Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-24 / 198. szám

1991. augusztus 24., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 sport I. MIN Kupa A Miskolci Ifjúsági Szö­vetség szeptember 1-jén a diósgyőri strandon pénz­díjas lábteniszversenyt rendez. Ez lesz az I. MIN Kupa. Nevezni a helyszí­nen lehet 9 óráig, a vetél­kedés 10 órakor kezdődik. Az érdeklődők személyen­ként 150 forintos nevezési díj ellenében játszhatnak, a győztes 1500, a második 1000, a harmadik pedig 500 forintot kap — ugyancsak személyenként. Érdemes tehát kedvtelésből szeren­csét próbálni. Fociklub a Palotásban Fociklub néven összejö­vetelt szervez a Palotás Ét­terem vezetősége, amely a DVT;K együttesével áll kapcsolatban. Az első ta­lálkozóra augusztus 27-én, kedden kerül sor, amikor az érdeklődők találkozhat­nak Bém Gáborral és Vá- radi Ottóval. A program­ban szerepel a DVTK mérkőzéseinek levetítése, valamint sportvezetők, sportolók meghívása. A kezdeményezést folytatás is követi, minden kedden 16 és 20 óra között gyűl­hetnek össze a piros-fehér színek kedvelői, valamint a szimpatizánsok az étte­remben. Az eseményt a Borsodi Sörgyár támogat­ja. Cigankov és Gábor: nem Ne szaladjon fel az plábbi sorokat olvasó diósgyőri szur­kolók vérnyomása! Valóban az az alapszituáció, amit címünkben jelzünk, tehát: a bajnoki nyitányon sem Ci­gankov, sem pedig Gábor nem lesz ott a DVTK lab­darúgócsapatában. Miért? Nos, Szergej Cigankov ungvári egyesületének kép­viselői a héten Diósgyőrött jártak, s szándéknyilatkoza­tot írtak alá a DVTK veze­tőivel. Lényege: amint a két klub megegyezik a játékos ügyében, máris indítják az adminisztrációs génezetet. A játékengedélyt ugyanis Moszkvában állítják ki, írják alá, pecsételik le . .. Ez időt vesz igénybe, s arról sem szabad megfeledkezni, hogy a klubok - még tárgyak­nak . . . Ami Romulus Gábort ille­ti: a 29 esztendős gólváqó romániai csatár a hetet Di­ósgyőrött töltötte, ismerke­dett, nézelődött, igyekezett feltérképezni a körülménye­ket. A hét végén hazauta­zott. A diósgyőriek várják, hogy döntsön, mert eseté­ben is csak utána léphet­nek. így fordulhat elő, hogy a nyitányon nagy valószínű­séggel az NB ll-ben sikere­sen szereplő gárda veszi fel a harcot a Balaton-parti le­génységgel — Petcuval ki­egészülve. Biztató eredmények A DVTK súlyemelői ke­ményen dolgoztak, készültek a versenyekre, nemzetközi erőpróbákra. Igaz, hogy a jelenlegi mezőnyben Barsi- hoz hasonló kiugró tehetsé­gek nem találhatók, mégis van öt-ihat olyan versenyző, aki képes a nemzetközi kö­zépmezőnyben szerepelni eredményesen. Az eredmé­nyekről, munkáról, lehetősé­gekről, tárgyi, személyi fel­tételekről beszélgettünk Ju­hász Istv/gn vezetőedzővel. — A 90 kg-os súlycsoport­ban Buda Attila olimpiai 5. helyezett mellett jó társ Halász István, aki az ElB-n lett 5. helyezett — kezdi a beszélgetést a mester. — Minden bizonnyal ezt a súlycsoportot erősíti majd Rótt Attila, akinek átigazo­lása már folyamatban van. A 60 kg-os súlycsoportban a többszörös magyar bajnok és EB-s negyedik Lakatos István, s a tőle hét évvel fiatalabb Lukács Zsolt is nemzetközi szintes verseny­zőnek számít. A junioróknál Hirslcó Tibor volt ólomsúlyú junior VIB-n bronzérmes. Az „örökifjú” Kertész Attila a '82,5 kg-os súlycsoportban tavaly bajnak volt, s eddig az idei hazai versenyeken kétszer is legyőzte a VB-s csapatbeli Mészárost. Meg­győződésem, hogy méltány­talanul mellőzött verseny­ző ... — Az utánpótlás korúak­nái mi a helyzet? — A junior korú Balogh Béla IS éves korától zsinór­ban nyerte a bajnokságokat, felnőtt válogatott kerettag volt, érthetetlen, s nagy veszteség, hogy váratlanul abbahagyta a versenyzést. Reméljük, nem végleges a döntése, mi szeretettel vár­juk vissza... Az ifjúságiak közül a válogatottban dol­gozik a nehézsúlyú Deák Zsolt, s jó eredményt vá­runk a 82,5 'kg-os súlycso­portban Balázs Róberttól, és Daru Zoltántól. A serdülők közül az 56 kg-os Kovács János verekedte be magát a legjobbak közé. — Mi a helyzet a nők­nél? — Tóbiás Vera bizonyult a legeredményesebbnek, Várnában az EiB-n a szakí­tást 90 kg-mal megnyerte, összetettben ezüstérmes lett. Itt is furának tartom, hogy az 56 kg-os súlycsoportbeli Gábor Magdolna, annak el­lenére, hogy szakításban 65.5 kg-os országos csúcsot ért el, nem kerülhetett a válo­gatott keretbe ... Tóbiás egyébként nemzetközi osz­tályt teljesített, míg Gábor felnőtt I. osztályú minősí­tést szerzett. — E tekintetben mi a helyzet a férfiaknál? — Lakatos, Halász, Lu­kács nemzetközi szintet tel­jesített. Kertész, Kerék, Ba­logh, Buda, Himer, Hirskó és az (átigazolás alatt álló Rótt felnőtt 1. osztályú szin­tet ért el. Ifjúsági aranyjel­vényt teljesített Balázs Ró­bert és Deák Zsolt. Itt szintközeiben van Daru, Forgács és Damkó. Serdülő aranyjelvényt ért el Ko­vács János és Zöldi Gábor, közel áll hozzájuk Rácz Jó­zsef is. Érdekesség, hogy NB TI-es csapatunk 19 126 pon­tos összteljesítménnyel nyer­te a bajnokságot, míg az NB I. bajnoka az MTK-VM csak 18 27,1 pontot tudott teljesíteni. A jövőre nézve ez feltétlenül biztató. — Személyi, tárgyi felté­telek? — Szakosztályunknak 100 aktív versenyzője van, a gárda zöme diák. Ez is tük­rözi, hogy elsődlegesen ne­velő egyesület vagyunk, az emberformálás vonatkozásá­ban is. !Mi mindent elköve­tünk, s ami tőlünk függ meg is oldjuk. Ennek elle­nére félünk, hogy a mi odaadásunk kevés lesz ... Társadalmi összefogásra len­ne szükség ahhoz, hogy éle­tünket tartóssá, s az elkö­vetkezendőkben is eredmé­nyessé tegyük. Hogy ez va­lóra váljon, igazi szponzor­ra volna szükségünk. Szűcs Lajossal és Polgár Imrével igazi, jól összehangolt part­nerként dolgozunk a szak­mai munka irányításában. Tárgyi feltételeink is jók, ■kár volna nem kihasználni azokat. Kossárik Nándor Mizsér továbbra is gyengélkedik Lesz aranyérem? San Antonióban, a férfi öttusa világbajnokságon a kritikus számnak tartott lö­vészettel folytatódott a ver­seny. A magyarok közül Fá­bián László és Madaras Adám „életben maradtak’', hiszen a harmadik tusa után is tartják a legjobbak- kal a lépést az összetettben (igaz, Fábián három helyet visszaesett, bár ponthátrá­nya nem jelentős). Továbbra sem megy vi­szont Mizsér Attilának, aki — kitűnő lövő lévén — ne­gatív szenzációt okozott az­zal, hogy mindössze. 188 kört ért el a négy sorozat­ban. Ő maga így vélekedett a VB eddigi alakulásáról: — Még soha életemben nem álltam ilyen rosszul vi­lágversenyen, még a leg­jobb számomban is jócskán elmaradtam a várttól, hi­szen 192—193 kört remél­tem. Nincs más hátra, a folytatásban megpróbálok mindent megtenni a csapa­tért. Horváth László szövetségi kapitány nem Dátja tragi­kusnak a helyzetet: — Az igaz, hogy Mizsér teljesítménye döntően befo­lyásolja a csapat szereplé­sét, de nem szálltak el vég­leg reményeink. A futásban célunk, hogy az olaszok előtt végezzünk, és minél többet csökkentsünk a szov­jetekkel szembeni hátrány­ból. Ha ez sikerül, a lovag­lás döntheti el a VB sorsát. Eredmények, lövészet, egyéni: 1. Velizar Ilijev (bolgár) 195 kör — 1195 pont, 2. Dariusz Gozdziak (lengyel) 195 — 1195, 3. Bogdan Vladu (román) 195 — 1195, Lövészet, csapat: 1. Bulgária 3375 pont, 2. Szov­jetunió 3285, 3. Svédország és Románia 3295—3255. Az egyéni összetett állása hlárom szám után: 1. Ilijev 3321 pont, 2. German Jufe- rov (szovjet) 3310, 3. Gian- luca Tifoert (olasz) 3267, 4. Andy Jung (svájci) 3264, 5. Fábián László 3256, 6. Ma­daras Ádám 3235. A csapatverseny állása három szám után: 1. Szov­jetunió 9640 pont, 2. Olasz­ország 9566, 3. Magyaror­szág 9444. Kerékpáros túra A Borsod-iAbaúj-Zemplén ■Megyei Természetjáró Szö­vetség országúti kerékpáros teljesítménytúrát rendez. A résztvevők 400 kilométeres hosszúságban járják be a megye turista szempontból legérdekesebb, leglátványo­sabb útvonalait. Az első ese­ményre augusztus 31-én, szombaton kerül sor. A több évre szóló túrasorozatnak a megyei szövetségen kívül a megyei Közlekedésbiztonsá­gi Tanács és az MVSC ter­mészetjáró szakosztálya a gazdája. Az első rendezvényen 130 kilométert tesznek meg a nevezők, erre 10 órás szint­idő áll rendelkezésükre. A nevezési díj 80 forint. In­dulás a Majális-parkban le­vő autóparkolóból, reggel fél héttől nyolc óráig. Az in­dulók először egy tesztlapot töltenék ki, aztán nekivág­nak a táv megtételének. Az útvonal: _ Lillafüred — Szentlélek — .Mlályinka — Dédestapolesány — Neké- zseny — Sáta — Borsodbóta — Sajómercse — Púinak — Kelemér — Ragály — Trizs — Aggtelek — Jósvafő — Szinpetri — Szín — Perku­pa — Szalonna — Szendrő — Szuihogy — Rudabánya — Ormosbánya — Izsófalva — Múcsony — Borsodszírák — Edelény. Nevezni a megyei szövet­ség címén (iMiskolc, Széche­nyi u. 103.) lelhet, a neve­zési díj egyidejű befizetése mellett. Szálláslehetőségre is mód nyílik a Majális parki Herman Ottó emlékpark te­rületén. Ejnye, lányok!... Fotó: Mák József Ilyen, vagy legalábbis hasonló gondolatok motoszkál­hatnak a diósgyőri vezetők fejében. Fiilöp István ügyve­zető elnök a jövőt fürkészi, s talán nem bánná, ha idő­sebb lenne két nappal. A kispadon helyet foglaló Vlád László árnyalatnyival talán mintha nyugodtabbnak tűnik, bár vasárnap délután neki is lesz oka az izgalomra. A képekhez csak annyit: Uraim, végezzenek jó munkát, ér­demeljék ki a szurkolók bizalmát, szeretetét, támogatá­sát, s akkor nyugodt vizeken haladhat hajójuk. A DVTK- tól most senki nem vár csodát. Tisztes helytállást, nyugodt bajnoki menetelést, bentmaradást viszont igen. Az úton az első lépéseket vasárnap lehet megtenni. A Siófok el­leni összecsapás 17 órakor kezdődik. Mit hoz a holnap? Magánvélemény Lehetöséo a kiugrásra I smerősöm nyitott szemmel jár-kel a világban. Most éppen az egyik nyugati országból érkezett haza, s hozott magával néhány megszívlelendő tapasztala­tot. Sportot értő és szerető ember lévén természetesen bekukkantott ide-oda, többek között módja nyílott figye­lemmel kísérni egy asztalitenisz edzést. Ámult és bámult. Elsősorban az töltötte el megrökönyödéssel, hogy az ed­ző jószerével a labdaszedéssel töltötte idejét. Egyik-rná- sik sportolónál tett ugyan célzást, hogy mit kell máskép­pen csinálni, nógatnia ugyanakkor senkit sem kellett. A felnőttektől az újoncokig mindenki úgy püfölte a labdát, mintha az élete függene egy poéntól. Az edző sétált az asztalok között, felszedte a földről a messzire guruló labdákat, s közben folyt a MUNKA. Igen, így, csupa nagybetűkkel, mert arrafelé igencsak komo­lyan vesznek minden tevékenységet. S nemcsak komolyan veszik, fontosnak is tartják valamennyit. Az utcaseprőre ugyanolyan szükség van, mint a bolti eladóra. Tegye le mindenki a saját területén a voksát, s ha ez elfogadottá válik, különösebb gond nem lehet. Ahogy hallgatom a lelkesült mondókát, gondolatfü­zér indul útjára agyamban. Vajon nálunk miért mutat egészen mást a tükör? Errefelé képtelenség meghonosí­tani ezt a „csináld magad !”-akciót? Hiszen végtére a cél közös edzőnek és versenyzőnek, mindketten sikert akarnak felmutatni. Az régóta közismert, hogy a dicső­séget senkinek nem adják ingyen, az úgy magától soha nem hullik az ölekbe. Szisztematikusan, keményen, min­den apróságra kiterjedő figyelemmel, rendkívül precízen munkálkodva lehet csak eljutni a világhírnévig. Erre „úgy általában” alkalmatlan a magyar? Nos, szerencsére vannak szent őrültek, megszállottak, akik pályafutásukat küldetésnek tekintik. Ez a hivatástu­dat, hozzáállás, meg a pici kis alkotó műhelyek mentik meg, tartják egyenletesen magas színvonalon a honi sportmozgalmat. De vissza a példához! Az idézett klub háza táján rop­pant egyszerű módszert vezettek be. Hogy nem butaság, azt tanúsítják az egyre javuló eredmények, a kilépés a nemzetközi porondra, az új és újabb tehetségek felbuk­kanása. Lényege a következő: alacsony alapfizetés, s rendkívül magas juttatás, ha eredmény van. Logikus, nem? Ha produkálsz, fizetlek, díjazlak, ha képtelen vagy ki­törni a szürkeségből, kihajítalak és veszek mást. Igen, ez a filozófia nem visz tévútra, tiszta viszonyokat teremt, s áttekinthetővé tesz kuszának vélt dolgokat. Ajánlatos lenne mifelénk is alkalmazni. Sok sportág­ban ugyanis az a divat, hogy akár van nívós produkció, akár nincs - a klubok fizetnek. A játékosok meg köve­telőznek. Inflációra, megélhetési nehézségekre hivatkoz­nak, s pumpolják, akit lehet. Tudom, nekik is egyre ne­hezebb talpon maradni - kivétel talán csak az élvonal­beli futballista, akinek hull a zsebébe a „manna". A szállongó hírek szerint egyik-másik siófoki labdarúgó a mostani idényben akár 4-6 millió (! ! I) forintot is ke­reshet. Könyörgöm, miért? . . . Nyernek egy magyar baj­nokságot? És ha igen, akkor mi változik? Ez ennyit ér Herr Ritternek? Félek, jövőre Monsieur Bras nyomdokaiba lép. Rájön, hogy jobb helyen is beinvesztálhat, kinyílik a szeme, s búcsút int a Balaton-partnak. T őlünk nyugatabbra fekvő országokban régen rájöt­tek a célravezető megoldásra. A semmiért nem fi­zetnek. Lehetőséget viszont biztosítanak, aki tud, él vele. Kiugró produkció esetén nem szűkmarkúskodnak a szponzorok, tapsolnak a drukkerek, piedesztálra emel a kommunikáció. Igen, csak így szabad! Doros László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom