Észak-Magyarország, 1991. szeptember (47. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-21 / 222. szám

1991. szeptember 21., szombat ÉSZAK-MAGYAROKSZAG 5 „Tűzre, vízre vigyázzatok Ezekkel a szavakkal figyelmeztette haj­dan a nyugovóra térő falu népét a körútját végző bakter, hogy elkerüljék az elemi kárt. Azt, hogy a „tüzes kakas” ne száll­jon a lakóházra. Ezt a vigyázó szerepet most már a kéményseprők vették árt.. Mint azt dr. Nagy Géza, a Megyei Kéményseprő és Tüzeléstechnikai Szolgáltató Vállalat igazgatója megfogalmazta: a megyében le­vő, mintegy negyedmillió lakossági kéményt évente kétszer ellenőrzik és tisztítják, mi­ként azt a rendelkezések számukra kötele­zővé teszik. A kéményseprők és az ipari tevékenysé­get végzők — mintegy 100 fő — a miskol­ci, az ózdi, a mezőkövesdi, edelényi, sátor­aljaújhelyi és szerencsi kirendeltséghez tar­toznak. Munkaterületük nagysága változó, mert amíg például Sóstófalván csak 48, Filkeházán 56 kéményt kell tisztítani, ad­dig Sátoraljaújhelyen több mint négyezer, Tokajban pedig csaknem 2000 lakossági ké­mény „gondozása” hárul rájuk. A vállalat tevékenysége kapcsán arról is tájékoztatást kaptunk, hogy a megyében a vállalat dolgozóinak hibájából kéménytűz nem keletkezett. A lakástüzelc egyéb mu­lasztások miatt történtek, mint azt a hiva­talos vizsgálatok megállapították. Az igazgató a tapasztalatok alapján arra hívja fel a lakosság figyelmét, hogy az egyre terjedő gáz használata esetén ne a régi kéményekbe kössék be azt, hanem a balesetveszély elkerülése érdekében kérjék ki minden esetben a kéményseprő vélemé­nyét, s annak megfelelően járjanak el. Ugyancsak ezt tanácsolja a nyári konyhák fűtésénél is. A lakossági szolgáltatások so­rán a szükségés munkálatokat a vállalat szakszerűen elvégzi. így a lakos nincs ki­téve annak, hogy a fusiban végzett, kontár munka miatt az üzembehelyezési engedélyt nem adják meg. A vállalat széles körű és szoros kapcso­latot kíván kiépíteni a helyi önkormány­zatokkal. A lakosság pedig a polgármesteri hivatalban jelentheti be minden, a ké­ménysepréssel, tüzeléssel kapcsolatos kéré­sét, igényét, észrevételét. Mert a kémény­seprők a polgármesteri hivatalt minden esetben felkeresik. II polgármester szobra Régen a polgármesterek közül nem egy­nek szobrot állítottak, amikor még igazi rangja, tekintélye volt az önkormányzatok­nak hazánkban. Lehet, hogy a régi szobrok közül most madj előkerül néhány, hirdetve a közhivatal élén álló kiemelkedő vezető áldo­zatkészségét, hűségét, vállalkozói nagyságát. Azok a polgármesterek igazi autonóm sze­mélyiségek voltak, többségük nagyon is jól tudta mit akar és ha terveihez a környezete segítséget is nyújtott, megvalósíthatta nagy- ratekintő álmait a település közösségének javára. Ezekről a gondolatokról, melyek dr. Boross Péter belügyminiszter tokaji önkor­mányzati fórumon mondott beszédében hang­zottak el, az is eszükbe juthat, hogy a ta­valy megválasztott új polgármesterek közül tiz-húsz év múltán melyikük szobrához ad­nák össze a szükséges pénzt. Feltételezve, hogy akkorra már nem okozna fejtörést sen­kinek sem az adakozás. A régi önkormányzati hagyományokból, me­lyekre ma nagyon jó lenne építeni apró épí­tőkövek sem nagyon maradtak, elkoptak, a majd fél évszázad merőben más rendszerű közigazgatásának fogaskerekei között. Ma a polgármester szobrának jószerivel csak a belső jellemzőit tudnánk megadni a művésznek, mert pár hónap alatt az igazi markáns profilok még nem alakultak ki. Azt viszont érezzük, hogy a megfelelő felkészült­ség, a legjobb értelmű tekintély most nél­külözhetetlenül fontos a választott testületek élén. Sőt kell valami egyéb többlet is, a ma­gával ragadó erő, a meggyőződés és a meg­győzés hite. A hitelesség, ahogy azt ma di­vatosan mondjuk. Csakhogy ezzel szemben a mai polgár- mesterek homlokát napjainkban gondok so­kasága felhőzi. Ha most készülne a szobor nyilvánvalóan ilyen lenne a kisugárzása is. Költségvetés fölé hajoló, közlönyt, jogsza­bálytömeget böngésző, az egyetértést és a megegyezést kereső értelmiségié, aki napon­ta szembesül azzal, hogy igen kevés pénzt kell sokfelé osztania. Kétség nem férhet hozzá, hogy a rendszer- váltással újjászülető, újjáéledő önkormány­zatok élén már most az első években is so­kaknak sikerül kiemelkedniük rátermettségük­kel másoknak felkészültségükkel, szorgalmuk­kal szervezőkészségükkel, megvalósítható nagyratekintő terveikkel. Am ezek az évek most éppen nem ked­veznek a szoborállitásnak. Mert még a dön- tögetésnél tartunk. Sőt valószínű, még nem is vagyunk a végén.- nagy j ­Négymllliárd betonba ágyazva Kincs ami nincs(?) Kora őszi napfény szikrá­zik a megkopott felszállópá­lya, az egykori indítótorony üvegablakain, a sárga színű szegélyjelző lámpák fémes testén. A végtelenbe kúszó betoncsík eresztékeiből gyer­mekláncfű, muhar tör föl­felé, mintha uralkodni akar­na a csendes enyészet fe­lett. Mezőkövesdi repülőtér. Alig négy hónapja még ha­talmas robajjal, lángot lö­vellő vasmadarak kúsztak a nap szinte minden szakában az égbe. Pesti Ferenc országgyűlé­si képviselővel mustrára in­dulunk, s nézzük, érdeklő­dünk, hogy e megmozdítha­tatlan roppant értékekkel mit lehetne kezdeni. Útközben bőven van idő a meditáció­ra, az elképzelésekre, ötle­tekre, hogy újra élet pezs- düljön e tájon. — Ezen a helyen négy milliárdnyi érték van a be­tonba ágyazva. Valamit kez­deni kellene vele. Július 12-e óta, ahogyan az utolsó szovjet gép is elhagyta a szentistváni légikikötőt, azon fáradozunk a helyi önkor­mányzattal, hogy hasznosít­ható legyen. A laktanyákkal még csak boldogulnánk va­lahogy, szociális otthonnak, egészségügyi intézménynek, netán lakásoknak is jó len­ne, alkalmasnak ígérkezik a világkiállítás céljára is. De ez így önmagában kevés, mert itt a több kilométer hosszú betonpálya is. Jóma­gam több alkalommal pró­bálkoztam a hasznosítás le­hetőségéről tárgyalni a Hon­védelmi Minisztérium ma­gas beosztású vezetőivel. Külföldi érdeklődők, ugyan akadnak polgári célú tevé­kenység folytatására, de az eredmény még várat ma­gára. * Az egykori laktanyák egyikében repülőtéri őrszá­zad. Vigyázzák e hatalmas nemzeti vagyont. Ide igyek­szünk. Egy rövid telefon a kapuügyeletről, s máris fönn vagyunk az őrszázad pa­rancsnoki szobájában. Ke­lemen József őrnagy vála­szol kérdéseinkre. — Feladatunk az értékek őrzése, megóvása. Ez nem könnyű feladat. Hatalmas területet kell vigyázni, s óhatatlan, hogy idegen sze­mély ne tévedjen be. Ez idáig sikerült megakadályoz­ni, hogy avatatlan kezek vi­gyék el, rongálják a beren­dezéseket, épületelemeket. A felügyelet nehéz, de mindent megteszünk. Beszélgetés közben felvetődik a kör­nyezetszennyezés is. A pa­rancsnok megnyugtat min­ket. Az élővizek üzemanyag­szennyezését önállóan meg­oldották, a honvédség ter­hére. (?) A kerazin által fer­tőzött vizet perlittel semle­gesítették, s most újra tisz­ta víz folyik a tardi érbe. És a talaj? Az már a jövő kérdése. Pénz, rengeteg pénz kellene hozzá. De ad­dig is, amíg nem születik döntés a hasznosításról, az őrszázad helyén marad. Hogy mire lehetne haszno­sítani a teret? Kelemen őr­nagy tömören válaszol: Egy ilyen repülőteret csak repü­léssel kapcsolatban lehet hasznosítani. * A laktanyából kifelé jö­vet a parancsnokot kérde­zem : — Fényképfelvételt készíthetnék? — Sajnos, nem! Erre én nem adhatok engedélyt! A laktanyával átellenben, az út másik oldalán megrogy- gyant autóbuszmegállóban egy kiskatona várakozik. Bizonyára eltávozást kapott. Az élet pislákolásának biz­tos, de nem megnyugtató jele. Fekete Béla Fidesz-stílus: Továbbra sem kapkodnak Budapest (ISB) A parlament úgy látott hozzá az őszi törvényhozási munkához, hogy egy oldalról a kormány va­lóban kulcsfontosságú javaslatokat tett le a Tisztelt Ház asztalára, más oldalról az SZDSZ végzetes következmé­nyeket sejtető kormányzati késlekedésről beszél. Miért tartózkodik a vitába való beavatkozástól az egyébként frappáns állásfoglalásairól is ismert Fidesz? Munkatár­sunk Kása Lajost, a Fidesz-frakció közgazdász képviselő­jét kérdezte. — A Fidesz tartózkodik a Kupa-program végrehajtá­sának megítélésétől? — A program megjelené­sekor nem tartózkodtunk a bírálattól. Több helyütt ki­fejtettük észrevételeinket. Kifogásoltuk, hogy a prog­ram derülátó célkitűzései va­lóban vállalhatók, de nem látható világosan az az út, ami a célhoz vezet. Rámu­tattunk, hogy a kormány más gazdaságpolitikusai köz­tudottan más álláspontot képviselnek, mint Kúpra Mi­hály, s nem ismert, hogy melyikük tervei jelentik a kormány stratégiáját. Tar­talmi kritikát azonban csak akkor lehet megfogalmazni, ha már látható, hogy a konkrét lépések milyen konkrét gazdasági folyama­tot indítanak el. — Tavasz óta még nem lenének láthatók konkrét elemek? — De láthatók. Ilyen pél- dául az a pénzügyminiszteri álláspont, mely erősen kor­látozni kívánta a kárpótlás­ra forditható összeget, s amellyel tulajdonképpen ve­reséget szenvedett, hisz jó­részt politikai okokból az eredetileg tervezettnél jóval több költségvetési forintot emészt fel a kárprótlás. Az­után: a Kupa-program egy­általán nem számol a világ- kiállítással, s nem is hagy tartalékforrást ilyen célra, míg a kormány az expo megrendezése mellett dönr tött. Átfogóbb jellegű ta­pasztalat, hogy Kup>a Mihály tavaly decemberben költ­ségvetési reformot ígért, va­lamint azt, hogy a képvise­lőház nem kerül többé kény­szerhelyzetbe a költségvetés megalkotásakor. Most min­den jel arra mutat, hogy mégis megismétlődik a tava­lyi helyzet. Ezek a jelek megkérdőjelezik a stratégiai célok elérhetőségét. _ Az SZDSZ emelt han­gon fejezte ki hasonló véle­ményét. _ Mi is kifejezzük a vé­leményünket, a magunk módján, a mi stílusunkban. _ Nem arról van szó, h ogy a Fidesz bizonyos po­litikai körülmények között hajlandó megértő várakozást tanúsítani a kormány iránt? — Nem. Emlékeztetek pél­dául a kárpótlási vitára, ahol valamennyi frakció kö­zül mi fogalmaztuk meg a legélesebb elutasító véle­ményt a kormány tervével szemben. Itt említem, hogy a kormány nem is bocsát­kozott gazdasági vitákba, csak a legutóbbi hetekben kerültek napirendre olyan törvényjavaslatok, amelyek kapcsán közgazdasági szem­léletmódok ütközhetnek. Nem vagyunk kíméletesek, s bizonyos, hogy az adó­rendszerre és a költségvetés­ire tett tavalyi ígéretek visz- szahullanak a pénzügymi- niszter fejére. — A Fidesz tartja még tavasszal közölt véleményét, hogy a legfontosabb gazda­sági kérdésekben a kormá­nyénál szélesebb politikai alapon kell állást foglalni — elsősorban a végletes társa­dalmi hatások megelőzésére? — Nem feltétlenül. A hat­párti tárgyalások kezdemé­nyezését nem elsősorban gaz- daságpoütikai problémák motiválták. Azóta néhány kérdés eldőlt — ’kárpótlás, egyházi javak ügye —, más kérdések — különösen a költségvetés — valóban ki­zárólag a kormányra tar­toznak. Azt a magatartást folytatjuk, ami bizonyos el­ismertséget szerzett szá­munkra: bombasztikus jel­zők helyett szakmai kifogá­sokkal, alternatívákkal kri­tizálunk. A magyar gazdaság nincs olyan kritikus hely­zetben, hogy a mostani gaz­dasági stratégia a vég felé sodorná, igaz, nem is na­gyon távolítja felőle. Krecz Tibor Körei ax országhatárhoz, a romos felvidéki Tornai vár szomszédságában húzódik a fes­tői szépségű Szádelői-völgy. Fojtán László felvételei Festék Opelhez és Suzukihoz Nem kis feladatot vállalt magára az AKZO-TVK Festékgyártó és Kereskedelmi Részvénytársaság, amikor együttműködési megállapodást írt alá a Magyar Suzuki Rt.- vel, a hazánkban gyártandó japán gépko­csikhoz szükséges festékek, segédanyagok szállításáról. Ezen túlmenően a leendő szentgotthárdi Opel-gyár részére is az AKZO-TVK Rt., mint egyedi, kizárólagos szállító biztosítja majd jövő tavasztól az autófestéket. A tét tehát igen nagy, hiszen arról van szó, hogy e két világhírű autógyártó kon­szernnek minden tekintetben kifogástalan minőségű, első osztályú terméket kel' gyár­tani. Az autófestékek hazai gyártásának megvalósulása egyben alapul szolgál a fes­tékipar műszaki haladásához. Ám ennek az az ára, hogy a szigorú nemzetközi kö­vetelményeknek teljes mértékben meg kell felelniük a Tiszaújvárosban gyártott festé­keknek, segédanyagoknak. A részvénytár­saság vezetői ezért is döntöttek úgv, hogy többszáz millió forint költséggel, korszerű gyártóberendezéseket helyeznek üzembe. Ezek nélkül ugyanis aligha lennének képe­sek a legjobb minőséget produkálni. Az AKZO-TVK Rt. kereskedelmi igazga­tójától, Kovács Gyuláitól megtudtuk: a kö­zelmúltban műszaki együttműködési meg­állapodást intak alá az Ikarus-gyárral meg­határozott fejlesztési témákban. A tiszaúj- városiak nem titkolt célja, hogy a jövőben jelen legyenek az autóbuszgyártóknál is, hogy a velük kialakított kapcsolat révén mielőbb megoldást találjanak a ma még importból vásárolt, különböző festékipari termékek hazai gyártmányokkal való he­lyettesítésére. Az Ikárussal kötött együtt­működés kiterjed olyan fontos területre is, mint a korrózió elleni védekezés, amin bi­zony van mit javítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom