Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-07 / 184. szám

1991. augusztus 7., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 3 A kiszolgáltatottság ellen: Megyei terméktanácsot! Valaki vállalja már az értékesítést! Vagy van piaca a búzának, vagy nincs! Ki tudja ezt így. Egyelőre szűkös az értékesí­tési lehetőség — főleg szám­ban — a téeszek, az állami gazdaságok részéről. Azt mondják, nem lesz nagy gond, de hát más az ígéret és más a valóság. Most aktuális a búzaérté­kesítés, most aktuális az ér­tékesítés körüli probléma. Egyesek szerint ez csak a jéghegy csúcsa. Vajon ez várható a szőlő, a naprafor­gó, a dohány, a cukorrépa, vonatkozásában is? Ezt elégelték meg a terme­lők, az érdekképviseleti szer­veik, az egyes emberek csak­úgy, mint a iszervezetek. Ezti a bizonytalanságot szeretné oldani megyénkben az Agrár­kamara. — Alulról, vagyis a ter­melő szintjéről kell kiindul­nunk az érdekképviseletben — mondja a szakember. — Amolyan „véd- és daccszö- vetséget” kell létrehoznunk, hogy a termelő ne érezze kiszolgáltatottságát. — Több, mint negyven mezőgazdasági cég: tsz-ág, élelmiszeripari vállalat, er­dőgazdaság; iköztük a terme­lési egyesületek részéről a To- kaj-hegyaljaí Szőlő- és Bor­termelők Egyesülete, még áfészek is, mezőgazdasági vállalkozók, kft.-lk is jelent­keztek a terméktanács meg­alakításába, és természetesen az Agrárkamarához tartozó szervezetek. A termékta­nácshoz tartozó szervezetek egy hatékonyabb érdekkép­viseletet kívánnak. Ez persze nem valami kö­telező aktus, inkább egy tár­sadalmi feladat, hogy valaki vállalja már fel a termelők problémáit, képviselje már az értékesítési munkát elin­dításában, szervezésében, el­ső lépéseinek megtételében. Ezt a munkát mozgatni kell, működtetni kell, feladatokat kell neki szerezni, azt va­lakinek a kezdetben finan­szírozni kell! Ezt vállalja fel megyénk Agrárkamarája, il­letve az áltállá szorgalmazott terméktanács! Pénügyi információk, ter­melési információk a ter­méktanács legfontosabb fel­adatai csakúgy, mint a most kialakítandó mezőgazdasági vállalkozás segítése, méghoz­zá a vállalkozók képzése. En­nek sikeréért beindít az Ag­rárkamara egy vállalkozás­képzési tanfolyamot a MlTESZ-szel együtt. Ugyan­is a mezőgazdaságot is eléri a munkanélküliség szele, az átalakulások miiatt lesz sok szabad munkaerő, és lesz sok vállalkozó. Az Agrárkamara nem szakmai, ijinkább opera­tív mindennapos munkával szeretne segíteni a vállalko­zóknak. Ezért szeretnék pá­lyázat útján ezt népszerűsí­teni. Ezt különböző techni­kai eszközökkel is szeretnék segíteni, mint például a pol­gármesteri hivatalokba, té- eszekbe, magánházakba be­kapcsolható miinitelefon-há- lózátba szerelhető informá­ciós rendszer^ is.' Az Agrárkamara nemcsak termelőüzemeket, de ban­kokat is megkeresett a ter­méktanács megalakításához, és talált köztük támogatóra. Hisz’ mi sem rosszabb egy bankban, mint az ad hoc- jellleg — főként a mezőgaz­dasági értékesítésben. Java­solják is. hogy a termékér­tékesítésben már a jövő év elején, az értékesítésben, ,az export-támogatásokban bizo­nyos rendszerűség legyen. Céljuk a termelés és a pia­cos értékesítés elveit kiala­kítani. A terméktanács vé­leménye szerint az agrár­piaci rendszertartásnak a terméktanácsra 'kell támasz­kodnia'. Ezt látszik alátá­masztani az a negyven szer­vezet. amely már tagja me­gyénkben a terméktanács­nak. Termelőszövetkezetek^ állami gazdaságok, a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság. különböző egyesüle­tek. kistermelők és mező- gazdasági vállalkozók. Érdekeik képviseletére, termékeik piaci elhelyezésé­re. a most kialakítandó ter­méktanács mindenképpen szeretne nyomatékot adni, akár az egész ország terüle­tén. Remélhető, hogy e szer­vezet nem csupán legújabb lesz a sok (régi és elavult) ..érdekképviselet” között, ha­nem valós céllal, valós érdé-: keket, valós helyzetben kép­viselő — politikától mentes — szervezet, itt Borsodban, a Csereháttól Bodrogközig. (bekecsi) Kedvező kilátások az almapiacon A sűrítmény ára évek óta nem volt ilyen magas Budapest (ISÍB). Amíg q gyümölcs a fán van, addig az egész magyar almatermés megfelelj az export követel­ményeinek — állítja kis túl­zással Király Zsolt, la Föld­művelésügyi Minisztérium szakértője. A problémák ak­kor kezdődnek, amikor a termést leszedik és értékesí­teni akarják a gazdák: ék­kor ugyanis óhatatlanul! ki­derül, hogy a minőségtől függően kilogrammonként hét és negyvennyolc forint között bármekkora összeget kaphatnak az áruért. Az utóbbi összeg azonban csak a csúcsminőségű, Nyugat- Európában eladott étkezési alma esetében lüti a marku­kat, ám ilyen gyümölcs rit­kát terem a fákon, így az­tán a szép jövedelem inkább csak álom, a legtöbb gazda kénytelen megelégedni a költségeket éppen csak fede­ző. kis nyereséget hozó ter­méssel. Az évek óta meglevő gon­dok ellenére az idén szokat­lanul kedvezőek a kilátások az almapiacon, éppen ezért valószínűsíthető, hogy nem lesz gond az alma eladása sem — válaszolta kérdésünk­re Király Zsolt. — Az általá­nos kép azonban térségen­ként változhat, s itt-ott adódhatnak súlyos értékesí­tési problémák is. Jó kilátásainknak azonban elsősorban nem az az oka, hogy a magyarok nagy lépé­seket tettek a fajtaváltás és a csomagolás terén, hanerrj inkább a kedvezőtlen időjá­rás javította a pozícióinkat: Európa nyugati, felén ugyan­is jórészt elfagyott a termés, s így az olaszok, franciák, németek és ,a spanyolok is vásárolni akarnak tőlünlk. Kérdés azonban, hogy szán­dékaik vallóra válnak-e, hi­szen a magyarok régóta „hí­resek” a gyenge árukikészí­tésükről és csomagolásukról. A piaci sikerhez ma máj- nem elég csak „jó” almát termelni, azt el is kellene tudni adni. Ehhez azonban infrastruktúra is szükségel­tetik; többek között telefon. Ám miképpen lehet eladni például annak a nyugati ve­vőnek, aki hétköznap dél­után .négy óra után már azért nem tud telefonálni egy szatmári faluból, mert bezárt a postahivatal ? A válasz egyértelmű: csak nagyon nehezen, így aztán nem csoda, hogy az említett termelési és eladási gondok mellett tavaly csupán 12 ezer tonna étkezési almát értéke­sítettek kereskedőink a nyu­gati piacokon. Pedig alma volt bőven, összesen 945 ezer tonna, s az idén is hasonló­ak a termést illető kilátások. (Ennek hatvan százalékát, egyetlen megye, Szabolcs- Szatmár-Bereg adja, míg Borsod- Abaúj-Zemplén me­gyében 50—60, Hajdú-Bihar megyében pedig 55—?75 ezer tonna terem.) S bár az alma felvásárlási árával és eladásával mindig is voltak problémák, azért e gondok mindeddig — mond­hatni — simán megoldódtak. Ezt támasztja alá részben az az álltalános tendencia is: mi­szerint 1983 óta nem vágtak kii almafát úgy, hogy cseme-, tét ne telepítettek volna a helyébe. Ügy tűnilk, a nyugati ex­porttal most sem lesznek a már megszokott nagyobb bajok, sőt, remény van. arra, hogy az idén a tavalyinál háromszor-négyszer több gyümölcsöt vesznek tőlünk. A nagyobb gond a szovjet­unióbeli eladásokkal van: az elmúlt évben 192 ezer tonna étkezési almát szállítottunk e kelleti szomszédunknak, dq az idén eddig csupán 7500 tonna vásárlását kötötték le biztosan. A Hungarofruct ugyan bízik még egy 10—20 ezer tonnás „utánrendelés- ben”, ám a gondokat ez sem oldja meg teljesen. Az idén 150 ezer tonna almát kelle­ne — tonnánként legalább 275 dolláros áron — elad­nunk a szovjeteknek ahhoz, hogy ne érezzék magukat becsapva a termelők. (E 275 dolláros önkorlátozó, limitált árbain a kereskedők és a termelők egyeztek meg an­nak érdekében, hogy a szov­jet piacon ne rontsák egy­más, illetve a magyar alma esélyeit.) A kelleti piacvesz­tés tehát súlyos tehertételt jelent, enyhíti viszont, hogy az idén az április végi lehű­lés több tízezer tonnával csökkentette a termés meny- nyiségét, s hogy a kis ex­portőrök sikerrel üzletelhet­nek a szovjet piacon. Bizakodásra adhat okot az is, hogy az almlasűrítmény ára évek óta nem ért éli ilyen magas szüntet a világpiacon:, jelenleg 1400 dollárt adnak tonnájáért, s a híreik szerint a hazai gyártók már előre el­adták az összes sűrítményü­ket. Ráthy Sándor Választás augusztus 11-én 50 CSÁKY ISTVÁN Az elmúlt napokban né­hány alkalommal kísérője lehettem a megyében egy a Kanada—USA-beli „Le Cha­teau” csoportosulást képvi­selő, hazánkból elszárma­zott üzletasszonynak. Az amerikai cég 170 tagból álló üzlethálózattal rendelkezik Vancouvertől Montreálon át New Yorkig. Többnyire ru­haipari cikkeket forgalmaz­nak : öltönyöket, zakókat, pantallókat, kosztümöket, blúzokat és így tovább. A külhoni „ruhás” a Mezőkö­vesdi Ruhaipari Szövetkezet­hez, s a Debreceni Ruha­gyár edelényi és ózdi egy­ségeihez látogatott el hely­zetfelmérő, tényfeltáró, • üz­leti lehetőségeket szimatoló útra. Közben járt a fővá­rosban a Komplexnél, ahol három budapesti gyártóhoz kísérték el. A legjobb be­nyomásokat — mondotta — megyénkben szerezte. Mezőkövesden mpst ugyan áll az üzem (festik, felújít­ják), Jancsó András elnök segítségével azonban így is meggyőződhettünk róla, mi­lyen magas színvonalú munkát képesek végezni. A Hollandiába induló öltönyök kifogástalanok. Csakhogy ez bérmunka. Mindent nyugat­ról küldenek hozzá, a me­zőkövesdiek része a munka, a megrendelő csupán a munkaerejüket fizeti meg. Honnan lehetne anyagot, kellékeket, szerezni egy eset­leges, mondjuk ötvenez- ,res(!) megrendeléshez? A magyar anyag talán nem a legmegfelelőbb — mondja az elnök —, s ők nyugatit nemigen tudnak szerezni. Jön a másik bökkenő: a szövetkezetnek — még — nincs önálló exportjoga. Majd a külkervállalat köz­vetít — így az elnök. Az nem megy — mondja az üz­letasszony —, hiszen azok is ráteszik a maguk nem is kis hasznát. Edelényben Bartáné Hor­váth Julianna gyárigazgató, Özdon Tóth Elek gyárigaz­gató és Vargáné Fövenyessy Judit műszaki vezető vol­tak a vendéglátók. A két gyár elszakadási törekvése­ket jelentett be Debrecen­ben, ahonnan nemigen akarják őket engedni. Nem véletlenül, hiszen a két bor­sodi gyárukban készülnek a legmagasabb színvonalú ter­mékek, holland, francia, bel­ga, német megrendelésre. Igen magas színvonalú mun­kát végző gárda áll rendel­kezésre, ehhez Edelényben hozzájön az új, hatalmas üzem, Özdon, az egykori laktanyában még egy újabb épület. No és a gondok ... Mert itt is csak bérmun­ka folyik jelenleg, mert itt sincs sok pénz a saját lábra álláshoz, s mert egyes mun­kákat még kézzel kell vé­gezni, vagy mert Özdon szinte az egész géppark nullára leírható... Ha a két gyár elszakadna Debrecen­től, s a montreáliak betár­sulnának vegyesvállalati formában pénzzel és kor­szerű, termelékeny gépekkel, mindkét városban fellendü­lés kezdődhetne — vélik az igazgatók. Ki lehetne alakí­tani egy exporttal foglalko­zó saját részleget, megte­remthetnék az anyag- és kellékbeszerzés, esetleg-gyártás feltételeit. Bejön-e végül is a „Le Chateau” megyénkbe? Hoz­nak-e megrendelést, esetleg működő tőkét, világszínvo­nalú ruhaipari gépeket? Ha megéri nekik, jönnek, ha nem éri meg, másfelé néz­nek. Mert őket azon kívül, hogy jó minőségű, profitot termelő árut kapjanak ha­táridőre, semmi más nem érdekli. Ny. I. Ut a zöldpénzeknek Környezetvédelmi felada­tok finanszírozására befek­tetési alapot kezelő rész­vénytársaságot hozott létre az Egészséges környezetért nemzetközi magyar—osztrák alapítvány. Az ökofinánc Környezet- és Vízgazdálko­dási Rt. foglalkozik a 100 millió forintos befektetési alappal, továbbá gyűjti a környezetvédelem, vízügy, egészségügy pénzszükségle­tének fedezésére szolgáló hazai és külföldi adományo­kat, költségvetési támogatá­sokat, illetve vállalkozói tő­két. Foglalkozik továbbá kötvények, letéti jegyek ki­bocsátásával, esetleg kör­nyezetvédelmi célokat szol­gáló sorsjegyek forgalomba- hoza tálával. A részvénytársaságot 22 millió forintos alaptőkével hozták létre. Az alap 100 millió forintját a Magyar Hitel Bank Rt. bocsátotta rendelkezésre. Az MHB számlavezető pénzintézet­ként áll az ökofinánc Rt. hátterében. A részvénytár­saság — az alaptól elkülö­nítve — profitorientált szervezetként, pénzügyileg elkülönítve működik. For­gatja a nem nyereségérde­keit alap pénzét, s a hoza- dékot abba visszatáplálja. A részvénytársaságot az önkormányzatok, a környe­zetvédelmi, az ipari, a me­zőgazdasági és közlekedési tárcák, valamint az MHB képviselőiből álló igazgató- tanács^ irányítja, a befekte­tésekről pedig tudományos tanács dönt. Az ökofinánc Rt. vállalja a környezetvédelmi projek­tek teljes műszaki, gazdasá­gi megszervezését, levezeté­sét, tendereket és pályáza­tokat ír ki fejlesztési ter­vekre, és azok kivitelezésé­re. Tevékenységi körébe tartozik, hogy előteremtse a projektek megvalósításához szükséges anyagi forrásokat. Ennek érdekében társfinan­szírozókat keres, illetve gazdasági társaságot alapít a tervek megvalósítására. (MTI) Borsod-Abaúj-Zemplén megye a világkiállításon A Borsod-Abaúj-Zemplén megye a világkiállításon elne­vezésű alapítvány szervezői soron következő közgyűlésüket augusztus 8-án, csütörtökön, 9 órától tartják Miskolcon, a megyei önkormányzati hivatal dísztermében. Rendezvényükön először dr. Baráth Etele kormánybiztos tájékoztatja a résztvevőket a világkiállítás előkészületeiről, az aktuális feladatokról. Előadások hangzanak el a világ- kiállítás idegenforgalmi és kulturális programjáról és arról, mi a médiák szerepe a világkiállítás előkészítésében. A na­pirendi pontok között szerepel Borsod-Abaúj-Zemplén me­gye világkiállítási koncepció-tervezetének megvitatása és elfogadása is. A szervezők szükségesnek tartják annak ismételt közlé­sét, hogy az alapítvány nyílt, ahhoz bárki csatlakozhat. A csatlakozási szándékot augusztus 7-én, 8 órától 16 óráig személyesen, azt megelőzően írásban jelezhetik a Borsod- Abaúj-Zemplén Megyei önkormányzat vállalkozási és fog­lalkoztatáspolitikai osztályán (Miskolc, Tanácsház tér 1. IV. emelet, 420-as szoba). Várják a gazdálkodók, közületek, in­tézmények, vállalkozók és a magánszemélyek csatlakozását (telefon: 46 22-011 285). Kész ruhák között. Készülő dzsekik az edelénjri'üzemben. Borsodi ruhaipari remények

Next

/
Oldalképek
Tartalom