla óra 30 perckor eloltották a műtő lámpáit: a stáb mindent megtett, mi tőle telhető volt. Hogy a műtét sikerült, azt a linzi kórház orvoscsoportja is elismeri, de a fiú ennek ellenére a klinikai halál állapotába került. Négy nap után egy kissé nőtt az életben maradás esélye, de a következő tíz nap is a kritikusak közé tartozott. Aztán gégemetszés következett. Ügy tűnt, ez sokat javított az állapotán.

— Amikor láttam, hogy néha megrándítja a vállát, nagyon örültem, ez már ő, gondoltam magamban. Aztán később elmondták, hogy ezeket a mozdulatokat veszélyes agyi görcsök késztették — emlékezik az édesanyja.

A kómában lévő fiút hamarosan vírusok támadták meg. magasra szökött a láza, az állapota ismét rohamosan romlott.

— Hallottunk egy miskolci fiúról, aki hasonlóan súlyos sérüléseket szenvedett és egy linzi kórházban tökéletesen meggyógyították. Ma már egyetemre jár. Megkerestük T. Gyuri szüleit, megkaptuk Walter Löffler professzor telefonszámát. Két héten belül jött a válasz, hogy másnap vihetjük Tibort.

Ez így egyszerűnek hangzik, de hogy a kiutazás milyen bonyodalmakkal jár, azt csak ők és hasonló helyzetbe jutott családok tudják. Ám ahol a legnagyobb a szükség, közel a segítség. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat elvállalta a háztól házig szállítást, nem kellett a határon az osztrák mentőszolgálatot igénybe venni. Igen, de honnan teremtsék elő azt a sok pénzt, amibe a külföldi gyógykezelés kerül?

— Ügy döntöttünk, eladjuk a lakásunkat, albérletbe költözünk, esetleg egy tanyára. Lakásunk egyszer újra lehet még, csak a fiúnk életben maradjon. De a pénzre azonnal szükség volt.

(Más családok is panaszolták már, hogy a nagy bajt ilyenkor az tetézi, hogy nincs idő a pénz összegyűjOlasz—map gazdasági kapcsolat

Húszegynéhány tanulmánytervet nyújtottunk be a közcp-Ke- let-európai vállalkozás ösztönzésére alakult olasz állami pénzintézethez, a Simcsthez. Ezek finanszírozása így megkezdődhet, és reményeink szerint decemberre már számos konkrét kezdeményezésről születhet végleges döntés — mondta az MT. római tudósítójának Bogár László, az NGRM politikai államtitkára azt követően, hogy megbeszélést folytatott Rómában Alberto Rossi, olasz külkereskedelmi államtitkárral.

tésére, és nincs egyetlen olyan hivatalos mód, nincs senki, aki megelőlegezné a költségeket.)

Ezért volt óriási az apa munkahelyének, az Északmagyarországi Vegyiműveknek a gesztusa: azonnal átutalt 3 millió forintot a Magyar Állami Hitelbank egy számlájára. Megelőlegezte a gyógyítás költségét.

— Június 21-én vitték ki Linzbe, az édesapjának vele kell lennie, mert a klinika orvosai szerint a gyógyulásnak csak akkor van esélye, ha valaki^ a családból mellette van. Sok szörnyű hét telt el ott is az intenzív osztályon, mígnem augusztus 15-én jó hírt telefonált a férjem: Tiborka sima kórházi osztályra került, lázta- lan, a jobb kezével fog, a szeme értelmes, mintha beszélni próbálna ... A három kisebb gyerekkel azonnal kiutaztunk, mert már nagyon vágytuk látni őt. Magnókazettákat vittünk a kedvenc zenéivel és az öccse gitár- muzsikájával. Ügy éreztük, nagyon örül nekünk. Amikor eljöttünk, akkor sírt először a balesete óta: patakokban folytak a könnyei. Szörnyű ez, de jó jel. Hogy mikor kerülhet haza, nem tudjuk, még egy műtétre van szüksége, amely az eltávolított homlokcsontot pótolja. Üjabb agyműtétre nem volt szükség, azt kiválóan elvégezték a megyei kórházban. A szövődményeket nem tudják gyógyítani idehaza.

Az eddigi számlákból úgy tűnik, nem lesz elég a 3 millió forint. A család már most — a kölcsön visszatörlesztésének megkezdése előtt is — súlyos anyagi gondokkal küszködik. Hogy nem roppantak össze a súlyos csapások következtében, az annak köszönhető: érzékelik a környezet segítségét. A Pedagógus Szakszervezet — az anya tanár — felhívást küldött az iskolákba, segítsenek Bódi Tiborékon. A kisebb fiúk — egykor Tibor is ide járt — iskolájában, a Fazekas utcaiban a gyerekek gyűjteni kezdtek a zsebpénzükből, a Földes Ferenc Gimnázium tanulói éppen a napokban jótékonysági előadást tartottak a megyei könyvtárban diáktársukért. Ügy hírlik, gyűjtenek a megyében élő ügyvédek is. A Magyar Hitelbanknál lévő számlán lévő összeg titkos, nem tudni mennyi 'fogyott róla és mennyivel gyarapodott. A banktisztviselő csak annyit árult el, szükség van további adományokra. A számlaszám: 270-97520-7966. Akik adnak, kérik írják rá: Bódi Tibor gyógykezelésére.

Lévay Györgyi Fotó: Farkas Maya