Észak-Magyarország, 1991. szeptember (47. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-14 / 216. szám
1991. szeptember 14., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 „Fúrd-meg” bemutató a kőbányában Békés robbantás várható... A Miskolci Egyetem Továbbképzési Irodája az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület Robbantás- technikai Szakb izottságána k kezdeményezését felkarolva szeptember 17. és 19. között Fúrás-robban-tástechnika 1991 címen konferenciát szervez. Hatvannál több vállalat, illetve társaság mintegy 150 képviselőjét üdvözölhetjük Miskolctapolcán az egyetemi továbbképző központban (közülük huszonketten külföldiek). A fúrás-robbantástechnika elsősorban a bányászathoz kötődő szakma. Ahhoz a bányászathoz, amely több iparágnál is mélyebb válságát éli át. A szervezők mégis úgy gondolták, hogy a recesszió időszakában kell felkészülni az újabb feladatokra. Ekkor szükséges fejleszteni a 'technikáit és a technológiát. A hazai és külföldi gyártó és forgalmazó cégek képviselői is tudják, h'ogy nagy üzletek kötésére nem számíthatnak. Mégis fontosnak tartják felmérni az érdeklődésit, az árviszonyokat, a műszaki színvonalat. A Miskolci Egyetemen, jó hagyományaihoz illően, a rangos külföldi cégek bemutatkozásán kívül számos tudományos igényű szakmai előadásra is sór kerül, melyeik közüli Pap[5 József tudományos főmunkatárs (K.BFI, Tatabánya), valamint a főszervező, dr. 3o- hus Géza egyetemi docens (aki egyben . az OMBKE Robbantásiechnikai Szakbizottság vezetője is) emelhető ki. Fontos szerepet kap a számítástechnika alkalmazása is a robbantási munkák tervezésében és a robbantások környezeti hatásainak elemzésében. E témáról dr. Földest János egyetemi docens és Mészáros László tudományos munkatárs tart bemutató előadást. A rendezvény első napján a HCM Rt. nagykőmázsai kőbányájában fúrástechnikai, harmadik napján a Konvoj Kft. mexilkóvölgyi kőbányaj áhan robb an tá s technikai bemutató lesz. Ezenkívül számos cég hozza él műszereit, legkorszerűbb technikai eszközeit Miskolcra. Száz éve égetjük terméküket... Centenárium a dohánygyárban Alapilasanuk századik évfordulóját ünnepli a Sátoraljaújhelyi Dohánygyár. A dohánygyáriak háromnapos rendezvénysorozattal emlékeznek meg az évfordulóról. Tegnapelőtt szakmai napon mutatkoztak be, tegnap a Kossuth Lajos Művelődési Házban emlékeztek meg a gyár munkájáról, s a gyár emlékparkjában centenáriumi emlékjelet avattak, és délután a Hegyalja Néptáncegyüttes, a Dohánygyár Fúvószenekara adott hangversenyt a művelődési házban. A Kazinczy Ferenc Múzeum dísztermében pedig a „Sátoraljaújhelyi Dohánygyár 100 éve” — kiállítást nézhetik meg az érdeklődők. Érdekes színfoltja volt a rendezvénynek az a pipaszívóverseny, melyet a gyár tanácstermében rendeztek 15 órától. Szombaton iparági lövész- és tűzoltóverseny zárja a háromnapos rendezvényt. 1891. október 26-án kezdte meg termelését a Magyar Királyi Dohányjövedék tizenharmadik gyáraként, először a Petőfi utca 2. szám alatti — egykor postaépület termeiben. Először a „K” jelű szivarral, majd 1896-tól a „Magyar” nevű szivarkával. A jelenlegi épületekben 1894-től működik a dohány- neműek gyártása. Az üzemben folyó munkát az 1914- es I. világháború szakította meg, egy évig hadikórháznak voltak berendezve a munkatermek. A gyár történetében az első komolyabb fellendülés az 1920-as évek elejére tehető. Ettől az időszaktól kezdve korszerűsödik a gyár egy nagyobb arányú gépesítés réven, de ugyanakkor a kézigyártás továbbra is megmarad. 1932-től megszűnt a szivargyártás és csak cigarettagyártással foglalkoztak I egészen napjainkig. A II. világháború pusztí- , tása a gyárat sem kímélte meg, de már 1944. decem- j bérében — ha részlegesen is, | de — beindult a termelés. ) 1945 után központi irányi- i tás alatt indult meg a gyár- j tási technológia komolyabb j mérvű fejlesztése és tart — . ma már önálló vállalatként I — ez a folyamat napjaink- | ban is. I A Sátoraljaújhelyi Do- ' hánygyár 650 fővel tudja biztosítani a mintegy 5,8 milliárd darab filteres és filter nélküli cigaretta előállítását. A gyár ma Magyarországon egyedüli előállítója a filter nélküli cigarettáknak, mely össztermésüknek közel 35 százalékát adja. A filteres cigarettatermelésük döntő többségét a dohányosok körében közkedveltté vált füstszűrös Sym- phonia család teszi ki. A vállalat előtt álló fő feladat, hogy szélesebb körben kell bővíteni az egészségre kevésbé kóros alacsony kátrány- és nikotintartalmú cigaretták választékát. A centenárium alkalmából rendezett kiállításon mutatják be a Sátoraljaújhelyi Dohánygyárban folyó egykori és jelenlegi tevékenységet. Az elsődleges cél nem a termékek reklámozása, hanem az ember bemutatása, hogy miként dolgoztak itt az elmúlt 100 év alatt. (bckccsi) Nehezedő export A korábbi tervekhez képest legalább egy hónappal később kezdődhet meg a magyar búza kiszállítása a Szovjetunióba, mert még nem érkezett meg a szovjet külkereskedelmi bank garanciája az 500 ezer tonnás magyar exportra — mondta Orbán Imre, az Agrimpex Rt. vezérigazgató-helyettese. Mint Ismeretes, a magyar kormány fizetési garanciát vállalt a szovjet gabonaexportra, de ehhez szükség van a moszkvai Pénzintézet fizetési Ígérvényére is. Az Agrimpex Rt. és a Gabona Rt. már augusztus közepén •neg akarta kezdeni a szállításokat, amelyeket a szerződés szerint november végéig kellene befejezni. A két magyar exportőr most abban bízik, hogy a napokban megérkezik a szovjet bankgarancia, s akkor szeptember második felében megindulhatnak a szállítások. A késés azonban várhatóan megnehezíti a kivitelt, miután az esős őszi időszak nem kedvez a búzaexportnak. Ráadásul a szovjet oldalon vagonellátási problémákkal is lehet számolni. Jó hír viszont, hogy befejezéséhez közeledik annak a 195 ezer tonna takarmánybúzának a kiszállítása, amelyet az Agrimpex Rt. egy nyugat-európai cégen keresztül adott el a Szovjetuniónak. Tokaj-Hegyalján, az összes szőlőterület mintegy 90 százalékát magántermelők művelik meg. Ez a terület csaknem 5 ezer hektár. Jó hír, hogy az időjárás az idén igen kedvezett a szőlőnek, megfelelő érési szakaszban van, s a jelenlegi szép, napsütéses idő azt a reményt kelti, hogy az idén kiváló évjárat lesz Hegyalján. Mint Bacsó András, a Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát vezér- igazgatója érthető örömmel mondja: abban már most biztos vagyok, hogy egy kihúzott, késő őszi, a hegyaljai hagyományoknak megfelelő szüret lesz, október végi kezdéssel, s ami fontos, szép aszútermés is prognosztizálható. Igen jó, hogy igy alakul a termés, hiszen mint az egész honi szőlő- és bortermelés, Tokaj- Hegyalja is válságban van. — Most először, hiszen negyven évig az ágazat válsága ismeretlen volt Magyarországon. — Így igaz, hiszen az elmúlt évtizedekben válogatás és igényesség nélkül, mindent megvett tőlünk a szovjet piac. Nem volt szükség sem kereskedelmi munkára, sem minőségre, csak szállítani kellett. Ennek most vége, s a válság ennek a következménye. Átélt már néhány válságot a hegyaljai borászat, például a filoxéra, majd a világháborúk, vagy a fagykárok, természeti csapások idején, de ilyen alkalmakkor nem volt termés sem. Most viszont igen nagy mennyiségű eladatlan készlet van a pincékben, és igen nagy és jó minőségű termés várható. Ez a válság itehát most merőben más 'természetű. — Mit tehet a borkombinát, mint a vidék eleddig monopolhelyzetben levő felvásárlója? — Kezdem azzal, hogy tavaly, bár szigorított felvásárlási szisztémával, de minden (termést átvettünk a termelőktől. És ki is fizettük őket, mégpedig bankhitelből. A szovjet piacra viszont januártól egyáltalán nem tudtunk szállítani. A készleteink óriásiak, hat esztendő borértékesítésének fedezetét tároljuk mór most a pincéinkben. — A hegyaljai termelők azt mondják, hogy kilátástalan a helyzet, szinte bizonyos a csőd, termelők százai, ezrei mennek majd tönkre. Jogos az aggodalmuk? — Ha a piacról beszélnek, igen, mert jelenleg nincs biztosítva az elmúlt évek és az idei termés elhelyezése. De nincs pénzügyi forrás sem az őszi 'termés felvásárlására. Ez mégsem jelenti azt, hogy_ megállt az élet, beletörődtünk abba, ami van. Gőzerővel munkálkodunk immár hónapok óta egy válságkezelő programon, s ez a program több megoldást is tartalmaz. — Például? — A privatizáció maximális felgyorsítása, ennek révén ugyanis Hegyaljára jöhet a kereskedelmi tőke, a marketing szaktudás, amelyre itt nem volt igény az elmúlt évtizedekében. De ily módon kapunk egy számottevő tőkeinjekciót is, amelyből a szükséges fejlesztéseket is meg tudjuk valósítani, hiszen a jövőben Hegyaljáról az igen igényes nyugati piacra kell majd a bort szállítani. — Azt tapasztaljuk, hogy a termelők most inkább az idei termés miatt aggódnak, felvásárolja-e a kombinát, vagy sem. — A borkombinót ma a pénztartalékokat tekintve szinte teljesen kimerült. Gondjaink vannak a korábban felvett hitelek visszafizetésével is. S mert itthon igen nehéz jó feltételekkel pénzhez jutni, megpróbálunk külföldön tőkét keresni, olyan befektetőket, akik fantáziát és hosszú távon biztos üzletet látnak a tokaji bortermelésben. De mert ez meglehetősen hosz- szadalmas folyamat, pénz csak valamikor december- béh lesz belőle. Ebből a pénzből viszont ki tudjuk majd fizetni a várható igen Szüret előtt Hegyalján Bacsó András vezérigazgató: monopolheiyzetről nem beszélhetünk jó aszútermést, mert az bizonyos, hogy a tradicionális, jó minőségű aszúboroknak, valamint a szamorodninak a világon most is jó piaca van. Nincs kereslet viszont, vagy ha van is, csak igen alacsony áron a tömegborokra. — Ügy érthetjük ezt, hogy a borkombinát az idén csak a minőségre vevő? — Igen. Nem tudjuk vállalni a tömegborok finanszírozását. A válságkezelő program tartalmazza viszont, hogy támogatjuk azokat a szőlőtermelőket, akiknek nincs megfelelő 'tárolókapacitásuk. — Hát, szó, ami szó, nem hisszük, hogy a termelők körében magasra szökik majd a borkombinát népszerűségi indexe, hiszen jogos a vélekedés: az eddig monopolhelyzetben levő bor- kombinát, most egyszerűen kiszáll a buliból, magára hagyja a termelőket, kezdjenek a terméssel azt, amit akarnak. Mégis, ön mit tanácsol? — A monopolhelyzetről annyit: erről már nem beszélhetünk, hiszen a privatizáció révén őszre iitt jó néhány gazdasági társulás alakul, a társulások az idén már önállóan fognak felvásárolni, például Tokajban és Tárcái környékén. Mádon már megalakult egy kft., de jelen van (Hegyalján a Hungarovin érdekeltség, számos termelőszövetkezet külföldi partnereket keres, tehát a monopolhelyzet megszűnőben van. Alakulnak a pinceszövetkezetek is. De minden más, az idei termés betakarítására, feldolgozására, és tárolására irányuló kezdeményezést jó szívvel segítünk, de egyet nem ígérhetünk: azt, hogy fizetni tudunk, úgy, mint tavaly. Erre egyszerűen nincs lehetőségünk. Az a véleményem, hogy a hegyaljai bor- és szőlőtermelés jövőjét tekintve fontos, hogy a gazdák, a termelők megalakítsák érdekvédelmi, képviseleti szervezeteiket. Mert a jelenleg működő két egyesület mindössze 600 tagot, termelőit tömörít, ugyanakkor Hegyalján csaknem 18 ezren foglalkoznak szőlő- és bortermeléssel, akiknek érdekelt jelenleg senki nem képviseli. Meg kellene például alakítani a hegyközségi alapsejteket, amelyeknek nem csupán az érdekképviseletet tekintve lenne fontos szerepük, de garantálhatnák a jó minőséget, az eredetvédelmet is. Egy-egy, a gazdákat tömörítő, integráló szervezet termelése követhető lenne a szürettől az értékesítésig, s a piac értékítélete is visszajuthatna a termelőhöz. Szerintem itt, Hegyalján csakis ily módon tudunk előbbrejutni a minőségi bortermelésben. Meg kell, hogy szűnjön a korábbi megkülönböztetés: ez nyugati piaci borminőség, amaz meg keleti. Egyszerűen csak csupa nagybetűvel írt minőség lesz, de ez egyben a Hegyalján termelt borok rangját, árát, világpiaci megítélését is javítani fogja. — A dolog tehát egyértelmű: Hegyalján vége a tömegborok termelésének.. — Igen, mert nincs más lehetőség. Az olyan, területekről, .amelyek • lecsúsztak az úgynevezett szoknyára, s amelyek nincsenek benne a kataszterben, Iki Ikell vágni a tőkéket, a terméshozamokat he kell határolni, aki nem fogadja el ezt a behatárolást, azt iki kell zárni a tokaj-hegyaljai eredetvédelemből. — Mostanában mind többet hallunk a borkombinát privatizációjáról. Egyesek szerint áldás, mások szerint átok a privatizáció. — A privatizálás előkészítése nem most kezdődött, és igencsak hosszú menetnek ígérkezik. Egy szervezett programot dolgoztunk ki, amelyet az Állami Vagyonügynökség elfogadott. E program alapján történik jelenleg a borkombinát magánkézbe adása. A legfontosabb alapelv az, hogy Hegyalján a kombinát tüzelésében lévő állami tulajdon révén különböző nagyságrendű szőlőtermelő, borászkodó, valamint kereskedelmi társaságok alakuljanak. Ennek egyik eleme, hogy a történelmi dűlőket, mint például a Hétszőlő-dű- lő, vágj' a Mádi Királyok dűlője, a Meszes, vagy a Pajzsos, újra akarjuk éleszteni. A telepítésre, a művelésre kisebb társaságokat szervezünk, vegyes vállalati formában. Külföldi befektetőket .keresünk, akik tulajdonossá válnák annak a tőkének a fejében, amit behoznak a társaságba. (Magyar vállalkozókat .keresünk arra a vagj'onrészre, amelyet a jelenlegi állami tulajdon reprezentál, ám a földterületre csak használati jogot (kapnak a társaságok 99 évre. Az említettekkel párhuzamosan nagyobb üzleti vállalkozásokat is szervezünk, szintén vegyes vállalati formában. E vállalkozásokban azonban a külföldi partner tulajdon részesedése nem haladhatja meg a 49 százalékot. A .privatizáció harmadik formájának nevezném a pinceszövetkezetek favorizálását, amelyhez akár minimális tőkével rendelkező hegyaljai gazdákat keresünk. Ide az állami tulajdon apportéivá lesz, nem kell, hogy megvegyék a gazdák, hanem a .kombinát részt vesz ezekben az egymástól függetlenül, versenj'iben működő vállalkozásokban; .közös érdek .viszont a tokaji bor hírneve, kereskedelme, hoav minél több jó minőségű -bor jusson a világpiacra. — Sokak szerint, ha a külföldi tőke beszáll a borkombinátba, akkor a hegyaljai szőlész, borász egyszerű kiszolgáltatott bogyótermelő munkássá válik. — Ezzel nem értek egyet. Csak égj' példa: egy igen jelentős francia borvidéken a termelő nem tesz semmit, „csak” szőlőt termel, viszont olyan jó áron adják el a pezsgőt, hogy senkit sem sért az, hogy ,ő „csak” szőlőt termel. A fő kérdés az szerintem, hogy működésbe tudjuk-e hozni Tokaj- Hegyalján a szőlő- és bortermelést, s hogy az abban részt vevők megfelelő jövedelemhez jutnak-e. De ahhoz megfelelő szakértelem, hatékonyan működő termelő és értékesítő szervezetek kellenek. S hogy a piaci munka mennyire fontos és 'miilyen eredményt érhet el, arra úgyszintén egy példát: ez a bor, amit ez a szép palack tartalmaz, Francia- országban termett. 1980-as évjáratú Chateau d’Yquem Santerues. Mit gondol, menynyi az ára? — Fogalmam nincs. Legyen — mondjuk — 800 forint palackonként. — Eltalálta. De csak majdnem, mert a világpiacon pillanatnyilag forintra átszámítva 20 ezerért adnak egy palackot. Pedig isten-bizony, hogy minőségben nem versenyezhet egy jó évjáratú száraz szamorodnival, nem is szólva az aszúról. Téhát, amint említettem, fontos, hogy jól működő szervezetek alakuljanak Hegyalján, de ahhoz igen sok pénz kell. 'Pénz pedig saját erőből nincs. Ha lemondunk arról, hogy tőkeerős külföldi szakmai befektetők jöjjenek Hegj'al- jára, akik egyébként ott vannak Franciaországban, Olaszországban, Spanyolországban; vagy akár Chilében, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségűek, akkor a takaji bornak csak a hírneve marad majd fenn, de a világpiacon is számon tartott szőlő- és -bortermelésről nem beszélhetünk Hegyalján. Szarvas Dezső Hí lesz a terméssel?
