Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-22 / 248. szám

XLVII. évfolyam, 248. szám 1991. október 22. Kedd Ara: 7,30 Ft BORSOD-ABAUJ-ZEMPLÉN FÜGGETLEN NAPILAPJA Göncz Árpád Kanadában — 195á emléke Egymás kezét keressük!- Szívből remélem, hogy nemzeti egységünk példaképe­ként sikerül megőrizni 1956-ot - mondotta Göncz Árpád vasárnap a montreali magyarok október 23-i emlékünnep­ségén. A magyarság katolikus templomában az államel­nök, felesége és kísérete részt vett a szentmisén, majd többszáz fős tömeg hallgatta meg Göncz Árpádot. — Hajlamosak vagyunk elfeledni, milyen volt a for­radalom; 1956-ot is kezdi uto/lénni a történelmi beteg­ség, hogy Utólag minden mádképpen voilt és megpró­báljuk a maii, esetleg tü­relmetlen politikai szükség­leteink formájára alakítani történelmű okét. Néha döb­benten észilelem, hogy em­berek, akik akkor testvérek voltaik, s együtt véreztek, ma úgy érzik: ’56-Jban élet­halálharcot vívtak — egy­mással. Ez nem .igaz; ’56-ból egyvalamit őrizzünk meg, ami akkor felüobíbant: a nemzeti egység óriási pilla­nata volt az, mindenfajta vallási, társadalmi különb­ség nélkül — hadd mond­jam meg, a szabadságért meghalt kommunistákkal együtt. Az embereik megtalálták a közös célt, amiért érdemes volt élni, meghalni. Ezt sze­retném félimutatnii, megtisz­títani ’56 emlékét a most rárakódó — hadd mondjam azt kosztól. Szeretném megőrizni azt a tisztán vi­lágító emléket, amely való­ban egységet hozott, amely nem volt bosszúvágy, nem irányult a szomszédos né­pek ellen, nem irányult egyetlen, Magyarországon élő kisebbség ellen, a poli­tikai ellenfel, a . mádként . gondolkodók ellen sem. Tu­dom, hogy minden diktatú­ra után feltárnád az egyet nem értés szelleme, tudom, hogy az emiber a saját rossz lelkiismerete miaitt próbál bűnbakot keresni. Azt hi­szem, ’56-nak az az üzenete számunkra, itt és odahaza, hogy egymás kezét keressük’ ne lássunk egymásban el­lenséget, ne fessünk ellen­ségképet magyarokról. Világosan az áramról Felesleg van, korlátozás nincs Túl merésznek bizonyul­tak azok az elképzelések, mely szerint 1992-ben 6500 megawatt villamos­energiát fogyaszt az or­szág. Ezt, most 1991. utol­só dekádjában már vilá­gosan látják a szakem­berek, akik azt is vall­ják: energiafogyasztást manapság biztosan ter­vezni nemigen lehet. Mondják ezt azért, mert az energiát faló ipar ter­melése soha nem látott mélységbe süllyedt, s hogy a krízisnek mikor lesz vége - nos, az igen optimisták sem derűlátó­ak e tekintetben. A nemzetközi energetikai napok tegnapi miskolci meg­nyitóján Lengyel Gyula, a Magyar Villamos Művek Tröszt üzemviteli vezérigaz­gató-helyettese számokkal operált, és mint kiderült, ennél ékesebben nem is te­hetett volna: az ország vil- lamosenergia-fogyasztása 1989-től csökken, míg tavaly 10 százalékkal, idén már 20 százalékkal. Ez a redukálás elsősorban az ipar válságá­nak köszönhető, a lakosság fogyasztása ugyanis — ha szerény mértékben is — nő. Racionálisan legyen mond­va: cirka 700 megawattal kevesebb villamosáram kell, az erőművek többletkapaci­tása 3—400 megawattnak megfelelő, így tehát több, mlint ezer . megawatt tarta­lékkal rendelkezünk. Jó, jó — mondhatnánk, de az áram nem olyan, mint a befőtt, nem áll el, ám, a jö-> vőre nézve biztató: elektro- mosenergia-hiányra, korláto­zásra nem kell felkészülni. Persze — tehetnénk hozzá — itt az import, ami azért nem csekély. Feketén, fehéren ki kell mondani: függünk a Szovjetuniótól, importunk onnan évi 1100 megawatt, amit államiközi szerződés biztosít, egészen a kétezre­dik év elejéig. Nyilvánvaló­nak tetszik — hallottuk a tegnapi rendezvényen — er­ről nem szabad lemonda­nunk. ám a Szovjetunió gaz­dasági állapota nem oly sta­bil, hogy teljes egészében ga­rantálva lenne ennek a meny- nyiségnek a behozatala. Ép­pen ezért függőségünket ol­dani kell... Megoldásnak kínálkozik, közvetlen összeköttetés a nyugat-európai energiarend­szerrel, ez a csatlakozás 1995-re megvalósítható. Ter­mészetesen ez a fúzió nem jelentheti a nyugati áram­importot, de stabilitást, és az esetleges átmeneti gondok orvoslását már igen. Nyil­vánvaló, élni kell vele. Mint- (Folytatás a 2. oldalon) II múlt jövője - Magyar Köztársaság Bizonyosan jó oka volt, hogy azon a napon nem dol­goztam ... ... sőt!, a nagyvárosból megszabadulva hazatérhet­tem a szülőfaluba, régen magára maradt, viszont sok munkával-gonddal megáldott és megvert szülőanyámhoz ... ... aki nem csupán a mun­ka menetét tudja halál- pontosan, hanem ahhoz is ra­gaszkodik, hogy a harang­szó idején kell leülni az ebédhez... ... így kavargattuk a for­ró levest, amikor a nyugal­mas csendbe belezúgtak a rádió szavai-mondatai: ,,... Magyar Köztársaság ...” 1989. október 23-a volt. A bejelentést fogadó má­moros ünneplő hangulat a rádió révén is tapintható volt... ... a kanálban megállt a leves; forróságától-e, vagy inkább bensőnk melegségé­ből fakadóan, — már nem tudni -, mindkettőnknek a szemhez kellett nyúlni... Két esztendővel ezelőtt tör­tént Azóta ismételjük: „... Magyar Köztársaság ..." Adja Isten: áldás legyen Rajtunk... flz autópályától a Hernád-hidig Kérdések és válaszok a közlekedésről Utakról, hidakról — köz­lekedőknek. Kérdéseinkre Stoll Gábor, a Miskolci Köz­úti Igazgatóság műszaki igaz­gatója válaszol: — M3-as autópálya. Mis- kolctól Gyöngyösig. Mikor­tól? — Időpont még nincs, de bízom benne: az ezredfor­duló előtt meglesz. Koncesz- sziós, vagyis üzleti alapon épül, tudomásom szerint az Ml-es, az iM5-ös, az M7- es után negyedikek vagyunk a sorban. Valószínűleg 1994- ben írják ki építésére a pá­lyázatot, műszakilag 2—3_év alatt megvalósítható. Ernőd­nél kanyarodna Polgár felé, Miskolc egy négysávos be­kötő úttal csatlakozna hozzá. — A Miskolcot elkerülő út? — Amire az autópálya Emődhöz ér, elkészül. Ám le­het, még hamarabb. Célunk mindenesetre ez... — Egy másik elkerülő út: Mezőkövesd. — Véglegesnek tűnik az időpont: november 15-én avatás. Cirka 1 kilométerrel hosszabb, mint a 3-as út Me­zőkövesden átvezető szaka-. sza, de gyorsabb lesz. _ Ha már Mezőkövesd! A v áros előtt aszfaltoznak, bur­kolatjeleket festenek, szige­telnek. Állandósul a forgal­mi dugó. Miért egyszerre, és miért most csinálják ezt? _ Egyszerű: szeptember­ben kaptunk plusz pénzt. Ez a munka pedig tavasztól vá­ratott magára. Ha az utat nem reparáljuk, burkolata a tél után jóformán elporladt volna. A hídszigetelés is el­odázhatatlanná vált. Igaz, most minden összejött Hála Istennek! A jövő érdekében kellett elkezdeni... — Maradjunk még a 3-as úton, mégpedig a bükkábrá­nyi bányánál, itt is, a sze­net szállító teherautóknál. — Nem tudunk velük mit kezdeni. Tény, sok autós po­kolra kívánja őket, alapo­san lassítják a forgalmat, de a KRESZ előírásai szerint közlekednek. Tény, a bánya­nyitás előtt ágazati szinten jobb szervezésre lett volna szükség. Még valami: infor­mációim szerint jövőre még több szénszállító autó lesz (Folytatás a 2. oldalon) Földmunkák a 26-os úton, a síi rmabosenyői elágazás utón. Egy év múlva Sajóbábonyig nár négy sávon. Fo,0: F°Í*°n László Országgyűlés Antall József a magyar-román viszonyról A magyar kormány — a helsinki és a párizsi charták szelle­mében — a magyar-román viszony javítására törekszik — hang­súlyozta Antall József az Országgyűlés hétfői munkanapjának kezdetén, arra a napirend előtti felszólalásra reflektálva, amely a román hivatalos körökből elhangzott magyarellenes nyilatko­zatokra hívta fel a figyelmet. A kormányfő kijelentette: bár a két ország közötti viszonyban a romániai forradalmat követően sem sikerült áttörést elérni, a magyar fél szerint mindenképpen jószomszédi és baráti kapcsolatokra van szükség. Ezt nem csu­pán a földrajzi szomszédság, az egymásra utaltság indokolja, hanem a Romániában élő magyar kisebbség sorsa iránti fele­lősség is - mondta a miniszterelnök. A napirend előtti felszóla­lásra utalva ugyanakkor hozzátette: nem javasolja, hogy a két ország közötti kapcsolatépítés terén az Országgyűlés magára vállalja azt a feladatot, amelyért a kormányzat felelős. (MTI) E hét végén kezdődik hi­vatalosan a szüret Tokaj- Hegyalján. A korábban érő fajtákat azonban -máris sze­dik, s -minden bizonnyal az október 23-i, szerdai nemze­ti ünnepnapot is sokan hasz­nálják majd fel szüretelés­re. Hogy azután a hét vé­gén kezdetét vehesse a nagy munka, a hárslevelű, a fur­mint leszedése. Soha talán- ilyen bizony­talan helyzetben -még nem várták a szüret kezdetét Tállyán, Mádon, Tolcsván, Ta-rcalon, Szegilongban, Olaszliszkán, Sárospatak és Üjhely térségében!... Mint azt mindenki tudja, a borkombi-nát az átalakulás időszakát éli. A tokaji bor piaca szinte kilátástalan, hi­szen a tavalyi borok nagy­része is megvan még, ami nem csupán az értékesítés. hanem az idei termés táro­lásának súlyos gondjait is felveti. Az elmúlt hét közepén, be­széltünk Egressy Gáborral, a borkombinát főosztályveze­tőjével mustfokról, felvásár­lásról, fizetési készségről és képességről, a szőlő bérfel­dolgozásáról, tárolásról. Az­zal kezdte, hogy az idén kö­zepes terméskilátások van­nak Hegyalján. Már tavasz- szal arra biztattak, hogy úgy metsszék a szőlőt, ami nem nagy termést, hanem minőséget biztosít. Ennek több oka is volt. A tavalyi termés nagyrésze tölti meg a hordókat, másrészt, olyan időszak következik, amikor csak a valóban jó minőségű tokaji borok értékesítésére (Folytatás a 2. oldalon) Nehéz szüret előtt

Next

/
Oldalképek
Tartalom