Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-06 / 183. szám

1991. augusztus 6., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Új HlE-cserépfcci az Eszak-magyarországi Tüzép-telepein, AUGUSZTUS 1-TÖL SZEPTEMBER 30-IG. 12000 Ft értékű vásárlási utalványt ajándékozunk minden ügyfelünknek, aki legalább 130 m­— BRAMAC alpesi betoncserepet, vagy — BRAMAC alpesi plusz betoncserepet, vagy — BRAMAC hódfarkú betoncserepet vásárol. A TETÖLÉCRE IS GONDOLJON. A VÁSÁRLÁSI UTALVÁNNYAL A TETÖLÉC EGYHARMADÁT ingyen kapja! ÉSZAK - MAGYARORSZÁGI TÜZÉP TOKAJ VAROS POLGÁRMESTERI HIVATALA a Tokaj, Bajcsy-Zsilinszky E. út 34. szám alatti 2Z0 m-' beépített alapterületű épületét kereskedelmi, vagy vendéglátóipari tevékenység céljára meghirdeti. Az épület a helyszínen megtekinthető. A pályázatok benyújtásának helye és határideje:- Polgármesteri Hivatal. Tokaj, Rákóczi út 54. (Tel.: 06-41/52-511. Fax: 06-41/52-006)- 1991. szeptember 30. Bővebb felvilágosítás a fenti cimen és telefonon Bodnár János műszaki csoportvezetőnél. Buszüzemeltetők figyelem! Vállaljuk RÁBA-MAN 2156 és 2356 HM6U típusú motorok SZÜKSÉG SZERINTI JAVÍTÁSÁT, illetve TELJES FELÚJÍTÁSÁT valamint 2156 HM6U MOTOR TURBÓSÍTÁSÁT KISFÖDARABOK (adagoló, kompresszor, generátor, turbófeltöltő stb.) BEÁLLÍTÁSÁT, JAVÍTÁSÁT, FELÚJÍTÁSÁT LIAZ típusú mellső, RÁBA típusú mellső és hátsó FUTÓMŰVEK valamint SEBESSÉGVÁLTÓK JAVÍTÁSÁT, FELÚJÍTÁSÁT Rövid határidő, garancia, szolid árak! * Debreceni (XIII. sz.) Autójavító Vállalat Debrecen, Balmazújvárosi út 14. Tel.: (52) 13-891, 19-388 Fax:(52) 16-190 Telex: 72267 Nyílt levél Antall József MDF-elnöknek Az MDF támogatásá­val politikai pályára ké­szülő Kupa Mihály kor­teskedése során augusz­tus 2-án Megyaszón elis­merte, hogy a 11. számú választókörzetben a Grósz Károly által kapott AK 64-27 forgalmi rend­számú BMW típusú gép­kocsival államköltségen utazgat. Ezzel egy jog­hézagot kihasználva Ku­pa Mihály egyéni ha­szonszerzésre használja az adófizetők pénzét. Mi­vel az MDF támogatja, nyilván az MDF köteles­sége lenne utazási költ­ségeit fedezni, ha a je­lölt anyagi helyzete ezt nem teszi lehetővé. A törvényi rendezés hiánya v nem lehet mentség erre a hivatali hatalommal való visszaélésre, köz­pénzek pazarlására. Az elkövetkező válasz­tásokon az ilyen helyze­tek gyakran előfordul­nak, ezért Elnök Űrtől ’azt kérem — a szavazás időpontjáig —, hogy biz­tosítsa az ország lakos­ságát: a közigazgatási al­kalmazottak valóban sza­badon használhatják egyéni haszonszerzésre az adókból származó költségvetési bevétele­ket. Ha mégsem így van: a menetlevél alapján esz­közölt gépkocsikölcsön­zési díj befizetése iga­zolhatja, hogy Kupa Mi­hály közhivatalnoki és jelölti etikátlansága csak félreértés, és az MDF képes különbséget tenni a köz- és magántulaj­don között. Az ügyet be­terjesztem a választási etikai bizottsághoz. Elnök Űrtói kérek vé­delmet, nem csak a 11. számú választókörzet, de az egész ország becsüle­tes polgárai számára a köztisztviselők ilyen gya­korlata ellen. Dr. Csáky István független képviselőjelölt 11. sz. választókörzet Rekviem Zemplénért Ma rnár hivatalosan is be­jegyzést nyert kórházunk: környezetvédő és természet- járó egyesülete. Egyre töb­ben vagyunk. Szeretjük és védjük szép zempléni tája­inkat. Egy hónapja nagy öröm­mel vettük át a Tolcsvai Er­dészeti Igazgatóságtól az eszkáillai házuk felét gondo­zásra. Hetenként végeztünk ott társadalmi munkát, hogy emberi környezetet teremt­sünk a kirándulásokhoz. Hi­hetetlen mennyiségű szeme­tet szedtünk össze, és per­sze álmodoztunk a fejleszté­seket illetően. Július 20-án is ott dolgoztunk heten, a forrásokat tisztítottuk. Dél­után 5 órakor indultunk ha­za, a forrásoktól visszamen­ve 4 fiatall munkásemberti találtunk a háznál. Szóvál­tásra került sor bizonyos okok miatt, de végül is ba­rátsággal váltunk el. Szer­dán, 24-én jelezte a héli- kopterszolgálat, hogy Esz- kála felett elhaladva, az épületen jelentős cseréphi­ány látható. Mi csütörtökön (hárman) kimentünk és meg­néztük a házat. A látvány sokkoló hatású volt. Az erős bejárati ajtók miszlikelkre zúzva, csak a lakatok lógtak az erős pántokon az ajtóke­reteken. Minden üvegablak bezúzva (120 tábla), a nagy kövek a szobákban, az ol­tott mész szétöntve a pad­lón. Az erdészeti vezető szo­bája is egy romhalmaz .volt. Miinden leborítgatva, össze­törve, csak a matracon kb. 100 késszúrás és hasítás nyo­mával. De még ez sem elé­gítette ki a pusztítók szen­vedélyét, felmentek a pad­lástérbe és vagy 8 méteres szakaszon kb. 10 sorban fel­Visszagondoltunk a négy fiatalemberre, akiket rendre utasítottunk, de hát barát­sággal váltunk el. E féke­vesztett pusztításnak, a gyű­löletnek ez ,ai félreérthetetlen üzenete nincs arányban a történtekkel. A Pálházai Erdészet igaz­gatója is elmondja, ilyen vandalizmussal még nem ta­lálkozott az erdőben, saját, portánkon belül keressük az elkövetőket. Sajnálatos, de van ilyen személy a környe­zetünkben, akitől még az ilyen durva:, agresszív csele­kedet is kitelik ... Természetesen nem mehe­tünk a rendőrségi nyomozás elé és nem gondolhatunk ki bűnösöket, de a motívumok ijesztőek. Lehet, hogy a pszichologizálás érdekes, de a valóság sokkal durvább és sokkal értelmetlenebb. A következménye a tör­ténteknek viszont valameny- ny.iünket érint. Ezért érez­zük mértéken felülinek fel­háborodásunkat. A pusztítók ugyanis nem minket, vagy közülünk valakit büntettek meg, hanem a kispénzű, de kultúrált, emberhez méltó kikapcsolódásra vágyó ki­rándulókat, sokaikat. Mi legfeljebb egy álom­mal lettünk szegényebbek. Elgondolkoztunk azon is, hogy az erdőgazdaságok mi­ért tűrik a zempléni tájak lezüllesztését. Tele van az erdő aszfaltos utakkal, ahol „álarcos” motorosok — mondjuk ki ezt is — szinte csak rossz autók száguldoz­nak keresztül-kasul Zemp­lénen. A nyugati és a pén­zes turisták szórakozása és állomáshelyei máshol van­nak még az erdőben is! Sorompókat keEene felál­lítani a bemenő utakon. Az erdészet foglalkoztathatná kisnyugdíjasait, mert a so­rompót is védeni kell, a so­rompó is határt szab, arra is rátámadnak. Meggyőződé­sünk, hogy a költségek meg­térülnének az erdőben ej­tett pusztítások elmaradásá­ból. Nem tudjuk szó nélkül hagynii Kőkapu és létesít­ményeinek kérdését sem. Július 25-én véletlenül jár­tunk arra. Elszomorító kép tárult elénk. (Máskor is ez volt!) — Rengeteg gépkocsi és busz, elektromos zene, pontosabban halláskárosító zaj és ricsaj. Egy váLíbiát ünnepelte magát — bizonyá­ra okkal és joggal, de ho­gyan? — Az úgynevezett ét­terembe nem lehetett be­menni több okból sem. De nem lehetett volna elfo­gyasztani egy pohár üdítőt, vagy bármiféle ételt még lefokozott ízléssel sem. Az alkoholizálás nyoma minde­nütt. Mit mondhat erre a természetszerető és azt fél­tő ember? Azt, hogy gyalá­zat, ami velünk történik — mert meggyalázzák az erdő csendjét és rendjét. — De meggyalázzák a kispénzű emberek kulturált kikapcso­lódásának jogos igényét, azt, amit az erdő és Kőkapu nyújtani tudna. Kimondani is szomorú. Kőkapu lassan túltesz egy útszéli kocsmán. Az erdőgazdaság igazgató­jával beszélgetve kiderül, hogy Kőkapu és létesítmé­nyei még csak nem is gaz­daságosak. Alkohollal sem? (Vagy azt a vendégek hoz­zák?) — Rendezvényekkel sem? Akkor miért csinálják? Ha ez így lesz a jövőben is, kik fognak ide jönni? Akik most odamennek — láttuk — azért mennek oda, mert olyan dolgokat művel­hetnek, ami a saját környe­zetükben tilos. Szomorú kérdések sora . .. Valóban csak erre van igény? Mi nem hisszük el. Mi semmit nem tehetünk, legfeljebb szomorkodunk és jelzéseket adunk. Ha azok, akik tehetnének valamit, nem teszik a dolgukat, és összefogva nem fogják meg azok kezét, akiknek később már a rendőrség sem tudja lefogni, hová vezet ez? Ügy érezzük, ha ez így megy tovább, szép lassan csak egy rekviemet mondhatunk szép zempléni tájainkért. A Sátoraljaújhelyi Kórház Környezetvédő és Természetjáró Egyesület Elnöksége Tervpályázat a Tisza-tó tájrendezésére szedték és ledobálták a cse­repet, a tartóléceket kiszag­gatták. Hihetetlen düh és gyűlölet irányította a pusz­títást végzőket. Pénteken természetesen a rendőrség kiszállást, nyom­rögzítést és fényképezési végzett, — mi filmfelvételt, is készítettünk. Ismerjük a garázdaság, a pusztítás pszichológiai ma­gyarázatát. A sikertelen em­bereket, akik önmagukba •kénytelenek visszavonulni, mert önmaguk rekesztik ki magukat a társadalomból a törvények elutasításával. Ezért rátámadnak a társa­dalomra, illetve a felelősség elől megszökve, csak a tár­gyakra. Egy kívülálló talán e mo­tivációknál meg is áll, de mi újra és újra végigjárjuk gon­dolatban a történteket, és az indítékot is keressük. , Az utóbbi években fokozott ér­deklődés nyilvánult meg a Ti- sza-tó — korábbi nevén, a Kis- koréi Víztározó — térsége iránt. A mintegy 90 km2 nagyságú, immár 18 éve létesített, mester­séges vízfelület jelentős mérték­ben megváltoztatta a Közép-Ti- szavidék ezen tájegységének ar­culatát, településeinek helyzetét, az itteni lakosság életkörülmé­nyeit. Az eredeti tervek és elképze­lések a felduzzasztott Tisza vi­zének több célú hasznosítását irányozták elő, amelyekből nap­jainkig sok célkitűzés — ha részlegesen is — megvalósult. Az aszályos években elegendő víz- * s5 * ^ rendelkezésre az öntözéshez, nőtt a Tisza-völgy árvízi biztonsága, működnek a tiszauj városi ipari üzemek, a vízieromű olcsó energiát termel es még lehetne néhány pozitív eredményt megemlíteni. Termé­szetesen egy korábbi szárazulat vízi ,elettérré történő átalakítá­sának negatív hatásai is vannak. A közelmúltban elkészült és jelenleg a szakmai és társadal­mi közvélemény elé tárt vízügyi hatásvizsgálat, éppen ezeket a hatásokat összegzi és javasla­taival az optimális megoldást és a szükséges teendőket kívánja meghatározni. A Tisza-tó társadalmi meg- íteltetésében rendkívül pozitív, a vízparti üdülés és pihenés lehe­tőségének létrejötte az Alföldön. A 70-es évek közepétől folya­matosan nőtt a Tisza-tó látó­gatóinak száma. Kezdetben a horgászokat vonzotta a rendkí­vüli halbőség, majd megjelen­tek a vízisportok és a termé­szet szerelmesei is. A kialakuló spontán idegenforgalom lassan kezdett szervezetté válni. Meg­jelentek az első szolgáltatók és vendéglátók. Néhány kemping létesült és civilizáltabb körülmé­nyek közé- érkezhettek a vendé­gek. Az utóbbi öt évben ez a folyamat felgyorsult, és ma már igen jelentős nagyságú idegen- forgalom alakult ki a Tisza-tó térségében. A néhány éve re­gisztrált néhány tízezres ven­dégnap 1990-ben meghaladta a félmilliót, amely a tókörnyéki településeknek egyben gondokat és egyben lehetőségeket jelent a jövőt illetően. A három me­gyét érintő régióban sem jelen­tős ipar, sem nagyjövedelmű mezőgazdaság nincs, tehát az itt élők jó részének teremthet munkahelyet, megélhetést, kiegé­szítő jövedelmet az okosan szer­vezett idegenforgalom, vagy a színvonalas falusi turizmus új­jáélesztése. Az idegenforgalom megjelenése egy adott térség­ben jelentősen hat a környezet­re, a tájra, az építészetre, a szokásokra és hagyományokra. Ezek megőrzése, de ugyanakkor egy korszerű infrastruktúra megteremtése, az élet minősé­gének javítása nemcsak helyi, nemzeti érdek is. Mindezen felismerésből kiin­dulva, és a Tisza-tó ügye iránti elkötelezettségtől vezérelve, a Jász-Nagykun-Szolnok, a Heves és a Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei önkormányzatok, a Környe­zetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, az Országos Ide­genforgalmi Hivatal és a Kö­zép -tiszavidéki Intéző Bizottság tervpályázatot hirdetett a „Tisza- tó térségének tájrendezése és üdülési—idegenforgalmi hasznosí­tása” címmel. A pályázat kiírói 1991. július 15-töl várják mindazon tervezők és tervező kollektívák jelentke­zését, akik a tervpályázati ki­írásban meghatározott célkitűzé­sekre megoldásokat kívánnak ja­vasolni. A tervpályázati kiírás és mellékletei a Környezetvé­delmi és Területfejlesztési Mi­nisztériumban (Budapest, Fő ut­ca 44—50. V. em., 504. sz.) ve­hetők át, munkanapokon 10—14 óra között. A pályázatok díja­zására és megvételére 1 200 E Ft áll rendelkezésre, amelyről a bí­ráló bizottság a kiírás szerint dönt. A pályázatokat 1991. no­vember 18-ig kell benyújtani, és az eredményhirdetésre, illetve a díjak odaítélésére legkésőbb de­cember 20-ig sor kerül. A kiíró szervek bíznak abban, hogy az ország minden részéből jelentkeznek szakemberek a pá­lyázatra és tartalmas, színvona­las tervekkel elősegítik munká­ját a Tisza-tó és térsége jövőjét megalapozó döntések meghozata­lát. Kerekes László KIB főtitkára

Next

/
Oldalképek
Tartalom