Észak-Magyarország, 1991. szeptember (47. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-23 / 223. szám

ZAK XLVIi. évfolyam, 223. szám 1991. szeptember 23. Hétfő Ára: 5,80 Ft BORSOP-ABAÚJ-ZEMPLÉN FÜGGETLEN NAPILAPJA Gönci ünnepek Á hit megtartó ereje Faluvédők, városvédők A szanticskai tűznél Többszörös ünnep volt az elmúlt hétvégén Göncön. Négyszáz évvel ezelőtt halt meg az „istenes vénember7’, Károlyi Gáspár, az első tel­jes magyar nyelvű Bibllia fordítója. Ugyancsak most emlékeztek meg a sárospa­taki Református Kollégium gönci száműzetésének há­romszázadik évfordulójáról. Erre az alkalomra készült el az 1782-ban épült reformá­tus templom teljes felújítá­sa, és most köszöntötte a re­formátus gyülekezet lelki- pásztorát, Madarassy Kál­mánt, aki négy évtizede szolgálja a gönci közösségiét. A kétnapos rendezvény szombaton a Tiszáninneni Református Egyházkerület presbiteri konferenciájával kezdődött, délután pedig a sárospataki kollégium szám­űzetésére emlékeztek a elő­adók, majd a mostani pata­ki diákok köszöntötték az ünnepet. Vasárnap az ünnep isten­tiszteleten Tőkés László, a Királyhágó-mellék'i Reformá­tus Egyházkerület püspöke hirdetett igét. Beszédében többek között figyelmeztet­te az egybegyűlteket arra, hogy a bukott rendszer ava­tatlan kézzel bontotta meg a teremtő Isten csodálatos rendjét. Arra kell törekednünk, hogy erőt gyűjtve a múltból, így Károlyi Gáspár alázatos életének példájából is, újra Isten gazdagsága töltse be (Folytatás a 2. oldalon) Az ongai Faluvédő Egyesü­let kezdeményezésére és a Társadalmi Egyesületek Szövet­sége megyei szervezetének tá­mogatásával szeptember 21- én Szanticskán rendezték meg a falu- és városvédő egyesüle­tek országos találkozóját. Ér­keztek vendégek a csereháti falucskába Ceglédről, Székes- fehérvárról, Szegedről, Duna­újvárosból, Bicskéről, Makóról, Budapestről, Nyiregyházáról ... A rendezvény megnyitója Pál István gazda portáján volt. Az itt meggyiúj totit tábortűz köré gyűlve hallhatták meg a résztvevők S. Hegedűs László, a Város- és Falu­védők Szövetsége elnökének beszámolóijiát az egyesületek munkájáról, feladatairól. Majd Rádáy Mihály, ország- gyűlési képviselő mondta el gondolatait. Arra hívta fel többek között a hallgatóság figyelmét, hogy bele kell szólnunk a világ dolgainak alakulásába. Tudomásul kell vennünk, hogy véget ért a „sültgalamb-várás” időszaka. Bár az elmúlt évtizedeik le­szoktattak bennünket az ön­álló cselekvésről, valahol, valakik döntöttek a telepü­léseink sorsáról. De most el­jött az az idő, hogy ma­gunknak kell döntenünk, csak így lebet esélyünk ar­ra, hogy településeink meg­őrizzék egyediségüket, sajá­tos arcuiatulkait. Ezt elérhet­jük többek között a helyi védettség biztosításával, vagy olyan módon is, hogy az ön- kormányzaitok adókedvezmé­nyekkel támogatják a ha­gyományokat követő felújí­tásokat. (Folytatás a 2. oldalon) Kár nekünk a jól bevált, a honos, vagy honosított gyü­mölcsfajtákat felcserélni csak azért, mert jön egy-egy di­va tfiajta: nagyobb tenmésű, vagy a piaci percigények­nek most éppen megfelelő. Ezekről mindig u tólag és le­hetőleg későn kiderül, hogy „nem -is olyan szép a meny­asszony”. Mert jönmek-men- nek a jobbnál jobb fajták, korábban érő, nagyobb bel- tartalmi értékű, jobban el­tartható, jobban szállítható, fénylőhb, pirosabb gyümöl­csök, aztán -kiderül róluk az ellenkezője. A komlbilf-áról kiderül, hogy két-iháromféle gyümölcsre azonos falkoronában egysze­rűen nem védhető meg a kártevőktől, mert ami pél­dául jó vegyszer a kajszi- ágra, leperzseli az -ősziba­rackhajtást. A „jövevény” nemes fajtákról meg kide­rül, hogy nem bírják a mi vidékünk hosszú, kemény fagyát, nem tűrik a nyári szárazságot úgy, imin't az évszáza dole-évtizedük alatt bizonyító fajták. A pár-uljártak közül inéhá- nyan kereslteik már, hogy ajánljunk már régi gyü­mölcsfajtát, -hátha azok si­keresebben termeszthetők hosszú távon kiskertben, na­gyobb területen egyaránt. Ezért olvastam dr. Szent- Mllklóssy Ferenctől azt a ta­nulmányt, melyben gyü­mölcsfa jtáinkat elemzi, főleg azokat, -melyeik már bizonyí­tották vitailitásiukat, kevés vegyszer használata esetén is, bírják a hidegét, és az itt élők is kedvelik azokat. Almából ilyen a nyári fon­tos, vagy ahogy a „Gagyok- ban” hívják, a fontos alma, mely megyénk minden táján sikerrel termeszthető, au­gusztusban érő borízű, jó ré­testészta készítésére. Nagy, világoszöld termése jól szál­lítható és néhány hétig tá­rolható. Újra telepítésre ajánlható a Balul, melynek viszont a termése februárig is eláll, közepes nagyságú, sárga. Egyszerű, külterjes viszo­nyok között -is jól terem, jó pollenadó, a hűvösebb, pá- rásabb területeken is siker­rel termeszthető északi tá­jainkon is. Régebben köz­kedvelt volt a Húsvéti roz­maring, mely még a követ­kező év júniusában (!) is fo­gyasztható. Brdékes ízű, jól számítható, közepesen nagy zöldessánga a termése. Igény­telen, a külterjes viszonyo­kat jól tűri, és a betegsé­gekkel tszemiben ellenálló. Körtefaj'ták közül gyak­ran hiába -keressük a piacon a kis hálás fajtát — az ár­pával érőt. Már június vé­gén beérik termése, a kis citromsárga, hosszú szárú (Folytatás a 8. oldalon) Szüreti Hetek Hegyalján Megkezdődött a Tokaj-hegyaljai Szüreti Hetek rendezvénysorozata Ünnep ide vagy oda, dolgozni kell Bodrogkeresztúrban, a Faluházban a To­kaj-hegyaljai Szüreti Hetek megnyitó ün­nepségét a hét végén tartotta a Tokaj - Hegyalja Egyesület. Az alelnök Szabó Sán­dor megnyitó beszédében elmondta, hogy az itt élők szinte nem is tudják, mekkora kincs birtokosai. A bor- és az idegenfor­galom fellendítésére szeretnék „felrázni” Hegyalja lakosait. A megnyitó után kezdődött egy tudomá­nyos helytörténeti konferencia. A Debre­ceni Kossuth Lajos Tudományegyetemről Orosz István Bodrogkeresztúr XVII—XVIII. századi jobbágyairól, nemeseiről tartott elő­adást. S Koós Judit pedig a bodrogkeresz- túri (régészeti) kultúráról beszélt. Balassa Iván, a település történetének néprajzi ada­tairól, Hörcsik Richárd Bodrogkeresztúr és a református egyház megújuló mozgalmai­ról tartott értekezést. Elhangzott itt nívós előadás az ártéri gaz­dálkodásról, a tokaji Kopasz-hegyről, a hegyaljai termálvíz-feltárás lehetőségeiről, a szőlőuradalmak építészetéről is. A Tokaj-hegyaljai Szüreti Hetek követ­kező rendezvénye vasárnap, szeptember 22- én Rátkán volt, ahol a szőlőtermesztés — és kultúra kifejezetten sváb nemzetiségi vo­natkozásait mutatják be az érdeklődőknek. Érdemes ezeket bemutatni más vidékről, külhonból érkezett vendégeknek is, hiszen a maga nemében páratlan szépségű Hegy­alja ilyenkor mutatja meg igazi arcát, éle­tét. (bekecs!) ösii gyümölcsfaültetés Régi-új fajtákat tájjellegiíeket telepítsünk! Egyre kedveltebb vidékeinken a tüske nélküli szeder Fotó: Fojtán L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom