Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-18 / 194. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1991. augusztus 18., vasárnap Kovács Kálmán Ai éjszaka túlerővel ostromlott vár, o hajnol dandár«! a Bodrog bal portján köretednek Patakhoz. A tóivá, ez o szürke óriáskígyó lomhán kúszik Tokaj felé, pikkely«* tet­tébe a hold ezüst dárdáit dobálja távoli jegenyék óghe­A fazekas soron o pítymotlat bemosolyog egy kit szo­ba ablakán: köszönt egy boldog ifjú párt Válaszképp hogy ne spanyolul olvassa­nak, ha lelhet olvassa el azt a könyvet magyarul. Jó lenne, Iha meg tudnánk (Szervezni Magyarországról a folyama­tos könyvbeszerzést. Rá kell szoktatni a kint élőket, hogy használják a magyar szava­kat. Persze itthon som árta­na. Nagyon sérti a fülemet, amikor ilyeneket hallok, hogy projekt, ahelyett, hogy tervet mondanának ... — Mikor került kapcso­latba a Caribi Újsággal? —' A lap már harminchat éve jelenik meg. Korábban is jó barátság fűzött Roza- nícs Istvánhoz, aki alapitot- t1’ és egészen haláláig szer­kesztette az újságot. Ami­kor már nagyon beteg volt, akkor bízta rám ezt a mun­kát, már a kórházból küld­te el az engedélyeket. Így hét éve vagyok újságíró. Per­sze korábban is csináltam már — igaz csak gyerekek­nek — Jó munkát címmel cserkészújságot. Jelenleg ez az egyetlen magyar nyelvű újság Venezuelában, illetve van még a református egy­háznak egy negyedévenként megjelenő kisebb lapja, az Üzenet. A Caribi Űjság 260 példányban jelenik meg, eb­ből 45 kerül külföldre, Ma­gyarországra tizenhárom helyre küldünk. Ez a lap összekötő kapocs a kint élő magyarok között, ebből ér­tesülhetnek a közös rendez­vényeinkről, a Magyar Ház programjairól, de megka­pom az MTI híreit, az idő- eltolódás miatt van amit nálunk hamarabb lehet ol­vasni, mint itthon. — Bizonyára több napila­pot, folyóiratot is megné­zett itthon... — Nagyon hiányoltam, hogy itt az újságok nem függetlenek. Egy autóbalese­tet is meg lehet úgy írni, hogy irányított legyen. Pe­dig a hírt nem szabad mó­dosítani. Utána természete­sen leírhatja a véleményét az újságíró. Tagja vagyok a Szabad Magyar Üjságírók Szövetségének, részünkről megvolt a jóindulat, hogy egyesüljünk a MUOSZ-szal, de mikor azt láttuk, hogy azok vezetik, akik 10—15 éve még a Kádár-rendszer szószólói voltak, visszalép­tünk. Akik a sajtótörvény megjelenését szorgalmazzák, azoknak azt üzenem, hogy már van törvényünk, mind­össze néhány szó. Deák Fe­renc mondta: „Mindig az igazat írjátok!” Filip Gabriella Újságíró Caraeasból Fél szívvel, de teljes lélekkel A szerkesztő felhívása: „A Caribi Újság következő szá­ma szeptember elsején jele­nik meg. Az dka egyszerű: a .szerkesztő 1945 hiúsvét va­sárnapján, amikor átlépte a magyar határt .fogadalmat tett, hogy amíg lidegen ha­talom tartja .megszállvaMa­gyarországot nem tér vissza még mint látogató sem. 46 év után először fogja újból átlépni a határt — ha az Isten is úgy .akarja —, s re­méli, hogy sok érdekes ott­honi interjúval fog vissza­térni, melyeket közre ad majd olvasóinknak.” A Caribi Újság .szerkesztő­jével, Szotyor.i Nagy Tibor­ral, szülővárosában, Miskol­con beszélgettünk. — Hogy pontos legyek, va­gonban születtem — kezdi a történetét —, 1920-ban ide­települteik át Erdélyiből a szüleim. Itt jártam elemi is­kolába .és 'középiskolába is. Aztán dolgozni kezdtem, de jött a háború. A miskolci gépkocsizó ezredhez vonul­tam be. Egészen 1945 hús- vét vasárnapjáig — amikor átléptem a határt —, a há­ború dobált jóbbra-ibailra. Rövid ausztriai és francia­országi tartózkodás után .ke­rültünk Venezuelába. Ekkor már családos ember voltam, az első fiúink még Miskol­con született, a másik két gyermekünk már Venezue­lában. — Miért éppen Venezuelát választották? — Nagyon sok magyar abban az időben Dél-Ame- ri.kába, Argentínába, Chilé­be költözött. Venezuela kö­zelebb esik Európához. Ami­kor már nem kellett a ke- nyérgondoktkal küzdeni, ak­kor .kezdtük megszervezni a magyar életet. Részt vettem a caracasi Magyar Ház lét­rehozásában. Gserlkészosapa- tot vezettem, összesen har­minckét színdarabot rendez­tem. Ez is jó módszer volt a magyar nyelv megtartásá­ra. Minden magyar ügyben benne voltam és vagyok most is. Pedig komoly egész­ségügyi problémám van, jó­formán csák a fél szívem működik. Amikor .az orvo­som megtudta, hogy készü­lök haza, naigyon óvott et­től az utazástól. Attól félt, hogy a nagy érz-elirni hatás árthat az egészségemnek. — Amíg nyugdíjas nem lett, mivel kereste a kenye­rét? — Voltam én mezőgazda- sági munkás, csirkéket te­nyésztettem, sofőr, építkezé­sen darukezelő ... Aztán egy magyar társammal elkezd­tünk angol cigarettáikkal ke­reskedni, amikor ez már be­indult volna, a kormány megtiltotta. Majd kereske­delmi tanácsadó lettem. A semmiből kellett egy céget talpra állítanom. Azóta en­nek a cégnek huszonhét vállalatot szerveztem. Jelen­leg is — immár 30 éve — itt dolgozom. A nyugdíj Ve­nezuelában rendkívül ala­csony, a 2700 bolivár, ez kö­rülbelül 1200—1300 forint­nak felel meg. Nem is cso­da, hogy nagyon sokan lop­ni kényszerülnek Venezuelá­ban. De Dél-Amerikában mindenki lop. Azt tartják, nem baj, ha lopsz, csak. itt fektesd be a pénzt. — Említette a Magyar Ház megalakulását. Hogyan mutatná be az ottani ma­gyar életet? — Körülbelül négyezer magyar él Venezuelában, eb­ből ezren vannak, akik megfordulnák a Magyar Házban. Két nőegylet — egy katolikus és egy protestáns — működik itt. Búcsúkat, gyűjtéseket, .segélyakciókat szerveznék az asszonyok. A közös karácsonyi vacsorákat a cserkészek rendezik, ilyen­kor betléhemes játékkal, ajándékkal kedveskednek a fiatalok. Közösen ünnepel­jük március 15-ét, augusz­tus 20-át és .május utolsó vasárnapján a hősök nap­ját. A házban magyar óvo­da működik. Van egy könyv­tárunk is, de az egyik ke­zemen meg tudnám .számol­ni, hogy kik visznek ki könyveket. Ennek az érdek­telenségnek több oka is van: a legtöbb könyv nagyon ré­gi, aztán megváltozott a családi élet, a könyv szeré­nél: nagymértékben csök­kentette a televízió. Most viszek magammal könyve­ket — nemcsak magyar szer­zők, de külföldiek magya­rul megjelent munkáit is. A magyar nyelv megtartása szempontjából nagyon fontos, Amikor a római pápának pataki protestáns orvosa volt Vallásfeáekezeti hova­tartozás nélkül tisztelettel és szeretettel fogadta or­szágunk népe a római ka­tolikus egyházfőt, II. Já­nos Pál pápát magyaror­szági látogatása alkalmá­val. Ezeresztendős állami­ságunk alatt hazánk min­denkor szoros kapcsolatot tartott fenn a pápasággal, attól kezdve, hogy első ki­rályunkat, Szent Istvánt a római pápától ajándéko­zott koronával koronázták meg. Egyházi és világi főura­ink a letűnt százádokban gyakran megfordultak a Vatikánban, sőt Bakócz Tamás esztergomi érsek a pápa nevében hirdette rneg 1514-ben a török el­leni keresztes hadjáratot, amely végülis a Dózsa ve­zette parasztforradalomba csapott "át. Ugyancsak Ba­kócz Tamás — II. Gyula pápa halála után — ko­molyan szóba került a pá­pai szék jelöltjeként. Az azonban kevésbé ismert érdekesség, hogy a 16. szá­zad derekán egy magyar protestáns orvos gyógyít- gatta a római pápát bete­geskedésekor. Balsaráti Vitus Jánosnak hívták, aki a Sárospataki Refor­mátus Kollégium diákja, majd tanára volt. Megrendítő gyermekko­rát, életének nevezetesebb eseményeit, magasra ívelő pályafutását abból a ta­nulmányszámba menő la­tin nyelvű gyászbeszédből ismerhetjük meg (Oratio de vita et morte clarissi- mi viri Ioannis Viti Bal- saratii), amelyet Szíkszai Fabricius Balázs mondott a koporsójánál. Szikszói Fabricius Balázs diáktársa volt Balsaráti Vitus Já­nosnak, később pedig mindketten „oskola meste­rei” a pataki kollégium­nak. Balsaráti Vitus János a Csanád megyei Dombegy­házán született 1529-ben. Mindössze három hónapos volt, amikor a belgrádi bég a Maros—Körös vidé­kén portyázva kirabolta, felperzselte az útjába eső falvakat., A lakosság me­nekült, de a törökök az el­fogott felnőtteket rabszíj - ra fűzve magukkal hurcol­ták. Erre a sorsna jutottak Vitus János szülei is. Az égő házban maradt cse­csemőt egy török a böl­csővel együtt kidobta az udvarra, s a visszatérő fa­lubeliek találtak rá a síró gyermekre. A nagybátyja nevelte fel, majd a nagylaki vár­kastély úrnője, Jaksits Pe­temé gondoskodott a ta­níttatásáról. Előbb Gyu­lán, majd Erdődön és Nagybányán járt iskolába, ahol Kopácsi István volt a ludimagister. Amikor 1549-ben Kopácsit Perényi Gábor várúr visszahívta Sárospatakra, magával hozta a kollégiumba a te­hetséges Balsaráti Vitus Jánost. Pataki tanulmá­nyait befejezve, Kopácsi tanácsára a wittenbergi egyetemre iratkozott be, a a híres reformátor, Me- lanchton Fülöp tanítványa volt, és elnyerte a bölcsé- szettudori címet. Me- lanchton javaslatára a teológia és filozófia mel­lett természettudományok­kal, főképp az orvostudo­mánnyal is foglalkozott. Hogy ebben tökéletesítse magát, a pataki kollégium patrónusának, Perényi Gábornak a támogatásával az orvostudományok fel­legváraiban, a bolognai és a páduai egyetemeken folytatta tanulmányait. Páduában nagy 'ünnepé­lyességgel az orvostudo­mányok doktorává avat­ták. Szikszai Fabricius Ba­lázs latin nyelvű megem­lékezésében azt olvashat­juk, hogy „Balsaráti Vitus János annyira jutott az orvostudományban és a boncolási gyakorlatokban, hogy nevét csakhamar a leghíresebb orvosok közt emlegették Itália-szerte.” Ennek tulajdonítható, hogy püspökök, világi elő­kelőségek vele gyógyítot­ták magukat, sőt a zágrá­bi püspök is neki köszön­hette egészsége visszanye­rését. Olyan nagy hírnév­nek örvendett, hogy ÍV. Pál pápa a Vatikánba hí­vatta, és annak ellenére, hogy Balsaráti Vitus Já­nos protestáns val'lású ivóit, udvari orvosává fo­gadta. Négy évet töltött Itáliá­ban, s hazatérve Sárospa­takra, Perényi Gábor „a kollégium fejévé”, azaz rektorává nevezte ki. A teológia, filozófia, a nyel­vek mellett természettudo­mányt is tanított, sőt gyó­gyította a diákokat. „Eu­rópának nem sok iskolája dicsekedhetett akkortájt ilyen magas képzettségű iskolaorvossal” — írja ró­la Ritoókné Szalay Ágnes a hazai orvostudomány történetéről szóló tanul­mányában. Orvosi gyakor­latot folytatott a felnőttek körében is, s nemcsak a várbeliéket és a patakia­kat, hanem a környékbe­lieket, sőt a hírneve alap­ján messze tájakról érke­ző betegeket is gyógyítot­ta. Pénzt azonban csak a gazdagoktól fogadott el, tőlük is csaik akikor, ha a beteg valóban meggyó­gyult. Orvostudori híre Bécsbe is eljutott, „öt pedig, mint­hogy orvoslásai által nagy hírre tett szert, és néhány igen hasznos könyvet is írt — olvashatjuk Bőd Pé­ter Magyar Athén ás c. művében — II. Miksa császár, ki érdemeiről hi­hetőleg Perényi által érte­sült, nemesi ranggal és oklevéllel ajándékozta meg.” Az említett néhány hasznos könyv közül az egyik a 16. század máso­dik felében oly sok áldo­zatot szedő pestis elleni megelőző védekezésről, a másik ,.a sebgyógyításnak mesterségéről” szól. Mindössze 46 évet élt, s 1575. április 7-én hirtelen halt meg a római pápa egykori magyar protestáns orvosa, Balsaráti Vitus Já­nos, a hazai természettu- dománvi oktatás egyik je­les úttörője. Két nap múl­va temették el a kollégi­umi tanárok, diákok, a vá­rosi és a környékbeli la­kosság nagy részvéte mel­lett. ..Balsaráti Vitus ki­ábrázolta a legkiválóbb doktor fényes képmását. Iskolánkat és az egész tu­dományosságot keserves és siralmas csapás érte halála miatt” — mondotta koporsóia felett tartott meerázó erejű gyászbe- szédében tanártársa. a szintén híressé lett SzAk- szai Fabricius Balázs. Hegyi József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom