Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-01 / 179. szám

1991. augusztus 1., csütörtök

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3

Uj vezérigazgató

TB “ P " ww r I f

a Tiszai Erőmű elen

Rendeléshiány miatt

fiz AUTÓVILL-ben (is) visszaesett a termelés

A felmondólevelek a héten elmentek

A szelbb napokat megélt Autóvdiltamossági Felszerelések Gyárának mezőkövesdi gyáregységében ma komor hangulatban dolgoznák vezetők és beosztottaik. Nem tudják, hogy mit hoz ,a h olnaip, csak reménykednek, hogy minden rossznak vége lesz egyszer.

!Hol van már az az idő, amikor esatendőrőil esztendőre emelkedett a termelés, nőtt a .nyereség, egyszóval, jól menteik a dolgok a kövesdi üzemiben. Az itt készült indítómotorok niagy vásárlóija a kért német állam egyesüléséig az NDK volt, amely kormányközi megállapodás alapján tartott igényit a szóban forgó autóvillamossági alkatrészekre. Aztán jött 1990., ,s minden üzlet odalett. Nem kell már a németeknek a kövesdi indítómotor.

Vezetők jönnek, mennék. A legkülönlbözőbb olkok játszanak közre a vezetőcserében. Esetünkben nyugdíjaztatás miatt .következett be a váltás a Tiszai Erőmű Vállalat élén: Zlagyvali Béla, az eddigi vezérigazgató az idén nyugdíjba vonult. A nagy várományos, Schwardy Miklós —, akii többedmiaigával megpályázta a megüresedett vezetői posztot — lett az utód. A zsűri ugyanis Schwardy Miklós főmérnököt találta a legalkalmasabbnak a vezérigazgatói posztra.

A rozsnyói születésű, 47 éves Sohwardy Miklóst már akikor kiszemelték leendő vezérigazgatónak, amikor még szóba sem került Zagyvái Béla nyugdíjaztatása. Minden bizonnyal kellően megalapozott volt a választás, amit az Is alátámaszt, hogy a szimpatikus szakember a Tiszai (Erőműben eltöltött csaknem két évtized során megfelelő vezetői, s szakmai ismeretekre tett szert.

A napokban értesültünk róla: a Magyar VliUamosMűvek Tröszt vezérigazgatója a beérkezett pályázatok alapján 1981. augusztus 1-jei határidővel Sohwardy Miklóst kinevezte a Tiszai Erőmű Vállalat vezérigazgatójának, i M

Még a kinevezési okirat életbe lépése előtti napokban kerestük fel a munkahelyén Schwardy Miklóst.

— Honnan indult, milyen utat tett meg? — 'kérdeztük.

— Rozsnyón születtem, Prágában szereztem energetikai gépészmérnöki diplomát, .majd ezt követően a Szlovák Energetikai Gépgyárban (ismertebb nevén a tolmáosi ikazángyárban) dolgoztam.

Sdhwardy Miklós érdekességként eimllíteltte, hogy a szóban forgó tolmácsi energetikai gépgyárat régi kapcsolat fűki a Tiszai Erőműhöz, hiszen már az ötvenes évékben a szlovák gyár szállította a TiszaipaLkonyaS Erőmű kazánjait, a hatvanas évek élőjén pedig az új .szénhidrogén-tüzelésű erőmű beruházásában működött közre.

— Minők köszönheti Sdhwardy Miklós .a Magyar- országra való át települést?

— Magyar lányt vettem feleségül, így 1872-ben Magyarországra költöztünk, s az én utam egyenesen a Tiszai Erőműbe vezetett. Voltam üzemmérnök, dolgoztam beruházási osztályvezetőként, legutóbb pedig a főmérnöki teendőket láttam el.

— Nlagyon sók új vezetőt látni ma a vállalatnál.

— Nem véletlenül, hiszen a vezetői posztokon generá- Oióváltásnak lehetünk tanúi, részesei. Az elmúlt egy-két esztendőben összesen tizenhárom vezető beosztású személy ment nyugdíjba.

— Mit hagyott az utódokra a .régi vezetés?

— Elődeink nagy érdeme, hogy megteremtették az erőmű biztonságos működtetésének fettételeit. Jóllehet, a Tiszai Erőmű Vállaltat fizetésben, anyagi juttatásban soha nem tudta felvenni a versenyt a másik két tisza- újvárosi nagyvállalattal, az viszont tény, hogy dolgozóinkat sem régebben, sem

napjainkban nem fenyegeti a munkanélküliség réme. Aki nálunk dolgozik, stabilnak tekintheti munlkalhélyét, bár az is igaz, hogy egyelőre az új munkaerőre nem tart igényit az erőmű.

Eléggé friss keltezésű az okmány, amely a vezérigazgatóvá történő kinevezést tanúsítja. Mi most. a legfőbb teendője Sdhwardy Miklósnak ?

— A trösztön belül belátható 'közelségbe került az rt.-vé valló átalakulás, amit egyébként a jövő éviben tervezünk. Ennék persze számos feltétele van, aminek kidolgozásálban magam is részt vettem, de a munka még korántsem ért véget. Ez azt jelenti, hogy az előkészítő munkát, ezen belül például a vagyonértékelést folytatnunk kell, ami nem kis feladat, főként, ha figyelembe vesszük, hogy eközben egy sor üzemeltetési tennivalót is el kell végeznünk, azaz, villamos energiát kell fejlesztenünk.

— Apropó, üzemeltetés. Hallottunk róla, hogy nemsokára megújul a régi, széntüzelésű Tiszapalkomyali Erőmű.

'— Valóban, megkezdtük a régi erőmű rekonstrukcióját, amelynők első szakasza 1993 decemberéig tart. Utána eldől, miikor folytatjuk, miikor lesz pénz a további munkákra.

— Vannak jelzések, miszerint az utóbbi időben csokiként az országban az energiafogyasztás.

— A takarékosságra való törekvés ezen a területen is észrevehető, amiben mindenekelőtt a villamos energia árának alakulása játszik fő szerepet. Azt hiszem, nem mondok újat vele, csak szeretném ezúttal is aláhúzni: a Tiszai Erőmű Vállalat termelőegységeinek a jövőben is alapvető feladata marad a termelés és ellátás biztonságának megőrzése, illetve növelése. Ami egyebek mellett azt jelenti, hogy nem a megtermelt villamois energia mennyisége a döntő, hanem a rendelkezésre állás mindenkori színvonalán vau a hangsúly. Vagyiis a gyors terhelésváltás képességét kell a lelhető legmagasabb szinten tartanunk, hogy bármikor követni lehessen az ország energiafelhaisználásá't.

Tegnap, szerdán délelőtt ünnepséget tartottak a Tiszai Erőmű Vállalatnál. Ezen részt vett dr. Halcl József, a Magyar Villamos Művek Tröszt vezérigazgatója, aki ez alkalommal adta át Sdhwardy Miklósnak vezér- igazgatóvá történő kinevezését tanúsító okiratot.

Lovas Lajos

Derökas Lajos főmérnök adatokkal támasztja alá, hogyan is megy soruk mostanság az autóvillesdknék.

— A nyolcvanas években jó néhány esztendőn keresztül az általunk gyártott autóvillamossági termékéknek mintegy hetven százalékát exportáltuk az akkori NDK-ba, a mostani szállításunk viszont már a 2 százalékot sem haladja meg.

— Hogy mennyire változnak az időik — folytatta mondandóját a főmérnök — arra mi sem jellemzőbb, mint a dollárelszámolású kivitelünk ugrásszerű emelkedése: a nyolcvanas évekbeli 10- százalékos arány az idén, vagyis a két német állam egyesülését követően 70 —80 százalékra nőtt. A kényszer szülte mindezt, de termelésünk .még így js messze elmarad a korábban megszokottól. A rendeléshiány miatt elkerülhetetlenné vált a gyáregység létszámának csökkentése.

Emberéket elbocsátani nem népszerű dolog. Ám, ha nines más megoldás, mert nem tudnak számunkra munkát biztosítani, bármennyire fájdalmas, meg kell tenni.

— A sikeres években 700 —800 dolgozót foglalkoztattunk — emlékszik Derekas Lajos. — Az elkezdődött leépülés során .például tavaly százhatvan dolgozótól kellett megválnunk, ez év őszéig pedig még további 75 munkavállalóval csökkentjük a létszámot, amely utána alig baladja meg a négyszázat. Hát itt tartunk.

*

A felmondóleveleket a héten postázták az érintetteknek.

— ötvenhat dolgozónk vég- kielégítéssel távozik a gyáregységünkből — tájékoztat a főmérnök. — A legmagasabb végkielégítés összege nyolc hónap bérének felel meg, aki pedig osupán ,a minimális 3 éves munkaviszonnyal rendelkezik, azhá*

rom hónapra eső keresetre jogosult. Számításaink szerint a végkielégítés átlagos összege 80 ezer forintra tehető.

Megtudhattuk még, hogy 19 autóvilles munkavállaló korkedvezményes nyugdíjaztatás címén válik meg a gyáregységtől.

De ez még nem minden. A piacvesztés egyéb intézkedést is követelt a mezőkövesdi gyáriban.

— Akit osalk lehet, augusztusban szabadságra küldünk

— hallottuk a főmérnöktől.

— Augusztus ö-iűl szeptember 2-ig dolgozóink zöme szabadságra megy, enre az időre alapbérük 80 százalékát kapják. Persze, lesznék olyanok, akiknek a munkájára ez idő alatt is igényt tartunk, ezék száma viszont elenyésző, nem hatódja meg a tíz százalékot.

*

Hogy a sok rossz mellett jó hírrel is szolgáljunk.

— Most van születőiben egy üzlet egy jó hírű amerikai céggel — újságolta Derékas Lajos. — Ha minden összejön, az első évben, azaz 1992-ben már 20 ezer darab indítómotort szállítunk a tengerentúlra. A kilencvenes évek közepére elérnénk a 47 ezres darabszámot. Nagyon bízunk benne, hogy sikerül nyélbe ütnünk az üzletet. Azébt vagyok óvatos a jövő megítélésében, mert ez év tavaszán is kínálkozott számunkra egy lehetőség, később azonban minden kútba esett. Mondanom sem kell, nem a mi hibánkból, a külföldi partner- lépett vissza a sokat ígérő kooperációtól.

— Visszatérve, az imént említett amerikai üzletre, az első 3—5 ezer indítómotort teljes egészében külföldi alkatrészekből szerelnénk ösz- sze, később viszont a Mezőkövesden gyártott alkatrészek is szóba jönnének. Éppen .most végzik — az amerikaiak kérésére — a gyáregység szakemberei azokat a számításokat, amelyek alapul szolgálnak majd az ár- egyeztetés alkalmával az üzlet megkötéséhez. Reméljük, létrejön köztünk a megegyezés mondta bizakodóan a gyáregység főimérnöke.

L. L.

SY-TA KFT Miskolc, Győri kapu 32. Telefon: 84-633.

Eladó:

1 db új Renault CLIO 1,1 szgk.

Extrák: 5 ajtó,

5 seb. fokozat, hátsó ablaktörlő.

Ära: 1 026 000 Ft

helyett

940 000 Ft.

Egyszeri lehetőség, csak most!

Renault Clio:

Az év autója 1991!

A MAGYAR NEMZETI BANK BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI IGAZGATÓSÁGA

pályázatot hirdet

devizaengedélyezési és -ellenőrzési főcsoportjában FŐELŐADÓI ÁLLAS BETÖLTÉSÉRE

Pályázati feltételek:

— 35 év alatti életkor,

— felsőfokú közgazdasági végzettség,

— erkölcsi feddhetetlenség.

Az elbírálásnál előnyt jelent:

— banki, revizori, vagy külkereskedelmi pénzügyi gyakorlat,

— idegennyelv-tudás,

— személyi számítógép ismerete.

Pályázatát írásban, rövid szakmai önéletrajzzal,

A MAGYAR NEMZETI BANK Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Igazgatóság (3501 Miskolc, Pf.: 158) titkárságára kérjük megküldeni.

Egy nagy gonddal kevesebb

Itt a friss, artézi víz!

Mezőkövesd és a környékén található, 11 település lakói tapasztalt embereknek mondhatják magukat — már ami a vizhiányos időket illeti. Az utóbbi években ugyanis előfordult, hogy csak naponta 3 órán keresztül tekerték eredményesen a vízcsapokat. A „helyzet” tavaly csúcsosodott ki, a szakaszos vízellátás bevett szokás lett a térségben, örömmel mondhatjuk: ennek egyszer és mindenkorra vége!

*

Az Észak-magyarországi Regionális Vízművek főmérnöke, Nagy Sándor tájékoztat:

—• Az úgynevezett Délborsodi regionális vízellátási rendszer, tehát Kövesd és környéke Ikét alapforrásból, a kácsi és a sályi karsztforrásból kapja a vizet. Azaz: az utóbbi években csak olykor kapta, mert a nyolc éve tartó aszály nagyon lecsökkentette a források vízhozamát.

Az ligazán súlyos vízhiány 1987-ben jelentkezett, tavaly már tarthatatlanná vált a helyzet. A főmérnök azzal folytatja, hogy tudtak róla, érezték a környék gondjait, de pénz híján nemigen tehettek a megszüntetéséért. Titkon azért remélteik, előbb- utóbb kerül tőke, ezért Mezőkövesdtől nem mesz- sze, az Ostoros-patak völ-j gyében négy kutatófúrást ejtettek meg.

— Igyekeztünk úgy csinálni, hogy majd viszonylag könnyen átalakítsuk a túrásakat termelő kúttá — mondja a főmérnök. — Hogy könnyen találtunk-e vizet? Könnyen. Tapasztalt szakembereknek nem különösebb gond vizet találni, mert ismerik a rétegviszonyokat ..

A vizet 110—300 méter mélyben lelték meg, úgynevezett Panon-kori, több millió éves készletet. Az artézi vizekre jellemzően jó ízű, hiideg — kicsit sok benne a vas és a mangán, de ez nem nagy baj —állapították meg.

*

Víz tehát volt, csak még a pénz hiányzott. Ekkor lépett akcióba dr. Pesti Ferenc, a Szentistvánban élő országgyűlési képviselő. Olyan sikeresen képviselte választói érdekeit, hogy megnyerte az ügyhöz Rajkai Zsolt, államtitkárnak, és Perecsi Ferencnek, az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjének támogatását, akik azt mondták, a környék lakói jogosan kérik a kormányzat támogatását. Ezek után az illetékes bizottság megszavazta a beruházáshoz szükséges pénz nagyobb felét, 40 millió forintot. Történt mindez aiz idén, április közepén. Az ÉRV saját forrásaiból is félretett 10 millió forintot, indulhatott a munka.

— Akkor még nem tud-« tűk, aszály lesz, vagy (ilyen esős idő, ezért nagyon siettünk — mondja a főmérnök.

Az „éervésék” a gyorsaság érdekében szinte egy- időben terveztek, építettek, általában 20—40 ember

dolgozott az Ostoros-patak völgyi vízlelőhely érdekében. Most, nyár közepén jutottak oda, hogy elmondhatják: a próbaüzem folyamatos, ha hirtelen rekkenő szárazság törne ránk, akkor sem hörögnének üresen a környékbeli vízcsapok.

*

A főmérnökkel, és az ÉRV mezőkövesdi üzemének vezetőjével, Papp Zoltánnal hármasban megyünk ki az új vízműtelephez. A főútról, az egri útról letérve már csak terepjáróval lehet menni. A két szakember megnyugtat: pár hét és a vízmű-telepekre jellemző rendezettség, tisztaság fogadja a látogatókat.

Legfőbb témánk az, mj kerül négy kúton 50 millió forintba? Nem maga a kút a legdrágább — mondják, hanem a különböző műszerek, automatikai berendezések. A négy kút nem különösebben látványos, annál inkább a vas-mangán talanító berendezés. Ez egy torony, mellette konténer. Hozzá csatlakozik két hatalmas fekvő víztartály —, mint megtudom, egyenként 75 köbméteresek.

— Ezen a vas-mangán- talanítón megy át a víz — mutatja Papp Zoltán —, majd a tisztavíz-tartályba kerül, utána a rendszerbe, ami a mezőkövesdi Egri úti lakótelepig nyomja a vizet. Onnantól a Borsod Megyei Vízmű gondoskodik a lakók, nagyfogyasztók ellátásáról.

Mint megtudom, a tartály tartalma egyelőre az Ostorosba folyik — a próbaüzem „pazarlása” ez. Látszólagos, hiszen a teljes «üzemelést előzi meg; teszi biztonságossá.

Nagy Sándor büszkén mutatja az automatikai berendezéseket tartalmazó konténert — az ÉtRV saját gyártmánya valamennyi. Üzembilztosak, nem lesz rá szükség, hogy valaki mindig mellettük üljön.

Hogy örülnek-e? Természetesen. Ha segítséggel is, de valamit letettek az asztalra: ha apadnak akarszt- források, akkor sem szomjaznak a falvak és a város. És ami megemlítendő: az artézi források lehetőséget teremtenek még több, eddig vezetékes vízzel nem rendelkező faluban a hálózat kiépítésére. Ez azonban már a helyi polgár- mesterek, az önkormányzatok dolga ...

M. Szabó Zsuzsa