Észak-Magyarország, 1991. augusztus (47. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-16 / 192. szám

1991. augusztus 16., péntek- ÉSZAK-MAG YARORSZ AG 5 Rendkívüli vásár! Jelentős mértékű (30—50 százalék) árengedmények a Borsod Zöldért Rt. üzleteiben, 1991. AUGUSZTUS 15-TÖL, amíg a készlet tart. A Borsod Zöldért Rt. az alábbi üzleteiben árengedményes vásárt rendez mezőgazdasági eszközeikből, kisgépekből, ipari szerelvényekből, továbbá többféle élelmiszerből (konzervek. szörpök stb.), valamint háztartási vegyi árukból. A VÁSÁRT BONYOLÍTÓ ÜZLETEK. ALÁBBI HELYEKEN TALÁLHATÓK: 700. sz. Kertészáruház, Miskolc, Búza tér 700/a sz. Kisáruház, Ózd, Vasvár u. 27. 700/b sz. Kisáruház, Miskolc, Győri kapu 42. 700/c sz. Kisáruház, Sátoraljaújhely, Rákóczi u. 13. 700/d sz. Kisáruház, Mezőkövesd, Dohány u. 1. 700/c sz. Kisáruház, Mezőkeresztes, Dózsa György u. 8. 701. sz. Raktáráruház, Miskolc, Besenyői u. 1. 501. sz. Élelmiszerüzlet, Miskolc. Kisfaludy u. 34. 502. sz. Élelmiszerüzlet, Miskolc, Baross G. u. 13—15. 503. sz. Élelmiszerüzlet. Miskolc, Szentpéteri kapu Szolgáltató ház 507. sz. Élelmiszerüzlet. Miskolc, József A. u. 16. 509. sz. ABC-áruház, Miskolc, Árpád u. 2. 516. sz. ABC-áruház, Miskolc, Mátyás K. u. 21. 512. sz. Élelmiszerüzlet, Kazincbarcika, Lenin u. 30. 520. sz. Élelmiszerüzlet. Kazincbarcika, Szabó Lajos u. 49/a. 522. sz. Élelmiszerüzlet, Alberttelep, Piac tér 526. sz. Élelmiszerüzlet, Szuhakálló, Kossuth u. 21. 514. sz. Élelmiszerüzlet, Sátoraljaújhely Kossuth u 16. PÁLYÁZATI FELHÍVÁS OSZTÁLYVEZETŐI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. A BORSOD-ABAÜJ-ZEMPLÉN MEGYEI FÖLDHIVATAL PÁLYÁZATOT HIRDET FÖLDMÉRÉSI OSZTÁLYVEZETŐ munkakör betöltésére. A kinevezésre kerülő osztályvezető feladata Borsod- Abaúj-Zemplén megye térülőién jelentkező földmérési feladatok irányítása. A munkaikor a pályázat elbírálását követően betölthető. A kinevezés határozatlan időre történik. Bérezés a 13/1987. (X. 25.) ÁBMlH. rendelettel módosított 11/1983. (XII. 17.) rendelet szerint. Pályázhatnak azok, akik felsőfokú szakirányú végzettséggel rendelkeznék és legalább 5 éves szakmai gyakorlatuk vian. A pályázatnak tartalmaznia kell: ♦ a pályázó jelenlegi munkahelyét, beosztását, besorolását: ♦ eddigi szakmai munkáját, elért eredményeinek részletes ismertetését, ♦ a munkakör ellátására vonatkozó elképzeléseket. A pályázathoz mellékelni kell: ♦ részletes önéletrajzot, ♦ kitöltött személyi adatlapot, ♦ iskolai végzettséget, szakképzettséget igazoló okiratok másolatát, ♦ 3 hónapnál nem régebbi erkölcsi bizonyítványt, ♦ orvosi igazolást, .amely .a munkakör ellátására alkalmas egészségi állapotot igazolja. A pályázat benyújtásának határideje: 1991. SZEPTEMBER 15. A pályázatok elbírálására a benyújtási határidő lejártát követő 115 .napon belül kerül sor. A pályázatot az előírt mellékletekkel együtt a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei FYJld'hivatal vezetőjéhez — Majoros László — kell eljuttatni. Cl'M: 3502 MdskoJc, Baross G. u. 13—15. Pf.: 244. A pályázattal kapcsolatban Kisvárdai László személyzeti és oktatási főelőadó nyújt felvilágosítást. E z a miskolci, belvárosi lakás valóságos múze­um. A trófeák múzeu­ma. Agancsoké, agyaraké, kitömött szárnyasoké . .. De számos használati tárgy is múzeumi érték. Például a szarvasagancsokból, vadbőr­ből .készült fotel, a szarvas­agancs lábú állólámpa, az őzbak agancsokkal körbe­épített hőmérő-barométer. A földön, a falon mindenütt trófeák, bőrök. Húsz év va­dászatának emlékei, erek­lyéi, tanúi, ha úgy tetszik. — Dédapám Szlovákiában volt erdész, anyám édesapja pedig urak, grófok vadásza volt. Talán innen az örök­lődött vadászszenvedély — mondja Monostori László vadász és preparátor. — Gyerekkoromban erdész sze­rettem volna lenni, de ez első nekifutásra nem sike­rült. Kerülő utakon jutottam el végül is Sopronba, Vásár­helyre, Szarvasra. Amit le­hetett megtanultam, három diplomát szereztem. Vadász 1973-ban lett, majd hivatásos vadász, fővadász is volt. 1986-tól azonban már „csak” sportvadász. (Fe­leségével együtt, akinek sa­ját fegyvere van a szek­rényben, lőtt már vele őz­bakot is.) Közben kiváltotta az ipart a preparátorságra, majd 1985-ben visszaadta, s most ismét folytatja. — Ez egy külön szenve­dély, amelyhez sok-sok tu­domány is kell — magya­Minden trófea egy-egy emlék Háromdiplomás preparátor rázza. — Sok mindenhez kell értenie a preparátornak, a biológiától kezdve a ké­mián át az asztalos- és kár pitosmunkáig. Én mindent magam csinálok. Autodidak­ta módon tanultam meg mindent, a kényszer vitt rá, mert annyira keveset keres­tem, hogy abból nem tud­tam volna eltartani a csa ládot. Sokat tanultam a fő­városban, a Mezőgazdasagi Múzeumban, vagy a külföl­di szaklapokból. Az USA- ban például külön lapjuk van a preparátoroknak. Nevet szerzett magának. Ma nemcsak itthon ismerik Monostori László prepará- tort. hanem Németország­ban, Ausztriában, az Egye­sült Államokban is. Az évek során kialakult a baráti es megrendelő köre. Külföldi vadászok, vadásztársaságok már jóelőre értesítik: szá­mítanak rá egy-egy vadásza' után. Évek óta tagja a me­gyei trófeabíráló bizottság­nak, s ő maga is kiállít, ahol csak lehet, itthon és külföldön egyaránt. Minden trófea külön em­lék. külön élmény. Akad? amelyik után három évig is járt, amíg sikerült elejtenie. Az aranyérmes őzbakot a Tisza mellett, egy augusztu­si, esős napon, üzekedéskor ejtette. Az ugyancsak arany­érmes vaddisznóagyar egy­kori birtoklója majdnem ha­lálát okozta a Csanyikban, vagy ő, vagy én, így vető­dött fel a pillanat töredéke alatt a kérdés — emlékezik. Amíg a muflon után járt a sziklákon, kisebesedett a lá­ba. A kecske elvadultan csatangolt a Bükkben, ami­kor lelőtte. A galambász hé­ja — fácán kompozíció az 1986-os miskolci kiállításra készült. A vadmacskát az. egyik kutyája fogta meg. Az aranyérmes szarvas a Bükk nagy, öreg harcosa volt... — Sok kutyát tartottam. A Villám például tizenkét évig szolgált. Egy jó kutya olyan a vadásznak, mintha második fegyvere volna. De itt, az udvarban mindig megbetegedtek a kutyák, ezért nem foglalkozom már velük. Valahonnan előkerült egy hatalmas harcsa feje, most éppen annak a kikészítésé­vel foglalkozik. — A halpreparálást meg főiskolás koromban szeret­tem meg. Sok vadász horgá­szik is, s ha horogra akad egy-egy ilyen 35—45 kg-os harcsa, kikészíttetik velem a fejét, s el teszik emlékbe. Ki tudja, mikor fognak megint ilyet? ... Kérdezzük, mennyit érnek a trófeák, bútorok, bőrök, kitömött szárnyasok? Nevet. Milliókat! De számára csak egy számít, az eszmei érték. Ami pénzben kifejezhetet- len. Ami csak neki, a fele­ségének, s a kisfiának ér­ték. Amire ha ránéz, amit ha megsimogat a szemével, amit há megfog, megeleve­nedik egy-egy csodálatosan szép éjszaka, egy-egy fárasz­tó virrasztás, lábsajdító gya­loglás, a vadászatot követő tábortűz fénye ... Nyikes Imre Fotó: Fojtán László Az ivóvíz arzénmentesítése A dél-alföldi térség régi gondja, az ivóviz arzénszeny- nyezettsége; a víztisztításra új, és a külföldi ajánlatoknál lényegesen olcsóbb megol­dást kínál az a szabadalma­zás előtt álló találmány, amelyet Szolnokon mutattak be. Az Agromen Rt. me­nedzselésével kidolgozott el­járásnál egy szakmai fóru­mon tartottak tájékoztatót a feltalálók, Stefanovits Pál akadémikus és Törőcsik Mi­hály kutató. A szakemberek­nek, s a rendezvényre meg­hívott Békés és Jász-Nagy­kun-Szolnok megye önkor­mányzati vezetőnek elmond­ták, hogy az arzén megköté­sére alkalmas, a vizet nem szennyező anyagok közül a választásuk egy fémoxidra esett. Ezt a Tiszamenti Re­gionális Vízműveknél kidol­gozott technológiával alkal­mazzák. Az eredmény: szeny- nyezett kutakból nyert víz arzéntartalmának 85 száza­lékát sikerült kiszűrniük. A találmány továbbfejlesztése 100 százalékos hatékonyság­gal kecsegtet. Az eljárás előnye bizonyosodott be a Szarvason már megkezdett üzemi kísérletek: során, hogy általa más szennyező anya­gokat is kivonhatnak a tisz­títandó vízből. (MTI) Háborés dinnye Amikor ilyenkor nyáron el­kezdődik a dinnyeszezon, s beleharapok az első karély dinnyébe, gondolatban — immáron negyvenhatodszor — messze kalandozok téren és időn át. Hamburgon, Neumünsteren túl fent járok valahol a dán határ közelé­ben. Ott estünk ugyanis an­gol hadifogságba. Egyelőre nem tudtak bennünket szö­gesdrót mögé dugni, így hát 1945 szeptemberéig szabadon éltünk. Csűrökben, széna­pajtákban, üresen maradt istállókban húztuk meg ma­gunkat. Egy uradalmi intéző meg­látogatott bennünket, és nyári munkára embereket to­borzott. Vagy ötven abaúji, zempléni, szabolcsi paraszt- ember összeállt, engem ma­guk mellé vettek tolmácsnak, és a tejképű Sievers úrral elindultunk Altenradéba, az ottani 1500 hektáros urada­lomba dolgozni. Mindjárt az első nap beállított bennün­ket egy idős botosispón egy nagy felszántott táblába, ta­karmányrépát palántólni. Ott ugyanis a répát ugyanúgy palántálják, mint nálunk a káposztát, karalábét, karfiolt. Kihúztuk az irányjelző zsi­nórokat, az ültetőfával kellő távolságban lyukakat fúrtunk, s belenyomkodtuk a tábla szélén nevelt répapalántákat Alig végeztünk néhány sor­ral. máris beborult az ég, tíz-tizenöt percig zuhogott a langyos zápor, aztán ismét kisütött a nap. Megint zápor, megint napsütés. így megy ez ott az Északi- és Balti­tenger között egész nyáron. Nem kéll hát öntözni, s könnyű palántázással répát termeszteni. Persze, munka közben folyt a beszélgetés az otthonról, családról, meg, hogy vajon mikor mehetünk haza.- Érik a dinnye Szabolcs­ban — buggyant ki a sóvár­gás Pásztor Lajosból, aki minden gondolatával odaha­za járt Tornyospálcón. — Érik, már meg lehet lé­kelni - folytatták a többiek -, csak úgy ropog a héja­bele a kés nyomán. A német botosispán fülelt, fülelt, szerette volna tudni, miről folyik a beszélgetés, — Was sagen die Kerle? Miről beszélnek a fickók? - fordult felém. Mondom neki, hogy a dinnyéről, odahaza nálunk most érik a dinnye. — Ach Melone, Melone .. . Aztán elmondja, hogy fia­tal korában Neumünsterben dolgozott egy üvegházi ker­tészetben. Ott látott életében először dinnyét. „Ekkora volt, ni!" — s mutatta is össze-* csukott jobb öklével. — Mit mutogat az öreg?- kérdezték a mieink. Mondom, hogy akkora dinnyét látott Neumünsterben, mint az ök­le. No, több se kellett a szabolcsiaknak. Perceken át csak kacagtak, kacagtak, hogy a könnyük is csörgött a jóízű nevetéstől.' — Mondja meg, tanár úr az öreknek, hogy nálunk, a szabolcsi homokon ekkora dinnyék teremnek, ni — mond­ta Bálint János, és már ke­rekítette is a két karját a hasa elé. Persze, a botosispán csak csóválta, rázta a fejét, nem hitte, hogy kedvező időjárás esetén 6—8 kilós dinnyéket is érlelnek a szabolcsi, meg a hevesi homokon. Végül Pásztor Lajos ezzel zárta le a dinnyediskurzust:- Mondja meg neki, tanár úr, hogy nem adnám az én tornyospálcai nyolc holdamat egész Schleswig-Holsteinért, de még Germániáért sem ... Hát ez a történet bukkant elő messzi emlékeim közül, miközben az első Hlotos, édes falatot kóstolgatom az idei dinnyetermésből. Hegyi József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom