Észak-Magyarország, 1991. július (47. évfolyam, 152-178. szám)

1991-07-10 / 160. szám

XLVIi. évfolyam, 160. szám 1991. július 10. Szerda Ára: 5,80 Ft BORSOP-ABAUJ-ZEMPLEN FÜGGETLEN NAPILAPJA Augusztusban: bodrogközi határnyitás Pápalátogatásra készül a határőrség Mór irtuk egyszer, s most részletekkel is szolgálhatunk. II. János Pál pápa magyarorszá­gi látogatása során a szomszédos megyében, Máriapócson is misét celebrál, s e jeles ese­mény alkalmából — bízva abban, hogy Szlo­vákiából is sokan rándulnak át - két ideigle­nes határátkelőt is nyitnak Borsod-Abaúj- Zemplénben. Tegnapi sajtótájékoztatóján dr. Prókai Béla határőr ezredes, a BM Határőrség miskolci kerületigazgatója elmondotta: mind Pácinban, mind pedig Lácacsékén, három nap­ra nyitják meg a határt, mégpedig augusztus 17-én, 18-án és 19-én. A magyar és a cseh­szlovák állampolgárok reggel hat és este nyolc óra között léphetik át a határt, de ha a for­galom úgy kívánja: a nyitvatartási időt meg­hosszabbítják. (Folytatás a 2. oldalon.) Szerboszlávia vagy Horvátország Szétlőtt táblák az út mentén (Helyszíni tudósítónktól) „Sok vér fog itt még folyni, sok vér."’ Csak ennyit mon­dott a dakovói öreg magyar, amikor megkérdeztük, mit gondol Jugoszlávia jövőjéről. Dakovo a horvát katolikusok szent helye, iitt még nem dördült el fegyver, a kisvá­ros mégis gyászol. A kated- ráliis közelében nagy a sür­gés-forgás, a sietve érkező és induló egyenruhások egy­mást kerülgetik a milícia pa­rancsnokságának szűk előte­rében. Egyik-másik megáll egy pillanatra, s részvétét ki­nyilvánítandó, aláírja a ha­talmas virágcsokor és gyász­keretes fotó mellé tett fü­zetet. Két napja orvlövész végzett Eszéken a milícia he­lyi parancsnokával, Dakovo szülöttjével. Szerb lehetett a gyilkos, mert horvátot lőtt le. Errefelé ilyen kegyetlenül egyszerű az igazság. * Igazság? A pillanatok alatt szárnyra kapó hírekből ne­héz kibogozni, mi is történik valójában, mi a valós tény, és mi a félelem, vagy a ma­nipuláció diktálta túlzás. Egyesek tudni vélik, hogy nemcsak a Szerbiából átszi­várgóit csetnikek lődöznek az éjszakában, hanem azok a bácskai securitatésok is, akiknek a romániai forrada­lom után menedéket adtak Jugoszláviában, s most szerb védelmezőik parancsait hajt­ják végre. Több hadsereg felszerelé­sére elegendő fegyver van a lakosságnál, s nem is akár­milyenek. Szerbia és Horvát­ország határán, Bezdántól Vörösmartig szitává lyugga- tott közlekedési táblák sze­gélyezik az utat. A falvakon naponta kétszer átrobogó jugoszláv szövetséges tankok katonái hagyhattak így fi­gyelmeztető jelet: ki az úr ezen a vidéken. A batinai hídnál, a Duna horvátorszá­gi oldalán is az ő lövegcsö- veik meredeznek, míg a híd­ra felhajtok autóit a fegyve­rek után kutató szerb rend­őrség vizsgálja át tüzetesen. A helyiek úgy tartják, a reguláris erőktől nem kell félni. A Szerbiától át-átruc- canó civilek az igazán ve­szélyesek, a csőcselék, akik az éj leple alatt, de kisebb forgalmú utakon akár fényes nappal is, lopnak és gyilkol­nak. A vegyes lakosságú telepü­léseken gyanakodva mérege­tik egymást a tegnapelőtt még békés szomszédok, úgy tűnik, az önállóságot áhító és az országot egybe tartani akaró, egymásnak feszülő po­litikai érdekek véglegesen és végzetesen megmérgezik az addig közösen szívott leve­gőt. A határmenti falvak fér- fiai harcra készülnek, csa­ládjukat Horvátország és Szerbia belsejébe menekítik. A hadsereg felvonulása lát­tán néhány nap alatt ezernél Tegnap hírt adtunk róla, hogy a December 4. Drót­művek, ha csak ideiglene­sen is három hétre beszün­tette a termelést. Az ok ké­zenfekvő: a belföldi alap- anyagelilátás akadozik, ugyanakkor az alapanyag külföldről történő beszerzé­se nem várt nehézségbe üt­között. Ha nincs termelés a drótgyárban, a felhasználók is megérzik a különböző hu­zalok, betonacélok és egyéb alapanyagok hiányát. Itt van egyebeik között az egyik nagy felihasználó, a Beton- és Vasbetonipari Müvek miskolci gyára. Brindza József műszaki igazgatóhelyettes nem lehet rózsás kedvében, amikor ar­több menekült kért segítsé­get a Vöröskereszt zomborl szervezetétől. * A zombori rádió magyar nyelvű adásának szerkesztői szerint Horvátországban nem lesznek olyan összetűzé­sek, mint amilyenek Szlové­niában kirobbantak. A had­sereg mozgásából arra kö­vetkeztettek, hogy a szerbek csak azokat a horvát terü­leteket szállták meg, ame­lyekre igényt tartanak az új határok kijelölésénél, ame­lyekre szükségük lesz a már nyilvánosan is meghirdetett Nagy-Szerbia, Szerboszlávia megteremtéséhez. Helyzetértékelésüket hu­szonnégy órán belül megcá­folták a történések. Belgrád- ból páncélos menetoszlop in­dult Zágráb felé azon a fő­útvonalon, amelyet még Tito alatt a Testvériség-egység rój kénytelen tudomást sze­rezni, hogy egy sor alap­anyag híján már-már a BVM-ben is veszélybe ke­rül egyik-másik termék gyártása. Tegnap, kedden délelőtt, amikor telefonon érdeklőd­tem a gyár helyzetéről, az igazgatóhelyettes éppen egy szlovákiai (eperjesi) cég kép­viselőivel tárgyalt a külön­féle betonhuzalok behozata­láról. — Nem szeretnénk ugyan­is, ha alapanyaghiány mi­att korlátozást kellene beve­zetni a termelésben — kö­zölte. — A szlovák partner­vállalat hajlandóságot mu­tatott egyebek között födém - elemekhez, gerendákhoz szükséges feszítőhuzalok szállítására, mindössze a vá­sárlással kapcsolatos néhány vitatott kérdést kell még tisztáznunk. Ha az üzletet sikerül nyélbe ütmünk, át tudjuk hidalni a szóban for­gó termékcsoport gyártásá­val összefüggő igondokat. — Minden erőnkkel azért fáradozunk, hogy legyen ele­gendő alapanyag a különbö­ző födémelemek, gerendák gyártásához — mondta kér­désünkre az igazgatóhelyet­tes. — Ez már csak azért is lényeges a BVM számára, miveli a termékek nem el­hanyagolható részét a la­kosság vásárolja. Tehát a feszítőhuzalok, s a különbö­ző betonacélok beszerzése nagymértékben meghatároz­za gyárunk működőképessé­gét — mondta végezetül Brindza József. L. L. Nem született egyezség Diósgyőrött Még mindig nincs új ve­zető edzője az élvonalba felkerült DVTK labdarúgó- csapatának. Kedden dél­után tárgyalásokat folytat­tak Alexandra Mutával, aki az elmúlt szezonban az FC Blhor tartalékcsapa­tának szakvezetője volt. — Döntés csak a jövő héten várható, mivel jelöl­tünk ügyes-bajos dolgai­nak elintézésére hazauta­zik _ mondta érdeklődé­sünkre Fülöp István, a DVTK ügyvezető elnöke. Üjság még a piros-fehé­reknél, hogy Novath és Varga szerződését nem hosszabbítják meg, a játé­kosok minden bizonnyal külföldön folytatják. Knotz ügyében pedig szerdán utaznak Vácra és szeretnék, ha a Duna-partiak további egy esztendőre kölcsönad­nák a kapust. útjának kereszteltek. (Folytatás az 5. oldalon.) Drót - láncreakció Ha nincs alapanyag... Júliusi kánikulában Tiszta erőből nyár! Délidében harminc iok felett, de a késő dél­utáni órákban sem kevesebb húsz foknál: ez az igazi forró nyár. Még bárányfelhők sem ran­devúznak az égen, ontja tüzes sugarait ránk a júliusi Nap. Tikkad a határ, az esőt régen lá­tott földeken védekezőn sodródnak össze a ku­korica levelei, hogy minél kevesebbet párolog­tassanak a földből nyerhető csapadékból. Re­meg a hőség az utak forró aszfaltja fölött is, ám a kirándulók, üdülök karavánjait ez sem állítja meg. Sőt, napról napra több vendég kér helyet a kempingekben, ha egyelőre keveseb­ben vannak is, mint tavaly, vagy azelőtt. Most fogy igazán a hűsítő fagylalt, a habzó, hideg sör és az üdítő. Jó azoknak, akik ezekben a hetekben a szabadságukat töltik a Balatonnál, a folyók és a tavak mellett, vagy a néhány fokkal mindig alacsonyabb hőmérsékletű hegy­csúcsok üdülőiben. Ugyanakkor a szokásosnál is nagyobb figye­lemre van szükségünk a munkahelyeken, mert a meleg mindenütt jelen van bágyasztó, fá­rasztó hatásával. (Igen kevés munkahely dicse­kedhet még nálunk állandó hőmérsékletet nyúj­tó klímaberendezéssel.) A strandok, a kirándulóhelyek szolgáltatásai most élik idei első nagy szezonjukat, mert ha vékonyabb is a pénztárcánk, azért a gyerektől nem tagadja meg a szülő a tavalyinál is drá­gább ínyencségeket, a jó falatokat Atizzad a hátunkon az ing, újra, meg újra törölgetjük gyöngyöző homlokunkat. Még a buszmegállóban is, várakozás közben. Hát még akik kint a szabadban dolgoznak, a tűző na­pon, vagy a melegüzemekben. Nekik igazán hosszú ilyenkor egy műszak és utána igazán édes a pihenés a szellőjárta befüggönyözött szobában. Munkatársaink annak jártak utána, ki, miként viseli el a júliusi kánikulát a munkahelyén, az utcán, a strandon, a tavak, folyók mellett. Ájulás, rosszullét A kánikulát nem viseli minden ember egyformán. Sajnos, ilyenkor sűrűbben vijjognak fel a mentőautók szirénái, gyakoribbak a rosszullétek. Különösen a betegségben szenvedőknek kell fokozottan vigyázni magukra. Ök hogyan véde­kezhetnek a hőség ellen? Erről kérdeztük a mentő­szolgálat ügyeletes tisztjét, Smaltig Györgyöt. — Elsősorban az epilep­sziásokat, a tüdőbetegeket és a magas vérnyomásban szenvedőket érinti kedvezőt­lenül a nagy meleg. A rosz- szullétek elkerülése érdeké­ben azt tanácsoljuk nekik, hogy lehetőleg ne mozdul­janak ki a lakásból. Ha ezt nem tehetik, legalább kerül­jék a tűző napot, tartózkod­janak árnyékban! Nagyon fontos, hogy ne fogyassza­nak alkoholt! Ügy tűnik, mind többen megfogadják ezeket az intelmeket, a mos­tani kánikulában ugyanis nem volt annyi ájulásos, rosszullétes esetünk, mint korábban. Süt az aszfalt ,.A . ,szörke bádogkanna körbejár, mindenki kortyol belőle, megnedvesítik kezü- Nyakukat, mellkasukat hűsítik a kincset érő vízzel a miskolci belvárosban asz­faltozó kátyúzók. — Hány litert fogyaszta­nak naponta? — Ki, mennyit — felel az egyik —, én biztos meg­iszom vagy öt litert egy műszak alatt. Ott jó dolgoz­ni, ahol van közelben kút. Reggel hattól délután ötig ebben a kánikulában nehe­zen bírnám foyadék nél­kül. — S az étel jólesik? — Az ételt nem kívánja úgy az ember. Van húszper­ces reggeli-, negyvenperces ebédidőnk. De ha jön az anyag, nem állhatunk le. Ha van egy kis holtidő, akkor beülünk a buszba — ami szállít bennünket —, vagy letelepedünk az útpadkára. Azt a kis hideg élelmet ott is el lehet fogyasztani. Nem a legkellemesebb ebédlő — jönnek-mennek az autók, verik fél a port —, de hát ez van, örülünk, hogy még van munkánk. A Miskolci Közúti Építő Vállalatnál dolgozó brigád több tagja is más-más szak­mával rendelkezik, még fod­rász is van közöttük: most „kubikolni” kényszerülnek. A megye különböző vidékei­ről jöttek ide munkalehető­ség, s elfogadható kereset reményében. Ezt találták. A brigádvezető elmondása sze­rint havonta átlagosan 13— 14 ezer forint fizetést kap­nak. Ez persze csak a nj'á- ri időszakra igaz, amikor bizony alaposan meg kell izzadni érte. Fentről a tűző nap, alulról a gőzölgő, 70— 30 fokos aszfalt égeti a bő­rüket. (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom