Észak-Magyarország, 1991. szeptember (47. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-25 / 225. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1991. szeptember 25., szerda Á Digép bízik, reménykedik A birodalom kezdetei és végnapjai III. Expanzió és visszavonuló A sztálini impérium terű­(Folytatás az 1. oldalról) kapcsolatok kiépítésére van szükség, s mi, önálló külke­reskedelmi jogunkkal ve­gyes vállalatokat szeretnénk létrehozni itteni cégekkel. Elsősorban azért, mert üz­leti kapcsolatainkat minden­képpen fenn szeretnénk tar­tani, továbbra is látunk fan­táziát a szovjet piacban, csaképp ezt az átmeneti idő­szakot át kell vészelni. Ami a fantáziát illeti: a Digép hosszú éveken ke­resztül több, mint tízezer gépet, berendezést szállított a Szovjetuniónak, többek (Folytatás az 1. oldalról) alapba, bár ez nyilván nö­veli a betétgyűjtés költsé­geit. ’ Az alap azonban — gyors pénzügyi segítséggel — megvédheti az időlegesen kisebb-nagyobb fizetési gon­dokkal küszködő bankot, s így megmentheti attól, hogy csődbe menjen. Mindebből levonhatjuk azt a következtetést is, mi­szerint a magánembereknek a jövőbein jobban meg kell (Folytatás az 1. oldalról) Figyelmet érdemel az a tény is — hangzott el a tá­jékoztatón —, hogy bemu­tatkozott régiónk két váro­sa. Tokaj és Tiszaújváros is a kiállításon, s megjelentek a rendezvényen a városok polgármesterei is. Ami a régió delegációjá­nak további programját, ta­lálkozóit és hivatalos meg­beszéléseit illeti: örvendetes, hogy magas rangú tartomá­nyi, stuttgarti vezetők, il­letve a szövetségi kormány tartományi megbízottja fo­gadta a delegációt. Gustav Wabro az észak-magyaror­szági delegáció látogatásá­nak idejére érkezett Bonn­ból Stuttgartba, s érdeklő­dött a regionális kormány­Hegedüs Sándor elnök és .Mi­hály Tibor ügyvezető titkár jegyzi az Özdi Kohászok Mun­kástanácsának most napvilágot látott alapító kiáltványát, amely leszögezi: azért .hozták létre szervezetüket, mert veszélyben látják munkahelyüket, a gyár sorsát, s nem látnak ' olyan szervezetet, amely jogos érde­keiket képviselné, azért kemé­nyen harcolna. A munkástanács alapvető fel­adatának tartja a kohászat sor­sának rendezését, és épp ezért követeli a kormánytól a réeió’-a vonatkozó reális alternatívák kidolgozását, az őszinte és nyílt tájékoztatást. Elítélik ;a titko­lózó és antidemokratikus veze­tési módszereket, és részvéte’ * követelnek a vállalat vezetésé­között rézdróthúzókat, sod­ró- és összecsapó gépeket. És mivel ezeket a masinákat szervlizelni is kell, a ’70-es évek közepén szervizszolgá­latot létesítettek, garanciáliis javításokat végeztek. Termé­szetesen a gépek javarésze még ma is üzemel, tartalék­alkatrészeket, részegységeket ma is igényelnek, s ezeket megfelelő dokumentáció bir­tokában csak a Digép tudja gyártani. Így tehát nem két­séges: a szovjet piac tovább­ra is igényli a gépgyáriak jelenlétét, csak hát mindig és ismételten a fizetés . . . Egyébiránt a Digép keres­vizsgálniuk, hogy melyik bankba helyezik el a meg­takarított pénzüket. S nem­csak a kamat nagyságát kell nézniük, hanem a viisz- szafizetés biztonságát is mérlegelniük kell. Például nem árt bizalmatlannak lenni, ha egy pénzintézet hihetetlenül magas kamatot ígér a betétekért. Könnyen előfordulhat ugyanis, hogy a bank kockázatos vállalko­zásba fogott, vagy ilyen jel­legű üzleteket támogat — a zati hivatal feladatairól, szervezetéről, s az önkor­mányzatok működéséről. Kifejezte: szeretné, ha dr. Gyulai Gábor részt venne abban a német—magyar ve­gyesbizottságban, amely az interregionális kapcsolatok rendszerét dolgozza ki. Több, számunkra hasznos tapasztalatot, segítséget je­lentő témáról esett szó azon a találkozón, amelyen Bar­bara Schäfer asszonnyal, a tartomány munkaügyi, szo­ciális, családi és a n.ők ügyeivel foglalkozó minisz­terével folytathattak eszme­cserét a delegáció tagjai. A tartományi székhely polgár- mestere, Jürgen Beck első­sorban a környezetvédelmi, valamint a kommunális vál­Deklarált céljuk: a munkás- tulajdon biztosítása a privati­zációs ffil várnátok ban, ki sze­retnék vívni a vállalati, üzemi vezetők kiválasztásában való munkavállalói részvételi jogot, a vállalati, üzemi vezetésben munkavállalói részvételt köve­telnek. Kiáltványukban kijelen­tik: a munkástanács la függet­len és legitim szakszervezetek­kel együttműködve kíván fel­lépni a munkavállalók védel­mében, harcol a (munkahelyek védelméért. Az igazságtalan bé­rezési és premizálási rendszer megváltoztatásáért, a korszerűt­len, a dolgozók egészségét és a környezetet károsító technológi­ák visszaszorításáért, a (mun­káltató fegyelmi jogkörének korlátozásáért, a vezetés priva­tizációs elképzeléseinek és ter­kedelmi forgalmának egy ré­szét a Technoimpaxen ke­resztül bonyolítja. A külke­reskedelmi vállalat két moszkvai képviselője, Hagy Lajos és Sárkány János eképp látja a diósgyőri cég helyzetét: — Kábelgépekre továbbra is van kereslet, s várhatóan sikerül nyélbeütni néhány millió dolláros üzletet. Emel­lett vasúti kerékpárok ösz- szeszerelésére is hajlandósá­got mutat a szovjet fél. Bi­zakodunk, s úgy vagyunk vele: ettől már csak jobb lehet. . . I. S. még magasabb hitelkamatra — kihelyezett pénzével. A Bankszövetség szerint a jelenlegi garanciavállalási rendszert csak nagyon óva­tosan szabad megváltoztat­ni, úgy, hogy a betétesek bizalma ne csökkenjen, ha­nem erősödjön. Főleg most, amikor minden előzetes vá­rakozással szemben megnőtt az emberek megtakarítási hajlandósága. lalatok működéséről szólt a megbeszéléseken. Munka­ügyi és foglalkoztatáspoliti­kai kérdésekről, az ilyen jellegű cserekapcsolatok­ról, szakmai delegáció tar­tományi látogatásáról foly­tattak eszmecserét a látoga­tás végén Hermann Mühl- beyer úrral, a tartományi minisztérium államtitkárá­val. — összességében a politi­kai és a gazdasági kapcso­latok kimunkálásáért, a két térség városainak, települé­seinek együttműködéséért sikerült — úgy érzem — sikeres lépéseket tennünk — hangoztatta dr. Gyulai. Gábor. veinek a munkástanáccsal való kötelező és előzetes egyezteté­séért, a munkarvállalók jogsértő vagy jogszerű érdeksérelmeinek orvoslásáért. A munkástanács követeli a kormánytól vezetőinek és tag­jainak védelmét, ia bér-, a pré­mium- és a nyugdíjrendszer fe­lülvizsgálatát, a munkahelyeket védő foglalkoztatási törvény kezdeményezését, a vállalatve­zetők elszámoltatását, az igaz­ságtalan és az alkalmazottak számára hátrányos privatizációk visszamenőleges felülvizsgálatát. Álláspontul* szerint csak a munkástanácsok képesek vég­rehajtani a munkahelyen a rendszerváltást. Alapító kiáltvá­nyuk a következő imondattal fe­jeződik be: „Aki beleunt ia ',bó- lotgatásba, várjuk sorainkba!” letgyarapodásávail következő stációi az 1940-es évekre es­tek. A Szibéria és Mongólia közötti hegyvidékes, ásvány­kincsekben Tendkívül gaz­dag, területileg három Ma- gyarországnyi, ám rendkívül gyéren lakott, papíron füg­getlen, gyakorlatilag azon­ban Moszkvának alávetett Tuvai Köztársaság lett a kö­vetkező áldozat. A szovjet csapatok először ideiglene­sen, majd végérvényesen an- nektá'l'ták e kis országot. Tu­va (amelynek létéről napja­inkban már csak a bélyeg- gyűjitők tudnak) még csak szövetséges köztársasági stá­tuszt sem kapott. Kapóra jött a háború A következő területszerző lépéseihez Sztálinnak ki kel­lett várni a számára kedve­ző nemzetközi helyzetet. A második világháború kirob­banásához sokban hozzájá­rult Molotov—Ribbentrop- paktum következményeként a Szovjetunió 1939 szeptem­berében a hitleri Németor­szággal együtt részt vett Lengyelország feldarabolásá­ban. Berlin jóvoltából Moszk­va szabad kezet kapott a Baltikumban. Ez pedig egyet jelentett azzal, hogy közel öt­ven évre elveszítette függet­lenségét a három balti köz­társaság, Észtország, Lettor­szág és Litvánia. A három kis állam szívós küzdelme és Moszkva általános gyengülé­se következtében ezekben a hetekben, a birodalom szét­esésének kezdetén, elsőként nyerik vissza szuverenitásu­kat. Ugyancsak 1940-ben egy sor fenyegetés eredménye­ként szerezte vissza a Szov­jetunió a román királyság­itól Besszarábiát, és megka­parintotta az első világhábo­rút megelőzően az Osztrák— Magyar Monarchiához tarto­zó (tehát a cári Oroszország „örökségének” nem tekint­hető!) Észak-Bukovinát is. E két terület és Szovjet-Ukraj- na néhány járása alkotta ez­után a Moldáviai Szovjet Szocialista Köztársaságot. A három független balti köztársaság annektálásával párhuzamosan Moszkvában napirendre tűzték Finnor­szág egész területének beke­belezését. Ennek érdekében a Szovjetunió 1939 végén há­borút provokált hárommilli­ós északnyugati szomszédjá­val, sőt egy kommunista ve­zetésű bábkormányt is létre­hozott. A finn hadsereg szí­vós ellenállása és az egyrí súlyosbodó nemzetközi hely­zet azonban meghátrálásra kényszerítette Sztálint. így végül megelégedett némi ha­tármódosítással. És ez még mindig nem volt elég. A második háború alatt Sztálin egész nemzeteket száműzött Közép-Ázsiába és Szibériába, arra hivatkozva, hogy kollaboráltak a nácik­kal; olyan népeket is ért e befeketítő vád, amelyek te­rületére egyetlen egy német katona sem itette be a lábát. A szovjet birodalom kiala­kításának része volt ez a krími tatárok, a csecsencek, a kalmükök elleni népirtás. „Az ukránokait csak azért nem telepítette keletre, mert túl sokan voltak” — jegyez­te meg találóan egyik nyi­latkozatában Szolzsenyicin Sztálinról szólván. A háborúban győztes szov­jet vezetés a Nyugat segítsé­gével Németország és Japán rovására újabb területekhez jutott Kelet-Poroszországban és a Kurili-szigeteken. Ét­vágya ettől nem csillapult, hanem, éppen ellenkezőleg, nőttön nőtt. A szovjet kül­ügyminisztériumban bizal­masan őrzött térképeken az iráni Azerbajdzsán és Kur- disztán. Északnyugati Kína egyes tartományai, de még Líbia is szerepeltek az an- nektálásra váró területek kö- zöltit. A világnak ezt az új­rafelosztását azonban meg­akadályozta az lamerikai atombombafölény. A diktátor halála után Sztálin 1953 márciusában bekövetkező halála után a szovjet vezetés látványos visszavonulót fújt. Elég gond volt féken, (tartani a környe­ző népi demokráciákat, fegy­verrel és pénzzel tömni vi­lágszerte a „felszabadító moz­galmakat”. Ráadásul Nyu­gat-Ukrajnában és a három balti államban (főleg Litvá­niában) egészen az 1950-es évek elejéig komoly, nemze­ti alapon folytatott fegyve­res ellenállás bontakozott ki. Moszkva ekkor az 1930-as évek elejéhez hasonló bete­lepítési akciókba kezdett. Ha­talmas építkezések indultak meg a birodalom peremiterü­letein is. Kazahsztánban megkezdődött a szűzföldek megművelése, s ennek ürü­gyén orosz és ukrán önkén­tesek letelepítése ezeken a vidékeken. A diktátor halálát követő­en, 1953 után Moszkvában egyre gondosabban ügyeltek rá, hogy a nemzetiségi pánt­vezetők valamilyen fokon ré­szesüljenek a hatalomból. A birodalom könnyebb kor­mányzása érdekében, no meg a „lentről jövő” nyomásnak engedve, laz 1950—1960-as években számos új autonóm .területet hoztak létre a biro­dalomban. Sorra rehabilitál­ták az 1930-as években ki­végzett nemzetiségi funkcio­náriusokat. Lassan-lassan ha­zatérhettek a száműzetés ide­jén (létszámukban igencsak megfogyatkozott, kitelepített nemzetek fiai. A sort a krí­mi tatárok, a grúziai mesz- hek, és az 1941-ben kollektív büntetéssel sújtbtt volgai né­metek kezdték. Az utóbbiak ma is folytatják harcukat autonóm köztársaságuk visz- szaállításáért, jelentős hánya­duk azonban az elmúlit évek­ben kitelepült Németország­A Szovjetunió egykori itag- köztársaságai formálisan is bejelentették kiválási szán­dékukat. A Moszkvával való szakítás, mint ismeretes, a Baltikumban kezdődött, és a többiek folytatták. Litvá­nia: 1990. március 11. Grú­zia: 1991. április 9. Észtor­szág: augusztus 20. Lettor­szág: augusztus 21. Ukrajna: A sztálini korszakhoz ké­pesít viszonylag kedvezőbb állapotokat időről időre visz- szavetették a felülről indí­tott „antinacionalista” kam­pányok. A Hruscsov által kezdeményezett vallásellenes hadjárat is súlyosan érintet­te ia birodalom nemzetiségi alattvalóit, akik a nemzeti indentitás megélésétől meg­úsztatván, mint utolsó szal­maszálba kapaszkodtak val­lási szokásaikba. Az ellenállás kezdetei Brezsnyev hosszúra nyúlt uralma alatt a szovjet párt­központban egy munkaközös­ség kidolgozta a „szovjet nemzet” fogalmának korsze­rűbb értelmezését, ami lé­nyegében a gátlástalan oro- szosítást jelentette. Néhány szövetséges — így ukrán és belorusz — köztársasági ve­zető megpróbálta keresztül­vinni az orosz nyelv szinte kizárólagossá tételét. Grúziá­ban erre törekedett az azóta igazi demokratává vált Edu­ard Sevarnadze is. Válasz­ként Tbilisziben százezrek vonultak az utcára, s a nyo­másuknak engedve a helyi vezetés visszaállította az al­kotmányba a grúz nyelvet államnyelvnek minősítő pasz- szusit. Az ellenállás további gó­cává vált az 1970-es évek­ben a nyugat-ukrajnai Lvov, a litvániai Vilnius és az észtországi Tartu. A birodal­mi központ elleni megmoz­dulásokat ezekben a váro­sokban, akárcsak más köz­társaságokban is, a hely i ér­telmiség egy része, az alsó papság, sőt helilyel-közzel a reformpárti kommunisták és hivatalnokok irányították. Amennyire ezt ma, a nél­külözhetetlen történelmi táv­lat nélkül meg lehet ítélni, a centrum gazdasági és po­litikai csődje és a helyi erők kemény fellépése, együtt gyorsították meg a szovjet birodalom szétesését az 1990- es évek elejére. (MTI-Press) Kun Miklós augusztus 24. Belorusszia: augusztus 25. Moldávia: au­gusztus 27. Azerbajdzsán: augusztus 30. Kirgizia: au­gusztus 31. Üzbegisztán:au­gusztus 31. Tádzsikisztán: szeptember 9. Örményország is jelezte elszakadási szán­dékát. Marad: Oroszország, Kazahsztán és Türkménia . . . ben. 7jC7 MISKOLCI •VASUDVAR#KFT Minden héten valamit olcsóbban KÉSZPÉNZES VÁSÁRLÁS ESETÉN, NAGYKERESKEDELMI ÁRON: rendkívüli Árengedménnyel: — gázkazánok, konvektorok és tűzhelyek — EKN típusú lapradiátorok — villanybojlerek 5—200 literig — színes fürdőszobagarnitúrák és csaptelepek — padló- és falburkoló csempék — fekete és horganyzott csövek — alumínium és horganyzott csatornák — normál és kombinált hűtőszekrények — Totya S 30 34 740 Ft — Totya S 40 39 750 Ft — Totya S 55 42 450 Ft — DV radiátorok, tagonként 228 Ft-tól — alu trapézlemez 1050x4540 mm 785 m2 — MIX—108 típusú betonkeverő 23 680 Ft — Fikotherm kályha 4 990 Ft 8-tól 12 óráig szombaton is várjuk kedves vásárlóinkat a Vágóhíd u. 3. és a Zsolcai kapu 12. szám alatt levő üzleteinkbe, ahová bejárat a Bigatton cukrászda felöl is van. Telefonszámunk: 29-011 AZ ÓRA- ÉS ÉKSZERKERESKEDELMI VALLALAT (Miskolc, Széchenyi u. 3-9.) szaküzletében megkezdte viszonteladók részére közvetlen NAGYKERESKEDELMI ÁRAS értékesítését. Fizetési kedvezmények I Előrendelés felvétel! NYITVA TARTÁS: hétfőtől péntekig 8.30-tól 17.00 óráig, szombaton 8.30-tól 12.00 óráig. m LM * A nagy kamatokkal szemben nem árt bizalmatlannak lenni Ráthy Sándor Stuttgartban járt a régió delegációja Gy. K. Alapító kiáltvány Megalakult az ózdi kohászok oiunkástaoácsa ba. (Vége) Függetlenségi menetrend

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom