Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-10 / 187. szám

1991. augusztus 10., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 9 Bagolyban elbeszélve A tornyok „szelleme” Sötét van. Amíg a sze­münk hozzá nem szokik, na­gyon sötét. A falon lévő kap­csoló sejtelmesen —, de csa- logatóan — fehérük ugyan, ám megnyomni nem mer­jük, hiszen mi van, ha nem a villany gyullad, hanem mondjuk a harang kon- dul... A falu lakói nem tudnák, hogy tűz van-c vagy árvíz. Még nekünk támad­nának. Elég „horror” ez így is . . . Nyikorog a falép cső, s hamarosan le kell küzdeni első akadályt, egy felfelé nyíló ajtót. Recsegve emel­kedik, s „győzelmi ajándék­ként” szemünkbe, nyakunk­ba hullik a hónapok alatt felhalmozódott por, vala­mint galambürülék. A következő „emeleten” már denevérek röpködnek a fejünk fölött (na jó, csak egy), pókok őrzik szépen szőtt hálójukat. A magasság növekedésével úgymond egyenes arányban nö a desz­kák, falépcsök korhadtsági foka. De azért bátran me­gyünk tovább. (Legalábbis a társam. Én pedig úgy csi­nálok . . .) Felértünk végre. Felér­tünk? Egy fenét! Itt fekszik a földön ez a jó kis létra, néhány foka hiányzik, de föl kell támasztani a haran­gokat tartó gerendákhoz, s igen, föl kell menni oda. A srác már fenn van. Egye ló (sőt bagoly), megyek én is.. . Na ne! Hogy még ott is van egy létra? Majd a haranggal kitámasztjuk? Nincs különösebb tériszo­nyom, ám félelem annál több. Nem megyek. Száz ba- golykölyökérl sem.. . . Gyöngybaglyot keresni in­dultunk a megye járt, s jáT ratlan vidékeire Rózsa Sán­dorral, a Magyar Madárta­ni Egyesület tagjával. Kis- tokajban régóta van költés, s most is kikelt négy fióka. — Mióta foglalkozik ezek­kel a madarakkal!? — Négy éve kezdtem, mi­kor a gyöngybagoly éve volt, egy akkori madarász bará­tom javaslatára. Szeretném megkeresni, felmérni a fész­kelőhelyeket. Voltak adatok, erről a területről, ám több­nyire régiek, frissék csak szórványosan. Mint ez a kis- tokaji. Én még eléggé a mun­ka elején tartok. Idén ápri­lisban megalakult a Magyar Madártani Egyesület levongy- bagolvvédelmi munkacso- norlia. Felosztottuk egymás között a területeket. A me­dvében a barcikai Boldogh Sanviékkal dolgozunk. — Mit kell tudnli ej gyöngybagolyról? — Ritkulóban lévő, védett Daj. Galambnagyságú, bár nagyobbnak tűnik hosszú »/árnyai miatt. Háta pala- szürke, melle, älteste rozs­dássárga. Fehéres-szürke fe­jén jellegzetes szívalakú min­tát rajzolnak ki a tollak. Magyarországon általánosan ia sötétebb árnyalatú alfaj (Tyto alba guttata) az el­terjedt, de dr. Kalcxtás Zsolt bizonyította a féhérmellű törzsalak (Tyto alba alba) költését is. Főleg emberi te­lepüléseken, falvaikban költ, a templomtornyokat, padlá­sokat részesíti előnyben, de találtak már fészket széna- boglyában, faodúban is. Csak éjszaka mozog, akkor szerzi táplálékát. Költési, fiókane­velési ideje április és szep­tember közé eslik, ebbe időn­ként két költés is belefér. A tojó négy-tíz fehér tojást rak, valamelyik sötét' sarok­ban. Hogy álllandó-e, vagy vonuló, azt nem lehet kate­gorikusan kijelenteni. Az öreg madarak ritkábban hagyják el! területüket „ön­szántukból”. Az egyik köl­tőhelyen már három éve- ugyanaz a gyűrűs tojó rak­ja le a tojásait. De a fiata­lok elkóborolnák. Például Franciaországban gyűrűző' példányt 16 hónap elteltével, Kiskunhalason fogtak visz- sza. — Jó néhány bagolyköpe- tet is összegyűjtött most a toronyban. Mi ez egyáltalán, s mire jó önnek?-1 — A madarok táplálkozá­sáról szolgáltat adatokat. A baglyok ugyanis nem tudják a csontokat megemészteni, ahogyan más ragadozó ma­darak. S ezeket szőr és toll közé ágyazva visszaöklende- ziik. Teljesen ép koponyák, vannak ezekben a képletek­ben, melyekből — a fogata alapján — megállapítható, hogy pocok, cickány, egér, denevér szerepelt-e az étla­pon. De nyilván az is lát­ható, ha madár volt az ál­dozat. — Városban, mondjuk Mis­kolcon előfordulhat ez a ba­goly? — Nem kizárt, hiszen Egerben már találkoztam Velük. Idén nyáron még a, miskolcij tornyokat is sze­retném megnézni.. Ez talán kellemesebb to­ronymászás lesz itt a Raka- ca-völgyben, mint a kistoka- ji. Alacsonyabbmik tűnik. A kulcsért a paphoz megyünk. — Azt hittük, már elve­szett — fogadja Sanyit. Majd megkínál — a madarász ál­tal az úton már emlegetett különleges füszerezésű — sa­ját pálinkájával. Én ugyan nem iszom, ám illata kelle­mes . . . — Ismeri a járást, de azért vigyázzanak — enged aztán utunkra. Kivesszük a szénapajtából az összetákolt létrát, s elindulunk a domb­ra, ,a templomhoz. Sikerül a nagy kulcscsomóból kike­resni a szükségeset. A kis kápolnában Mária-szobor áll az asztalon. A létrát a falhoz támasztjuk, Sanyi in­dul, felérve félkezével a fa­lon keresi biztonságát, a másikkal arrébbtolja a „fe­dőt”. Most is a nyakunkba zúdul a por, törmelék, de mit számít már .. . Átpré­seljük magunkat a kis lyu­kon, majd felhúzzuk a. lét­rát, s újra a falhoz tá­masztjuk. Egy csak a gond­lom). Hogy nem ér fel a nyílásig. Az utolsó létrafok­tól legalább másfél méterre van a következő „talaj”. A létra persze teljesen függő­legesen áll, s nem lehet rög­zíteni .. . Nincs olyan őrült újságíró, aki ide felmenne — vigasztalom magam, még Sanyi fenn a baglyokat gyű­rűzi ... — Milyen a megyében az állomány helyzete? —■ Sajnos, egyre inkább fogynak e madarak. A szá­zadelőn gyakorlatilag min­den falunak volt legalább egy pár gyöngybaglya. Má­ra sok helyen nyomuk sincs. De mióta én figyelem, azóta eltűntek Szászfáról, Szaká­csiból, és még sorolhatnám. — Mi lehet ennek az oka. s hogyan lehetne segíteni ? — Szerencsére a közvet­len emberi o‘k ma már nem jellemző. Azaz: nem tartják szellemnek, ritkán1 lövik le. vagy ütik agyon. Ám köz­vetetten az ember is sok­szor okozza pusztulását. Szászfán például berácsoz- ták a tornyot, hogy a galam­bok ne tudjanak bemenni, tgy bezárták a baglyokat is. Belepusztultak... A felújí­tások során rendszerint tö­kéletesen lezárják a tornyo­kat, s így a bagoly se jut bei Állatok közül a nyest okoz­za, a legtöbb gondot, ő a ..slima tükrön kívül bárhol fölmászik”. S tizedelik az ál­lományt a hideg telek is... Ideális az lenne, hai a köl­tőládáikat eleve beterveznék, s odafigyelnének a renová­láskor. A védelem már nem eevszemélyes feladat, ott sokszor az egyházakkal is egyeztetni kell. Csak hozzá­állás kérdése. — Hogyan fogadják önt az emberek, mikor valahol elmondja, hogy szeretne fel­menni a templomtoronyba, gyöngybaglyot keresni? — Sokan örülnek, sokan teljesen közömbösek. Előfor­dul, hogy igazolványt kér­nek. Ezt végüli s meg leheS érteni. Vannak, akik cso­dálkoznak, megkérdezik mi­lyen az, vagy a fejükhöz kapnak, hogy biztos ezért nem szól rendesen a ha­rang. De többnyire bólinta­nak a „hülyeségre”. Még egy próbálkozás. Szikszó. Ijesztően magas to­rony. Volt valaha költés. Most újítják a templomot, de olyan magasra, ahol a baglyok békés költési lehe­tőséget találnak, az építők sem. mentek. A lelkész ott­hon van. Am a torony kul­csa sehol. Hál' Istennek . . . Mezey István illusztrációja Furmann Imre: Egyszerű gyász című verséhez. Tantaluszi kínok Beszédben, írásban gyakran használunk olyan szavakat, kife­jezéseket, szóképeket, amelyek­nek eredete az ókori görög—ró­mai világba, többnyire a mito­lógiába vezethető vissza. Ha például asztalunkon finom. íz­letes ételek, különleges italok láttán valósággal szenvedünk, mert vagy egészségi, vagy más ok miatt nem fogyaszthatunk belőlük, szomorúan szoktuk mondani: valósággal tantaluszi kínokat kell kiállnunk. Tantalusz — görögül Tantalosz — a mitológia szerint Zeusz fia, előbb Lídia, majd Frígia királya volt. Isteni származása folytán gyakran meghívták az Olüm­poszra, s részt vehetett azokon a lakomákon, amelyeken Zeusz vendégül látta a . ,.rangosabb” isteneket. Ilyenkor ételül ambro- sziát. italként nektárt szolgáltak fel. Viszonzásul ő is rendezett egyszer lakomát az istenek szá­mára a Szipülosz-hegyen (a. mai török Manisa Dagh-hegyen) lévő palotájában. A „menü” azonban egyáltalán nem volt „szokvá­nyos”. Amikor ugyanis látta, hogy a vendégsereg a vártnál nagyobb, és a királyi „spájz- ban” levő élelmiszert kevésnek találta, úgy segített magán, hogy feldarabolta a fiát, Pelop- szot, és a testrészeket belerakta az isteneknek felszolgált ételbe. Egyes görög írók szerint azért is tette, hogy próbára tegye az istenek királyát. Zeuszt, hogy valóban mindentudó-e. A vendé­gek azonban felismerték Tanta­lusz gonoszságát, s iszonyodva tolták el maguk elől az ételt, majd felálltak és gyorsan tá­voztak a Szipülosz-hegyi palotá­ból. Más gaztettei is voltak Tanta- lusznak. Egyik alkalommal el­lopta az Olümposzról az isteni táplálékot, s az ambrosziával és a nektárral halandó barátait vendégelte meg. Még ennél is jobban maga ellen bősziíette az Olümposz urának haragját azzal, hogy kifecsegte Zeusz titkait, mindig „kegyes” cselekedeteit. Ennyi vakmerő gonoszságot már nem úszhatott meg szárazon. Zeusz „saját kezűleg” megölte Tantaluszt, de még az alvilág­ban is bűnhődnie kellett, s örök szenvedésre ítéltetett. A Tartaroszban ugyanis egy iszapos tóban kellett tartózkod­nia, ahol soha nem szűnő éh­ség és szomjúság gyötörte. Mert az áliáig ért ugyan a víz, de ha inni akart, azonnal el­tűnt a víz, és csak a fekete iszap maradt a lábánál. Körté­vel, almával, gránátalmával, fü­gével. olajbogyóval roskadásig rakott gyümölcsfa hajolt föléje, amikor azonban utánük nyúlt, a szél elsodorta keze ügyéből az áhított gyümölcsöket. Ez hát Frígia mitológiai kirá­lyának a története. És tantaluszi kínokról beszélünk nemcsak' éh­ség, szomjúság alkalmával az elérhetetlen finom ételek, italok láttán, hanem átvitt értelemben is, amikor elviselhetetlen tekti- lelki fájdalmak gyötörnek ben­nünket. <h. j.) Növekvő áruszállítás a határon 1UHASZ JÓZSEF Paradox idill Megnőtt a munlkája a Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás mun­katársainak Ha vontatottan is, de azért megkezdődött különböző élelmiszerek, ter­mények exportra történő szállítása a hidasnémeti ha­tárállomáson át. Mint köztu­dott, ezeknek a termények­nek különböző ellenőrzése az állomás dolgozóinak fel­adata. így többek között,' hogy megfelelnek-e azoknak a növényegészségügyi előírá­soknak, amelyek a fogadó országban érvényesek. Mlint Koncz István, az ál­lomás igazgatója tájékozta­tott, jelenleg búzát szállíta­nak Iránba, ennek ellenőr­zését végzik. Már megkez­dődött — ha kisebb mérték­ben is — a dinnye exportja. Előrejelzésük van, hogy je­lentősebb mennyiségű alma exportjára is van kilátás. Ez majd később realizálódik. Kistermelők is szállíta­nak külföldre különböző ter­ményeket. Itt azonban a helyhatóságoknak az eddigi­nél gondosabban kell eljár­ni, különösen a növényvédő szerek alkalmazásának,- illet­ve lejáratának ellenőrzé­sében. Mert előfordult, hogy a külföldi partner vegy­szermaradvány miatt vissza­küldte a kijuttatott tételt! Másik fontos területe az állomásnak a tartóégetések­hez a megfelelő szakvéle­mény adása. Mint Koncz István igazgató tájékoztatott, a közelmúlt csapadékos idő­járása miatt nőtt ai fertőzés- veszély, ezért több helyen is indokolt a tarlóégetés. A be­jelentett igények közül eddig csak kettőt nem tartottak) indokoltnak. Persze a tarló­égetésnél be kell tartani az előírásokat, hogy károsodást ne okozzanak. Valami kór valami lob valami láz rég elhagyott pajták megrekedt szénaillata közt «9* vén asszonyt hidegleléssel ráz, ott hol a» elnagyolt határban kukorica földekre roskad le a ház. De ajtajában pásztor fia istenhittel csak furulyáz furulyáz. Felmagasztalt lelke az elhanyagolt test zárkájának remetéje. Am aszkéta-szájú imájától zöldbe zöldbe szökken a rét az Hallod: a csatornák mint csacsognak? (suttogtam az én Csillagomnak)- Tavasz támad, illanó fényünk kínjainkban is éltető reményünk 1 eg pedig kékbe. AKAC ISTVÁN: Kínjainkban is Dobos Klára

Next

/
Oldalképek
Tartalom