Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-22 / 248. szám

1991. október 22., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 9 Pataki diák A szlovák drámairodalom „atyja” Amikor Comenius. akit„ma- gister nationum", azaz a nem­zetek tanítómestere jelzővel il­lettek, Lorántffy Zsuzsanna hí­vására, 1650 őszén Sárospa­takra érkezett, azt kérte a fe­jedelemasszonytól: tegye le­hetővé legalább húsz cseh, morva és szlovák diák tanulá­sát a pataki kollégiumban. At­tól kezdve századokon át cseh, morva, főképpen pedig szlo­vák diákok is tanultak Pata­kon, és „közös asztaloknál" együtt étkeztek a magyar fia­talokkal. Közöttük volt a 19. század elején a szlovák drámairoda­lom megteremtője, Jan Cha- lupka, akit — akárcsak a ma­gyar irodalomban ■ jeles kor­társát, Kisfaludy Károlyt — a szlovák vígjátékírás „atyjának" szoktak nevezni. Chalupka 200 évvel ezelőtt, 1791. október 28-án született a Zólyom me­gyei Felsőmicsinya községben. Tanulmányait több helyen foly­tatta, például teológiát Jéná­ban, jogot Sárospatakon hall­gatott. A híres pataki jogtudós, Kövy Sándor tanítványa volt. A kollégium 1812/13. tanévi „subscriptiós” könyvében, az­az a főiskolai hallgatók nevét, adatait, tanulmányi előmenete­lét tartalmazó anyakönyvében „nontogatus”, vagyis világi pályára készülő joghallgató­nak van bejegyezve. Azt is megtudhatjuk az anyakönyv­ből, hogy Chalupka a kollégi­um legkiválóbb diákjai közé tartozott, csupa „eminentes", azaz kitűnő érdemjegyei vol­tak. Tanulmányait befejezve, kü­lönböző iskolákban tanított, így a kézsmárki evangélikus líceumban is, majd Breznóbá- nyán — apja utódjaként — megválasztották az evangélikus egyházközség lelkipásztorává. Ott is halt meg 1871. július 15-én. Kilenc nyelven beszélt, írt, olvasott: szlovákul, magya­rul, németül, latinul, franciául, olaszul, de jól tudott angolul, héberül és ógörögül is. Hosszú élete során sokrétű irodalmi munkásságot fejtett ki. Irt egyházi, politikai, gazdasá­gi témájú műveket, a legna­gyobb sikert azonban szépiro­dalmi alkotásaival: elbeszélé­seivel, regényeivel, főképpen vígjátékaival érte el. Ahogyan a reformkor politikusai, írói, költői harcoltak a magyar nyelv gazdagításáért, szépíté­séért, ugyanúgy a szlovák nép haladó szellemű vezetői, írói is a szlovák nyelv ápolásán, kiművelésén fáradoztak, s a magyarokhoz hasonlóan a szlo­vák írók, közéleti férfiak is küzdöttek a Habsburg-elnyo- más, a feudális maradiság el­len. Jan Chalupka szépirodalmi alkotásaiban a maradi ma­gyar és a szlovák nemeseket egyaránt maró gúnnyal teszi nevetségessé. Különösen éret­hető ez a német nyelven írt Bendegúz und Gyula és a Kolompos und Pista Kurtaforint című, erősen szatirikus hang­vételű műveiben. Első nagysi­kerét az 1830-ban megjelent Kacourkovo, azaz Kandúrfal­va című vígjátékéval aratta, amelyben a felfelé kapaszko­dó, előkelősködő kisvárosi nyárspolgórokat gúnyolja ki. A főhősét azzal teszi nevetséges­sé, hogy bár magyarul nem tud beszélni, de a fiát Attila névre keresztelted. Néhány művének első kiadá­sa megtalálható egykori isko­lájának, a pataki kollégium­nak a nagykönyvtárában. így a Pesten Trattner Károly nyom­dájában, 1835-ben megjelent „A vén szerelmes, avagy a Torhózi négy vőlegény" című vigjátéka, amelynek az az ér­dekessége, hogy népies fordu­latokban gazdag, ízes magyar nyelven irta, és sikert ért el vele a Magyar Tudományos Akadémia irodalmi pályázatán. Csak két év múlva fordította le szlovák nyelvre, hogy a szlo­vák műkedvelő együttesek is játszhassák. A magyar színtár­sulatok is szívesen tűzték mű­sorukra. Elsőként — mindjárta megjelenés évében, 1835 áp­rilisában — Miskolcon mutatta be Újfalussy Sándor társulata. Sziklay Lászlónak, a cseh és szlovák irodalomtörténet kiváló tudósának véleménye szerint feltételezhető, hogy Chalupka is jelen volt a miskolci premi­eren. Miskolci vonatkozása van a Bendegúz und Gyula című szatirikus regényének is, hi­szen a magyarkodó nemesek Miskolcon tartották összejöve­telüket. Művei alakján azt is megállapította Sziklay László, hogy Chalupka a magyar és a szlovák nép barátságának is lelkes előharcosa volt. A ma­gyar és a szlovák nemesség elé a nemzetiségi kérdés te­kintetében türelmes „legna­gyobb magyart", Széchenyi Ist­vánt állította példaképül. A kortárs magyar írókat gyakran emlegeti műveiben Chalupka. Idéz tőlük, elsősor­ban Csokonaitól, akinek meg­zenésített verseit „daloltatja” is vígjátékaiban a szereplőkkel. Ez azzal magyarázható, hogy amikor Chalupka pataki diák volt, a kollégium diákjai kéz­iratos énekeskönyvből ismerték és dalolták Csokonai verseit. Egyébként is Chalupka Cso­konait tartotta irodalmi példa­képének. És tizenhét évvel ko­rábban, 1795-ben Csokonai is — pataki diák volt. Hegyi József flz Emberért és Miskolcért alapítvány pályázati kiírásai az 1991/92. évre Az Alapítvány kuratóriu­ma 1991/92. évre az alábbi pályázati kiírásokat hirdeti meg: 1. Miskolc város és kör­nyéke területén az emberi környezet javítása és a táj védelme érdekében kifejtett tevékenység. Ezen belül: — A Bükki Nemzeti Park tehermentesítésére, tömeg­igényeket kielégítő, könnyen megközelíthető kiránduló- hely létesítése Diósgyőr Fel- sőmajláth melletti Hegyes­tetőn; — Tanulmányterv készíté. se (kísérleti körzetjavaslat­tal. gyakorlati megvalósítás­sal) a városi hulladék hasz­nosítására, szortírozás sze­rinti újrahasznosítására; — Miskolc karsztvízbázi­sának védelme, különös te­kintettel a Szinva felső fo­lyásának medervizsgálatára. A lillafüredi vízesés eredeti, Szinva-vízzel működő álla­potának helyreállítása. 2. A halmozottan hátrá­nyos helyzetű emberek, hu­mán, szociális és egészség- ügyi megsegítése. Ezen be­lül: — Az otthoni betegutó­gondozási rendszerben való közreműködés a tapasztala­tok általánosítása és a reha­bilitációs tevékenység város­szerte történő kiszélesítése érdekében; — A perecesi Bollóalja utcai, volt bányászkolónia épületeinek szociális célokra történő igénybevételéhez szükséges átalakítási, köz- pontifűtés-szerelés és szenny­vízelvezetési munkákra vo­natkozó tanulmánytervek készítése; — A szociálisan hátrányos helyzetben lévő pályakezdő fiatalok és munkaképes dol­gozók életfeltételei javítását, munkaalkalmak teremtését, a bűnmegelőzési teendők tá­mogatását szolgáló elgondo­lások. 3. Miskolc város és kör­nyékének helytörténeti, hon­ismereti, hagyományápolási tevékenységek terén kifej­tett munkásság. Ezen belül: — A kárpótlási törvény végrehajtását elősegítő csa­ládi dokumentumok másola­tai. egyéb családi iratok, fo­tók, személyes visszaemléke­zések leírása a témával ösz- szefüggően; — A város intézményei által elkészített és működé­seiket összefoglaló történeti leírások megküldése a „Mis­kolc város történeti biblio­gráfiai” mű összeállításához; — A város történelmi vál­tozásának, fejlődésének for­rásértékű dokumentumai, fényképei. 4. Miskolc város értékei­nek védelmében és a város fejlesztésében tevékenységben való részvétel. Ezen belül: — A város közterületein meglévő mű- és dísztárgyak rendszeres gondozása, újabb mű- és dísztárgyak keszite- SG * — Az Avasi lakótelep ut­canévtablóinak és informá­ciós berendezésének megter­vezése, valamint elhelyezé­sére vonatkozó javaslatok kidolgozása; _ A városfejlesztést elő­segítő tudományos szakmai m egalapozottsággal készí­tett koncepciók kidolgozása, rövid és hosszabb perspek­tívákat is figyelembe veve; _Olyan stratégiai, rekonst­rukciós • javaslatsor elké­szítése, amely az önkor­mányzat. a lakásszövetkeze­ti és a lakók kezeben az épületek műszaki, esztétikai, használati értékeit egy uj magasabb szinten állítja előB a környezet városias jellegének hangsúlyozásával A pályamunkák eredeti példányát 1992. május: 31-ig kell az alapítvány ^ere _ Miskolc 3529 Felszabadí­tók u 32. (Kos-ház) — megküldeni. Nyilvános ered­ményhirdetésre es a dijak átadására 1992. augusztus 31-én kerül sor. Az Emberért cs Miskolcért alapítvány kuratóriuma A kifogyhatatlan üzemanyag Mialatt a Forma—1 zajos világát hétről hétre milliók kísérik figyelemmel, és le­hetnek annak tanúi, hogy a világelső autó­gyárak hogyan dolgoznak a robbanómoto­rok tökéletesítésén, a világ több tucatnyi laboratóriumában a kutatók „titokban” már a napenergiával működő autók fej­lesztésével foglalkoznak, ám ők is nagy­szabású versenyeken mérik össze tudásu- Í€clt A napautók eddigi két világversenyén — melyet mindkétszer Ausztráliában rendez­tek a kontinenst észak—déli irányban át­szelő, több mint 3000 kilométer hosszú, Darwin—Adelaide autópályán — a svájci Biel-Bienne-i Műszaki Főiskola csapata bizonyult a legeredményesebbnek; 1987- bert harmadik, 1990-ben pedig első helye­zést szerezve. Most a harmadik nagy ver­senyre készülnek, ahol a legnagyobb el­lenfél a Honda gyár csapata lesz, amely milliókat költ évente saját autója fejlesz­tésére, valamint a General Motors, amely mögött három nagy amerikai egyetem ku­tatógárdája áll. A svájci napautó, amelynek karosszériá­ja szénszállal erősített kevlarból készült, s tetejét szinte teljesen napelemek borít­ják, a vezetőt próbára tevő, olykor 50 C-fokos hőségben a kontinensnyi utat több mint 70 kilométeres óránkénti sebességgel tette meg. A Biel-Bienne-i főiskolán, amely a het­venes évek energiaválsága óta foglalkozik elektromos meghajtású — napelemes, il­letve akkumulátoros — autók fejlesztésé­vel, a világbajnok autót három, korábban kifejlesztett változat tapasztalatai alapján építették meg. Képünk: A napelemes háromkerekű az ausztráliai versenyen (MTI-Press) Dallas gyilkos assionya Könyvklubot szervez a Századvég Piac az értékes könyvek számára .Pánikhangulat nyomasztja Dia'llaist. Ezúttal azonban nem a tévések írtálk-rendez­ték a történésekét, hanem egy rejtélyes színesbőrű asz- szony, bizonyos C. J. tartja rettegésben a várost. Róla ínnak az újságok, beszél a rádió, cäak éppen nem Isme­rik. A történet két éve kez­dődött. W. Johnson rádióri­porter levelet kapott egy is­meretilentől, a következő szö­veggel: „Almikor •megbizo­nyosodtam afelől, hogy AEDS-es vagyok, azóta bi­szexuális kapcsolatot folyta­tok. Ügy (döntöttem, hogy ha már mag_ kell halnom ebben a szörnyű betegségben, nem egyedül távozom.” C. J. le­velét beolvasták a rádióban, majd a riporter telefonon beszélhetett a hölggyel, aki azit mondta: „Hetente öt, vagy ihat férfival megyek ágyba, a legtöbbnek felesé­ge és' gyermeke van. Meg akaróik büntetni minden fér­fit azért, amit vélem tett egyikük. Boldogít az a tu­dat, hogy töníkretehetem a családi életűiket, gyermekei­ket, mert én is családot sze­rettem volna valamikor.” C. J.-ről hosszú időn át csak a rettegés hírei hallatszottak, aztán »miikor a vihar el­csendesedett, egyetlen alka­lommal felfedte (kilétét; gyö­nyörű, kreol bőrű nő, hosz- szú, fekete hajijai, aztán me­gint eltűnt. „Az a nő, aki­nek nehezen tud efflenaMni bármely férfi” — mondták róla. a rendőrség az egész­ségügyi szakemberekkel nyo­moz, de egyelőre nem tud­nak arcot és hangot (kapcsol­ni a -rejtélyes monogram­hoz. Ha elfogják, súlyos büntetés várja, Texas állam­ban ugyanis 40 évig terjed­hető börtönnel sújtják, aki szándékosan terjeszti az AIiDS-fertőzést. Egyelőre azonban .marad a pánik és a bizonytalanság. S eközben minden 25—30 év közötti szines bőrű nő gyanús. Budapest (JSB) „Magyar- országom ma a jelentős szel­lemi értékeket képviselő könyvek — elsősorban a könyvkereskedelem átalaku­lásával járó zavarok miatt — nem jutnak el az igényes olvasóközönséghez.” A most induló Százádvég .könyvklub felhívása kezdődák e sorok­kal. iBáoSkai Istvánt, a Század­vég Kiadó igazgatóját e kez­deményezésük miatfct keres­tük. Először a kiadó múltjá­ról kérdeztük. . — A Századvég folyóirat 1984-ben indult. Nívós tör­ténelem- és társadalomtudo­mányi könyvek kiadásával két éve foglalkozunk. A mér­ce nálunk mindig is az ér­ték volt, s éhhez a jövőben is ragaszkodni kívánunk. — Kérdés, hogy egy ilyen „elit” kiadó hogyan áll helyt a piaci versenyben. — Abból indulunk ki, hogy mire Magyarországon nor­malizálódik a helyzet, igenis lesz piaca az értékes köny­veknek. Két éven belül el­érhetjük a nullszaldót is. Arira nem lehet egy kiadó­nak biztos jövőt építeni, hogy alapítványi formában találja meg mindig a tá­mogatóit. Ez esetben vala­mennyire mindig ki is van szolgáltatva a pénzt adomá­nyozóknak. — Miként lehet nyeresé­ges a Századvég? — Előbb-utólbb minden ki­adó be fogja látni: vesztesé­ges könyv nem létezik. An­náit a könyvnek, amélyik szőkébb réteghez szól, el kell kérni az árát. Biztos, hogy attól nem változik lé­nyegesen a megvásárolt pél­dányok szárra, hogy az árát sokszorosára emelik. Akinek szüksége van a könyvre, az úgyis megveszi. Mi alapit- ványti formában minimális létszámban dolgozunk, így a rezsiköltségünk is nagyon alacsony, és a hitelünket sem játszották el. — De vajon lesz-e fizető­képes kereslet? — Ha abból indulnánk ki, •hogy nem lesz, akkor ki kellene jelenítenünk: ezek a könyvek Magyarországon hozzáférhetetlenek. Ebből pe­dig nem lehet kiindulni. Mert ha így történne, az nemcsak a könyvkiadás vé­gét jelentené. — S tesznek-e valamit a •piac növeílésóért? — A nagykereskedelem hagyományos struktúrája előlbb-utóbb összeomlik. Mi más csatornát próbálunk ki, hiszen tudjuk: jóval többen érdeklődnének az értékes irodaiam iránt, .ha megtalál­nák a könyvesboltokban. A Századvég könyvklub rész­ben azt a célt is szolgálja, hogy az értékes könyvek terjesztéséhez nyújt segítsé­get. A könyvklubba jelent­kezőknek ajánlati listát kül­dünk. Ezen a Akadémiai, az Atlantisz, a Cserépfalvi, az Európa, a Gondolat, a Heli­kon, a Héttorony, a Holnap, a Magvető, a Századvég, a Szépirodalmi Kiadók (s a listát még bővíthetjük) ér­tékes 'könyvei találhatók. A megrendelt, csekken befize­tett, postán kiküldött köny­vekre a bolti árból 10, a Csalogány utca 6—10. alatti klub irodán átvett könyvekre 20 százalékos kedvezményt •adunk. Dombrovszky Ad ám

Next

/
Oldalképek
Tartalom