Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-27 / 200. szám
1991. augusztus 27., kedd ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Cserehátról Angliában A fenti címmel a közelmúltban az a különleges kép jelent meg újságunk első oldalán. Erről kérdeztük az egyik résztvevőt, Csomós József gagybátori tiszteletest: — Nem mindennapos „hír”, hogy valakit a Cserehátról a walesi herceggel együtt fotózzanak. De úgy gondolom az se mindennapos, hogy az Észak- Magyarország olyan képet közöl, ami nagytekintélyű társ a THE TIMES kizárólagos tulajdona és az angol napilap engedélyt ad o közlésre. Most ez történt. A kép a Business in the Comunity díjátadó ünnepségén készült. Mit takar ez a név, amiről Magyar- országon nagyon kevesen tudnak? — A „Közösségi Vállalkozások”, mint fogalom, valóban ismeretlen hazánkban. De nem ismeretlen az a fajta „közösségi hasznos tevékenység”, amit ez a név takar. Meggyőződésem szerint nagyon sok helyen összefogtak nálunk is az emberek valami jó, valami hasznos érdekében és évek, netán évtizedek óta dolgoznak ismeretlenségben, anyagi segítség és összefogásuk jogi megszervezése nélkül. Ez Angliában ugyanígy működik — ami az emberi, az összefogás részét illeti. Sehol nem éreztem, hogy mi, magyarok alkalmatlanabbak, gyengébbek, vagy netán butábbak lennénk hozzá. Amiben óriási különbségek vannak az az: egyrészt ott a törvények nemcsak biztosítják, de támogatják, hogy ezek az összefogások a vállalkozók szférájában talpra állhassanak. Másrészt Angliában már megtanulták, hogy bárminemű központi pénzbeli támogatást oda érdemes befektetni, ahol hosszútávon a legnagyobb eredményt hozza. És ebben a közösségi vállalkozások verhetetlenek, mert magukénak érzik az emberek nemcsak a tulajdont, de álmaikat is. A harmadik dolog a nyilvánosság, hogy ezek a sokszor erőn felüli küzdelmek elismerést kapjanak. Ebben nagy segítséget jelent a mozgalomnak, hogy a herceg néhány éve védnöke lett, évről-%vre kiírják a versenyt, aminek egyik rendezője a Royal Institute of British Architects, a másik pedig a fentebb már emlegetett Times. — Ha már versenyről zsik szó, netán ez azt jelenti, hogy mi, magyarok valami díjat is kaptunk? — Ez volt az első év, amikor külföldiek is pályázatot adhattak be. A versenybe nem vonták be őket, de szép kiállítást rendeztek anyagaikból. Elismerésnek számítanak a herceg bemutató és üdvözlő szavai, de az a tény önmagában iis, hogy a Csereháti Településszövetség a Brit Építészek Királyi Intézetében megmutathatta célkitűzéseit és eddigi eredményeinek egy részét. Maga a verseny nem pénzért folyik, így a díjak is „csak' a nyilvánosságot és az elismerést jelenítik. Ilyen értelemben minket is „díjaztak” és az ott szerzett tapasztalatok sokat jelentenek és kamatoztathatók. — Ha jól értem, akkor az angliai utazás az itthoni eredmények elismerése volt? — Igen! És ez az előzményekhez tartozik. Az olvasók előtt ismert, hogy tavaly hasonló küldöttség járt Angliában. Majd ez év tavaszán Doherty úr járt Magyarországon, útja során a Csereháton is. Már akkor nagy elismeréssel szólt addigi eredményeinkről, de igazán csak most, az ő vendégeként érezhettem meg, hogy ez az elismerés mennyire komoly. Ennek az elismerésnek volt köszönhető, hogy dr. Hermann Imrével (Alapítvány a Közösségi Vállalkozásért megalkotója) tovább vitt Észak-Irországba, ahol három napon át megismerhettük az általa • vezetett vállalkozást, az Inner City Trust (ICT)-öt. — Ezek szerint nem is annyira angliai, mint inkább írországi volt ez az utazás? — Olyannyira, hogy Londonból jóformán csak a metrót láttam, meg a szállodát, Londonderry! már alaposabban megnézhettem. Ezentúl érdemi tárgyalásaim is inkább itt történtek a már említett okok miatt és maradandó élményeket is itt szereztem. Ezek közül talán a legnagyobb, hogy hogyan néz ki Észak-írország jelene, ahol a kommandósok, páncélautók, az érzés, hogy itt „percre kész a halál”, hozzátartozik a mindennapokhoz. Annak a nemzedéknek, aki 1956-ot is már könyvből tanulta, zokon esik, ha „biztonság kedvéért” megmotozzák és megdöbben, ha emlékművet lát „megölték hivatásos katonai szolgálat teljesítése közben ... 1985” felirattal. Sokat lehetne mesélni arról, hogyan néz ki az angol demokrácia „derryi nézetből”. — Érdemi tárgyalásokat említett, hallhatnánk erről bővebben? — Ezekről igazán majd az eredmények kell, hogy beszéljenek, és nem szeretnék „elkiabálni” semmit. De szívesen elmondom, hogy tárgyaltunk az ICT és a településszövetség további kapcsolatairól, a részükről nyújtható segítségről Doherty elnök úr- ra.l és az igazgatótanács tagjaként Derry és Raphoe anglikán püspökével, James Mehaffey úrral. Természetesen, ha lelkészek találkoznak, szóba kerülnek egyházi kapcsolatok is. Találkoztunk ez. ügyben Brian Smaéton anglikán kanonok úrral, aki közvetlen kapcsolattartást szorgalmazna. Fogadott minket Mary Bradley, Derry polgármester asszonya és megbeszélést folytattunk az Észak-lr Gazdasági Kapcsolatok' Intézetének vezetőjével a Magyarországgal kapcsolatos lehetőségekről, benne az „Alapítvány a Közösségi Vállalkozásokért" jövőjének fontosságáról. — Ennek az alapítványnak a neve már többször szóba került. Azt szeretném megtudni, hogy a gombamódra szaporodó alapítványok között, ettől milyen anyagi támogatást, vagy segítséget várhatunk? — Ilyen értelemben nem sokat! De az, amit az elkövetkező években, megítélésem szerint nagyon fontos lesz. Azt pedig meg kell tanulnunk, hogy bizonyos pénzek megmozdí- tásához az egyetlen út, vagy nyitható kapu az alapítványi forma. Ennek értelmében az összefogást, koordinálást, bel- és külföldi kapcsolattartást és információáramlást lehet tőle várni, és ez nem kevés. Már most nyilvánvaló, hogy ennek az alapítványnak köszönhetően volt a küldöttségben Budapestről a Csengery utcai Lakóházkezelő Közösség, Zsomboréi az önkéntes Falufejlesztési Program, és két olyan közösség, akik volt szovjet laktanyát szeretnének hasznosítani, Dombóvárról az Otthonkeresők Egyesülete, Szombathelyről az Apáczai Csere János Alapítvány. — Ha már pénzeknél és nemzetközi kapcsolatoknál tartunk, hadd kérdezzem meg, Németh Miklós, hogyan került a delegációba? — Ügy, mint aki az Eu- ropen Bank aletnökeként Londonban tartózkodik. Csak a londoni ünnepségen és a hercegi fogadáson voltunk együtt, és ez azt hiszem, teljesen természetes, hiszen amikor a herceg Magyarországon járt, ő volt a miniszterelnök, amiről a herceg beszédében meg is emlékezett. Együttlétünk azonban ennél többet jelentett, hiszen elég ha csak arra gondolok, hogy sok jó ötletet és hasznos tanácsot kaptam tőle egy Cserehátért Alapítvány létrehozásához és e tekintetben a munkakapcsolat bizonyára meg is marad közöttünk. Hadd tolmácsoljam az üdvözletei, amit rám bízott Londonban: nagt' tisztelettel és szeretettel köszönti a lap minden olvasóját, és rajtuk keresztül a B.-A.- Z. megyei embereket. — Biztos sokat tudnánk még beszélgetni az élményekről, a tapasztalatokról, de most némi távollétből, mi az ami a legfontosabbnak tűnik? — Az első amit, ha keserű szájízzel is, dg meg kéllett tanulnom: mi magyarok türelmetlenek vagyunk a saját eredményeinket illetően. Tudom, sok helyen szorít a cipő és minden gyors változásért kiált. De az akkor sem lehet, hogy gondolunk, netán álmodunk valami igazán szépet és nagyot, és már másnap — anélkül, hogy én személy szerint tennék is valamit —- azon kezdek keseregni, hogy nincs semmi eredmény. Derry belvárosát 1968-ban a tankok szőnyegbombázás szerűen földig . rombolták. Akkor (1968-ban!!!) néhányan, ott a romok felett „megálmodtál!:” az új belvárost. Elkezdték azzal, hogy kiszedték a romokból a használható téglákat. Mára ezek az emberek több száz főnek munkát adó vállalkozást működtetnek, van saját’ bankjuk, óvodájuk, számtalan ingatlanjuk. Aki csak a ma jól működő vállalkozást látja, és nem emlékszik vissza a 22 évvel ezelőtti verejtékes munkára, amivel a téglákat tisztogatták, az nem értett meg semmit. Ezért tartom méginkább fontosnak a Csereháti Településszövetség eredeti célkitűzését, hogy merjünk és akarjunk tenni fiaink és unokáink településeiért, és tudjunk örülni egyetlen „megtisztított téglának” is, amiből a jövő felépülhet. A másik, amit. meg kell tanulnunk — mert eddig másra tanítottak — az az, hogy csak pótolhatatlan emberek vannak és meg kell találni mindenkinek a neki megfelelő helyet, ahol értékesnek érezheti magát és környezetének is hasznára van. Fogalmazhatom úgy is. hogy vissza kell adnunk a másik embernek az Istentől neki és csak neki ajándékozott méltóságot. Furcsának tűnhet, hogy ezt az ember egy trónörökös nevével fémjelzett mozgalomtól tanulja meg, de így van. Akik másfél évvel ezelőtt nemzetközi irodát indítottak Business in the Community International névvel és kirendeltségük már Budapesten is megtalálható. Remélem, az általuk képviselt gondolkodás- mód is terjedni fog és gyökeres változást hoz a munkanélküliség és más emberi problémák kezelésében is. — sj —■ Miskoloért... Lapunk, miután figyelemmel kísérte a tavaly létrehozott Az Emberért és Mis- kolcért Alapítvány sorsát, az első pályázati év zárultakor annak eredményes munkájáról, az iránta megnyilvánult nagy érdeklődésről adhat számot. A hét végén, pénteken, a miskolci Kós-házban rendezendő ünnepségen nyilvánosságra hozzák a díjazottak névsorát, melyről a kuratórium a közelmúltban döntött. Ennek elnökétől, dr. Szita Lajostól, illetve titkárától, Horváth Andrástól kértünk rövid összegzést az indulás évéről. Elmondották: az alapítványi célkitűzéseket támogatták a városban működő társadalmi szervezetek, egyesületek, intézmények és témajavaslatokkal közreműködtek a pályázati kiírásban. Erre a május 31-én zárult határidőig 32 pályamunka érkezett, melyből az előzsűri, illetve a felkért társadalmi zsűri huszonkettőt talált díjazásra érdemesnek. (A pályamunkák közül tíz a honismeret és hagyományápolást, további tíz a szociális és egészségügyi témakört, egy a környezetvédelmet, egy pedig a városépítés, városfejlesztés időszerű kérdéseit öleli fel. A számításba nem jött további tíz pályamunka nem volt összhangban a kiírással.) Noha az alapítványi tőke — ennek kamataiból díjazzák a legjobb pályamunkákat — az eltelt esztendő során a különböző támogatások, s az e célt szolgáló nagy sikerű Színészgála bevételének révén megsokszorozódott, a döntés meghozatala nem kis fejtörést okozott a kuratóriumnak. Mind a huszonkét pályamunka díjat érdemelne, ennek csupán az anyagi lehetőségek szabnak korlátot — mondta dr. Szita Lajos. Végül is hetet részesítenek különböző anyagi, hatot pedig erkölcsi elismerésben. Ez utóbbiak egyben tovább „futnak” a közeljövőben meghirdetésre kerülő új pályázati évben is. Mindazonáltal a benyújtott munkák (akár részesülnek elismerésben, akár nem) a gyakorlatban már élnek, a várost, az itt lakó embereket szolgálják és nem maradnak elzárva a fiókban — tette hozzá Horváth András, aki elmondotta még: a kuratórium együttműködik a városi önkormányzat vezetőivel. Erről a közelmúltban szándéknyilatkozatot írtak alá, amikoris az önkormányzat az alapítványi célokat támogatandó anyagi segítséget is ígért, bár ez eddig még nem realizálódott. Ez az anyagi, vagy anyagi természetű. segíteni- akarás az eltelt év során, például a Színészgála rendezésekor megnyilvánult a város intézményei, vállalatai részéről, melyek közül a díjkiosztó ünnepséget is többen támogatják. Így a Miskolci Városszépítő Egyesület, a Herman Ottó Múzeum, a Gyorsétterem Kft., a Miskolci Likőrgyár, a Miskolci Vendéglátóipari Vállalat és a Borsodi Sörgyár. A kuratórium e helyütt is köszönetét mond ezért. Az alapítvány létrehozásakor úgy határoztak, hogy a díjkiosztást minden évben az 1878. évi miskolci nagy árvíz évfordulóján, az arra való emlékezéskor tartják. Erre — mint jeleztük — augusztus 30-án, pénteken kerül sor. Délután 4 órakor a kuratórium, a polgármesteri hivatal és az alapítványhoz csatlakozott társadalmi szervezetek, egyesületek képviselői koszorút helyeznek el a Szent Anna templom előtti téren levő árvízi emlékműnél, ahová egy szál virággal, várják a város polgárait is. Ö. M. Innovációs tanácskozás Debrecenben Az oktatási intézmények autonómiájáról és az innovációs törekvések kapcsolatáról kezdődött ötnapos országos konferencia hétfőn Debrecenben. A tanácskozásra az ország különböző részéből több mint száz, a A megyei Mezőgazdasági Érdekvédelmi Szövetség mellett működő állattenyésztési tagozat tejtermelőknek szervez tanácskozást a tejtermelés, -felvásárlás jövőjéről. A szeptember 2-án délelőtt 10 órakor kezdődő rendezvényre a nagyüzemek képviselőit levélben meghívták, rajtuk szakmai munka minőségi megújítására törekvő pedagógus érkezett. Gazsó Ferenc egyetemi tanár bevezető előadásában kifejtette: autonóm iskola nélkül nem reménykedhetünk a magyar oktatási rendszer megváltoztatásákívül várják a kistermelőket is a MÉSZ miskolci, Vologda utcai székházába. A szervezők szeretnék, ha a termelők közös álláspontot alakítanának ki, majd úgy 11 óra tájban ezt megvitatnák a megyei tejipari vállalat vezetőivel. ban. E folyamat során a tanintézetben folyó oktatási, pedagógiai tevékenységet a helyi társadalom, illetve a gyerekek igényeihez és szükségleteihez kell hozzáigazítani. Az előadó szerint nem kisebb feladatról van szó, mint a gyerekközpontú, a tanulókra tekintettel levő pedagógia kibontakoztatásáról, amihez jelentősen hozzájárulhatnak az iskolai oktató közösségekben zajló megújulási törekvések, innovációs folyamatok. A konferencia nyitó napján előadás hangzott el a nemzeti alaptanterv és a helyi innovációs törekvések viszonyáról. Kedden szekcióülésekben folytatja munkáját a pedagógiai tanácskozás, amely pénteken fejeződik be Debrecenben. (MTI) Tanácskozás a lejről Földművelésügyi Minisztérium: Megyénk szülötte az éj helyettes államtitkár Dr. Szerdahelyi Péter 1941-ben Sátoraljaújhelyen született, Nős, egy fiúgyermek apja. Általános és középiskolai tanulmányait Miskolcon végezte. A Közgazdaságtudományi Egyetem mezőgazda- sági szakán 1963-ban szerzett diplomát. 1965—68 között elvégezte az MKEE Közgazdasági Továbbképző Intézet hároméves tervmatematikai tanfolyamát. 1973- ban egyetemi doktori fokozatot szerzett. Első munkahelye az FM Statisztikai és Számítástechnikai Igazgatóság. 1979-től a MÉM Tervgazdasági Főosztály termeléspolitikai osztályának ^ osztályvezetője, majd főosztályvezető-helyettessé nevezik ki. Itt a prognosztikai munkáik szervezése, a gazdaságpolitikai célok és a közgazdasági eszközök összhangjának megteremtése volt a fő feladatköre. 1981-től az Országos Tervhivatalban dolgozik. Itt előbb a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Főosztályt vezeti, majd később a Főcsoport vezetője; 1986-tól elnökhelyettes, 1989-től ál- larrutitlkári beosztásban szerven a hivattál munkáját. A gazdaságpolitikai programok, tervek kidolgozásáért felel, irányítja a hivatal agrárpolitikájával összefüggő feladatokat. 1990. júliusától az ÁB Generáli Budapest Biztosító Rt. vezérigazgatóhelyetteseként dolgozott. Munkája mellett tudományos és oktatási tevékenységet fejt ki. Szerzőiként, illetve itársszt. -zőként mintegy 40 publikációja jelent meg. Oktatói munkája keretében gyakorlatvezető volt a Kertészeti Egyetemen, majd másodállásban adjunktusi beosztásban dolgozott a Közgazdaságtudományi Egyetem gazdaságstatisztikai tanszékén. 1987-től a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem címzetes egyetemi docense. b. sz. 1.
