Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-22 / 248. szám

1991. október 22., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A szocialisták szerint módosítani kell az önkormányzati törvényt A legrosszabb helyzetben a falvak és a kistelepülések vannak Budapest (ISB) Az önkor­mányzati törvény tartalmát po­litikai kompromisszumok alap­ján határozták meg, ám a vi­ták és a megegyezés során nem a valóságból indultak ki a koa­líciós pártok. Éppen ezért itt az ideje annak, hogy az Or­szággyűlés módosítsa az ön- kormányzatokra vonatkozó kó­dexet. Ehhez a munkához kér­ték a települések vezetőinek és képviselőinek a segítségét azon a tanácskozáson, amelyet pén­teken rendezett a Magyar Szo­cialista Párt. ,,Az egy évvel ezelőtti ro­mantikus ábrándok mára szer­tefoszlottak, s az önkormány­zatok többnyire súlyos gazdasá­gi és szervezeti problémákkal küszködnek” — mondta beve­zető előadásában Vastagh Pál, a szocialista párt parlamenti frakciójának tagja. A legna­gyobb gondok abból adódnak, hogy a szervezeti rendszer ki­építésekor nem tisztázták az önkormányzatok jogállását, s nem teremtették meg a műkö­désüket alapvetően befolyásoló anyagi bázisukat. Így a több mint háromezer önkormányzat. közül ma jó néhány működési zavarokkal küzd, miközben az sem világos, hogy a testületek­nek, illetve a lakosságnak mi­képpen kell egymáshoz viszo­nyulnia. E kedvezőtlen társa­dalmi helyzet sok esetben autar- chiára készteti az önkormány­zatokat. Így gyakran azokon a helyeken és területeken is fenn­tartják az önállóságukat, ahol éppen az önkormányzatok kö­zötti együttműködés lenne a hasznosabb. A mindennapi problémák ál­talában abból fakadnak, hogy a polgármester, az alpolgármes­terek, a jegyző, illetve a kép­viselő-testület közötti viszony nem egyértelmű. Sőt, gyakran pártpolitikai csatározások hely­színévé válnak a testületi ülé­sek. A köztársasági megbízotti hi­vatalok — a kormány kinyúj­tott karjaiként —, egyre inkább megpróbálnak rátelepedni az önrendelkezés és a szabadság helyi letéteményeseiként műkö­dő önkormányzatokra. A hiva­talok körleveleket bocsátanak ki, s jogértelmezési vitákba szólnak bele annak ellenére, hogy erre korábban nem kap­tak jogosítványt. Éppen ezért a szocialisták úgy látják, hogy a kormány rajtuk, s a megyei ön- kormányzatokon keresztül kor­látozni próbálja a települések cselekvési szabadságát. Az önkormányzatok vagyoni helyzetét elemezve még söté- tebb kép bontakozik ki: szá­mos kistelepülésen, s általában a falvakban, mára kritikus helyzet alakult ki, így sok he­lyen napi gondot jelent a köz- intézmények működtetése. E te­kintetben azonban jövőre se várjanak javulást az önkor­mányzatok, hangzott el az ülé­sen. A parlament előtt lévő költségvetési irányelvek szerint ugyanis csak 11—12 százalékkal növelik az önkormányzatok tá­mogatására fordított összeget, holott az infláció meghaladja a 35 százalékot. A szocialista párt szerint az önkormányzatok bizonytalansá­gát megszüntetendő, módosítani kell a jelenleg érvényes tör­vényt, s a kormánynak ki kel­lene dolgoznia egy tudatos te­rületfejlesztési rendszert is. A tanácskozáson részt vevő önkormányzati képviselők álta­lános véleménye szerint csak a szakmai munka viheti előre az ügyüket, éppen ezért tartózkod­ni kell a testületeken belüli pártvitáktól. R. S. Akváriumbarlang Miskolcon Néhány hónapja csodála­tosan szép élménye lehet mindazoknak, akiik ellátogat­nak a miskolci akvárium- barlangba. Mit ,is takar ez a szó — akváriumbarlang? Egy olyan — jobbára sötét he­lyet —, jelen esetben egy pincét, ahol a félhomályban, gyönyörűen megvilágított ak­váriumok vonzzák magukra a tekintetet. Bennük szebb­nél szebb, különlegesebbnél különlegesebb hajfajták, tek­nősök úszkálnak, lubickol­nak, „süttetiik” magukat a mesterséges fénynél, vagy épp a buja növényzet közé rejtőzve pihennek. Sok-sok óvodásnak, iskolásnak nyúj­tott már feledhetetlen él­ményt mindaz, ami itt, az Arany János u. 23. számú bérház pincéjében llátható. Esztram András és felesé­ge a megyében, de talán a3 országban is egyedülálló díszhaltenyészetet fejlesztett ki. Több száz hörcsögük, tengerimalacuk, tucatnyi madárfajuk van, de külön­féle hüllőik is megférnek hernádnémeti otthonukban. Mindezeket, s a tartásukhoz, ápolásukhoz, etetésükhöz szükséges esziközöket, felsze­reléseket és berendezéseket meg is vásárolhatják az ak- váriumbarlangba betérők. Esztétikus, gömb vagy akár nyolcszögletű akváriumok náluk méret szerint megren­delhetők, kívánságra be is rendezik azokat, s hasznos tanácsokat adnak minden kisállattartónak. Érdemes el­látogatni hozzájuk. Fotó: Laczó Nekem is van ilyen! — vagy - nekem is kell ilyen! Általában ezek a felkiáltások hagyják el azoknak a mindenre nyitott apró­ságoknak ajkát, akik először pillantják meg a miskolci akvá­riumbarlang „mesés kincseit." Aztán záporoznak a kérdések: mit esznek, hogy szaporodnak, hogyan kell gondozni őket? A lát­ványon kívül mindezekre választ kapnak itt. Rétságtól a Parlamentig Magas, jó kiállású, derék férfi. Az ötvenki- lencedik életév idején akár a zsenge, szerel­mes lánysziveket gyor­sabban dobogtató film­színész is lehetne. De nem az. A miskolc- diósgyőri férfi gondola­tait ez vezérli: — Úgy érzem ma, jobb lett volna, ha akkor — 1956-ban — meghalok. Nagyon sokat szenvedtem azóta. Kiszolgál­tatott, megnyomorított em- be vagyok. Sokszor előfor­dult: azt se tudtam,, hogy hívnak, nem tudtam helye­sen gondolkodni; mem is­mertem meg a családom tag­jait, egy időben nem tudtam írni és olvasni; újra keilet« megtanulnom mindent.- ön­magamat is. Keservesen él­tem és élek 35 év óta, ezért mondom őszintén, és becsü­letesen, hogy jobb lett vol­na, akkor meghalni a hazá­ért ... A diósgyőri lakótelepen él Szabó László. Nyugdíjas Élete történelem, történe­tünk. Elmondja: Azt az esztendőt no­vember elejéig Rétságon él­tem át, a Hunyadi János páncélos tiszthelyettesi isko­lán. Október 29-én ezred- ügyeletes voltam, amikor a kapuőr jelentette, hogy egy ÁVH-s törzsőrmester akar valakivel beszélgetni,. Feljött hozzám és elmondta, hogy Mindszenty bíboros úr ná­luk van fogságban, a felső­petényi Almási kastélyban. Beszélgetésünk közben meg­érkezett Pálinkás Pál (azaz Pallavicini őrgróf) törzstiszj és meghallgatta a törzsőr­mester híreit. Utasított en­gem, hogy Galajda és Tóth főhadnagyot katonákkal, éa lőszerekkel felszerelve ren­deljem a kapuhoz. Ebben a a időben a hírösszeköttetésünk mind a hadosztállyal, mind a fővárossal már megszűnt. Azt mondhatom, hogy nem központi megbízás volt, ha­nem helyi elhatározás, hogy Mindszentyt Budapestre kí­sérjük. Nos, a lényeg, hogy az ÁVH-s törzsőrmester ve­zetésével elindultunk Rét- ságról az akkori Felsőpe- ténybe. A bíboros nem ör­vendett megjelenésünknek, azt.hitte, mi is ÁVH-sok va­gyunk. Csak akkor engedett fel a feszültségből, amikor Pálinkás (azaz Pallavicini) Pál bemutatkozott neki és a családi ismeretségre hivat­kozott. Akkor szivarral, korty itallal kínált minket, s egy kártyanaptár-szerű szentképet megáldva, minket is a leikébe fogadott. A je­lenlevő ÁVH-s őrnagy ellen­kezés nélkül, szabályszerű­en átadta nekem a fegyve­rét. Letartóztattam, s őt is vittük vissza a rétsági lak­tanyába. _Garami ezredparancsnok ép ületében ültünk le mi, tisztek beszélgetni. Mind­szenty bíboros úr ugyanis mindenképpen Pestre akart menni. A veszély azonban igen nagynak mutatkozott, hiszen Vácon át tudtunk Mindszenty kísérője volt csak eljutni a fővárosba, s köztudott volt, hogy Vácott köztörvényes és más bűnö­zők is fegyverhez jutottak. A mi harckocsijaink: viszont mindkét oldalára fel volt festve a vörös csillag. Eb­ben a szituációban minden elhamarkodott döntés játék­nak minősült. Tény azon­ban, hogy október 30-án reggel a bíboros megáldot­ta earedünk katonáit, s vé­gül is elindultunk Pestre. Négy harckocsit küldtünk előre, középen haladt a mi két gépkocsink és mögöt­tünk jött két harckocsi. Rétságról a Parlamentig megállás nélkül mentünk; egyik ágyúcső jobbra, a má­sik balra nézett és a gép­puskák is így voltak beál­lítva, így fedeztük egymást, hiszen Vácon mindenkép­pen át kellett mennünk. — A Parlamentig tehát meg sem álltunk. Ott leple­zetlenül nagy és örömteli meglepetés érte Nagy Imre miniszterelnök urat, Maié­ter Pált és a többieket. Mi, katonák, leültünk Maiéter Pállal és arról beszélget­tünk, hogy a 'katonai hatal­mat mindenképpen át kell vennünk. (Mellesleg emlí­tem, hogy mindeközben Til- dy Zoltán kalauzolta a bí­boros urat, ők ketten na­gyon jól megértették egy­mást.) — Ha jól emlékszem, no­vember 3-án, este tartotta rádióbeszédét Mindszenty József, este 8 órakor. Még azon az éjjelen fontos dol­gok történtek. Jött hozzánk Tildy, és Maiéter Pált ke­reste,’ aki elment az araszok­hoz tárgyalni Tökölre, s nem is tért vissza. És már Nagy Imrét sem 'találták. Mi Mind­szenty bíboros urat az ame­rikai nagykövetségen hagy­tuk, és visszamentünk Rét- ságra, a laktanyába. — Volt az ezredüniknek tizenhárom darab T—34-ese, kilenc darab nehézharcko­csink, lánctalpas rohamszál­lítónk — és ott vol't az ok­tóber 11-én bevonult 1600 újonc katona. Felálltunk az oroszokkal szembem Aztán csak számoltunk: egy, kettő, hatvanegy, százhúsz ..., 'itt abbahagytuk az ismeretlen típusú orosz harckocsik számlálását. Rosszat sejtet­tünk. A kérdés az volt, hogy lőjünk, vagy ne lőjünk?! Nem lőttünk. Szerencsénk­re... Aztán egy dzsip jött fehér zászlóval a túloldal­ról. Az orosz őrnagy tárgya­lásra hívott bennünket. Át­mentünk. Természetesen tár­gyalásról szó sem lehetett. Géppuskák fogadtak ben­nünket, elvették a fegyve­rünket. Követelték, hogy azonnal sorakozzunk ki harcállásainkból. Szeren­csétlenségemre nekem ju­tott az a feladat, hogy ezt a parancsot vissza vigyem a mieinkhez. Megtettem. Ki­sorakoztattam a katonákat és pontosan elmondtam ne­kik, ami történt, s azt mond­tam: „úgy látszik, hogy a haza elveszett, menjen min­denki a családjához, ha­za ..Ezerhatszáz katoná­ról, újoncról volt szó, nem volt szabad kockáztatni az életüket. — Mire visszaértem alak­tanyába, senkit és semmit nem találtam a helyén. Min­den ki volt fosztva, csak a vaságyak maradtak. Még a civil ruhámat sem talál­tam ... Mit volt mit tenni. Volt egy katonai térképem, elindultam torony iránt: Nagybátony és Eger felé, haza Miskolcra gyalog. El is értem Nagybátonyig. Nem tudtam a falut kikerülni, át kellett ott mennem. Egyszer csak lövöldözés tört ki, ma sem tudom, milyen szándék­ból vezérelve, ki küldte homlokom közepébe a go­lyót. Amit viszont tudok: elszédültem, összeestem. A homlokomhoz nyúltam, s az ujjaimon éreztem és láttam a vért. Eszméletemet vesz­tettem. Később e,gy teher­gépkocsin tértem magam­hoz,- bekötözött fejjel. Mond­ták, hogy katonai gépkocsin vagyok, saját .sebesültjeikét és halottaikat szállítják Mis­kolcra, Így értem haza ... — Azt a bizonyos lövedé­ket, a golyót, mindmáig a fejemben hordom. Ki akar­ták operálni, de nem en­gedtem. Megszenvedtem így is mindent. A „nagy esemé­nyek” után 1956. decembe­rében az LKM-ben kaptam munkát, mint műszerész — ez az eredeti szakmám, de később egyetemi diplomát kaptam filozófia szakon — szóval az LKM-ben a ké­pembe vágták mindig: „sem­mire se elég a te filozófiai tudásod, semmire se elég a te műszerész tudásod, hi­szen egy utolsó hazaáruló vagy ...” Tovább kellett áll­ítom. A kazincbarcikai ve­gyiműveknél dolgoztam, az­tán kimentem az NDK-ba, hazatérve a Miskolci Víz­műveknél dolgoztaim, majd a Prométheus Tüzeléstech­nikai Vállalatnál. Először 1966-ban kezdett zsibbadni az egyik kezem kisujja . .. Aztán jöttek a bajok. Nyolc vagy kilenc alkalommal bé­nult le a jobb oldalam, évente három szőr-négy szer vagyok kórházban. Élem ezeket a keserves nyugdíjas éveket negyedszázada. Cso­dálkozik-e azon, ha azt mon­dom, — hogy jobb lett vol­na meghalni 1956-ban a ha­záért ! ? — Már csak azt szeret­ném, hogy ha anyagilag nem tudják, legalább erköl­csileg becsüljék meg az ’56- os embereket. Az olyanokat is, mint én vagyok. Szöveg: T. Nagy József Fotó: Fojtán László Francia színészek az Avason Pontbichet kesztyűkészítő mester nem tér magához: a fiatal Dardard az éjszaka közepén megkéri lánya ke­zét, holott ő már másnál« ígérte. Laverdure lakáj, aki n-a-gy vagyont örökölt, felfogadja inasnak Gaspard-t. Mindket­ten szerelmesek Fidélinebe, egymás tudta nélkül. Ez két színdarab alaptör­ténete. Az előbbi A bajba jutott emberé, a másik cí­me Egy asszony elveszti a harisnyakötőjét. Mindkettő megtekinthető október 23-án este hét órakor a miskolci Avasi Gimnáziumban, a „Les Matinaux” színház előadá­sában. Az est alcíme: Deux Labiche dans une armoire (Két Labiche-darab egy szek­rényben). Nincs tévedés, Agathe Alexis rendező egész előadás alatt egy szekrényben ját­szatja színészeit. A francia sajtó véleménye szerint a két darab fergeteges bohózat a némafilmek stílusában, amelynek láttán a nézők szeme könnyezik a nevetés­től. Az előadás az Alliance Francaise támogatásával jött. létre. —bg— Az Előd régi magyar név, a hét vezér egyike is e nevet viselte. Az Előd jelentése; elsőszülött, ős. A mai nap Kordula és Szevérus ünnepe is. Kordula egy volt a Tizenegyezer Szűz közül, aki a legenda sze­rint hajóban rejtőzködött, amikor társait kivégezték. Másnap azonban önként jelentkezett a vértanúságra. Hajóval a kezében szokták ábrázolni. Szeverus a IV. században Ravennában élt. Takács volt. Amikor Ravenna akkori pöspöke meghalt, a le­genda szerint galamb szállt a fejére, ezért őt válasz­tották meg utódnak. Ekkor felesége, lánya kolostorba vonultak. Hamarabb meghaltak, mint a püspök. Közös sírba temették őket. A hagyomány szerint „Szevérus elmondva miséjét, élve ment le közéjük a megnyílt sírba. Szavára a halottak középen helyt adtak neki, s ekkor ő is kiadta lelkét”. Ereklyéi később Erfurtba kerültek, s Szeverus a takácsok, kendő- és harisnyaszövök védőszentje lett. T. ITIIIHIHIIllíí ^ ---------------------_------.........-------------------------------------^ p “sJ‘oi László bíboros és o Mindszenty Alapítvány meghívója a miskolci Szabó Lászlónak Esztergomba, Mindszenty József vég­ső nyugalomra helyezésének alkalmából - 1991. május 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom