Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-31 / 204. szám
1991. augusztus 31., szombat : ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 Á nehéz helyzetű ózdi térségben Kialakulóban a Cigánypáll Májusban még arról szólt a hír,. hogy Független Ci- gányipárt alakult Özdon. A közelmúltban már kibővített elnökségi .ülésre gyűlt össze a párt: tagsága és vezetősége. Az Ózdi Régiószövetségi Független Cigánypárt értékelte eddigi munkáját, szám- bavették eredményeiket és gondjaikat. A párt elnökét. Vár ad i Pált kérdeztük: — Miért hozták létre a Ci- Kánypártot? — .Azért, mért az élet, a cigányság elesettségé ezt indokolttá tette. Nem alakult ki a térség cigányságának képviselete a Romaparlamentben. A társadalom a cigányszervezet irányába nem nyitott. Ráadásul az ózdi térség cigánysága magára maradt. Sajnálattal tapasztaltuk ülésünkön, hogy a tanácskozásunkra meghívott más cigányszervezetek kénviselői számára fenntartott székek üresen maradtak. — A már korábban megalakult cigányszervezetek nem alkalmasak az ózdi cigányság képviseletére? — Harminckettő cigány- szervezet van már. Ezt olvastam valahol. Alkalmasak, de a cigányszervezeteknél szükséges a területi függetlenség, a helyi sajátosságok figyelembevétele. Ezen túlmenően ez a párt szeretné elindítani a oieányegység szövetségi formában való megteremtését. Másrészt — megismétlem — Ózd cigánysága képviselet nélkül maradt. Nem kapott helyet sem a megyei önkormányzatban, de még a Romapairlament- ben sem. Ezért politikai célunk az egység kialakítása, az ózdi cigányság bekapcsolása a magyarországi ci- gánymozgalomfoa, valamint képviseletünk biztosítása a Romaparlamentben, és a parlamentben. Az ózdi cigányok nem akarnak külön cigánytársa- dalmat, de a magyar társadalomban az egyenlőség alapján, a kisebbségeket ■megillető jogok szerint, önállóan tevékenykedve kívánnak élni. A múlt rendszer eredményeit, ami az életszínvonalban is látszott, meg akarjuk őrizni. A ki nem alaíkult cigányidentitást, a kisebbségi sajátosságot a nemzeti szellem rangjára szeretnénk emelni. — Milyen a szervczettséRük ehhez a munkához? — A párt nem várt ütemben gyarapodik. Tucatnál is több szervezetünk van. Nem ezret, hanem ezreket képviselünk, közvetlenül. Taktikai okok .miatt konkrét számokat nem mondok. Pártunk létrehozta az alapszabályban megjelölt szerveit: a fegyelmi, az ellenőrző, a kulturális bizottságot, az idősek tanácsát... Minden beosztásba a cigányság által is közkedvelt, köztiszteletben álló emberek kerültek. Máris kiléptek pártunkból azok, akik csak a remélt segélyek miatt jöttek hozzánk. Nem segélyosztó szerv akarunk lenni. Erre vannak illetékesek. Jönnek azonban mások, akik megértik a párt célkitűzéseit és azonosulnak vele. Nagyon vigyázunk a minőségre. Nem engedünk teret a hangoskodásnak, a durva, az agresz- szív megnyilivánulásokn a'k. Ten niakaró, tapasztalt, bölcs emberekre van szüksége a pártnak. Olyanokra, akikre az érzéseken túl a tudatos cselekvés, a céltudatos megnyilvánulás is jellemző. A pártszervezők, az alapítók, a vezetőségi tagok egyelőre a saját zsebükből teszik a kötelességüket. Ez nem kis áldozat, hiszen kisnyugdíjasok és munkanélküli-segélyből tengődök adják össze a forintjaikat. A térségben a cigányság 70 százaléka munkanélküli, ami „ellenkezik” a régi gyakorlattal. Akkor a cigányságnak csak pár százaléka nem dolgozott. A párt látja, hogy a munkanélküliségből eredően a családoknál megélhetési gondok és az életvitel krízise tapasztalhatók. Gyermekek lopják a vasat a gyárból, hogy egy kiflit meg tudjanak venni. Ennél szörnyűbb, hogy már több mint tíz öngyilkosságról van tudomásunk, amelyek döntő tényezői közé tartozik az OTP-kamat és az életterhek általános növekedése. Látszik, hogy azok a fiatalok, akik például énítkeztek, most tehetetlenül állnak félig kész házuk előtt. Akik már felépítkeztek, rettegnek, •hogy a keserves munka eredménye az övék marad-e? — Mi a kiút? Mit terveznek a cigányság jobb jövője érdekében? — A cigány pártnak komoly elgondolásai vannak arra, hogy a cigányság társadalmi kiemelkedése tovább haladjon. Biztosítani akarjuk, hogy már az óvodai, igen fontos, meghatározó ellátásban-nevelésben minden gyerek részesüljön. Meggyőződésünk szerint ez a gyermekek életvitelét alakítja, módosítja, megváltoztatja. Itt, így válhatnak közösségi emberré. Ebben az évben az általános iskolások érdekében nem sokat tudunk tenni. Megteremtjük viszont annak lehetőségét, hogy azokat a családokat, amelyek számára az iskoláztatás komoly anyagi terhelést jelent, segítsük. Tárgyalásokat folytatunk népfőiskola létesítéséről. Itt a nyolc általánost el nem végzett fiatalok kapnának lehetőséget tanulmányaik befejezéséhez. Kimondottan fontosnak tartjuk, hogy a középiskolába jelentkező gyerekek, főleg akik kollégiumi elhelyezést kérnek, kapjanak helyet, a szüleik pedig anyagi támogatást. Ennek biztosítására már lesz lehetőségünk. Fontos dolognak tartjuk. hogy a csellengő cigányok szakmát tanulhassanak. Végül, hadd jelentsem ki, mi megteszünk mindent, a magunk módján, a saját lehetőségeink szerint. Célkitűzéseink viszont az egész társadalom érdekeit is képezik. Ezért is reméljük, hogy nem maradunk magunkra. —faragó— A sofőröket kimentették, a busz maradt... Kicsik között nőttek „nagyra” Egyre többször találkozunk lapok cikkeiben, hirdetéseiben a miskolci „Világjáró” Utazási Iroda nevével. Még több azok száma, akik velük utaznak, s elégedetten térnek vissza Rómából, a Vatikánból, Párizsból.. . A kis utazási irodák között forgalmuk sem elhanyagolható. Ráadásul talán az egyetlenek, akik nem Miskolcon kezdték. — Jó három éve Encsen alapítottuk a „Világjárót” — mondja Polyefkó István, 'a BT egyik vezetője. — Jómagam Vizsolyban a téesz- ben voltam műhelyfőnök, társam, Urbán Dénes akkoriban végezte a Mezőgazda- sági Főiskolát. Belevágtunk, családtagjainkkal együtt, bár akkor még nem gondoltuk, milyen megpróbáltatások várnak ránk . . . A hárompontos mondaí- befejezés egy nagy sztori kezdete. „Világjáróék” ugyanis 40 fővel autóbuszt indítottak Isztambulba, A török határon „testvéreink” felfedeztek a buszban 8000 darab Nivea krémet! Az utasok dörzsöltek voltak, nem vállalták magukra az árut. A törökök így a Nivákat, a buszt és a két sofőrt (!) azortnali hatállyal lefoglalták. Az utasokért másik buszt kellett küldeni, a busz pedig a mai napig a török határon rozsdái, immáron alaposan megkopaszt - va alkatrészeitől. A négy hónapig(i) ott tártott két sofőrt filmbe illő, kalandos úton szabadították ki, hozták haza . . . — Török ügyvédeket fogadtunk — meséli Urbán Dénes. — Ám ott nehézkes mindenféle ügyintézés. Lehet, már vissza sem kapjuk a buszt. Ám közben a „Világjárók” kicsik között nagyra nőttek. Ma már három autóbusszal. 4 több nyelven beszélő főállású idegenvezetővel utaz-, tátják a miskolciakat, borsodiakat, köztük az encsie- ket, vizsoiyiakat, akik természetesen nem felejtették el őket. Az útvonal sem már csak Isztambulba vezet: egész nyáron vittek üdülőcsoportokat Bibionéba, Rómába és Vatikánba, Párizsba és Loire-ment'i kastélyokba, Jugoszláviába, s újabban Angliába gyerekeket nyelvtanulásra. — A római pontificiussal személyes kapcsolatunk alakult ki — mondja Polyefkó István. — Csoportjaink a Szent Péter bazilikában az első padsorokban kapnak helyet, a pápa magyar nyelven köszönti, majd megáldja őket. Emiatt nagyon sokan szeretik a Róma-Va- tikán utat. Lehetőség van arra is, hogy a csoport papkísérővel a bazilika valamelyik mellékoltáránál együtt imádkozzon. Noha már tucatnyian vannak a „Világjárók”, a nagy utazási irodákkal nem akarnak versenyezni. Nincs is olyan kapcsolatrendszerük, hálózatuk, mint azoknak. De az „üres lyukak” betömésére szívesen vállalkoznak, sőt néhol még a versenyt is felveszik, legalábbis árban, hiszen a kis irodánál kisebb a rezsi... — Jövőre még nagyobb terveket szövögetünk — mondják a volt MHSZ-szék- ház harmadik emeletén lévő irodában. — Persze sok függ attól, hogyan zárjuk az idei évet, s hogy milyen feltételek lesznek 1992-ben. (nyikcs) Á nyár utolsó napja Ha vége a szabadságnak, akkor vége a nyárnak is. Így a cim nem rímel a naptárral. önkényes és szubjektív, csakúgy, mint ez a rendhagyó, egyes szám első személyben fogalmazott nyári tudósítás. Forró volt ez a nyár, a szomszédban lőttek, hajnalban félve kapcsoltam be a rádiót, s csak a híreket és az időjárásjelentést hallgattam. Az egyik rosszabb volt, mint a másik. Pedig én készültem. Vettem szúnyogriasztót és rovarirtót, s némi ténfergés után rábukkantam eleink kihúzható, lengő-lobogó légyfogójára is. (Egyébként semmit sem ért.) A Búza téren háromszázért vásároltam egy üveg konyakot, de sokkal több pénzt hagytam a horgászboltban, miután beszereztem: öt csomag gilisztát, két kiló etetőanyagot, háromféle pufit, harminc, folyóra való ólmot, egy merítőszákot, két bottartó állványt, egy kommandós sapkát, két zseblámpa-elemet, két liter petróleumot, néhány láda sört, gumicsizmát és esőkabátot. Mindebből kiderül, hogy ez egy maszek horgásztábor volt. A Bodrogon, a senki földjén, tíz kilométerre az első telefontól és angolvécétől. Három család, tíz résztvevő, s az őr. Tehát tizenegy. Tibi, az őr, fehérben pompázott és korán kelt, korán dőlt ágynak. Korán, is távozott az örök vadászmezőkre. Tibi, a derék kakas, aki (!) a legpontosabban jelezte a .napkeltét és a napnyugtát, az utolsó előtti napon áldozattá lett, s utolsó ténykedéseként fölséges pörköltként szolgált. A gyerekek megsiratták és megették ... Ilyen ez a világ. Az összejövetel más állatvendégei nem váltak gasztronómiai gyönyörök áldozataivá. Így például a hálóval fogott rák és a vízisikló. Szabadon bocsátottuk azt a békát is, aki (!) sátramat tisztelte meg látogatásával. Ugyancsak gyorsan szabadultak azok az arasznyi harcsák is, amelyek nagyapjuk helyett kaptak rá a nehezen fogott és keservesen horogra tűzött piócára. A vízi patkányok története külön téma. Éjszaka a tábor körül neszeztek, s minden felfalhatót felfaltak. Kirágták a hálót, ellopták a halat, megdézsmálták az etetőanyagot. Az egyik, talán Dugovics Titusznak is nevezhetnénk, áldozatául esett egy ravaszul kifundált csapdának. Illetve, amikor elcsattant a patkányfogó, akkor az állat, utolsó kétségbeesésként, a vízbe vetette magát. Hősi halált halt, az állatcsapdával együtt. Egy hétig esett az eső. Emlegettem Aigner Szilárdot. Némi felüdülést a vendégek hoztak. És persze sört is. Meg mást is. A környéken legeltető juhász friss gomolyával lepett meg, a zavarosban ügyködő rabsic-há- lós pedig egy üveg bort adott. Járt a táborban három német 'is. ízlett a halászlé, tetszett a táj. Rácsodálkoztak a fából-fűből készült illemhelyre, s alig hitték el, hogy a másfél méter mélyre ásott pince hidegen tartja a dinnyét. Átruccantak a szomszéd tábor lakói is. Elkérték a csónakot, s cserébe megmutatták '.azt az összkomfortos tűzhelyet, amelyet agyagból építettek. Bográcshely is akadt rajta, de ez még semmi... Olyan sütőt csináltak, ahal almáspitét sütöttek. És ha már a kajáról van szó ... Hal mindig került. Keszeg, süllő, sügér. Paprikás lisztben fölséges. A gyerekek imádták. Bográcsoztunk is. Papr.ikáskrumplit, marhapörköltet. Néhány konzerv is elszaladt, de a legnagyobb sikere a fóliába csavart, parázson sült burgonyának volt. A recept úgy kezdődik, hogy végy egy kefét és harminc krumplit... A faszén jól működik, illatos füstök szállnak, s az élvezethez csak egy késhegynyi vaj és csipetnyi só kellett. Meg paradicsom. S ez már maga a paradicsom. Este meggyújtottam a gyertyákat, s néztem a tájat, a sötétet. Nem féltem. Zsebemben kés, kezemben spray, mellettem alvó cimboráim. És négy gyerek. Nem féltem, de fáztam. Pokrócot terítettem a hálózsákra, s fejemre húztam — az azóta megszűnt bányából kapott — sisakot. Reggel jött egy hajó. Tele vidám kirándulókkal. Integettünk egymásnak. A kapitány megnyomta a kürtöt. Később egy kajak érkezett. Hátul ült a fiú. Elől, a lány meztelen volt. Egymás kezéből kapkodtuk a távcsövet. Amikorra a szemüvegem előkerült, akkora a sellő már messze járt. Nem láttam ezt sem, de elmondták. Én sem tudok mást tenni. A hátát láttam. Csak az gyötör, ami kimondhatatlan. Legenda ez. Időtlen. A nyár utolsó napja. Brackó István
