Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-24 / 249. szám
1991. október 24., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Legitim bíróság, igazságtétel, sajtó Találkozás dr. Balsai Istvánnal Az ünnep környékén sűrű programja volt igazságügyi minlisZtenünikinék. Gyialknan hallottuk megnyilatkozni a rádióban, az írott sajtóban is olvashattuk néhány témáról a véleményét. Ü n népi — megemlékező és jövőtjelölő — beszédet is mondott, mégpedig megyénkben, Tiszalú- con. Oda éppenséggel Debreceniből éilkezett, ahol részt vetít a jogászegylet kétnapos rendezvényén. Ez az esemény adta a dr. Balsai Istvánnal való beszélgetésünk első .kérdését, — A jogászokkal találkozva, bizonyára volt alkalma szembesülni aktuális, konkrét kérdésekkel... — Természetesen és azt mondhatom, hogy a minisztérium „képben” van; ismerjük a felvétett problémákat és foglalkozunk azokkal. Az én szerepem egyébként az vélt a debreceni eseményen, hogy leltárit ad- jalk a másfél éves munkánkról, s ismertettem a bírósá- gókna vonatkozó törvényt módosító javaslatunkat. — .Ha röviden kellene ösz- szejoglalni, errät mit hallhatunk? — Ha egy mondatban kell megfogalmazni: a megszilárdítás a feladat az intézmény 'külső .feltételeit illetően. Ami a részletesebb elképzeléseket illeti: szeretnénk elfogadásra ajánlani a bírósági szféra helyzetét alapvetően módosító javaslatot, ez esetben a bírói önállóságról, a bírói 'hatalom szuverenitásáról van szó. Nagyon sokan vetik fel — ezt Debrecenben is érzékeltem — manapság, hogy legi- tim-e a bírói kar? A bírói vezető állásokról — a megyei bírósági elnökökről beszélünk mindenekelőtt, — szólva elmondhatom: pályázat útján kívánunk teljesen tiszta helyzetet teremteni, a megyei elnökök kinevezéséhez tehát bírói testületi egyetértés kell a jövőben. Második lépcsőben ez történik az elnökhelyettesek, majd a kollégiumvezetők, végül a városi bíróságok első emberdintík esetében is. — A tiszalúci ünnepen mondott beszédében hangsúlyozta: „nem tehetünk le arról a szándékunkról, hogy megvalósítjuk mindazt, amire a választások során ígéretet tettünk. Elszámolunk a múlttal, megnevezzük a felelősöket és egy olyan jövőt kezdünk el építeni, ahol a korábbi események nem ismétlődhetnek meg." Ma nagyon sokan keresik az igazukat, akik úgy tartják, hogy a múltban sérelem, méltánytalanság érte őket. Ám néhányon megtorlásról is beszélnek ... — Fölmerült ez a téma a jogászegylet fórumán is. Van, aki úgy teszi fel a kérdést, hogy mit profitálhat abból az ország, ha mindig hátranézünk. Nos, mindenekelőtt le szeretném szögezni : üldözésről szó sincs! Egy jogállamban a törvény- alkotás által meghozott, demokratikus elveken alapuló és az igazságszolgáltatásra bízott ügy, semmiképpen nem nevezhető üldözésnek. Azt viszont tudomásul kell venni: nem kerülhető meg sem a tulajdonviszonyok tekintetében, sem a személyi sérelmek kapcsán a rendezés; és nem lehet elkerülni azt sem, hogy a politikai, vagy egyéb felelősséget vizsgáló eljárásokat lefolytassuk. Foglalkozunk tehát a legsúlyosabb bűncselekmények elévülésének megakadályozását érintő törvény'javaslattal, kárpótolni kívánjuk azokat, akiket személyes szabadságukban jogtalanul korlátoztak, és a diktatúra Ítéleteit nemcsak 1963-ig, hanem egészen 1989- ig kívánjuk felülvizsgálni. Mindezzel — akár terhes, akár nem terhes a magyar igazságügyi miniszternek — szembe kell nézni. Nem hiszem el, hogy Magyarország emiatt, a nemzetközi megítélés szempontjából, kedvezőtlen helyzetbe kerülne. Nem valami sajátos magyar pótcselekvésről van szó. Ennek a történelmi szituációnak ez a szükséges velejárója. — A tény, hogy az MSZMP Salgótarjánban tartotta a közelmúltban kongresszusát, igen szenvedélyes reagálásokat váltott ki az országban. Megnyugvással fogadtuk ugyanakkor, hogy nem került sor atrocitásra. Viszont hallhattunk olyan szándékokról, hogy indítványozni fogják ennek a pártnak a betiltását. Véleménye szerint ennek lehetséges-e jogi alapja hazánkban? — Egyértelmű a válaszom: nem lehetséges. Egy törvényesen bejegyzett, az alkotmányit kétségbe nem vonóan működő párt eltörlésére, betiltására nincs esély és ezt mi nem is kívánjuk. Az ilyen emocionális megnyilvánulásokat a maguk helyére kell tenni. — ön a tiszalúci beszédében nem kerülte el a sajtóról alkotott véleménye elmondását sem. összefoglalná röviden, hogy mi a gond velünk? — A sajtószabadság kérdésében alapvető elv az, hogy semmilyen módon’ semmilyen kormánynak nincs sem oka, sem .lehetősége, hogy a nyilvánosságot korlátozza. Ugyanakkor tudomásul kell venni azt, hogy a sajtó Magyarországon, ' a rendszerváltozás után tulaj- ! donképpen még nem dolgozta föl azt a szerepváltozást — ami a résztvevők, az érintettek korábbi kötődéseit, korábbi funkcióját illetően egy egészen másfajta hozzáállást, másfajta megjelenítést igényelt. Nem szeretném úgy feltüntetni a kormány részéről ezt a kérdést, hogy „a sajtó mindig duzzog”. .. . Azt se szeretném, ha az derülne ki, hogy valamilyen támogatást, kormánypárti lojalitást várnánk el a sajtó részéről. Azt azonban szeretném elmondani : tényleg árt az ország hírének, hogy ha semmi se jó. Ha — tisztelet a ' kivételnek — úgy érezzük, hogy mások a tények és más az, ami átjön a sajtón... Lényegesen jobb a helyzet; jobb az ország akár gazdasági, akár belpolitikai, nemzetközi megítélése, mintamit olvashatunk a hazai helyzetről, a hazai sajtóban — mondotta dr. Balsai István igazságügyi miniszter. T. Nagy József Eladó a Hejömenti AG! Botrányt ígérő vállalati tanácsülésre kaptunk meghívót október 22-re, a nyékládházi Hejömenti Állami Gazdaságba. Suttogták, néhányon szeretnék lapátra tenni az igazgatót, hogy hatalomátvétel várható . . . Mint oly sokszor, most is kiderült: nem eszik olyan forrón a kását. Pedig két úr — Balázs György és Marien Elek — erősen támadta Oláh István igazgatót. Ez eltartott másfél órán keresztül. A vállalati tanácsot dicséri, hogy eljutottak arra a pontra, amikor kijelentették: elég volt; a tanács méltóságát meg kell őrizni, elég a picinyes furkálásokból, sokkal többről van szó, nevezetesen, privatizálni kell a Hejömenti AG-t. . . ♦ Dr. Duba Bence, a gyöngyösi Mezőgazdasági Szaktanácsadó és Termékvizsgáló Szakszolgálat Kft. munkatársa mondta el ennek menetét. Eszerint a legjobbnak tűnik a részvénytársasági forma úgy, hogy a dolgozók maguk vegyék kézbe sorsuk irányítását. Az MHB-től ígéretet kaptak arra: lesz hitel a számukra, hogy megvegyék az állami gazdaságot. Legalább 45 ezer forint készpénz kell ehhez — ha vállalják, hogy öt év alatt, egy év türelmi idő után jutnak hozzá ahhoz, amiért mindig is doIgoz= tak. A lényeg, hogy 300 ezer forint hitelt kell felvenni a vagyonrész megvásárlásához. De az, hogy vagyontulajdonosok, nem feltétele az alkalmazásnak. Oláh István igazgató tájékoztatójában kiemelte: tudják, sokan nem rendelkeznek a vagyonvásárláshoz szükséges 45 ezer forint készpénzzel, nekik azt ígérhetik, mindenféle szociális juttatást megkapnak a gazdaságtól továbbra is. Hozzátette, hogy ugyanakkor nem kell mindenkit alkalmazni, tehát aki nem jól dolgozik, de vagyontulajdonos, az lehet, hogy „szelvényvagdosó” lesz a jövőben. A vállalati tanács megegyezett abban, hogy 8_ napon helül a dolgozók tudomására hozzák a döntésüket, ajánlataikat. Megtudhatták a tanácsülés résztvevői azt is, hogy a jelen helyzetben nem egyszerűen lehetőség, hanem kényszer a privatizáció. amit 1992. január 1-jeiB kell végrehajtani. Ezzel mindenki egyetértett; s örömmel fogadták azt a tájékoztatót is, mi szerint az állami gazdaság jól áll — ha tervszint alatt is, de még mindig képes nyereséget produkálni. Aki ismeri a mezőgazdaság jelen helyzetét, az tisztában van vele, hogy ez napjainkban nagy szó! Megemlékezés és koszorúzás Nagy Imre szülőházánál Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 35. évfordulójára emlékeztek kedden Kaposváron, Nagy Imre szülőházánál. Koszorút helyezett el a mártír miniszterelnök emléktáblájánál Nagy Erzsébet és családja, a város és a megye állami, társadalmi, politikai szervezeteinek vezetői. A katonai tiszteletadással kísért ünnepi megemlékezés szónoka, Boross Péter belügyminiszter, Európa legtisztább, legszentebb célokért indított forradalmának nevezte a 35 évvel ezelőtti, októberi eseményeket. Egyebek mellett hangoztatta: a nemzet ismét talpra állt és megkísérelte a lehetetlent, a minden józan számítás szerinti kivihetetlent. Azért tette, mert elei példái erre késztették. A forradalom azonban elbukott, jöttek a lánctalpak, meggyalázták és megalázták a nemzetet^ és véglegesnek hitték győzelmüket. A győztesek gonosz mámora kegyetlen megtorlás-sorozattal vetett véget hősi életek százainak, köztük Nagy Imre miniszterelnökének, aki a történelem parancsának engedelmeskedve élére állt a nemzet szabadságharcának. Ma, amikor fejet hajtunk mártírjaink előtt, akkor emlékeznünk kell arra, hogy szellemük tartotta ébren a lángot, amely meghozta a szabadságot, hogy e hazában magyarnak lenni ismét szabad és lehet is, és idegen csizmák nem járnak magyar földön. Ami 1956-ban nem sikerült, az most nekünk megadatik: az önálló haza- építés lehetősége. (MTI) Ünnep — váravatással Kéked után egy új nagyszerű tett és eredmény a műemlékvédelem terén Régi dicsőségünk hol késel az éji homályban? Ezt a Iköltői 'kérdést ismételgethették hosszú évtizedeken, sőt talán századokon át hajdan híres eleink, Bocskai István, Rákóczi Zsigmond, vagy maga a nagyságos vezérlő fejedelem, ha az égi trónus mellől le-fletékintettek egykor híres és jelentős lakhelyükre, a szerencsi várra. Mert bizony, a legutóbbi időkig egy másik vers át- költött sora jellemezte leginkább e valamikori erődítményt: .vár állott, most várrom áll ott. Az idő vasfoga, az enyészet — mint szú az egészséges fát — őrölte, rágta az évszázados falakat, s nemigen akadt emberi Ikéz, amely megálljt parancsolt volna a pusztulásnak. Legalábbis így volt 1968- ig. Ám akkor valami elkezdődött, s Csipkerózsika-álmából ébredezni kezdett a szerencsi vár. 1968 óta 1991. Október ,23-ig hosszú idő telt el, és ,sdk fanint — közel 300 millió — épült ,be a vaskos falúkba, ám tegnap, aki a csendesen hulló őszi esőben ellátogatott a „megfiatalodott” szerencsi vár ava- tóünneipségére, annak bizony kiszaladt a száján: „szebb, mint újkorában”. Valóban pompásra sikeredett a szerencsi vár rekonstrukciója. Csodálta azt helybeli és külföldi, ugyanis utóbbiak .is voltaik szép számmá!, Szerencs testvér- városaiból. Gieisenheiimből. Maldhinból, Rozsnyóról. „Be Van fejezve a nagy mű... az alkotó pihen.” Igen megpihen és ünnepel. Tegnap Szerencs — mint azt Magdia Gábor polgármester mondotta — ünnepéit, s megköszönt egy szép ajándékot. Mindenkinek, aki legalább egy tégla erejéig segített rakni a falaikat. A várat ünnepélyesen — a kultúra centrumának — átadó Keresztes K. Sándor környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter is min- denékelőtt a köszönetéit tolmácsolta a felújítást elindító Szerencs szülötte Erdei Ferenctől kezdve, az Országos Műemléki Felügyelőség szakemberéin át, Szerencs város önkormányzatáig. Egyben ar.ra kért minden szerencsit, óvja, védje ezt az országos jelentőségű, gyönyörű épületegyüttest, amely múzeumot, könyvtárat, kiállító- és színháztermet, szállodát egyaránt magába foglal. Szerencsen dktóber 23-ára nemcsak a vár ünnepélyes átadásával emlékezték. Az MDF és a Pofosz helyi szervezeteinek kezdeményezésére délelőtt a Kossuth téren kopjafát állítottak, tisztelegve ezzel is a forradalom és az áldozatok hősiességének. Délután a Rákóczi- váiiban pedig a tudományos tanácskozás kezdődött: Az önkormányzatok feladatai és lehetőségei a műemlékvédelem területén címmel, és ugyancsak a várban megnyitották István Szász és Norbert Bretsahneider gei- senhéimi festőművészek, valamint Fery Antal, szerencsi származású grafikusművész közös tárlatát. A Napházban ezzel egyidejűleg Ádám Liajos tiszavasvári fafaragóművész és a Szerencsi Kulturális Központ népi díszítőművészeti szakkörének alkotásáéból nyílt kiállítás. Késő délután a Testvérvárosok Baráti Körének megalakulásával ént végeit a szerencsi ünnepi program. A kultúra és idegenforgalom szerencsi centrumát Keresztes K. Sándor miniszter avatta fel. Posthumus díszpolgári címek Ózdon Ózdon tegnap délután adták át a város új egészségházát, az egykori MSZMP- székházban. A volt irodahelyiségekből rekord idő alatt, összesen 2 millió forintos költséggel 2 felnőtt és ugyancsak 2 gyermek körzeti orvosi rendelőt alakítottak ki a hozzájuk tartozó kiszolgáló részlegekkel együtt. A munkát az orvosok az egészségházban ma kezdik meg. Az épület emeletén kap helyet a mentőállomás, mig az alagsorban egészségnevelő és kondicionáló szolgáltatások működnek majd. Az 1956-os forradalomra és szabadságharcra, valamint a Magyar Köztársaság kikiáltására emlékező ünnepséget ugyancsak délután, a városi könyvtárban tartották meg. Itt Takács József nyugalmazott középiskolai tanár, a városi önkormányzat egyik képviselője idézte fel a forradalom ózdi eseményeit, utalva arra, hogy Miskolc után ebben a munkás- városban voltak a legelszán- tabbak a felkelők. Az ünnepségen dr. Elek Vilmos, megbízott polgár- mester posthumus díszpolgári címeket nyújtott át a harcokban elhunyt 3 ózdi szabadságharcos hozzátartozójának. A díszpolgári címeket Ózd Város önkormányzata a legutóbbi ülésén ítélte oda. A díszpolgári címet tanúsító díszes oklevelet elsőként Antalköz József, az 1956-os ózdi forradalmi munkástanács elnökének özvegye vette át. Ezután Kiszely János, ugyanezen munkástanács elnökhelyettesének fia másodikként, míg Török István, az 1956- os ózdi nemzetőrség első parancsnokának testvére, harmadikként vette át a posthumus díszpolgári címet. Este az ózdi 1956-os hősök emlékére állított kopjafákat koszorúzták meg a temetőben. összeállításunk készítői; Dobos Klára, Faragó Lajos, Farkas Maya, Hajdú Imre, Kovács Judit, Laczó József, Taksás Miklós (Szikszó), Udvardy József
