Észak-Magyarország, 1991. szeptember (47. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-21 / 222. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1991. szeptember 21., szombat Matinéjáték Háromfordulós játékra hívjuk kedves olvasóinkat) az Üj Kilátó Irodalompárto­ló Egyesület Vasárnapi ma­tiné című rendezvényéhez kapcsolódva. Az egyesület október 6-án vasárnap dél­előtt 11 óna/kor igazi cseme­gét ígér az irodalomkedve­lőknek. A mai cseh és szlovák irodalmat ajánlja az érdeklődők fiigyeimébe Ru­dolf Chmel a Cseh és Szlo­vák Köztársaság magyaror­szági nagykövete. Vendé­günk lesz továbbá Karel Siktanc költő, Jaroslav Pu- tik prózaíró, és meghívást' kapott a rendezvényre Spíró György író, úgy is mint a kelét-európai irodalom szak­avatott ismerője. Játékunk tehát egy kis irodalmi fejtörő, mindhárom fordulóban a rendezvényhez kapcsolódóan egy-egy kér­dést teszünk fel. A helyes megfejtést beküldők között fordulónként 10—10 darab (egyébként borsosnak tűnő 120 forintos) jegyet sorsolunk ki. A belépőjegyek részt vesznelk az előadást követő sorsoláson, melynek fődíja a Bíbor Könyvterjesztő Betéti Társaság 5000 forint értékű kiskönyvtára. További nyere­mények: 2 db bérlet a Mis- koldi Nemzeti Színház 1991/ 92-es színházi évadjára, a. Holnap és az Orpheus iro­dalmi folyóiratok egy-egy évfolyama, 2 darab koncert­jegy a Nemzeti Filharmónia Miskolci Kirendeltségének évadnyitó koncertjére. Jöj­jön tehát a kérdés! A va­sárnapi matinénak a két háború között nagy hagyo­mánya volt, melynek akkor is és most is a Zenepalota adott otthont. Soroljanak fel leg­alább három hírességet akik annaik idején megfordultak a Zenepalota dísztermében! A válaszokat szeptember 25-ig kérjük küldjék el az Észak-Magyarország címére' Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky út 15. 3527. A borítékra írják rá: Matinéjáték. A nyer­tesek névsorát a szeptember 28-i számában közöljük. J1 nemzetiségi népesség megyénkben A nemzetiségi politika és a nemzeti ki­sebbségekhez tartozó népesség számának és arányának ismerete nagy érdeklődésre tart számot. A Központi Statisztikai Hivatal feldolgozta azon községek 1990. januári ada­tait, amelyeket korábbi minősítés alapján nemzetiségi településnek tekintenek. A vá­rosokat is tartalmazó végleges adatok, a teljes népszámlálási anyag feldolgozása után állnak majd rendelkezésre. Áz európai gyakorlatban a népszámlálá­sok adatait fogadják el a nemzetiségi né­pességre vonatkozóan. A népszámlálási nemzetiségi adatok bevalláson alapszanak, s az egyének szubjektív mérlegelésétől füg­gő torzításokat tartalmaznak. A valósághű adatok közlését a lakosság részéről az or­szág mindenkori nemzetiségi politikája is befolyásolja. A magyarországi népszámlálások 1880 óta tudakolják az anyanyelvet, illetve az anya­nyelven kívül beszélt nyelveket, s 1941 óta (1970. év kivételével) a nemzetiségre vo­natkozó konkrét kérdés is szerepel az ösz- szeírásók programjában. Ezekre a kérdé­sekre adott válaszokból lehet következtetni a nemzetiségi népesség számára és arányá­ra. A pontosabb adatok ismeretének igé­nye miatt, a nemzetiségi szövetségek 'segít­ségével és egyetértésével az 1970-es évek­ben kialakítottak egy módszert, melynek alapján az 1980-as népszámlálást követően utólagos kiegészítő vizsgálatot végeztek. A módszer a helyi személyes ismertségre tá­maszkodott, emiatt csak a községekben volt alkalmazható. Nemzetiségi népességnek a szlovák, a román, bármely délszláv és a német nemzetiséghez tartozókat tekintették, és azok a községek kerültek be az utóla­gos vizsgálatba, amelyekben az 1941. évi népszámláláskor legalább 200 fő, vagy az ott élők legkevesebb 10 százaléka ezekhez a nemzetiségekhez tartozónak vallotta ma­gát. Megyénkben 15 (országosan 506) község került az ily módon kiválasztott és utólag vizsgált nemzetiségi községek körébe. Kö­zülük az elmúlt évtizedben Bükkszentlász- lót Miskolccal, Károlyfalvát és Rudabá- nyácskát Sátoraljaújhellyel összevonták, így az itt közölt 1990. évi előzetes, illetve a korábbi összehasonlító adatok is csak 12 községre vonatkoznak. Közülük 10-ben szlo­vák, 2-ben német nemzetiséghez tartozók élnek. (A nemzetiségi községekben is él­hetnek bármely más nemzetiséghez tarto­zók, megyénk nemzetiségi településeiben számuk elenyésző.) Az 1980. évi kiegészítő vizsgálat a szlovák nemzetiségű települé­seken a lakosság 62 százalékát minősítette nemzetiséginek. Az 1980. évi népszámlálás­kor az ott élők 5 százaléka vallotta anya­nyelvének a szlovákot, további 22 százalé­ka beszélte a nyelvet, s 2 százaléka vállal­ta a szlovák nemzetiséget. A két német nemzetiségű településen a nemzetiséginek minősített népesség aránya 83 százalék volt, anyanyelvének 1 fő tekintette a németet, közel másfél százaléka beszélte, és nemze­tiséginek senki nem vallotta magát. Az 1990-es népszámlálás előzetes adatai szerint jelentősen emelkedett a magukat nemzetiséginek tekintők száma és aránya. A szlovák nemzetiségű községekben a 10 évvel korábbinál szám szerint kevesebben, arányát tekintve ugyanannyian (22 száza­lék) beszélték a nemzetiségi nyelvet, és az akkori 5-tel szemben most 9 százalék tar­totta ariyanyelvének. Szlovák nemzetiségű­nek a lakosság 11 százaléka vallotta ma­gát. A két német nemzetiségű településen a lakosság 16 százaléka beszéli a németet, de lanyanyelvének most is csak 4 fő tekin­ti, s míg 1980-ban senki, 1990-ben 11 szá­zalék vállalta német nemzetiségét. A ma­gukat szlovák nemzetiségűnek tekintők kö­zül 4—5, a német nemzetiségűeknek 43 szá­zaléka nem beszéli a nemzetiségi nyelvet. Lukács Jánosné dr. Eszes kártevők Noha a szeptember a szar- vasbőgés, így a szarvasbikák elejtésének ideje, a vadász­társaságok puskásai most is tapasztalják a kondákban já­ró vaddisznókat. Már csak azért is, mert egyre gyakrab­ban keresik fel a még lábon álló kukoricásokat, csakúgy, mint a napraforgótáblákat. A vaddisznó nem váloga­tós. Élőhelye a megye egész területén megtalálható. Kárt okoz a lábon álló termény­ben a csehszlovák határ mentén fekvő területeken, így többek között Tornaszent- andrás. Debréte, Viszló tér­ségében csakúgy, mint To- kaj-Hegyalján. De nem kis számban feltűnnek már a miskolci határban, a kör­nyéken levő termőföldeken is. A múlt évben megyénk­ben a vadásztársaságok több mint három és fél ezerrel apasztották a dúvadak szá­mát. Ennek ellenére még mindig a -kívánatosnál na­gyobb számban találhatók ezek a ravasz, a vadászok által intelligensnek tartott állatok. Megfigyelték, hogy megvárja az alkon-yatot s ak­kor vált ki, veszi be magát a terményes-földekbe, ahol nem kevés kárt' okoz, nem azzal, amit megeszik, ha­nem amit elpocsékol. A leg­több esetben nem vált ki onnan, hanem ismét meg­várja amíg szürkül, s csak akkor kocog ki a kukoricás­ból. Így nehéz puskavégre kapni. Ennek ellenére a vadász­társaságok rendszeresen apasztják, hogy mérsékeljék az általuk okozott kárt, amely esetenként nem cse­kély. Határjárással is pró­bálják riogatni, távol tartani a termőföldektől. Esetenként tűzgyújtással, kdlompolássat, különösen ott, ahol a lakott helyek közelében tűnnek fel, s nem egyszer a kerti vete- ményeket is kitúrják. (Körmöczy) Édes anyanyelvűnk Társalgási szavaink Bennünket kisdóik korunkban nem politikai frázisokkal butítottak az osztályfőnöki órákon, hanem arra tanítottak: hogy étkezzünk, hogy köszönjünk embertársainknak, milyen legyen a viselkedésünk a családban, az iskolában, az utcán — mindenütt. Erkölcsi normáinkat tár­salgási szavaink is tükrözik, helyszűke miatt csak néhánnyal foglalkozhatom, egy-két köszö­nési és megszólítási formával. A mai fiatalok köszönési formái a szia, a csaó és a heló. Nyugatról átvett tartalmatlan szavak, semmiben sem különböznek a nemrég keleti irányú hajbóklási formáktól. Kiszorítják a latin szervusz (servus) szót, melynek jelen­tése „szolga", és nagyon szép tartalmi hátte­re van. Eredeti formája a „servus humillimus" (alázatos szolgája), s noha kezdetben csak az aitacsonyabb rendű mondta annak, aki rang­ban fölötte állt, később (napjainkban is) ilyen tartalmak hordozója: a szolgád, a jóakaród, tehát a barátod vagyok. A tegezési formát természetesnek tartom, hi­szen nyelvünkben a régi megszólítás is mindig a tegezés volt: Te, Kegyelmed stb. Ma is így imádkozunk: „Mi Atyánk, ki vagy a mennyek­ben". A „maga" megszólítást a nép nyelvé­ből vettük át, a múlt század elején kezdett elterjedni, de sohasem érezték elég udvarias­nak, ezért Szemere Pál a „kegyed” szót aján­lotta helyette. A magázással fiataljaink gyak­ran visszaélnek, legutóbb a tévének az a ri­porternője, aki a nagy tekintélyű és nála jó­val idősebb Szőts István filmrendezőt lema- gázta, lekezelte. Ha alaposabb ismerője Szé­chenyinek, minden bizonnyal az általa elter­jesztett „ön" kifejezést használta volna. Igen örvendetes, hogy a mindig zavart oko­zó „tekintetes, nagyságos, méltóságos asszony" helyett megtaálltuk végre az „asszonyom" ki­fejezést. Ez is nyugati szó, a „madame”, a „madonna" átvétele. Használjuk csak bátran, bizalommal I Kun József 200 éve született Michael Faraday Michael Faraday 1791. szeptember 22-én született a kies Newington faluban, nem messze Londontól. Apja kovácsmester volt. A szü­lők bánatára Michael gyen­ge testalkata .miatt nem foly­tathatja apja mesterségét, s így korán, 13 éves korában elhagyta a szülői házat, s könyvkötősegédnek állt be Georg Ribaud könyvkeres­kedésébe. Egy alkalommal meghall­gatta Davy előadását, feldol­gozta azt, leírta, illusztrálta, és szépen bekötve elküldte a professzornak, azzal a ké­réssel, hogy adjon néki va­lamilyen alkalmazást a Ki­rályi Intézetben. Davynek feltűnt az ifjú Faraday te­hetsége, s megkérdezte az intézet gondnokát, mit tud.na javasolni a fiatalember ré­szére. A gondnok azt válaszolta: hívja be üvegmosásra. Ha komoly a szádéka, elfogadja ezt is, ha pedig :nem, akkor úgysem ér sóikat. Az aján­latot — heti 23 schilling fi­zetéssel és lakással — Fara­day elfogadta, s 1813 tavaszá­tól kezdve egész munkás életét a Royal Institution- ban töltötte. A lombikok mosogatása nem tartott sokáig. Davy megszerette az értelmes fia­talembert, s maga mellé vet­te segítőnek. Első találkozá­sa a tudománnyal a kémia területén történt. Davy kísé­retében bejárta Európát, megismerkedett a kor veze­tő tudósaival, látóköre bő­vült. Első felfedezései a ké­mikus Davy mellett termé­szetesen e területre estek. Korlát Kiugrik a korlátból. Régies szólásmondá- sunk ez, ám jelenko­runkban megújhodik. Jelentése ugyanis: meg­hátrál, kitér a vita, a harc elől. Hovatovább tömegekre érvényes je­lentésű lett napjainkra e szólás, hiszen se sze­ri, se száma azoknak, akik — legtöbbször a megélhetésükért — „ki­ugrónak a korlátból” ilyen értelemben. Leggyakrabban érthe­tő az óvatosságuk, mi­vel a kenyérkereseti le­hetőségük forog veszély­ben. Ám akik már el­vesztették ezt a lehető­séget, sokszor azok is óvatoskodnak. De ők olyan helyzetbe is jut­hatnak, amikor nem tér­hetnek ki a harc elől, s lehetnek követőik a többiek közül is. Pedig társadalmi békére lenne leginkább szükségünk, (m — r — n) Így fedezte fel az erősáram kémiai hatásának, az elektro­lízisnek Farady törvény né­ven' ismert törvényszerűsé­gét. Faraday kísérletei során észrevette, hogy mindannyi­szor, amikor az áramot be­kapcsolja, a galvanométer tűje kitért, majd ismét nyu­galmi helyzetbe állt vissza, ha az áram keringése folya­matos volt. De ismét kitért ellenkező irányba, ha az áramot megszakította. Fara­day e jelenségből arra követ­keztetett, hogy az áram be­kapcsolódásakor és megsza­kításakor a zárt vezetőben rövid ideig tartó áramok ■ keletkeznék. Ezzel felfedezte az indukciót, melynek kü­lönböző fajtáit a következő években tisztázta. Faraday meghatározása sze­rint: „Indukció keletkezik, ha a vezeték keresztezi a mágneses erővonalakat.” Fa­raday az elektromágneses in­dukció felfedezésével meg­teremtette a későbbi dina­mógép tudományos alapjait. E nagy horderejű felfede-. zéseken kívül számos más, jelentős felfedezés fűződik Faraday nevéhez. A vegy­tan területén kifejtett ku­tatómunkája is ige»: termé­keny és eredményes volt,. Kísérleteivel sikerült a klórt cseppfolyósítania, ő állított elő először benzolt,, butilint és hexakloretánt. A fény és mágnesesség közötti alapve­tői összefüggésekre irányuló kutatásai a Maxwdll-féle elektromágneses fényeLmé- letnek vetették meg az alap­ját. Faraday 1827-ben a Royal Institution kémiatanára, 1824-ben a Royal Societe, 1844-ben pedig a Párizsi Akadémia tanára lett. Hír­neve tetőpontján is megma­radt szerény és közvetlen embernek. Elhárított magá­tól minden kitüntetést, a lovagi címet is beleértve, egyedül a külföldi kollégák elismerését fogadta szíve­sen, amely tisztán tudomá­nyos szempontból méltá­nyolta sikereit, és jelképes külföldi — köztük oroszor­szági — akadémiai tagság­gal tisztelte meg. Faraday 75 éves korában, 1867. augusztus 25-én halt meg. Nevét nemcsak a fi­zika és a kémia története örökítette meg, nemcsak az elektromos készülékek puszta létezése őrzi emlékét, ha­nem két fizikai egység is: a „farád” — az elektromos ka­pacitás egysége, és az elekt­rolízisben használatos Fara- day-állandó. Pap János ALEKSZEJ CVETKOV Elrozsdáll végül Elrozsdáll végül az idő érce. Jön a halál — kárt immár nem téve. Más kezére kerül barátnő, kocsi. Mint egy attasé, felcicomázvá fekszik a holt. Üdvéért koccintani ismerős had seregük a házba. Ringatózó poggyászban elvitték már a megboldogultat, ki itt élt. Véle egykorúak mind, kik a torra gyűltek; s hiszik: ia lét túloldala csupán az elmúlás, hol besorolva, visszafelől fut a dolgok sora. Harmonika szól egyre. Bort hoznak az asztalra. Hajdan volt halottak gyűlnek szintén: osztozkodni családi jusson, s vinni; míg a többi mulat. Miképp az élet, akképp a halál is megtalálja mindig a kiutat. Fogd a harmonikát, játsz, és dalolj arról, mily meghitt az élet - a volt. Dalolj a nőről, ki másnak jut részül, a házhoz vivő út poros, lila mályváiról, s a halálról, mely végül betoppan. És már nem tragédia. Cseh Károly fordítása A régi és az új vasárnapi matinék helyszíne: a Zenepalota. Fotó: Laczó József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom