Észak-Magyarország, 1991. szeptember (47. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-14 / 216. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 1991. szeptember 14., szombat Mem betegség... népbetegség Édes nők, édes férfiak Fontos a diéta A legújabb adatok szerint hazánk lakosságából 500- 550 ezerre tehető azok száma, akiknek nap mint nap együtt kell élniük a cukorbetegségükkel. Ez a szám olyan nagy, hogy népbetegségként kezelendő. Meggyógyítani egyelőre nem tudják, de ha beindulna egy általános szűrés, megelőzhetnék komolyabb kialakulását. E lap áp­rilis 20-i számában dr. Szigethy Jenő osztályvezető főor­vos „Nyilatkozat a cukorbetegekért" cim alatti írásában olvasható, hogy: „A cukorbetegség tartós egészségkáro­sodást és korai halált okoz, ez legalább tizmillió euró­pai polgárt fenyeget.. Épül az Autóklub székháza Jó ütemben halad Misko Icon, a Szemere utcában a MA Borsod Megyei Szervezete szék- házának átépítése. A költségekhez a MA elnöksége mintegy 5 millió forint hozzájárulást szavazott meg, a többi pénzt a megyei szervezet teremti elő. A kivitelezők, kihasználva a jó időt, pótolják a na gy esőzések miatti időkiesést, s szeptember közepére felhúzzák az első emeletet, beépítik a födémgerendákat és béléstesteket. A nagyszabású épület- átalakítás alatt a megyei klubiroda - ha nehéz körülmények között is - zavartalanul folytatja munkáját. (Ny, |. _ p. L.) Világbanki hitel a munkaerőpiaci gondok enyhítésére Figyelmet kell fordítani az intézményi háttér korszerűsítésére is Budapest (ISB — S. Z.) — A munkaerő­piaci helyzet fokozatos romlásával mindin­kább előtérbe kerülnek a szakképzés meg­újítására irányuló törekvések. A tananya­gok korszerűtlensége, valamint a képzés infrastrukturális hátterének a hiányosságai — a nyílt munkanélküliség megjelenésével — elsősorban a felnőttképzésben éreztetik nemkívánatos hatásaikat. A felnőttkorú munkanélküliek átképzését elősegítő, kor­szerű képzési programok bevezetését és végrehajtását célzó pályázatok finanszíro­zására idén a Munkaerőpiaci Bizottság, a foglalkoztatási alap központi részéből 300 millió forintot különített el. A pénz fel- használásáról a februárban alakult Orszá­gos Képzési Tanács (OKT) dönt. Az OKT — a kormány, a munkaadók és a munkavállalók delegáltjaiból álló érdek­egyeztető testület — öt pályázatot hirdetett meg különféle átképzési programok megva­lósítására, melyek elsődleges célja a mun­kanélküliek elhelyezkedési esélyeinek a ja­vítása. Ezek: a felsőfokú végzettségű, a megváltozott munkaképességű munkanél­küliek átképzésével, az úgynevezett modu­láris felépítésű tananyagokra épülő, illetve perspektivikus szakmai irányokban szerve­zett, intenzív képzésekkel, valamint alapít­ványok képzési céljainak a támogatásával kapcsolatosak. (A rejtélyes elnevezésű „moduláris felépítésű tananyag”, olyan egy­másra épülő szintekből — modulokból — áll, amelyek egy-egy szakmában különbö­ző fokú képesítést nyújtanak. A munkanél­küli — előzetes képzettségétől függően — bármikor beléphet a programba, s egy-egy modul elvégzése után magasabb képzettsé­get szerezhet. Ez a pályázat sajnálatos mó­don eredménytelen maradt.) Az úgynevezett perspektivikus szakmai irányok a következők: számítástechnika, idegenforgalom, vendéglátás, pénzügyi szol­gáltatás, különféle ipari csúcstechnológiák ismerete. A tárca támogatja a vállalkozóvá válást elősegítő programokat is. Az utóbbi időben jelentősen megnőtt az igény a komplex felkészültségű ügyintézők iránt, akik legalább alapvető adó- és pénzügjü, társadalombiztosítási, valamint munkaügyi ismeretekkel rendelkeznek. A meghirdetett pályázatok támogatásáról előzetes döntés született. Néhány pálya­munka elbírálása még folyamatban van, s akad olyan pályázat is, amelyet meg kell ismételni. A képzés tartalmi feltételeinek a javítá­sa mellett a MüM-nak figyelmet kell for­dítania az intézményi háttér korszerűsítésé­re is. A munkaerőpiaci szempontból hátrá­nyos helyzetűnek számító északkelet-ma­gyarországi régióban — miskolci székhel­lyel — várhatóan októberben kezdi meg a működését egy új átképzési központ, amely­nek a kirendeltségei Özdon, illetve Nyír­egyházán lesznek találhatók. Világbanki hitelekből — 24 millió dollár áll rendelke­zésre erre a célra — korszerű nyugati prog­ramok adaptálása mellett tíz másik, ha­sonló célú intézmény kialakítására is le­hetőség nyílik. Ebből négy regionális iroda felállításáról már döntött az OKT. Bara­nya, Fejér és Csongrád megye mellett Haj- dú-Biharban — Debrecenben — is terve­zik átképzési központ beindítását, a nem túl távoli jövőben. Rekviem egy iskoláért — Ennyire veszélyes ez a betegség? — kérdeztem Schiejner György belgyó­gyász és reumatológiai főor­vost, aki imár 1952-iben le­rakta a mai .cukorbeteg-gon­dozás alapját Miskolcon. — Cukorbetegség? Nem helyes használni ezt a kife­jezést, nincs .szó betegségről. Egy szervezet működés zava­ráról van szó, az adott eset­ben a szervezet szénhidrát- háztartásánaik egy működés- zavaráról, amelynek a kor­rekciójára .minden lehetősé­günk adott. — mondotta Schiefner főorvos. A WHO Európai Szövetségének felhí­vását itt annyiban módosí­tanám, hogy igaz, a cukor- betegség az életet megrövi­díti, igaz, hogy fiatalon okoz súlyos károsodásokat, de csak a fel nem ismert cukorbetegség rövidíti meg az életet. Mi évtizedeken át azt tapasztaltuk, hogy a fel­ismert cukorbetegségben szenvedő személy életkilátá- sai jobbak azoknál, akiknél szén h idrát-anyagcserezavar nem áll fenn. Miért? Azért, mert orvosi tanács szerint folytatják tovább az életü­ket, és rendszeres orvosi kezelés és ellenőrzés alatt állnak. — Miből ismerheti fel magán az ember, hogy netán cukorbeteg­ség lép föl? — Azt szoktuk mondani, hogy mindenki gyanús, aki él. Valójában 40 év fölött, és itt az életkort nem szabad csak számszerűen érteni — alkatnak, a szervezet igény­bevételének, működőképes­ségének az együtteséről van szó, amikor egy korcsopor­tot megjegyzünk. Általában a 40 éves korcsoportban az elhízott, kövér személyek már gyanúsaik szénhiidrát- anyagosere-zavarra. ötven­éves kortían többségünknél már kialakul, és hatvanéves kor fölött potenciálisan min­denkinek diabétesze van. Mindenkinek megvan a le­hetősége, hogy egyik napról a másikra a klinikai tünetek is kialakuljanak. Itt beleért­ve a vérebkor emelkedését, a cukor anyagcserezavarától okozott szív-, ér- idegrend­szeri, izületi és egyéb szer­vi, szöveti szövődményeket is. — Lehet-e mondani, hogy valamilyen élet­mód befolyásolja e be­tegség kialakulását? — Rógébben azt mondták, nem örökölhötő, s ma már megállapított tény, hogy mégis egy hajlam biztos le­het valakiben. ITa tudja, hogy .szülője, vagy nagyszü­lőjének volt ilyen baja, ak­kor idő előtt ennék kiala­kulását ő meg is előzheti. Úgy kell élnie, diétáznia, mint egy cukorbetegnek, azért, hogy neki ne legyen ilyen betegsége. — (Maga az elhizott- ság jellege is jellemző, hogy valaki „megkap­ja’’ -e a betegséget? — Valamennyi „pókszerű” elhízás, a viszonylag korai őszülés, sima, szép, telt arc­bőr 'idős asszonyoknál, ki­sebb arányiban férfiak ese­tében is .ránézésre felhívja a figyelmét az orvosnak, hogy nézzük meg a vércukrot, s azt, hogy a vizeletben van-e cukor. Általában az idősebb korban jelentkező szénhid­rát anyagcserezavar sem­milyen panasszal nem jár. Nem jelentkezik szomjúzás, fokozott áhségérzet, nem észlelünk fogyást, bőséges és gyakori vizeletürítést, viszketést. — IKérem, beszéljen a családon belüli előfor­dulásról, örökölhetőség­ről? — Amiről az előzőekben szóltam, az az úgynevezett idősebb korú, második típu­sú diabétesz. Ennek a csa­ládon belüli előfordulása, és az öröklődése egyértelműen bizonyított. A gyermekkori diabétesznél a helyzet már nem olytan nyilvánvaló. Itt a genetikai_ tényezők mellett más tényezők .is szerepet ját­szanak. Erre újaibb vizsgá­latok utálnák, immunológiai és egyéb, nem tisztázott fo­lyamatok is. Fölmerült az is, hogy a diabétesz fertőző be­tegségként terjedhet egyik félről a másikra. Meglepő módon igazolni látszott, ez a saját tapasztalások során ■s, hogy házastársiak között a diabétesz előfordulása olyanokra, akik évtizedek hosszú során át éltek együtt, egyiknek a diabeteszes álla­pota bekövetkezését néhány évvel később követte a má­sik házasfél diabéteszének kialakulása is. — Ezek az emberek általában békés, csen­des természetűek? — Igen, itt gyakori a dia­bétesz, nem az izgága, ugrá- lós, sovány, ingerlékeny em­bereknél. Talán inkább azt gondolnánk, hogy a nyu­godtság hajlamosít a szén- hidráf-anyagcserezávtar ki­alakulására. Régen azt mondták, úri betegség, mert csak a jómódú, gazdag em­bereknél alakul ki. Egyfaj­ta jólét, jó táplálkozás haj­lamosítanak. Azonkívül a sok pénzzel járó foglalko­zás; üzletemberek, bankárok, vállalkozóik izgalmas, idege­sítő életmódja, idegrendszeri terheltség szintén predeszti­nál. Űgyimond, menedzser- betegségnek Is tartották. Ez­zel szemben tapasztaltuk itt Magyarországon, hogy a leg­békésebb, legcsendesebb élet­formát folytatóknál is idős korban, különösebb szellemi igényibevételt nem okozó életkörülmények és életmód mellett is kialakul a diabé­tesz anylagcserezavar. Hogy ebben mennyi szerepet ját­szik a zsíros, édes étel? Vi­szonylag kevés terhe lehet itt a túlzott fehérjefogyasz- tásnák, hiszen Magyarorszá­gon ez sosem volt általános. — Az ötvenes évek alultápláltságáról áttér­tünk 11970-ig az általá­nos túltápláltság fázi­sába. — Igen, s ékkor a cukor- betegség frekvenciájának egy-két ezrelékes gyakorisá­gáról 2—5—10 százalék létt. A lakosság korcsoportlheosz- tásától függ csak a száza­lék nagysága. Egy általános belgyógyászati kórházi te­remben már minden tíz be­tegre legalább egy diabétesz esik. Ezék általában ötven­éves, Vagy afölötti emberek. — A szociális háttér, az anyagiak is bele tud­nak szólni a helyes dié­tás étrend be nem tartá­sába. — Az az egészségnevelési módszer, amit évtizedeken át gyakoroltunk, és gyakor­lunk, nem volt elegendő, ha nem tudunk jobbat és elér- hetőt nyújtani, csak kizáró­lag tiltani. Az igazsághoz tartozik, .hogy a II. világhá­ború időszakában a lágerek­ben szörnyű körülmények közé kerülitek súlyos, inzulin­kezelésre szoruló cukorbeteg személyek. Diéta helyett, jó ha krumiplihéj'hoz jutottak, és minden inzulin és orvo­si kezelés nélkül nem ke­vesen túlélték ezt a katJaszt- rófiaálfepotot. Magyarul, a szegénység bizonyos fokig védelmet adhat a szénhid- rát-anyagcserez!avar ellen, ha feltételezhetően nem szö­vődik súlyos alkoholizmus­sal. — Sok cukorbeteg, a gyógyszer szedése mel­lett esküszik arra, hogy a vércukor és vérnyo­mása beállítását a gyógytea segítette elő. — Ez nem mai keletű, csak ma divat róla beszélni. Ezelőtt is divat volt, csak akkor illett hallgatni róla. Az én betegeim mindig is használták gyógy teákat. Hit­tek benne, és gyógyultak tő­le, javult az állapotuk. Hol le-, hol felment a cukor- szintjük. Biztos, a hit fél gyógyulás. Ünneprontásnak tűnhet ma, amikor megnyitották kapuikat az iskolák és a nehéz anyagi helyzetben is több tucat új magyar iskolát avattak, egy olyan iskoláról írni, amelyik bár több évszázados múltra tekint vissza, az idén végleg (?!) bezárta kapuit. A Komjáti községben műkö­dött református iskola már a XVII. század elején — funkció­jának megfelelően —, az irás- számolás tudományára oktat­ta a parasztság gyermekeit. Közvetlenül a Felvidék refor­mációja után már feljegyzése­ket találunk az iskola napi életéről, az „oskola mesterek" tanítói munkájáról és díjleve- leiröl. A reformáció alaptétele az oktatás bevezetése volt. Azokon a településeken, ahol új templomokat építettek a református vallás gyakorlására (és nem a katolikus templo­mokat alakították át reformá­tusokká), ott a templommal együtt az új hit felépítette az új iskoláit is. Ezek az isko­lák pedig a sárospataki „scho- la” hatáskörében századokon keresztül folytatták munkáju­kat. A komjáti református is­kola is ezt tette. Küzdött sze­génységgel, idővel, ellenrefor­mációval, világháborúkkal, ál­lamosítással . .., de megma­radt. A jegyzőkönyvek tanúsá­ga szerint mindvégig betölt- vén Istentől kapott hivatását nevelvén a „tudományokra és a hazafiúi szeretetre” a diák­jait. És 1991-ben szomorú szív­vel kellett nyugtázni azt, hogy itt Komjótiban a gyermekeket a második otthonukba haza­hívó becsengetés elmaradt. Hiába került elő az egyik padlásról a régi iskolatábla, hiába kaphatná vissza az egyház a segítőkész polgár- mesteri hivataltól az épületet, mert á falu elöregedésén, a fiatalok városokra való költö­zésén ez mit sem változtat. Ez esztendőben csak egyetlen gyermek született a faluban. Ma, amikor politikai és társa­dalmi lehetőségei lennének, bezárta a kapuját az iskola. Vajon véglegesen, vajon örök­re? Erre a kérdésre a legéle­sebb előrelátók sem tudnak választ adni, hisz a válasz a kistelepülések újra való fel­lendülésétől, vagy végső el­pusztulásától függ. Ez mór az egész népünknek szívügye kell- (ene?) legyen. György Horváth László Drenkó Éva Az információ jórészt is­mert az Olvasó előtt, hiszen a múlt héten tele volt vele a belpolitikai sajtó . . . Az OTP rájött, hogy be­csapják. Azok az átutalási­betétszámla tulajdonosok, akik kihasználják az egyéb­ként törvény adta lehetősé­güket, és hatalmas összege­ket helyeznek a hónap vé­gén betétszámlájukra, majd amikor jóváírták számukra a szintén tekintélyes kamatot, máshová helyezik a pénzt. Ezért a sokáig egyedülálló pénzintézet kapta magát és úgy határozott, ezentúl napi kamatot fizet a számlatulaj­Vica versa donosoknak: ne nyerészked­jenek az ő kontójára! Az intézkedés korrekt és tetsze­tős — első látásra.. De hogy is van ez fordít­va? Mikor kell fizetni a lak­bért, az OTP-törlesztést, a tartozásokat az átutalási be­tétszámláról? A hónap ele­jén. Mikor fizet be a legtöbb számlatulajdonos ezen ki­adások fedezésére? A hónap elején. Mikor van a leg­kisebb összeg a számlatu­lajdonosok számláján? A hónap végén. Mikor számol­ta az OTP az ügyfeleknek a kamatot? A hónapok 28. napján, akkor, amikor a leg­kevesebb pénz volt a szám­lákon. Ki nyerészkedett te­hát a kamaton? Az a pór­ember, aki hó végén nagyobb összeget helyezett el a bank­ban, vagy az a pénzintézet, amely évtizedeken keresztül a legkisebb összegre fizetett kamatot az ügyfeleknek? A választ e néhány sorból ol­vashatja a Tisztelt Olvasó . . . — m. szabó —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom