Észak-Magyarország, 1991. szeptember (47. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-07 / 210. szám
1991. szeptember 7., szombat ÉSZAK MAGYARORSZAG 13 Három zászlót hazahoztam... Átugrottam Ungvárra Fotóalbumba való, az Ung partjáról Ha azt mondom, hogy 72 órás ungvá- %■ ni kirándulásom .alatt 16 órát töltöttem a határon, akkor nem mondtam semmit. Nem jókedvemből és turistaként mentem. Hivatalos úton, közpénzen jártam az Ung-parti városban. A vámosokkal és a határőrökkel nem volt baj. Tették a dolgukat. Csak az idő! Ügy tűnik, hogy itt az idő nem számít. Ügy tűnik, hogy ebből van a legtöbb, összevetve persze azzal, amit az üzletek kínálnak. Illetve nem kínálnak. De nem panaszkodom. Bátor ember az, aki idegenben járva saját környezetét, szokását, kényelmét keresi. Elfogadtam és megfogadtam minden tanácsot. Nem csodálkoztam, nem bosszankodtam. Igyekeztem jól érezni magam. Jegyzetfüzetem tucatnyi nevet őriz, s persze tucatnyi jóízű beszélgetés emlékét. Nyelvi problémáim nem voltak. Magyarul, oroszul szövegeltünk, de az üzletkötéshez elég a jelbeszéd is . . . Nem akarom önként föladni magam .a hatóságnak, de egyetlen kopejka inélkül vágtam neki a nagy Szovjetuniónak. Rubelt válthattam volna, ha van „kemény pénzem”, vagy BC- számlám. Továbbá tudtam azt is, hogy külföldi csak konvertibilis valutáért lakhat szállodában. Azt is tudtam, hogy egy jobb étteremben az idegentől nem fogadnák el rubelt... Szóval bizonytalanul, némi ennivalóval (amit persze hiaizahoztam) és néhány ezer forinttal dekkoltam a határon. Ök oroszul mondták ki az igent Tíz órán át. A pénzváltással semmi gondom nem volt. Ujjúkkal pénzt pörgető nepperek jöttek. Száz forintért harminc rubelt adtak. Ki hitte volna! Az „átkosban” egy rubel 18 forintot ért, s volt olyan nemzetközi, gazdasági elszámolás is, amely a dollárt és a rubelt egy az egyben adta. Szóval, tetszett nekem a forint. Kuszák ugyan ezek a financiális ügyek, de elmondom, hogy 150 forintnak megfelelő szovjet bankóért, másodmagammal vodkás, pezsgős ebédet fogyasztottam a város legelőkelőbb éttermében. Igaz, hogy a recepción az újságíróigazolvány mit sem ért. Egy doboz cigaretta nyomosabb érvnek tűnt.. . De mondok mást. Csípős, orosz mustárt akartam venni. Egy doboz leveles, reklámgyufa segített. Valamelyik' kimondhatatlan nevű kft.-tői kaptam, még itthon, s véletlenül maradt a táskámban. Balksis nélkül jutottam viszont hozzá az igazi, s valóban pompás sasaikhoz. A mester a pácolt birkahússzeleteket — hagymával és uborkával kitöltve a közöket — nyársra húzta, s illatos faszén fölött sütötte meg. Fóliatálcán, salátával és fekete kenyérrel kínálta. Fekete-árfolyamon számítva húsz forintba sem került. A felét sem bírtam megenni, pedig isteni volt. Aztán megszomjazbam. Sört kívántam. A kényszer nagy úr. Állítom, hogy a világ legdrágább sörét vettem és ittam. Tizenöt rubelt szurkoltam le egy szlovák eredetű árpáiéért. Tessék számolgatni,. Egy szovjet mérnök — jó esetben — havi háromszáz rubelt kap. Így aztán egy hónapi javadalmazásáért hozzájuthat egy láda sörhöz. Az akció színhelye természetesen nem egy étterem, vagy üzlet volt, hanem az ungvári „Zsarnai” piac. A szomszédok jól kitalálták, követésre méltónak vélem. Hétközben, a diósgyőrinél nagyobb városi stadiont kinyitják. Szerény bellépti díj ellenében bárki árulhat és vehet. Akármit. Sört, 15-ért, amerikai .cigarettát harmincért. Televízió, video, márkás melegítő is kapható. Szóval minden. Csak meg kell fizetni. Rend, fegyelem uralkodik a stadionban, a rendőrök csak sétálnak, de nem avatkoznak be. Nem is kell. Engem ,leginkább a sok ezer kilométerről jött rézverők remekei nyűgöztek le. Szép edénykéiket potompénzért kínálták. Vettem kettőt. Kávékiöntőnek nagyon megfelel. Hármat hoztam viszont abból, amiért nem fizettem. Történt pedig, hogy egy balsoj áruházban bóklásztam, s nem tudtam mire költeni a pénzt. A magyaros virtus szerint nyomot kell hagyni. Nosza! Egy polcon megláttam a COCP feliratú, vörös zászlówmmmmmm kát. Kértem egyet. A fiatal, s csak oroszul tudó eladónő rögtön elrohant idősebb kollégájáért. Ö már magyarul mondta: Polgártárs! Maga az egyetlen, aki az áruház fennállása óta ilyen zászlót kér. Fogja és vigye! Három lobogót kaptam, s a pénztárnál nem kellett fizetni. Ám hiába lengettem díszeimet egy elegáns presszóban. Hiába vettem Vatra feliratú, Moldáviában készült cigarettát. Kávét nem kaptam . . . Mondom a hölgynek, hogy kössünk üzletet. Én 'itthagyom a bontatlan nescafét, s ő elővarázsol egy igazi dupla feketét, rummal... S lön. Itt mindent el lehet intézni. A kávé finom volt, s csak az zavart, hogy az ösz- szeesküvés ideje alatt nagybetűs tábla került az ajtóra: ZÁRVA Az indoklás felesleges. Ukáz-országban nem illik titkokat feszegetni. Ejtőzés közben, ebben a se szép, se csúnya városban az ember újságot olvas. A milícia őrnagya írja: ,,A belügyi osztály munkatársai őrizetbe vettek két baltikumi Illetőségű állampolgárt, akiknél tíz fémládában több, mint 13 ezer darab lőszert találtak ...” Aztán : „V. K.-t a milícia munkatársai őrizetbe vették útonállásért, most a bíróság előtt felelt tetteiért. Kétévi, szigorított cendtartású javítónevelő munkakolóniában letöltendő szabadságvesztésre és vagyonelkobzásra ítélték.” S végül egy üdítő hír: „A beregszásziak már hozzászoktak a szépségversenyekhez. Az első versenyre (igen sokan neveztek be, úgyhogy szinte a fél Kárpátalja szép hölgyei képviselve voltak. De ez a mostani Miss Mini sem mindennapi lesz, ugyanis csak a 170 centiméter alatti hölgyek vehetnek részt rajta.” Brackó István Fotó: Kozma István Rejtvényünk 13. alkalommal is olvasóink irodalmi ismerétéit, jártasságát firtatja. Ismét két neves költőnk verséből! idézünk. Játékosaink feladata az idézet folytatása, a vers .következő sorának beküldése. E heti játékunkat az Ady E. u. 3. sz. ailiatt idén nyílt Természatpatiika gyógynö- vény-saaküalet szponzorálja. A megfejtéseket lapunkból kivágva és kitöltve, az üzletben elhelyezett dobozba kell bedobni mától szeptember 13-án, il3 óráig. A nyilvános • sorsolás ugyanitt pénteken, 13 órakor 'lesz. (Vigyázat, a vállalkozócsoport a Weidlich- ud1 var ban is üzeméltet Ter- mészet.patiika gyógynövény- szaiküzle'tet, ide ,moSt nem erről, hanem az Ady E. utcában levőről van szó!) A helyes megfejtőik között összesen 5000 Ft értékű vásárlási utalványt, ,vagy ajándéktárgyat sorsolunk ki. Folytatjuk idegenforgalmi rejtvénypályázatunkat. Rejtvényünket továbbra is azoknak szánjuk, akik ismerik, vagy szeretnék megismerni Borsod-Abaúj-Zemplén megyét, és ugyanakkor szeretnek világot is látni. Rejtvényünk szponzora ismét a Társtourist Utazási Iroda. Miskolci, Déryné u. 4. sz. alatti székhelyükre kell bevinni az e héten kivágott szelvényeket, s azokat az ott elhelyezett dobozba kell bedobni hétfőtől szeptember 13-án 14 óráig. Ugyanitt, ugyanekkor lesz a nyilvános sorsolás, amelynek díja egy 4000 Ft értékű utazási utalvány, felhasználható az iroda által szervezett utakhoz. Ma is egy, a megyéhez kapcsolódó fotóval találkozhatnak olvasóink. Csupán annyi a dolguk, hogy megfejtsék: melyik községben található a fotón látható nevezetes templom ? ....................................... Itt levágandó:.................................. E heti feladatunk: 1. Juhász Gyula: „Milyen volt szőkesége, nem tudom már,” (A folytatás): ............................................................................ 2. Szép Ernő: „Mikor én kisfiú voltam,". (A folytatás): ............................................ A megfejtő neve: Lakcíme: .......... U tazzon velünk ingyen Európába! Az Itt levágandó: közös játéka es a TARSTOURIST UTAZÁSI IRODA közös rejh/énypályázal'Ci E heti feladatunk: A bibliájáról hires abaúji település műemlék református temploma látható a felvételen. Melyik ez a község? Megfejtés: ...................................................................................... A versenyző neve: ......................................................................... Lak címe: ......................................................................................... így is lehet, mert szép
