Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-31 / 204. szám

1991. augusztus 31., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 ÉM sport Tanfolyamok A miskolci Fáy András Közgazdasági Szakközép- iskolában a most kezdődő tanévben is beindítják a tenisz és a kondiciótorna (aerobic) tanfolyamokat. Jelentkezni keddi és csü­törtöki napokon, 17—18 óra között lehet az iskolában. A foglalkozásokat Gyülvé- szi István és Papp Jánosné testnevelő tanárok vezetik majd. Légfegyveres EB Budapesten Az Európai Sportlövő Szövetség elnöksége úgy döntött, hogy Szarajevó he­lyett Budapesten rendezik meg a következő légfegy­veres Európa-bajnokságot 1992. február 26. és márci4 us 2. között. Az elnökség a bizonytalan jugoszláviai politikai helyzet és a pol­gárháborús állapotok miatt változtatta meg a verseny színhelyét. Elismerés A testnevelő tanárok or­szágos konferenciáján — amely tegnap kezdődött meg Budapesten — a Ta­nulóifjúság testi nevelésé­ért plakettben részesült Kovács Tibor, nyugdíjas társadalmi aktíva, a mini­kosár ózdi „atyja”, Lángi Tihamér, a miskolci Her­man Ottó (42-es számú) Általános Iskola testnevelő tanára és Vucskó Sándorné, a miskolci 21-es Számú Ál­talános Iskola testnevelő tanára. HCM II.: HB II.! * A közelmúltban telefax­üzenet érkezett a Hejöcsa- bai Cement SC vezetőihez. A küldeményt a Magyar Asztalitenisz Szövetségben indították útjára, s lényege az volt: a visszalépések miatt megüresedett egy hely a férfi NB II. Gárdos csoportjában, vállalnák-e a csabaiak az indulást? Nos, a cementesek nem sokat teketóriáztak, igenlő választ küldtek Budapestre. A döntést csak üdvözölni lehet, mert ezzel a tehetsé­ges fiatalok újabb játékle­hetőséget kapnak, amely segíti fejlődésüket. A HCM- nek ezzel négy NB-s csa­pata lett, a férfi és női az NB I. A-csoportjában sze­repel, míg a második vo­nalban a fiatalok jutnak majd szóhoz. A mai bemu­tatkozáson a fiúk hazai környezetben fogadják a Borsodi Kinizsit. Kezdés 10 órakor. Lehet pontot rabolni Pécsről? Gólok nélkül aligha... Amire hét esztendőt vár­tak a diósgyőri szurkolók, az az elmúlt vasárnap be­következett: élvonalbeli f u tbaLlmérkőzést játszhatott a DVTK. S ezzel tulajdon­képpen minden pozitívumot el is mondtunk augusztus 25-ről... A Siófok igazi „né- meites” célfutballlal vitte el tarsolyéiban a pontokat az Avas-aljáról. — Nem szabad túl sokáig keseregni, mert itt az újabb feladat — jegyezte meg pén­teken reggel, közvetlenül az elutazás előtt Vlád László, a piros-fehérek vezető ed­zője. — Kedden alaposan kiértékeltük az összecsapást, s azzal fejeztem be: felejt­sük el, megtörtént, ezen már nem lehet változtatni. Egész héten keményen edzettünk, megítélésem szerint sokkal frissebbek vagyunk. — Mire számít Pécsett? — Magyarországon nincs jelentős különbség a csapa­tok között. Szorosan akarunk védekezni, s kontratámadá­sokat fogunk vezetni. Tény, hogy a pécsi, meg a váci kiruccanás nem jár együtt könnyed sétafikálással, de mi nem is kirándulni me­gyünk az említett városokba. — Mit tud a PMSC-rőil? — Azt, hogy jó csapat, nem véletlenül lett bronz­érmes a legutóbbi bajnok­ságban. Meglehetősen sok esetben játszik döntetlent, de idegenben sem ijedős, mint ahogy az kitűnt Székesfehér­várott. — Hogyan tehet pontot rabolni a Meoselk-'atjáróll ? — Szívós, fegyelmezett védekezéssel. Nem szabad olyan gyerekes hibákat elkö­vetni, mint tettük azt a Sió­fokkal szemben. S persze, gólt kell lőni. — Tervez változtatást az ös szeáldí fásban ? — Egyet, yáczi marad ki, helyette Kiser kerül a kezdő tizenegybe. Pécsett vereked­ni, küzdeni, hajtani, birkóz­ni kell. Ebből yáczi vajmi keveset tud vállalni, ezért döntöttem a csere mellett. A vezető edző tájékoztatá­sa szerint a DVTK így kezd: Knotz — Parhomenko — Bém, Danes, Kertész, Szabó Zs. — Molnár, Petcu, Vitel­ki, Farkas — Kiser. A pécsi összecsapás ima 5 órakor kez­dődik, a .sípot Kovács L. fúj­ja majd. További mérkőzések: FTC —Vasas, UTE—Kispest, MTK-VM—ZTE, Veszprém— BVSC, Tatabánya—Haladás, Siófok—Vác, Győri Rába E TO—Videoton. Feledtetni az öt „gombócot” Mdjer őrzi a kaput? Ennél azért mindenki töb­bet várt... A békéscsabai 5-1-es fiaskót persze Vígh Tibor felejtené el a leggyor­sabban. A viharsarki tréner szeretett volna kevés borsot törni volt csapata orra alá, s aztán ez lett belőle. A ka­zincbarcikai labdarúgók meg­lehetősen régen startoltak ilyen gyászosan. Javítani! Feledtetni! — ez lebeghet a szemek előtt, s erre jó az esély, hiszen az ezer sebből vérző salgótarjániak látogat­nak a vegyészváros gárdá­jához. — Nem volt zavartalan a nyári felkészülésünk — kezdte Vígh Tibor, .a KVSE vezető edzője. — Szerencsé­re Asszony már teljes erő­bedobással edz, s talán pont kerül Lukács átigazolási ügyére is. — A rajton alaposan hely­benhagyták a társaságot. .. — Békéscsabán rossz fel­fogásban játszottunk. Óvtam mindenkit a rohanástól, at­tól, hogy kinyíljunk, azt kértem, óvatos felfogásban futballozzunk, s adjuk át a kezdeményezést a hazaiak­nak. A gárda pontosan az ellenkezőjét cselekedte ... Fellazultunk, s könnyűszer­rel megkontráztak bennün­ket. Elsősorban a középpá­lyán lehetett fegyelmezetlen­séget tapasztalni, ezen sür­gősen változtatni kell. — Mennyit vett ki a csa­patból a szerdai kupamér­kőzés? — A magunk számára tet­tük nehézzé a találkozót, a túlórázást megtakaríthattuk volna, ha értékesítjük adó­dó gólszerzési lehetőségein­ket. A szakvezető azon még töpreng, beállítsa-e a kapu­ba a felépült Májért? A ru­tinos portás öt hetet kiha­gyott, s mindössze két edzé­sen van túl, ezért Vígh csak közvetlenül az összecsapás előtt határoz. A tervezett csapat: Májer vagy Fülöp — Szabó, Sztahon, Kondás, Szamosi — Balogh, Hauber- ger, Zsiga — Kalmár, Ter- nován, Csipke. A Salgglas elleni mérkőzés vasárnap fél ötkor kezdődik, a játékve­zető Márta lesz. A további párosítás: DVSC —Hajdúnánás, Szarvas— KSC, Nyíregyháza—Bagi SE, Kaba—Békéscsaba, Eger— Budafok, Szolnok—Szeged, Hatvan-Deko—Miske. Új tanév, új feladatok, új tervek, új elkép­zelések, új remények. Évekig így volt. Ma, legalábbis ami a test­nevelést illeti, másképpen alakulnak a dolgok. A feladatok, a tervek, az elképzelések a ré­giek, maradt a remény. Előbb, vagy utóbb csak véget ér a hét szűk esztendő. A napokban testnevelőkkel, igazgatókkal váltottam szót, és elsőként arra kerestem a vá­laszt, hogy válságban van-e ez a „műfaj”. Ke­rek-perec kijelentették: az iskolai testnevelés és sport, a rengeteg gond és probléma elle­nére sohasem agonizált. A tanárok a helyükön voltak, tisztességgel dolgoztak, amit lehetett, megtették. Partnerekre leltek az igazgatókban, a tantestületekben. Arról persze igazán nem tehetnek, hogy a testnevelés „befolyása" né­miképpen csökkent. A szülők szorgalmazzák a nyelvtanulást, az elektronikát (a számítógé­peké a jelen és a jövő), mert a sok-sok rossz hír hallatán nem hisznek abban, hogy gyere­keik megélnek majd a sportból. A pedagógusok nem szívesen beszéltek a pénzről, pontosabban a pénztelenségről, nem szeretnek „takarózni", kibúvókat keresni. En­nek ellenére a tényekkel nehéz vitába szállni. Az iskolai testnevelés és sport felvirágoztatá­sához rengeteg pénz kellene. Még szerencse, hogy abban az átkos pártállamban, amikor még kilincseléssel, kijárással plusz pénzekhez lehetett jutni, az igazgatók éltek az alkalmak­kal, vásároltak amit csak tudtak, magyarul spájzoltak, ki tudja mit hoz a jövő alapon. Meglevő felszereléseikkel egy-két évig bizto­san elhúzzák, a mostani, nehéz időszakot át- vészeik. Beszélgetőpartnereim szerint manapság nem árt, ha az igazgatók „polihisztorok”, értenek a gazdálkodáshoz, az üzleteléshez, a pénz- csináláshoz, no és mellesleg a szakmájukhoz. Minden kollégájuknak ajánlják, hogy figyel­jék az újságokat, nézzék a felhívásokat, csap­janak le valamennyi pályázatra, tíz-, húszezer is pénz. Mert drága a vonatjegy, a labda, a cipő, ugyanakkor — micsoda ellentét! — mi­nőségük silány, olykor két szezont sem bírnak ki. És mindezek tetejébe a pénzügymi­nisztérium azt tervezi, hogy megszünteti a sportszerek úgynevezett nulla adókulcsát. Ez ellen kézzel-lábbal tiltakoznak, újabb pofont, csapást már nem biztos, hogy ki tudnának heverni. A „délelőtti résszel" nincs különösebb gond. Az órákat mindenhol megtarthatják, legfel­jebb nem jól fűtött, tágas teremben, hanem a szabad ég alatt. De a tantervek rugalma­sak, aztán a testnevelők szabadsága koráb­ban sohasem volt olyan mértékű, mint nap­jainkban. Azt tehetnek, amit tudnak és akar­nak, amire tárgyi feltételeik lehetőséget nyúj­tanak. Nem kell félniük a szaktanácsadók ha­ragjától, igazgatóik „korbácsától”. A leglé­nyegesebb az, hogy mozogjon a gyerek, az első perctől a kicsengetésig. A diákolimpiái versenyrendszeren viszont már szükséges kisebb-nagyobb korrekciókat végrehajtani. Télen sok a holtidő, zsúfolt a tavasz, egymást érik a versenyek. Egyeseknek pedig hiányzik a már megboldogult úttörő­olimpia, no meg annak „ideológiai szelleme". A minden sportágra kiterjedő, egy helyen zaj­ló finálék előnyökkel is jártak, mód nyílt a tapasztalatcserére, egymás megfigyelésére, a legjobbak százak előtti megünneplésére. A gondolat megfontolásra érdemes, jóllehet, sok szól ellene, igaz mellette is. Rendhagyó lesz ez a tanév? Nem hiszem. Inkább „szürke", amolyan dolgos. A szebb jö­vőt megalapozó. K. T. Melyik poszton jut szóköz? A partvonalnál Rövid kirándulás Hosszú évek után (vég­re!) ismét az A-csoportban harcolhatott a magyar sa- lakmotoros válogatott. A dolog magától értetődő, mondhatnám, természetes* hiszen felnőtt egy generá­ció, amely tapasztalatokkal vérteződve immár a leg­jobbaknak lis méltó ellen­fele. A világbajnoki küzde­lemsorozatban magabiztos produkcióval került Par- dubicébe, ahol az A-cso- portbeli kvartett viaskodott. A szurkoló remél, a csa­patvezető tervez, végül az­tán a sportoló dönt. Nos, északi szomszédainknál Adorjánék plillanaitok alatt „elrendezték” a válogatott sorsát, s a meglehetősen rövid kirándulás után is­mét a B-csoportbeli szerep­lés következhet. Nézzük a tényeket! A svédek verhetetlennek bi­zonyultak (igaz, a versenyt megelőzően, a szokásos esélylatolgatások során a mieink nem rejtették vé­ka alá azt a véleményüket, hogy ők sem legyőzhetet- lenek!), s 49 ponttal iga­zolták a papírformát. Az ausztrálok (35) és a házi­gazdák (21) egyaránt a magyarok (15) előtt végez­tek. A termésből Tihanyi (8), Adorján (3), Kocsó (2), Petrikovics (1) és Hajdú (1) vette ki a részét. A helyünkre tettek ben­nünket? — kérdeztük Kő­vári Kázmér csapatvezetőt. A sok viadalt megjárt sportember másképpen fo­galmazott : „... mi nem voltunk a helyünkön”. A válaszban benne rejlik a magyarázat, hiszen mit le­het tenni, amikor négy ember egyszerre „betli­zik”? Pardubicében ez tör­tént, s ez azért érthetetlen, mert a miskolci, illetve debreceni vetélkedőkön ki­fejezetten jó formát mutat­tak legjobbjaink- S ezek után Adorján háromszor is 0 ponttal érkezik a pályá­ról a depóba... És tíz fu­tamot követően a magyar együttesnek összesen 3 pontja gyűlt össze ... Tudom, a mieink nem rajonganak a pardubicei pályáért, ahol korábban vajmi kevés babér termett a számukra. Az sem hall­gatható el, hogy a rende­zők a túlzott locsolással megint nem a magyarok malmára hajtották a vizet. Adorjánékban kialakult egy komplexus, amit Kővá­ri megkísérelt feloldani, de a jelek szerint a törekvést nem kísérte siker- Ismét csak a tényeket hívom se­gítségül : a 20 futamból egyet sem nyert magyar salakmotoros. S lehet ilyen­kor motort, pályát, bírót hibáztatni — az eredmény minősít. A pofon kellemetlen volt, a lecke megoldhatatlannak bizonyult, ám mégsem sza­bad ebből a balul sikerült fellépésből arra a követ­keztetésre jutni, hogy „itt a világ vége”. Pardubice egy verseny volt a sok kö­zül — és itt nem jött ösz- sze a mieinknek. Tudásu­kat, képességeiket oktalan­ság lenne megkérdőjelezni, amikor évek óta egyenle­tesen produkálnak. A spor­toló is ember, tévedhet. Arra viszont mindenkép­pen jó volt a csehszlová­kiai VB-futam, hogy rá­döbbentsen élversenyző­ket: miben kell közelíte­niük az igazi profik felé. D. L­Heola nagy napja A román és a nemzetközi szaksajtó egyaránt meglepe­téssel vette tudomásul, hogy a tavalyi olaszországi Mon- dialén az „indultak még” csoportjához sorolható Egye­sült Államok futbailválogatottja barátságos összecsapá­son kétvállra fektette Romániát - még szerda este. A brasovi 90 perc során a hazaiak soraiban mindösz- sze öt légiós játszott. Ennyit tettek csak szabaddá a kül­földi együttesek klubvezetői. Otük közül Marius Lacatus és Gavrila Bálint elemében volt, az első és második 45 percben is jelentős erejű lövésekkel riogatták az Egye­sült Államok kapusát. Tony Meola azonban pompás na­pot fogott ki. Főként neki köszönhető a siker. (Emlékidé­zőül: Balboa és Murray találataival 2-0-ra nyertek az amerikai futballisták.) Bll I gTT í#| | B

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom