Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-31 / 204. szám

1991. augusztus 31., szombat ÉSZAK MAGYARORSZAG 13 Láperdő lesz a Nagy-Mohos? Tulajdonképpen semmi jelentősége, ám mégis le­írom, hogy annak idején, amikor a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei (ma Ho- locén) Természetvédelmi Egyesület elkezdte a kele­mén Mohos-tavaknál a munkát, ott voltam én is. Sarlóztam, hordtam a ná­dat, térdig, combig süly- lyedve a mocsárba. Akkor a vezetők azt mondták. 10—15 év múlva talán lesz majd látszatja a munkánk­nak . . . Hét év telt el. S most. mikor újra kintjártam szétnézni, hogy beszámol­hassak a táborozok mun­kájáról, s a mohosok ál­lapotáról, nagyon elszomo­rodtam. Mert amíg a part­ról a tőzegmohás „rétre” jutottunk, alig lett vizes a cipőnk. A nád ugyan sok­kal vékonyabb, alacso­nyabb és ritkább mint ’84- ben volt. A kontroll terü­leteken még most is jó két méter, míg a „megdolgo­zott” helyeken már csak 20—30 centiméter. Ám ha nincs víz, ez már teljesen mindegy. Volna talán egy megoldás, duplájára lehet­ne a vízgyűjtő területet növelni, ha egy magasab­ban lévő. völgyre rácsatla­koztatják. Ennek azonban csak a tervei kerülnének másfél millió forintba. S a kivitelezés még sehol. Pénz nincs ... Vigasz ta­lán annyi, hogy a szak­ember szerint a tavalyi ál­lapothoz képest nőtt a vízszint 20 centiméterrel. Szomorúságomból csak a Kis-Mohoshoz érkezé­sünk tud „felrázni”. Hi­szen itt minden a régi. A lagg-zónát (az úszó tőzeg- mohaláp körül) a mostani táborozok újból kitisztí­tották, s így még nyílt víz­felületeket is lehet itt ta­lálni. S persze gyönyörű a tőzegmoha-láp, szépek a gyapjúsások fehér bóbitái, a gombák, a csillagmohák, s itt is, -ott is meglátjuk az apró rovaremésztő harmat­füvet. A jégkorszaki lápszem tragédiája mintegy ötven éve kezdődött, mikor is le­csapolták. Az eredeti álla­pot helyreállítását tűzték ki célul a természetvédők a munka kezdetekor. A nád levágásának az oka, hogy ezzel csökken a pá- rologtatási felület. A két lápszem a természetes szukcesszió (feltöltődés) más-más szakaszaiban van. Előbb-utóbb (évtizedek, évszázadok, évezredek?) alatt a folyamat befejezé­seként mindenképpen láp­erdő lesz ezen a helyen. A Nagy-Mohos úszólápja a vízhiány következtében egyre több helyen letapad. A Kis-Mohosnál egyelőre nincs ilyen gond. Hogy meddig folytatják itt a természetvédők a munkát, arra dr. Förster Gyula a Holocén egyik vezetője a következőket válaszolta: — A Kis-Mohoson ad­dig, míg nem lesz rendes lagg-zóna, a nagyon pedig amíg fel nem adjuk ... Fertő-tavi kérdések (Beszélgetés cfr. Csapody IstvánnalJ kérzetet s ott 7—8 évig nem is .terem nád. A ma­dárvilágnak ez kedvező, a nádgazdálkodás szempont­jából viszont veszteséget jelent. — Az osztrák részen már most is nagyon szépen ki­épített turisztikai lehető­ségek, például kerékpár­utak vannak. Terveznek-e a hazai részre is ilyet? — A természetvédelem nem azt jelenti, hogy tel­jes egészében úgy konzer­váljuk a területet, ahogy van. A magterülét. kivéte­lével szeretnénk megismer­tetni, láttatni a tájat a tu­ristákkal. Lesz kerékpár­út, s gyakorlatilag már most is körbekerékpároz- ható a tó. Ezt segítik a mostanában nyitott új ha­tárátkelőhelyek is. Fertő­meggyes és Fertőrákos kö­zött gyalog és kerékpár­ral, Pamhagennél gépkocsi­val lehet a szomszéd or­szágba jutni. S tervezzük azt is, hogy a tó kevésbé értékes területein majd csónaktúrákon vehetnek részt az érdeklődők. — Végül, — miután iga­zán szakterülete — kérem, mondjon valamit a tó nö­vényvilágáról .. . — A vízben olyan sok érdekes látnivaló nincs. A rencén kívül különleges a fésűs hínár, mely azonban a 15—20 évvel ezelőtti bu­sa-betelepítés miatt visz- szaszorult. Most már nem engedjük a telepítését, s így újra fejlődhetnek e növé­nyek. Érdekes még a ten­gerparti káka, mely ré­gebben csak Hévizén volt, s reliktum-, maradványfaj­nak hitték. Mint kiderült azonban, a Dél-Afrikából érkező madarak terjesztet­ték el. A vízparton több kontinentális központtal rendezkedő faj éri el leg­nyugatibb elterjedési hatá­rát. Még külsőbb területe­ken találhatunk 27 kos­borfélét, mocsári kosbort, boldogasszonypapucsát, légybangót, leánykökör­csint, a rovarevő mocsári hízókát. Ügy foglalnám össze, hogy amint, ez a kör­nyék több nemzetiségnek ad otthont, s óriási, válto­zatos kulturális hagyomá­nyokkal rendelkezik, ugyanúgy rendkívül gaz­dag a biotóp-sorozat. is. Ez adja az értékét. Mikor néhány éve elő­ször jártunk a Fertő-tónál, bizony már itthon gondol­ni kellett rá, hogy ha le szeretnénk menni a part­ra, akkor ki kell váltani a határsáv-engedélyt. Így is történt. Aztán Fertőrákos környékén a busz egy so­rompóhoz érkezett, ahol mindenkit leszállítottak, tüzetesen átvizsgálták a kis papírt. Közben a busz — üresen — átment a ha­tárzáron túlra, s az ellen­őrzés után ott szánhattunk fel újra ... — Azóta már Fertő-tavi Nemzeti Parkról beszélhe­tünk. Pontosan mikortól is? — teszem fel a kérdést dr. Csapodi István botani­kusnak. — 1991. február 9-től. azonban tájvédelmi körzet már 1977 decembere óta 12 452 hektárral, s ’79-től bioszféra rezervátum. Jö­vőre az osztrákok is csat­lakoznak hozzánk, mintegy 7200 hektárral. Ennek elő­készítése már régebben el­kezdődött. — Érvényes még vajon a többi magyar nemzeti parkra vonatkozóaan az IUCN visszaminősítés? S hogy nem jutott ilyen sorsra a „Fertő"? — Az osztrákok részéről igény, hogy a nemzeti park mindenben feleljen meg az IUCN előírásoknak, hisz támogatást csak akkor kaphatnak. Ám ezek az előírások nagyon szigo­rúak. Ezért két éve kér­tük az IUCN vezetőségét, hogy helyszíni bejárás után tegyenek engedmé­nyeket. Megtárgyaltuk a gondokat,' s hajlandók vol­tak valamit liberalizálni, [gy tehát a közös nemze­ti park meg fog felelni a nemzetközi elvárásoknak. Egyelőre úgy néz ki, hogy legalább a két alföldi nem­zeti parkunkat is „vissza­fogadják”, ám a Bükkben például olyan tarvágások vannak, ami nemcsak nem­zetközi, de országos szin­ten sem megengedett. — Az osztrák területen kis szikes tavak is vannak. Mint a Lange Lacke, ahol az egyik oldalon a tavat látjuk gulipánokkal és csé­rekkel, a másikon pedig permetezik a szőlőt. Ez bogy fér majd bele az IUCN előírásába? T erepszemle Nem túl gyakran kerül a turisták szeme elé ez a növény. Ám, ha igen, az igazán sikerélmény az amatőr botanikusoknak is, hiszen nagyon jellegzetes, nem okoz nehéz­séget a felismerése. Bókoló biborpiros-rózso- színes virágai turbánszerűek, foltosak. Kedveli a nyirkos lomberdőket, a jó víz- vezető-képességű, tápanyagban gazdag és mészben dús, humuszos és laza talaj az op­timális számára. Védett növény. Érdekesség, hogy Szibériában - más ro­konfajokéval együtt — előszeretettel fogyaszt­ják a hagymáját. Westel Rádiótelefon-társaság igazgatójával. Eredetileg a miskolci átjátszónak már au­gusztusra el kellett volna készülnie, de - szerencsére a természetvédők körében az ötlet nem váltott ki lelkesedést, s idáig megakadályozták ezt. Mert talán ma már mégsem úgy van, hogy gondol egyet valaki, s - mit neki Nemzeti Park, természetvédelmi terület, legmagasabb csúcs, kilátás, s egyál­talán, természeti táj —, felépíti a maga „kis" acéltornyát. Van már ott éppen elég . . . Az igazgató úr elismerte a természetvédők igazát, ezért - mint nyilatkozta — szíveseb­ben társultak volna egy-egy régebbi torony tulajdonosával. Egyszerűbb, és olcsóbb is lett volna a meglevő épületekre helyezni az antennákat. Ám a tornyok gazdái ezért olyan nagy összegeket kértek, mely elvitte volna a nyereséget. Maradniuk keM hát az - így - olcsóbb, új torony építésénél. Maradhatnak? Tennie kellene valamit a Bükki Nemzeti Park vezetésének. Esetleg kö­telezhetné valamelyik régi torony tulajdono­sát. .. Ha csak hallgat, s elvisel, akkor iga­zán jogos volt a IUCN Nemzetközi Termé­szetvédelmi Szövetség általi visszaminősítés, s tényleg nem érdemli meg a Nemzeti Park elnevezést. Mert a gazdasági számításokon alapuló érveket nem mindig lehet elfogad­ni... Az oldalt készítette: Dobos Klára — Sehogy. A Lange Lac­ke nagyon fontos madár­élőhely, de azon a részen olyan erős a szőlőkultúra, hogy a gazdákkal lehetet­len annak megszüntetésé­ről beszélni. Tény, hogy minden permetlé belefo­lyik a tóba. S bár a nem­zeti parknak része lesz, a nemzetközileg elismert te­rületből kimarad. — A tónak alig egyötöd része a miénk. Hogy lehet mégis, hogy a védett terü­let majdnem duplája, mint az osztrák részen terve­zett? — Területünk 85 száza­léka nádas. Nem a vizet védjük, hanem a madár­világot, s a tóhoz, illetve a nádashoz kapcsolódó szá­razföldi ökoszisztémákat. — Nem lenne érdemes egy bizonyos területen ki­vágni a nádat? (El)adó a Bálvány? — Ez egy nagyon régi probléma. Á tó a feltöltő­dés iszaposodás következ­tében erősen nádasodik s ez főleg a magyar terüle­ten gondokat okoz. Egy szakember valamikor azt mondta hogy 2020-ra a tó teljesen feltöltődik. Ennek szerencsére nincs realitá­sa. Az biztos hogy a Fertő egy haldokló eutrofizálódó tó-típus. Ismerős biztosan a Dinnyési-fertő is. A fo­lyamat hosszú távon meg­állíthatatlan néhány száz év múlva meg fog szűnni. Ezért — a lassítás érdeké­ben — a csatornák kotrá­sa elkerülhetetlen. A nád értékes ipari nyersanyag is hatalmas devizabevételt jelent. Ám aratása a Fertői Nádgazdasági Vállalatnál olyan kombájnokkal tör­ténik amely szinte kigyúr­ja az iszapból a nádgyö­Valószinűleg, soha nem lesz autótelefo­nom. Ám igazán nem ezért háborgók, a Bükk legmagasabb csúcsára, a Bálványra tervezett adótorony ellen . . . Már régebben hallottam a dologról, leírva azonban csak a napokban láttam, laptár­sunk, a Déli Hírlap hasábjain, ahol rövid beszélgetést olvashattunk Pete Józseffel, a InrÉiIilin Iliin martagon] ... hogy a virág megmaradjon!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom